Török Ádám és a Mini történtét sokan, sokféleképpen feldolgozták már. Azonban magukról a konkrét lemezekről, főleg a rendszerváltás után készült albumok részleteiről aránylag kevés szó esett. Lemezleltár rovatunkban ezúttal Török Ádám hivatalos hanghordozóit vesszük sorba.
Az első részben a Mini első három kislemezét és az ahhoz kapcsolódó felvételeket vesézzük ki. Tehát a főszerep a legendás Bartók átdolgozást is létrehozó aranycsapat, a Nagy István – Németh Tamás – Papp Gyula – Török Ádám felállás munkásságáé és örökségéé.
Vegyük fel ott a fonalat, mikor az első Mini kifáradt és majdnem összeálltatok a néhai Póka Egonnal egy új formációban… Szegény (P. E.) Bendzsi pont most ment el, Isten nyugosztalja! (a beszélgetés szeptember 21-én volt – a szerk.)
Igen, ez most sajnos aktuális is, szegény Egon halála miatt. Sokat gondolok rá… Pontosan tavaly volt ötven éve annak, mikor az addigi Mini kezdett már összeroskadni. Tudni kell hozzá, hogy az első Mini 1968-tól 1970 decemberéig létezett, de az utolsó év nyarán már voltak gondok. Lent voltunk Keszthelyen vendéglátózni, akkor Závodi Janónak már nagyon más volt az elképzelése, mint nekem, a zenekar jövőjével, irányvonalával kapcsolatban. Mikor nyár végén visszajöttünk Budapestre, összeismerkedtem Póka Egonnal, aki azt mondta nekem, hogy csináljunk egy bandát. Szeptemberben kimentem hozzájuk, Kőbányán, a Pongráctelepen laktak, egy nagy házban, mely a sajátjuk volt. Majd előhozott egy vékony kis gyereket, azzal, hogy:„Ő lesz az énekesünk, te pedig a fuvolás, meg majd ordibálni is fogsz!” Ugye én akkor kezdtem fuvolázni, ’70 nyarán. Kérdeztem tőle, hogy „Ki ez a kisgyerek?” Révész Sanyi volt, aki akkoriban ott lakott Egonéknál. Majd kérdeztem tovább, hogy ki lesz még a bandában? „A Mogyoró.” – válaszolta tömören. Mikor bementem a házba, kiderült, hogy ott van Mogyoró is. Akit már ismertem a jam session-ökről, mikor az Orszáczky Jackie-féle galerivel zenéltünk itt-ott, Kőbányán. Tehát a terv: Mogyorósi Laci lesz a szólógitáros, nyilván Póka a basszusgitáros, de vajon ki fog dobolni? Meg is kérdeztem tőle, hogy „És ki lesz a dobos?”„A Vadölő” – válaszolta ismét röviden. „De hát ő Radicsnál van!” – feleltem vissza. Béla nem fog örülni. Akkor nekik még nem túl régi formáció volt a Tűzkerék. Éppen jöttek felfele. Mindegy, gondoltam, próbáljuk meg!
Mit szólt Radics a kezdeményezéshez?
Nem tudom, lehet, hogy nem is tudott róla. Mindenestre, a megbeszéltek szerint, két nap múlva kimentem a próbára. Mindenki ott volt, csak Váradi László Vadölő nem. Akkor elkezdtünk az emeletről beleugrálni egy nagy ágyba, az volt a játék – zenélés helyett, mert a próba értelemszerűen elmaradt. Majd miután kiugráltuk magunkat, megegyeztünk, hogy akkor majd egy hét múlva próbálunk. De arra sem jött el Vadölő… Így kudarcba fulladt a szupergroup. Mert ez az lett volna, Egonnal annak szántuk.
A Mini nevet használtátok volna, mintegy átvezetve a brandet egy új formációba, vagy valamilyen más néven kívántatok nekiindulni?
Új nevet akartunk. Mivel Egon volt a zenekarvezető, az ő tisztje lett volna eldönteni. De odáig már nem jutottunk el. Mert Vadölő nem mert Radics miatt eljönni. Akkoriban még úgy ment, hogy egy ember csak egy együttesben játszott, az évtizedfordulóig különösen nagy volt a bandahűség. Sok-sok évvel később, nem sokkal szegény Vadölő halála előtt összetalálkoztunk a Batthyány téren. Délelőtt tizenegy körül járt, erősen zuhogott az eső. Épp mentem be a csarnokba, Vadölő pedig pont ott állt. Ő ordított rám: „Na, mi van, mi van, b@zd meg?” „Mi van, Vadi?” – kérdeztem vissza. „Gyere, fizessél egy kört!” – felelte. Bementünk a sarki kocsmába, húsz perc alatt megivott három fél rumot, de semmi baja nem lett tőle, meg sem látszott rajta. Én már az elsőtől majdnem nekimentem a falnak. Majd megkérdeztem tőle, hogy: „Annakidején miért nem csináltuk meg azt a zenekart?” „Azért, mert ha eljövök, Béla agyonvert volna.” Akkor láttam utoljára…
Ez mikor volt, mármint az utolsó találkozás?
A halála előtt, valamikor 2007 őszén. Szegény már nagyon le volt rongyolódva. Látszott rajta, hogy beteg. K.rva jó dobos volt, nagy kár érte. Csak ugye piázott is, attól meg megbízhatatlanná vált. Nagyon veszélyes elegy ez a kettő, így együtt.
Mai fejjel már nem csak azért furcsa ez a történet, mert akkoriban még nem fért bele egy zenésznek két zenekar, hanem azért is, mert a korabeli pletykák szerint Béla már nyáron kerülgette Döme Dezsőt „Dömét”, mert le akarta cserélni Váradi Lacit a dobos poszton. A slusszpoén, hogy állítólag pont az egyre inkább eldurvuló italozásra hivatkozva…
Mi akkor erről semmit sem tudtunk. De Vadölő sem, hiszen pont Radics miatt nem mert váltani…
Kezdjük a felvételek átbeszélését a Papp Gyula fémjelezte felállás kislemezeivel! A lemezgyár nem akarhatta túlságosan a Mini együttest, hiszen az ilyen esetekben szokásos szalámi-taktikával aprózták el az akkori műsorotok javát. Mit mondtak nektek, miért csak kislemezek készültek és miért pont azok a dalok kerültek fel rájuk, amelyikek?
Papp Gyulával akkor két évig játszottam, 1971 januárja és 1973 áprilisa között. Ez idő alatt tíz saját számunk volt és ezek kettő kivételével felvételre kerültek a rádióban és fenn is maradtak. Ebből a korabeli repertoárból hat került fel az első három kislemezre: a „Gőzhajó” és a Délelőtt”; aztán a „Ne félj” és a „Haloványkék gondolat”; végül a „Sirályok” és a „Kereszteslovag”.
A slendrián hanglemezgyári nyilvántartás különféle dokumentumai ez esetben sem egységesek az évszámok tekintetében. Vágj, kérlek rendet! Valóban mindegyik felvétel 1972-ben készült? Volt differencia a három kislemez megjelenésének időpontjában, vagy nagyjából egyszerre dobták piacra mindet? A komoly gyűjtők körében stabilan él az 1973-as dátum is.
A három kislemez egyszerte jelent meg. 1972-ben, amikor a felvételek is készültek. Ez teljesen biztos. De tudni érdemes, hogy úgy adták ki, hogy mi nem is tudtunk róla. Én nem szerettem bejárni Erdősékhez, a rádióban meg nem szóltak, hogy ezekből kiadvány lesz. Az 1973-as dátum is valós, ugyanis a „Sirályok” kislemez ’73-ban még egyszer megjelent, eltérő borítóval…
Tehát a dupla kiadás miatt van felemás információ a köztudatban. Mi a helyzet a B-oldalon olvasható „Kereszteslovagok” címmel? Elütés vagy esetleg az volt az eredeti cím?
Valószínűleg elütés. Az eredeti cím egyértelműen: „Kereszteslovag”.
Mennyire volt tudatos koncepció a korai Mini szerzeményekben itt-ott elhangzó klasszikus zenei idézetek felhasználása?
Igazi prog rock banda voltunk, egy zsenivel, Gyulával, aki szívesen használt híres klasszikus betéteket. Ráadásul a kisujjából kirázta ezeket…
Hány szerzeményetek maradt le, amit nem engedélyeztek – melyek a korabeli koncertprogram fontos részei volt- az első lemezeknél?
Semmi nem maradt le. A felsoroltakon kívül 1972-ben két rádiófelvétel volt még, a „Ködben” és az „Éjféli Nap”. Meg ugye a Bartók átirat, amit eleve nem engedélyeztek és sajnos le is törölték… Két évig voltunk együtt és körülbelül háromszáz koncertet adtunk ez idő alatt. Tehát ennyi időnk volt, ennyi dalt tudtunk összerakni. Állandóan úton, rohanásban voltunk, mivel nagyon befutottunk, mindenhol telt ház volt. Közben Budapesten Kisstadion, Erkel Színház, az első Tabán, satöbbi.
Sok évre rá megjelent az első három kislemez anyaga, plusz az általad említett két rádiófelvétel. A „Fruit Pebbles” című LP mennyire hasonlít a tervezett első nagylemez anyagára? Teljesen pótolta azt? Maradt le valami, ami fontos, de nem maradt fenn róla használható, kiadható minőségű felvétel?
Teljesen fedi a maga idején meg nem jelent bemutatkozó LP elképzelt anyagát. Leszámítva a Bartók feldolgozást, bár azt lehet már akkor is érdemes lett volna külön kezelni. A korai programból ezen kívül talán még a „Vissza a városba”dalunk maradt volna le… Emlékeim szerint a rádiófelvételek idején még nem volt teljesen kész, azért nem rögzítettük. De később pótoltuk!
A „Gőzhajó” című dal egyes verzióiban, az afrikai életkép mellé, egyfajta képzavarként, bekerültek más kontinensek nevezetességei is. Mi ennek az oka? Ennyire az egzotikus hangulat átélése a lényeg, hogy a tényszerűség mellékessé válhat?
Igen, pontosan. Nagyon megfogott a dzsungelek világa a ’70-es, ’80-as években. Ezért improvizáltam a „Gőzhajó” előadásába mindenfélét, amit az adott hangulat előhozott: Niagara, Amazonas, satöbbi. Haha!
Mutasd be, kérlek a FruitPebbles dalait!
A „Gőzhajó”, a „Délelőtt” és a „Sirályok” alapja már 1970-ben megvolt. Kivétel nélkül az én témáim, melyeket fuvolán alakítgattam. A „Kereszteslovag” basszustémája Czipó Tibi remeklése. A többi, tehát az ének-és fuvolatémák szintén mind az én műveim. A szövegeket, mint mindig, én írtam. 1971-ben Papp Gyula hozta a „Ne félj” teljes zenéjét. Aztán közös volt a „Haloványkék gondolat”. Majd Gyula meghangszerelte az összes dalt és hozzátette a klasszikus részeket, idézeteket. Például, ami a „Sirályok” közepén hallható. Én pedig az énekdallamokat és szövegeket adtam a dalokhoz… Az „Éjféli Nap” és a „Ködben” címet viselő két instrumentális kompozíciót a Magyar Rádió 22-es stúdiójában vettük fel, s a legendás Alba Regia Jazz Feszten mutattuk be, 1972 júniusában, nagy sikerrel. Keith Jarrett előtt játszottunk, ötször tapsoltak minket vissza…
Tehát a Bartók átiratotok maradt le és a „Vissza a városba”, ami akkor még nem volt kész.
A Bartók-átdolgozást is felvettük Kiss Imrénél, aki a rádió könnyűzenei osztályának egyik vezetője volt, a jazz szekcióban dolgozott. Még 1971-ben nézett ki minket magának, mikor megcsináltuk a „Gőzhajó” és a „Délelőtt” című dalokat. Utóbbi szerintem nagyon jó, az alaptémát én írtam, méghozzá furulyán! Majd Gyula beletett egy szvinget. Oda, ahol az orgonaszóló van. Ráadásul később a felvételnél Nemecsek és Nagy Pista k.rva jól elkapták a feelinget. A 8-as stúdióban vettük fel, ’72-ben. Jól szól és ritka erős húzása van. Majd leáll a szám, ott Gyula betette azt a jellegzetes, álomszerű betétet, utána megint visszatérnek a hangszerek… Szóval, szépen összekötöttük a két részt és szerintem az egyik legjobb szerzeményünk lett. Miután Kiss Imre meghallotta a felvételt, megörült, hogy hú, ez egy nagyon jó kis jazz rock banda és behívatott a titkárságon keresztül. Felkért, hogy: „Csináljanak még további felvételeket és én meghívom önöket a jazz fesztiválokra!”. Egy ragyogó orgonista volt, konzervatóriumot végzett, nagyszerű billentyűs. Gyulát nagyon kajálta, aki már akkor is a csúcsok csúcsát képviselte szakmailag. Mondtam neki, hogy: „Ez még nem minden, vannak Bartókjaink is.” „Micsodájuk van!?” – kérdezett vissza kikerekedett szemekkel. „Bartók.” – feleltem. „Önöknek!? Azonnal jöjjenek!” – válaszolta még mindig döbbenten. Úgy is lett. Két nap múlva hívott a csaj a titkárságról, hogy jövő szerdán van stúdió. Akkor történt, amikor voltak előadók, akik éveket is vártak, míg sorra kerültek a felvételeikkel. Akkoriban ugye csak két profi stúdió volt itthon, pontosabban a három… A Rottenbiller utcában a Hanglemezgyáré, valamint a Magyar Rádióban a 8-asban és a 22-esben lehetett még kiadható minőségben rögzíteni hanganyagot. Bementünk, felvettük, majd Kiss Imre elájult tőle, mikor meghallotta. Megmutatta Bolba Lajosnak és Bágya Andrásnak. Utóbbi úgy zongorázott, mint a Keith Jarrett. Bartóknál végzett zseniális zenészek voltak mindketten, ők szintén elájultak a feldolgozástól…
A Bartók-örökösök mikor kerültek elő?
A rádióban rögzített feldolgozásunknak igen gyorsan híre ment. Gondolom, az örökösök Erdőstől tudhatták meg, hogy felvételt készítettünk. Mert a Magyar Rádió és a Magyar Hanglemezgyártó között volt akkor egy hivatalos partneri kapcsolat, ami alapján az MHV kiadta a rádió bizonyos felvételeit. Szóval Erdős Péterhez hamar eljutott a Mini Bartók átdolgozásának híre, majd maga a felvétel is. Nyilván azzal a céllal, hogy megjelentessék kislemezen. Állítólag Erdős írt róla a Bartók örökösöknek, akik azonnal letiltották. De nekem nem szóltak semmit. Végül le kellett törölni az egészet. Viszont Gyula azt mondja, hogy évekkel később is hallott belőle részleteket a Híradóban. Talán Kiss Imre adhatta el valakinek, a saját részére lemásolt példányát, apró részekre vagdalva.
Nektek is készült belőle privátban másolat?
Nagy Pistának megvolt, de azt mondja, ellopták tőle. Valaki kifigyelte, hogy melyik szalagon van és lenyúlta. Tudod, nekem soha nem volt semmim… Hippy voltam, csajoknál éltem. Minden héten más csajhoz vittem a kazettás magnómat, amihez mikrofont csatlakoztattam, hogy tudjak felvételeket készíteni. De csak ennyi… Nem érdekelt a hifi minőség, a gyűjteményt sem cipeltem magammal. Mások őrizték a felvételeinket. Az énekcuccom viszont a legjobb volt, talán az egész országban. 1972-ben vettem egy Dynacord Gigant-et, a lehető legjobb minőségben dolgozott, hat csatornával. Hozzá egy eredeti Dynacord visszhangot is vettem. A két ládával együtt összesen hetvenhat ezer forint volt a cuccom. Akkoriban egy lakást lehetet volna venni az árán. Én vásároltam, a kis hippy, aki csavargott. A zenéből, a zenéért, készpénzért. Uzsorakölcsönt vettem fel rá, szörnyű volt…
Ezek szerint, lehet, hogy érdemes volna egy alaposabb kutatást végezni Bartók ügyben, hátha valaki még mindig ül sunyiban az ellopott felvételen?
Igen, nagyon jó lenne felkutatni. Hátha előkerül még…
Mit éreztél ezzel a történettel kapcsolatban? Miközben odakinn Emerson-ékkal ki tudtak egyezni az illetékesek a szintén átdolgozott „Allegro Barbaro” ügyében, nektek azonnali letiltás, törlés…
Fiatal hippy voltam, nem foglalkoztam ilyesmikkel. Erdősre is sz@rtam. Behívatott egyszer, valamikor ’72-ben, azzal az ötlettel, hogy „Ádám! Maga olyan szép fiú, vegyen be három lányt, akik maga mögött táncolnak! Maga meg majd szépen fuvolázik és világsztárok lesznek!” Tudod, akkor k.rva jól néztem ki. Kalapban jártam, nagyon vékony voltam, napi három csaj… De volt, hogy négy. Attól függően, hogy bírta a puska. Szóval felkínált egy másfajta karriert, de nem foglalkoztam vele, mert kitartottam a progresszív rock mellett. Az érdekelt, azt szeretem.
Erdős Péter egy erősen megosztó személyiség volt. Eltérő megítélésű sztorik keringenek róla. Személy szerint milyen embernek ismerted meg őt?
Nagyon sok hülyeséget csinált és g.ci is volt, az biztos! Tényleg iszonyú sok g.ciséget csinált… Viszont én nem tartom annyira rossznak az ő szerepét bizonyos aspektusokban. Utólag megy duma, sokminden olvasható a magabiztoskodó visszaemlékezésekben… Tudni kell róla, hogy korábban Nagy Imrének volt a titkára. Ő is beszélt a rádiónál október 23-án. Börtönben is volt. Őt is megfigyelték. A hatvanas években állandóan jelentettek róla. Tehát úgy vélem, hogy összességében egy nagyon erős reform-kommunista volt, aki felfogásában erősen Tito felé hajlott. Persze, egy hülye f@sz volt, aki a popzenébe kerülve állandóan hatalmaskodott. De mellette volt saját nézete, véleménye is. Egy nagyon modern baloldali államot szeretett volna – az én meglátásom szerint. Emberileg sem volt ő annyira lenn… Legalábbis, a többi elvtárshoz viszonyítva! Nem volt annyira rossz, mint az utólagos híre. Az, hogy a popzenében g.ci volt, egy dolog. A többi pártfunkcionárius sem volt különb. És persze a Neoton-ügy sem tett jót neki. De hát „három P”, az nagy úr, mindannyian tudjuk. Haha!
Állítólag volt idő, mikor három nővel élt együtt. De ebben sem volt kirívóan különleges az illetékes elvtársak között. Mások is ezt csinálták, ha megtehették.
Nemrég egy másik interjúban Papp Gyula azt nyilatkozta, hogy ha nem megy el a Skorpióba, akkor nagyjából öt évvel korábban jelent volna meg az első Mini nagylemez. Nyilván más tartalommal. Az melyik anyag lett volna, a „Koldus és királyfi”?
Igen, pontosan így igaz. Az el nem készült album története úgy indult, hogy 1973 februárjában behívatott Erdős Péter az irodájába és azt mondta, hogy csináljunk egy musicalt. Ugye, akkor már túl voltunk a három kislemezen, viszont akkor én még azt se tudtam, hogy mi az a musical… Nem értettem, mit akar. Hát visszakérdeztem, hogy „Miből?” „A Koldus és királyfi, Mark Twain.” – felelte. Mark Twainnek ismertem a munkásságát, sok mindent olvastam tőle. Mondtam Erdősnek, hogy „Jó! Csináljuk!” Közben azt gondoltam magamban, hogy ha így akar nagylemezt, hát legyen. Végre a Mini is bekerül a nagylemezes bandák közé. Utána átmentem Papp Gyulához, megbeszéltük a dolgot, majd ő gyorsan el is kezdte csinálni az anyagot. Viszont közben megjelent Cini, akit 1972-ben és ’73-ban kísértünk a Minivel. Akkoriban is éppen dolgoztunk. Az együttműködés kezdete, 1972 februárjában indult egy úgynevezett „Futár-turné”, melyet a híres szervező után neveztünk így, aki rengeteg sok koncertet hozott nekünk.
Hogy nézett ki egy ilyen Futár-műsor?
A Mini-Zalatnay produkció esetében játszottunk negyven percet, a nagy slágereket, a Gőzhajót, a Haloványkék gondolatot, valamint a Bartók átdolgozást is sokszor. Utána Cinit kísértük, aki előadta az aktuális számait. Plusz duókat énekeltük.
Miket?
Például az Ike& Tina Turnertől a „Proud Mary” feldolgozást, mely ugye eredetileg Creedence sláger. K.rva jól szólt, ha együtt énekeltünk. Cininek elképesztő hangja volt. Én meg vokáloztam és impróztam mellette, a többi dalban is. Nagyon jó volt, nagyon nagy sikert arattunk. A koncerteket végül a „Mercedes Benz”-zel fejezte be. Majdnem egyedül, csak a dobos kísérte, meg tapsoltunk hozzá.
Szóval, 1973 márciusának közepén odajött hozzám Cini: „Ádika! Beszélj Gyulával vagy intézkedjél, mert a nyári turnét aláírtam!” Negyvenhat előadás volt tervbe véve azon a nyáron, Mini-Cini-Generál, ami akkor az egyik legnagyobb turnéja volt az ORI-nak. Akkoriban hat-hétszáz ember volt a legkisebb turnéállomáson is, ha elmentünk a Minivel. Megteltek a helyek a Gőzhajóra. Hát még, ha közösen léptünk fel! Szóval mindez veszélybe került, mert Cini azt mondta, hogy: „Frenreisz Karcsi elcsalta Gyulát.” Akkor ők ugye együtt voltak Karesszal, egy párt alkottak. Szóval kért, hogy: „Intézkedj, mert indulnak Karcsiék a nyáron az új zenekarral! Mert, ha nincs Gyula, vagy nincs Mini, akkor intéznem kell gyorsan egy kísérő bandát és úgy szerződni az ORI-val.”
Mit éreztél akkor, mikor Cini közölte Gyula távozását?
Gondolhatod… K.vára megb@szott a hír. Erdős is behívatott, hogy nem lehetne-e a produkciót valahogy megmenteni, de Gyula nem szólt egy szót se. Ezért március végén már én jártam utána. Megkérdeztem tőle, hogy: „Gyuszi! Igaz ez?” „Igaz.” – válaszolta. Hát ebben maradtunk. Azért azt tudni kell, hogy ennek ellenére mi ötven éve jóban vagyunk. Nemrégiben mondta nekem, hogy úgy érzi, hogy hülye volt, hogy akkor azt választotta, hogy elmegy. Inkább meg kellett volna a lemezt csinálni és utána bejelenteni a távozást. Persze az is igaz, hogy akkor viszont Erdős mindenhonét kidobatott volna minket…
Jártak így mások is. Például a Hungária a ’70-es években…
Azt nem lehetett volna nála megúszni, hogy megcsináljuk a lemezt, majd bejelentjük a feloszlást. Amit Gyula akkoriban lejátszott, azt senki más nem tudta lejátszani. Ezért került ki a műsorból a Bartók átdolgozás is utána, és csináltunk inkább másokat. Ezért nem lehetett mással megcsinálni a partitúrában már kész „Koldus és királyfi” musicalt sem.
Mihez kezdtél végül?
Szóltam az ORI büféjében Bergendynek, hogy kéne egy orgonista. „Most jött haza Gallusz.” – válaszolta. Gyuri egy ragyogó zongorista volt. A Zalatnay műsort például úgy csinálta meg, hogy mindenhova fifikás jazz akkordokat játszott. Viszont Cini így nem tudott beszállni, hát szólt Frenreisz Karesznak. Ő lejött egy próbára és szépen sorban megmutogatta Gallusznak, hogy hova mit kell játszani. Jó, hogy segített, mert már majdnem kirúgtak minket… Így maradhattunk benn az ORI-műsorban. Ez a sztori is aláhúzta, hogy az addigi Mini formációban Gyula nélkülözhetetlen volt. Egyébként ma is az. Nincs még egy ilyen zenész Magyarországon. Minden idők egyik legjobb muzsikusa, aki egyaránt otthon van a rockzenében, a popzenében és a komolyzenében is. Óriási agy. Most is van egy témája, amit a „Vissza a városba” friss verziójához komponált. Valami őrület! Egy olyan előkét csinált, egyedül, hogy döbbenet. Papp Gyula egy zseni. Nincs elismerve. Szerintem az egyik legjobb magyar billentyűs. Tíz éve megint együtt melózunk, és nyugodtan kijelenthető, hogy a „Bartók on Rock” album is világszínvonalú. Stefano Orlando Puracchio, a római egyetemen végzett zeneesztéta egyszer csak megjelent Pesten, egy koncertünkön. Kifejtette, hogy szerinte a Mini együttes Európa első három progresszív rock produkciójának egyike. Ő is azt mondja, hogy Gyula zseni. Ez egy olyan manus véleménye, aki eddig három könyvet írt a progresszív rockról. A „Progressive Rock 2” című kötetében négy oldalon értekezik a Miniről, olaszul. Mindettől függetlenül Gyula végül is jó karriert csinált. Játszott egy csomó jó zenekarban, zenei igazgató két színházban. De még többet érdemelt volna. Elismerés szinten is… Tehetsége alapján a legeslegnagyobbak közé számolandó.
Néhány éve készült egy dupla DVD, már az Öntőház udvarban, a Mini és a P. Mobil közös Ifiparkos keddjeit felidézendő. Milyennek értékeled a „Volt egyszer egy Ifipark: Minden kedden P. Mobil-Mini koncert” felvételét?
A legendás Mini-P. Mobil keddek újratöltése 2017-ben. Harminchét év után is jó buli volt, de sajnos két pohár vörösborral túlittam magam és ez hallatszik…
Folytatjuk!
Fotók: Török Ádám archívuma, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum
