Mareczky István „Totó”, a P. Mobil és a Korong együttesek egykori dobosa évtizedek óra Ausztráliában él, mégis részese maradt a magyarországi rockéletnek. A világháló segítségével követi az eseményeket, az őt érdeklő, érintő témákhoz pedig hozzá is szól. Hazalátogatásai alkalmával sosem mulasztja el, hogy színpadra lépjen egykori zenésztársaival.
A karantén időszak alatt Jozé-val előásták a megsárgult képeket és a legendássá érett hanglemezeket, felidézve „Pistike” pályafutásának főbb állomásait. A beszélgetés negyedik részében a Kékesi-Mareczky-Sárvári-Schuster-Tunyogi-Zeffer felállású P. Mobil került terítékre.
A negyedik etapban tehát Totó mobilos tagságának harmadik időszakát elevenítették fel. Egyebek mellett szóba került az első két nagylemez, a „Kopasz kutya” és a „Heavy Medal” című filmek, a Magyar fal koncert; valamint a Zsíros dobművész kitántorgása is…
Tunyogi-évek II. – A Kékesi-Mareczky-Sárvári-Schuster-Tunyogi-Zeffer felállás 1980-1983
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy 1980-ban Bencsik Sándor és Cserháti István végleg távoztak a P. Mobil kötelékéből és új együttest alapítottak. A szakítást ugye már júliusban közhírré tette a Pesti Műsor, majd jöttek a Kentauros hírek, illetve promó-fotózás is volt. Nyilván hamar elterjedt a zenészek között, hogy üresedés lesz, lehet nyomulni a hangszeres posztokra. Ebből ti, bentmaradók, mennyit érzékeltetek?
Nos, a jelentkezők hada beindult el… Voltak köztük ismert és elismeretlen személyek. Voltak, kiket szívesen vállaltam volna, akikkel teljes odaadással együttműködtem volna. De mivel a kiválasztás nem egyéni módon történt, a többség akarata érvényesült. A realitásokat figyelembe véve.
Az erősen gyanús legendárium szerint „az S.O.S.” „két tagja” „meghallotta”, hogy „a P. Mobil két tagja otthagyta a zenekart” és „azonnal” felkeresték Lórántot. Ráadásul „akkor már folyt az új zenészek meghallgatása”. Te hogyan emlékszel a váltásra?
Megjelentek Csepelen a próbahelyiségben és eladták, előadták a tudásuk alapjait. Zefi és a Vili összeszokottsága megmutatkozott rögtön, ám a Vili játéka igen kérdőjeles volt. Hozzá kell persze biggyesztenem, mely szerint Bencsik után semmiféle fajta gitárost nem tartottunk megfelelőnek. Sőt! Viszont Vili nagyszerűen helytállt a próbákon. Leszedte Samu játékát, egy az egybe, néha sikeresen. De tudtuk, hogy lehetetlen Samukát utánozni. Senki sem tud oly átéléssel, érzelemgazdagon gitározni, mint Bencsik.
A sztori már ott eleve bűzlik, hogy a S.O.S. együttes már 1979 őszén feloszlott – akkor vitték el Kocsándi Mikit Szigeti Feriék a Karthago új felállásába. Január végén pedig már szegény Szegváry Gábort is hiába keresték volna a Wastaps zenészei, ahová visszatért az S.O.S. után. Mindeközben ti még vígan turnéztatok a Mobillal.
Nekünk csak annyi volt a hírforrás, hogy az egykori S.O.S. két tagja jelentkezett be. A múltjukról, az előző, avagy utáni szereplésükről nem volt tudomásunk…
Zefiék 1980-ban Ferm néven játszottak tovább, és azzal a repertoárral próbáltak haknikat kötni, több-kevesebb sikerrel. Tudtál erről a Ferm dologról? Esetleg láttad, hallottad is őket valahol élőben?
Nem. Viszont számomra a Ferm mindig is a Környei, Karácsony, Menyus, Szikora, satöbbi formációt jelentette…
Kik jelentkeztek még Samuka posztjára? Voltak saját jelöltjeitek is? Esetleg van valakivel kapcsolatban személyes élményed?
Általában amatőr, magukat Bencsik utódnak tartó emberkék jelentkeztek. Igaz, ami igaz, volt köztük jó pár tehetséges gitáros is. Olyanok, akik Samu tanítványai voltak.
Mondasz példát egyéb jelöltre?
Ha nem csalnak meg az emlékeim, akkor felmerült például Gál Gábor neve is, aki ha jól emlékszem, Bencsik tanítványa volt abban az időben.
Zeffer sokszor ecseteli, hogy míg ő azonnal felvételt nyert, addig Vilit csak próbaidőre igazolták le. Kérlek, önts tiszta vizet a pohárba! Volt bárkinek is próbaideje, és ha igen, miért és mennyi?
Mivel Vili játéka, gitártudása, Bencsikhez képest természetszerűleg megkérdőjelezhető volt, nem volt más megoldás, mint hogy belelovalltuk magunkat a próbákba. Ahol is kiderült, Vili játéka, gitártudása és ismerete, kielégíti a zenekar által kialakított magas mércét. Így szó sem volt ideiglenes tartózkodási engedélyről. Véglegesítve lett. Punktum!
Miután beindult a próbafolyamat mennyire volt könnyű vagy nehéz az újoncokkal átvenni a repertoárt?
Nehéz volt, és qurva sz@r. Mikor tizedszere, sőt húszadszorra megyünk végig a számokon és még mindig nem állnak össze a próbán… Nos, akkor a ragya és a szárnyas betét öntötte el az agyam hiányos zegzugait. De muszáj volt, és megérte!
Például melyik korábban született dallal izzadtatok meg nagyon a friss tagokkal?
Csizma az asztalon… A szó szoros értelmében azt éreztem néha, hogy eldobom az agyam, mikor annak a számnak a betanításával szenvedtünk.
Hogy reagált Tunyó a megváltozott helyzetre, aki közismerten Samu nagy tisztelője volt?
Tudomásul vette. Beletörődve hajtott fejet Samuék döntése előtt…
És mit szólt a betanulás nehézségeihez?
Tunyó semmit sem szólt. Csak ült méla lesben vagy énekelt… Aztán néha felrikkantott: „Na, ez jó volt!” Mivel a próbákon a teljes repertoárt többször is végigjátszottuk, végül kínkeservesen összekovácsolódott a zenekar.
November 16-án, egy közönségtalálkozón mutatta be Lóri Vilit és Andrást. Te is jelen voltál az eseményen?
Semmilyen emlékem nincs ezzel kapcsolatban…
Mutasd be kérlek néhány mondatban a második tunyogis Mobil-felállást! Miként jellemeznéd a két új tagot?
Nehéz, szinte könyörtelen volt a beilleszkedésük. Hisz két olyan embert kellett pótolni, akik külön-külön is pótolhatatlanok voltak. Egy legendárium oszlopos tagjait, a korábbi felállások megszemélyesítőit… Na de aztán, szép lassan, nagyon lassan, de felnőttek a követendő példaképekhez…
Miként emlékszel a frissen érkezett Sárvári Vilmosra?
A Vili csendes, halk szavú, magának való, motyogós fazon volt. Mondjuk, ebben közrejátszott az is, hogy Bencsik Samu után gitárral a nyakában, k.rva nehéz helyzetbe keveredett. Bizonyítania kellett, hogy megállja a helyét, mind emberileg, mind zeneileg. Megharcolt a helyéért! Mondhatni, becsületesen megtette, amit csak lehetett. Bizonyított! A bulik előtt és után is részt vett a csapatmunkában…
Mit értesz csapatmunka alatt?
Evés, ivás, cigaretta és ritkán nők… A Barkasban meg ment a kártyázás. Főként póker. Szerencsétlenségükre, mert kitartóan vesztettek, folyamatos trágárságok közepette. Én meg besepertem a nyereséget, amit aztán elettünk, elittunk… A lényeg, hogy a csapatmunka eredményeként jó volt a zenekaron belül a hangulat.
Milyen emlékeket őrzöl a frissen csatlakozott Zeffer Andrásról?
Billentyűs játékának bemutatásával Zefi mindenkit hamar meggyőzött, hogy tagja lehet a csapatnak. Leszedte Pityi játékát, majdnem egy az egyben… Másik nagy erénye, ami szintén előnyére szolgált, hogy akkor még csak neki volt jogsija, hozzá egy 1200-as Zsigulija is. Így a legnagyobb örömünkre, onnantól fogva sokszor előfordult, hogy nem kellett HÉV-ezni, buszozni, hanem kivitt minket Csepelre, a próbahelyre, illetve vissza a belvárosba. Zefi nem nagyon piált. Enni is csak csipegetett… Nőügyben is kilógott a sorból, mert a monogám természete nem engedte, hogy leendő feleségét megcsalja. Sőt! Tegyük hozzá, hogy az általa ígért esküvői képeket azóta is várom! Mert az egész zenekar ott volt az esküvőjén. Szép volt, jó volt, hangulatos. Leettük magunkat a sárga földig, egy picirit iszogáltunk is. Majd másnap reggel fejfájásra ébredve tápászkodtunk vissza a való világra. A képeket továbbra is kitartóan várom… Az ígéret szép szó!
Emlékszel még, hogy mikor volt Viliék bemutatkozása Csepelen?
Nos, erre már nem emlékszem. Akkoriban nagyon sűrű volt a program. Az én koromban pedig az emlékezés picirit kicsorbult az eredeti halmazállapotából…
1980 decemberében indult az új felállás első turnéja a HBB és a HIT társaságában. Éreztél változást a másik két együttes valamely zenésze részéről, vagy hamar túlléptek a tagcseréken és minden ment tovább, mint annak előtte?
Szerintem túlléptek ezen és a kíváncsiság hajtotta őket, mely szerint az igen magasra állított lécet, átugorja-e a két kiszemelt delikvens? Nos, átugrották!
Elvileg az első közös munkátok a „Kopasz kutya” című Szomjas György film egyik dalának a feljátszása volt. Emlékszel hol és mikor készült az „Utolsó cigaretta” filmzene változata?
Nem tudom biztosan.
Bár a filmbéli zenekar javarészét a Hobo Blues Band tagjai alakították, a kevés mobilos kivétel egyikeként a moziban is szerepeltél. Azért csak ti ketten Lórival, mert a válogatás idején épp nem volt Mobil?
A szereplőválogatást Szomjas Gyuri irányította. Arra emlékszem, hogy Schusterrel kellett valami próbafelvételeket készíteni. Majd eljöttek az operatőr Kardossal, a szobakonyhás, plusz klotyó az udvarban-jellegű családi menedékszállásomra. Tetszett nekik. Olyan korhű volt, kispolgári etűd, szocialista képződmény, kádárista miliő… Haha! S hogy a többiek miért igen, avagy miért nem? Nem tudom. Akkor én csak sodródtam az árral, majd lubickoltam benne! Haha!
Mesélj, kérlek a forgatási élményekről!
Az első felvétel valami sufniban készült. A dobszerkó és én, mindketten be voltunk gyömöszölve a kevéske, még kihasználatlan helyre, egy piciny lyukba. Ami önmagában nem is lett volna olyan nagy baj, ám a sufni telis-tele volt: valaki elraktározott benne párszáz benzines hordót. Az erős lámpák miatt qurva meleg volt ott bent. Így joggal, jogtalanul, de erősen tartottam attól, hogy berobbanhat. Na, mondtam magamban, így legalább meg lesz örökítve halálom napja… Haha!
Menetközben alakítottatok a forgatókönyvön?
Igen persze! Arra például határozottan emlékszem, hogy a stoppos csajok „személyijének” elkérése az én ötletem volt. Haha! De számos egyéb geg avagy poén is a felvételek közepette alakult ki.
1981 áprilisában zajlott a Kopaszkutya turné, a HBB társaságában. A rendhagyó előadásokon egymás dalaiban is részt vettetek. Jó móka lehetett…
Én személy szerint, nagyon, de nagyon élveztem. A Pálmaival való együttdobolás az Utolsó cigarettában pedig kifejezetten érdekes, sőt fergeteges volt…
A szolnoki koncert felvétele sok éven keresztül állt dobozban, valaki mindig megfúrta a kiadását. A déli féltekén tudtál a fejleményekről, például a felújított filmkópia, plusz a koncertalbum kiadási terveiről?
Nem. Nem tudtam semmit. Senki sem értesített. Az ilyen dolgokról nélkülem szoktak dönteni. Persze nincs baj. Amit a Csoszoghy /Schuster/ ki tud hajtani, azt úgy is ki fogja hajtani…
A „Kopasz kutya” kapcsán számos tévés és rádiós beszélgetés, dokumentumfilm készült, beleértve egy elég méltatlan folytatást is. Egyikben sem láttalak, hallottalak, pedig a legendás első résznek zenészként és színészként is aktív közreműködője voltál. Nem hívtak? Vagy esetleg olyan is megesett, hogy valakinek nem is volt kedved nyilatkozni?
Senki sem kérdezett. Amúgy a második rész előkészületei alatt már érezhető volt, főleg a nagyon eltérő elképzelések okán, hogy az emberi és szellemi ellentétek akkor már erősen kibontakozóban vannak. Gondolok itt a Schuster és Hobo közti ellentétekre. Is… Véleményem szerint Csoszoghy igazságtartalmi meglátásainak megvoltak a valós magjai. Sőt! Más kérdés, hogy a többség szinte semmit sem tudott az előzményekről, az első film forgatásainak részleteiről, a folytatás eredetileg tervezett irányvonaláról és körülményeiről. Mégis véleményt nyilvánítottak…
Hosszas huzavona után végül 2012-ben, az akkori Rockinform mellékleteként jelent meg a „Kopaszkutya koncert” CD, Bölcskey Mike jóvoltából. Eljutott hozzád a kiadvány? Milyen érzés volt több mint harminc év elteltével végre a kezedben tartani?
Megkaptam, eltettem, meghallgattam, szontyolodtam…
Miért szontyolodtál el a „Kopaszkutya koncert” CD-t hallgatva?
Mert az akkori bulik, koncertek hangulata utánozhatatlan volt. Mára már csak az emlékeim maradtak meg a hőskorszakbeli előadásokról. Ma is hiányzik az a forró hangulat, az a felfokozott légkör, az a csápoló hadsereg, maga a miliő, amikor a rockzene még ügy volt, ami már csak az emlékeinkben él…
Ki küldte ki neked Ausztráliába? Lóri, Mike, esetleg valamelyik stábtag vagy egy rajongó?
Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, egy hölgytől kaptam, aki a magyarországi médiában dolgozik.
1981. május 19-én a KEK-en játszottatok, ezt a bulit a rádió is rögzítette. Hogy érzed, mennyire sikerült helytállnotok, hogy úgymond, tétre ment a meccs…
Szögezzük le, hogy mi mindig, minden bulin helytálltunk! Ezt határozottan állíthatom! Persze voltak hibák, hülyeségek, de alapvetően minden koncerten megnyertük a csatát. Mondjuk, mikor világbajnoki mérkőzés közben kezdődött a szabadtéri koncert, oldalt egy kistévével… Volt, hogy beszámoltam a „Forma 1”-et, majd a zenekar fele elkezdte a „Lőj rám” című kompozíciót, a másik fele meg a „Forma 1”-et… Haha! Hát, mit ne mondjak, igen nagy derültség volt. A színpadon is… De összességében azon a bulin is alaposan odacsaptunk, miként a rádiófelvételeken is.
Van arról tudomásod, hogy anno felmerült egy bemutatkozó koncertlemez ötlete is ebből az anyagból?
Nincs. Bár jó lenne! Akár még úgy utólag is, mint az 1978-as koncertből az „első” nagylemez.
Arról esetleg tudtál, hogy egyesek az úgymond változások után is sikerrel gátolták a rádiós koncert- és stúdiófelvételek kivásárlását majd hivatalos kiadását?
Hogy gátolták, az biztos. Előtte is, utána is. De, hogy konkrétan kik, azt nem tudom. Csak sejtem…
’81 júniusában végre valahára elkezdődtek az első P. Mobil stúdiólemez felvételei az Omega stúdióban. Tudtál valamit a dolgok hátteréről? Vagy csak örömmel ülték a dobok mögé, intézze Lóri, az ő dolga jelszóval?
Lóri intézte. Az ő dolga volt. A részletekbe nem avatott be. Tudtuk és reméltük, nyélbe üti a lemezmegjelenést, az örökös gáncsoskodások ellenére is. A magunk részéről csak reménykedtünk és gyakoroltunk, szitkozódtunk és reménykedtünk. Bíztunk benne, hogy megvalósulhat az álmunk, a nagylemez. S lőn…
A „Mobilizmo” vegyes műsora kinek az ötlete volt? Mindenben Lóránt döntött vagy kikérte a ti véleményeteket is?
Mindig kikérte a véleményünket. De azért az is elmondható, hogy Schuster már a kész, teljes elgondolásokat terjesztette elő. Ami természetesen elnyerte tetszésünket, így a beleegyezésünket is.
Mindig mindenben elfogadtátok az általa hozott koncepciókat?
Talán csak a számok sorrendjében voltak ütközések. Amiket a Csoszoghy tudomásul vett, majd elfogadott és korrigált…
Milyen érzés volt, hogy végül mégiscsak belement a kompromisszumba és változtatott néhány szövegen?
Szerintem nem az a jó kifejezés, hogy belement, hanem inkább egyfajta vádalkut kötve, fogat csikorgatva bólintott egy szemrebbenésnyit, majd elhagyta a kínzókamrát…
Az új dalokat, és egy-két régebbit is, kollektíven jegyzitek. Több kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban. Például van-e tudomásod arról, hogy mit szólhattak az érintett régi tagok, hogy kimaradtak mondjuk az átfazonírozott „Lőj rám”-ból? Továbbá, igaz a legenda, hogy annak a neve szerepel elsőként, aki a tényleges szerző, vagy az alapötletet hozta; illetve a régiek közül az átdolgozást készítette?
Azt hiszem, a lemezen, az eredeti szerző neve volt az első… De az is lehet, hogy ABC sorrendben lettek leadva. Nagyon sok olyan szám van, ami egy-egy korábbi műsorból, dalból, dalrészletből, mint alapötletből született, majd terebélyesedett ki, az éppen aktuális felállásban… Nem könnyű ezt már utólag kibogozni.
A felkészületlen firkászok között általánosan elterjed nézet szerint az „Örökmozgó” „eredetileg a Kintornás szerencséje című rockoperett része volt”. Ehhez képest a valóságban már 1973-ban is műsoron volt, bő két évvel „A kintornás szerencséje” első bemutatója előtt. Te például mennyit tudtál a korai dalok előzményeiről, mikor a ti verzióitokat rögzítettétek az Omega stúdióban?
Amit én tudok, hogy már 1972-ben és 1973-ban is láttam és halottam a Gesarolt, majd a P. Mobilt itt-ott, például az Ifiparkban. Akkor, amikor még Cziránku, Póta, Losó, Huszár Györgyi, majd Bencsik játszottak az aktuális formációban Schuster Lóri mellett. A zenekar alapdalai már akkor műsoron voltak, melyek, ha jól emlékszem ezek voltak: a „Hajsza”, „A gálya”, az „Örökmozgó”, a „Felejts el”, az „Átverés”, a „Nem érzek semmit”, a „Tűzimádó” és a paródia számok…
Tehát már jóval a nagylemezek és „A kíntornás szerencséje” előtt is megvoltak a kulcsszerzemények. Kaptatok valami instrukciót Lóritól a felvételekhez?
A stúdióban csak azt az egy instrukciót kaptuk a Csoszoghytól, hogy a régi számok esetében amennyire lehet, ragaszkodjunk az eredeti zenei hangzáshoz. Ilyen volt például „A Főnix éjszakája”, a „Forma 1”, az „Örökmozgó” és a „Lőj rám” is. Bár azt hiszem, az eredetihez képest változott picirit az alap, s néhány esetben a szöveg, utóbbinál még a cím is. Mindenesetre, megpróbáltuk az elődeink által kialakított eredeti hangzást előállítani. Úgy érzem, sikeresen.
Te szereztél bármilyen P. Mobil zenét vagy szöveget?
Igen, a „Honfoglalás” szvitben egy részletet, Pityivel közösen. Ez akkor történt, mikor a Csoszoghy bezárt kettőnket a próbaterembe, a nagymami házában, majd elmentek enni, inni, aludni… Tehát, addig nem jöhettünk ki, míg be nem fejeztük. Aztán mikor végre befejeztük, abból lett a második, a „Vándorlások” című tétel. A másik P. Mobil szám, amiben társszerző vagyok, a már említett „Csizma az asztalon”. Lehet ezért is viselt meg annyira, hogy sokáig nem állt össze ez a szerzemény az új felállással.
Június 27-én került sor a Dorogi Rockfesztiválra, melyről azóta is ódákat zengenek a rajongók, illetve furcsa háttértörténéseket az önjelölt rocktörténészek. Milyen emlékeid vannak a dorogi buliról?
Mint minden nagy buli, fergeteges volt. Mind hangulatában, mind előadásban. Tudod, mikor az előadó fent van a színpadon és élvezi a produkciót, akkor egybeolvad a közönséggel. Az olyan, mintha tejben és vajban fürödne. Akkor, de csakis akkor, k.rva nehéz lejönni a színpadról… Aki ezt átélte, akár ott, akár máshol, a kiemelt nagy bulikon, az tudja milyen volt, mikor a sok-sok rajongó együtt lélegzett a zenészekkel. A többi meg csak okoskodjon…
Augusztusban az East társaságában turnéztatok. Hogy tetszett a „Játékok” anyagával koncertező banda? Mely sokak szerint a legerősebb East formáció volt…
Mindig csodáltam az East együttest. Mind zeneileg, mind emberileg egy csodás, tiszteletreméltó banda volt! Mindig féltékenyen figyeltem a dobosukat.
1981. augusztus 22-én úgynevezett „Szuperkoncert” volt a Hajógyári-szigeten. Meglovagolva az előző évi „Fekete bárány” koncert sikerét, de már a Bizottság és a Beatrice nélkül. Milyen érzés volt, hogy ismét kiheréltek valamit, ami jó volt, hogy Feróékat kirekesztették a fellépők közül? Találkoztál vele vagy Gazemberrel a színfalak mögött?
Mint minden nagy buli, fontos volt és érdekes. Is… Érdekes volt abból a szempontból, hogy a pletyka szintű suttogások, mendemondák már akkor beindultak, miként a fű feletti taposások is. Volt, aki már annyira nyeregben érezte magát, hogy a látszatra sem ügyelt. Az egymás elleni gyűlölet, megvetés egyre fokozódott. Az ellehetetlenítési harc egyre fokozódott. A színpadot nézve ugyan érzékelhetetlen volt a könyöklés, ám az öltözőben, az illemhelyen és a kocsmában annál inkább nyilvánvaló volt… Például azt hallottam vissza, hogy „valaki” leparasztrockozta a P. Mobilt… Meg azt is, hogy… Ja, és azt is, mely szerint a P. Mobil…
Szóval nem csak a Ricse és a Bizottság irányába ment a savazás?
Persze, hogy nem. Kaptunk mi is rendesen… Mindenesetre nagyon élveztem a koncertet. A zenekar is szépen összeszokottan, gálánsul zenélt, profi módon álltunk a közönség elé. A gyerekek szerettek minket, úgyhogy csak vigyorogtam mindenen…
Tehát maga a rendezvény az intrikák ellenére is jó hangulatban zajlott?
Igen. Nagyon jó koncert volt. Ismét aláhúznám, hogy minden rendezvény P. Mobil előadása kiváló hangulatban zajlott le, tervezetten, az előirányzott Schuster elképzelések alapján! Nem hagytuk magunkat lehúzni. Egyet kivéve t’án, az Aggteleki barlang nem sült el túl jól…
Miért? Mi volt a gond az aggteleki bulin?
Leginkább, hogy nem volt lecipelhető a nagy mélynyomó láda… Ahogy Tunyó mondta, ami, mint valami szállóige velünk is maradt: „Mélynyomó nélkül nincs mély.” Haha! Ami engem még nagyon zavart és tudom, a többieket is, hogy mikor ráütöttem a pergőre, az a visszhang miatt négyszer-ötször szólalt meg visszafele… Hangzavar volt, teljes káosz. Bár a bulit így is lenyomtuk, azért beleizzadtunk rendesen, keményen. Harmadrészt a roadoknak is nehéz volt, hisz csigalépcsőn, csúszós mellékutakon kellett le- majd felcipelniük a cuccot. No, ezt például soha többet nem kívántam megismételni.
Rá egy hétre, augusztus 29-én a GM49 társaságában léptetek fel a Lőrinci Ifiparkban. Milyen volt a GM49? Dumáltatok Galláékkal? Esetleg szóba került valamikor, hogy a tunyós Mobilnak is írhatna angol szövegeket?
Miki már akkor különcködött zeneileg… Nekem személy szerint a GM49 világa nem tartozott a kedvenc stílusaim közé. Viszont Galla Mikit, az angol humor előadójaként nagyon kedvelem. Fenomenális volt, tetőtől-talpig egyénit alkotott. Utánozhatatlan. Emberileg is jó fejnek ismertem meg. Egyszer, mikor úgy alakultak a dolgok az ORI-ban, kölcsönadta a lakása kulcsát. Hálás köszönet neki ezért, utólag is! Úgy tudom a tunyós Mobilnak nem írt angol szövegeket, nem is került szóba ilyesmi, csak korábban, a vikidálos felállásnak.
1982. február 14-én a Saga avatta – hazai előadók társaságában- a Budapest Sportcsarnokot. Milyen volt Sadlerék bulija? A legtöbb jelenlévő magyar muzsikus szuperlatívuszokban nyilatkozott a Saga show-járól és magáról a megszólalásról is. A P. Mobil is nagy sikert aratott. Milyen érzés volt egy ilyen helyszínen, hatalmas színpadon a közönség elé állni, illetve ülni?
Leírhatatlan! Az az érzés egyszerűen leírhatatlan! Mérföldkő volt a pályafutásunkban. Mikor tombol az aréna, dübörög alattad a színpad, mikor szinte megsüketülsz a közönség visszafoghatatlan sikolyaitól… Nos, ez add akkora erőt, hogy felrobbanj a színpadon, hogy darabokra törjed, zúzzad a dobszerkót!
Egyes tavaszi bulikon Zefi nélkül léptetek fel, mert berángatták a seregbe. Miként oldottátok meg a hangszerelést?
Janek vette át a billentyűt, aki már korábban is beugrott az orgona mögé, ha kellett, de csak egy pár szám erejéig. Tehát Vilire maradt a meló oroszlánrésze. Megoldotta…
Nem is gondoltatok orgonista-pótlásra, akár ideiglenesen, akár véglegesen?
Nem. Nem gondoltunk utánpótlásra. Arra gondoltunk, egyben reménykedtünk is, hogy vagy idő előtt leszerel, vagy agyonütjük, kiklopfoljuk és kipanírozzuk… Haha!
1982-ben indult a „Heavy Medal” turné. Miben különbözött ez a korábbi programoktól? Esetleg fémesebb nótákat írtatok és válogattatok?
A helyzet az, hogy mindig, minden P. Mobil koncertturné egyedi volt a maga módján. Akkor azt a lemezt adtuk elő, azok a dalok domináltak. Schuster pedig gondoskodott a showról, hogy még inkább megragadjanak a közönség tagjaiban a számaink.
1983 tavaszán Koltay Gábor koncert-dokumentumfilmet forgatott a P. Mobilról és a közönségről a „Heavy Medal” turné egyes állomásain. A fennmaradt felvételek alapján mindenütt frenetikus sikert arattatok, a javarészt perifériára szorult, elesett, veszélyeztetett fiatalokból álló közönség szinte istenített titeket…
Az a film, egy korszakalkotó mű. Az akkori ifjú társadalom tündöklésének és bukásának tényszerű ábrázolása. Mára az a korosztály megszűnt. Lett lészen helyette lakodalmas, hip-hop, csűrdöngölős zsúrnemzedék. Kivéve természetesen a P. Mobilt és a kitartó követőit, támogatóit!
A „Heavy Medal” című film végül dobozban maradt. Lehetett tudni, hogy miért? Vagy csak elsunnyogták az elvtársak?
Nem tudom konkrétan, de biztos, hogy a döntésnek valami politikai színezete volt, van és lesz. Hiszen napjainkban sem adja, egyik tévé sem.
Április 29-én tíz éves jubileumi nagykoncert a Budai Ifiparkban. „Magyar fal” ezer vörös téglából, melyet Lóri az első taktusokra ledöntött. Vörös, majd piros, fehér, zöld trikók. Egyéb gegek. Koltayék forgattak, de a film többi részéhez hasonlóan ez a buli sem kerülhetett az átkosban kiadásra, leszámítva az „Utolsó cigaretta + Oh Carol” kettősét, mely a „Honfoglalás” LP kvázi bónusza lett. Mondjuk arról meg a te neved maradt le… Milyen emlékeket őrzöl a jubileumi koncertről, és mennyire volt csalódás, hogy nem lett semmi a filmből?
Nem volt csalódás. Azért nem, mert számítottunk rá, hogy letiltják. Hisz tudtuk, az a keresztbe szalmaszál, már izgatottan fészkelődik valamely fiókban, fegyverraktárban, zártkörű körözési listán…
A film forgatása során észleltetek a környezetetekben belügyes vagy más, gyanús elemeket, ügynököket? Gyanítottátok erről-arról, hogy küldték, hogy nem jó szándékkal mozgolódik köztetek?
Amire emlékszem még a rozsdásodó agyammal, hogy Csoszoghy azt mondta a bulik előtt, hogy az öltözőkben semmi fajta fajtalan politikai megnyilvánulásokat ne tegyünk. A politikát mellőzzük, illetve a dumát személyes élményekkel bővítsük. Tehát ment a csevej a csajozásról, voltak piás sztorik, meg az ORI-gázsi, kaja, rántott hús, kávé, konyak, sör és a többi vaker. Egyszóval, az öltözőkben igyekeztünk visszafogottan viselkedni. Ez nagy ritkán, sikerült is! Haha!
2004-ben végül kijött a P. Mobil film, de már „Magyar fal” névre átkeresztelve, mellé pedig a filmzene egyfajta kivonata, „Magyar fal koncert” címen, dupla CD-n. Éreztél némi elégtételt? Főleg, hogy a három koronghoz mellékelt bookletben és a régi P. Mobil honlapon bőségesen volt a komcsikat kiszolgáló téglák jelentéseiből?
Csoszoghy elküldte nekem akkor ezt a DVD-t. Rongyosra néztem, önelégülten hallgattam és persze szomorkodtam is picirit…
Annakidején mennyire voltatok képben a rátok állított vagy beszervezett ügynökök aknamunkájáról? Voltak gyanús alakok? Ha igen, hogy reagáltátok le a helyzetet?
Voltak, vannak és lesznek is besúgok, jelentgetők. Orcádba vigyorgó, majd hátba szúró egyének, kretének… Már a kezdet kezdetén is ott voltak. Volt úgy, hogy az öltözőbe beépített magnót találtunk. Na, akkor olyan, de olyan rendszerszerető, az elvtársakat tetőtől talpig simogató együttes voltunk, hogy csuda… Igaz, Oscar-díjat nem kaptunk, ám sokáig nagylemez megjelenési lehetőséget sem. Ellenben kiutasítást a megyéből, páros lábbal, azt igen…
Megítélésed szerint mennyire passzol az akkori helyzethez a háromkorongos „Magyar fal” kiadvány „téglákról” szóló körítése?
Mint már mondottam, egyszer-kétszer találtunk az öltözőnkben elhelyezett rejtett mikrofont, magnetofont. Nos, mikor rájöttünk, a téma azon nyomban, feltűnés nélkül elterelődött semleges irányba. Például, hogy ki hányszor lépegetett félre, mi a kedvenc kajája, csaja, Káma-Szútra pozíciója, eltitkolt szerelme és bankszámlája. Bár akkoriban a bankszámláink, ha voltak egyáltalán az OTP-ben, kongtak, olyan üresek voltak. Vagy mínuszban… Haha! De boldogok voltunk, önfeledtek és sz@rtunk a szocialista kultúra önmagát megtestesítő előírásaira. Is… Így éltünk, téglák között, de lélekben nagyon is szabadon.
A „Magyar fal koncert” teljes anyagának, plusz bónusz felvételekkel kiegészített újrakiadását 2010-ben Zefferék fúrták meg, majd a 2013-as évfordulóra, az akkori hazaérkezésedre időzített ismételt újrakiadási szándékot pedig az új kiadó egyik okostojása. Mennyit hallottál a részletekről? Kaptál valakitől mesterlemezeket a tervezett dupla CD anyagával, mikor legutóbb itthon jártál?
Csak annyit tudtam, hogy a Zefi akadékoskodik. De én sz@rtam rá. Mármint arra, hogy mi fog történni. Mert tudtam, hogy hiába fúrták meg, Schuster idővel úgyis helyre teszi a dolgokat…
Míg a „Heavy Medal” filmet 1983-ban a komcsik betiltották, az azonos című stúdiólemez kijött. Ezúttal szinte végig új dalokkal – talán csak az erősen átdolgozott „Bíborlepke” kivételével. Tudatos döntés volt, hogy most az új formáció szerzeményein lesz a hangsúly?
Igen. Másodszorra már nem akartunk nosztalgialemezt.
Augusztus 7-én a Kuglival játszottatok Pusztavacson. Milyen volt a hangulat a két banda között? Érezhető volt az egykori S.O.S. tagok között némi feszültség? Vagy addigra már elültek a hullámok?
Feszültséget nem észleltem, vagy csak én nem vettem észre. Inkább mondhatnám, barátságos volt a légkör. Jól szórakoztunk, szerintem a közönség is.
1983. augusztus 15. és 20. több alkalommal is előadtátok az „István, a király” című rockoperát, melyről filmfelvétel is készült, szintén Koltay Gábor rendezésében. A műben te és Vili toronyőrt alakítottatok. Nem épp egy énekes szerep, de azért végig ott voltatok a legnagyobbak között. Megosztanál néhány sztorit a királydombi napjaitokról?
Jó volt ott fent őrséget állni. Hallgatni a kiváló zenét, a kitűnő énekeseket, nézni a koreográfiát. Ja, meg azt a jelenetet, mikor egy áttetsző fátyolba öltözött gyönyörű leányka lovagolt a fehér lovon…
Milyen volt Vikidál Gyulával találkozni, majd ismét együtt dolgozni? Volt alkalmatok érdemben beszélgetni?
Találkoztunk, de semmilyen tényleges beszélgetés nem volt. Persze, csacsogtunk Gyulával: „Szia! Hogy vagy? Mit iszol? Adj egy cigit!” Kábé ennyi, ilyesmiket… Azt hiszem, csak 1989-ben dumáltunk komolyabban, mikor megnéztem vele a „Nyomorultak”-at. Ott beszéltem vele érdemben utoljára…
Az „István, a király” után egy héttel viszont disszidáltál. Van, aki szerint váratlanul. Mások szerint már egy ideje várható volt… Mi történt? Ennyire el voltál keseredve? Vagy csak új életre vágytál?
Kalandra vágytam, új életre, új társra, barátokra és pihegésre…
Mennyire volt benne a betiltások, egyéb hivatali packázások miatti düh, elkeseredettség, esetleg szorongás, depresszió?
Szorongás? Depresszió? Düh? Harag? Én ezeket a szavakat, érzéseket, érzelmeket nem ismerem. Csak megyek az úton és nem nézek vissza, csak előre. Azt hiszem. Hiszem-e? Mindenesetre, nem bántam meg semmit. Vagy mégis? Nem szoktam a dolgokon rágódni. Csak lépek, ha elég volt.
Mit gondoltál, mikor kijutott hozzád a „Honfoglalás” LP, hogy a borítóról simán lehagyták ez előadók közül a neved, miközben Cserháti Pityiét viszont lazán odakamuzták?
Nem zavart, hogy lehagytak. Mint visszaeső, cserbenhagyó elkövető, megértem az ilyesfajta álláspontokat…
Utánad a Carát együttes dobosa, Gyenizse András segítette ki a Mobilt. A sztori viszont több helyen is zavaros kissé. Először is, tényleg te ajánlottad Andrist a helyettesítésedre, esetleg utódodnak is?
Igen. Neki megmondtam, hogy disszidálok és kértem, hogy tanulja be a P. Mobil számokat. Betanulta, majd mikor elmentem, felkereste a zenekart a betanult anyaggal.
Ittléted alatt mennyire voltatok jóban? Hogy lehet, hogy Gyenizsét beavattad a disszidálási tervedbe, miközben mások előtt meg inkább hallgattál?
Őt beavattam. A Csiliben volt az egyik tanítványom. Azon kívül néha elcipelt a Carát együttes koncertjeire…
Milyen embernek ismerted meg Gyenizse Andrást?
Tanítvány volt, tehát tanítgattam, okítgattam. Néha-néha a szívlapáttal is rácsaptam a kezére… Haha! Tehetséges tanuló volt, és ami fő szempont: a rockzene irányába volt elszánt, makacs és tehetséges! Ronggyá vertük az akkoriban kötelező Bányai dobkottákat. Is…
Tudomásod szerint a lelépésed utáni szeptemberben és októberben Gyenizse P. Mobil-tag lett, vagy a többiek már akkor is korrekten tudatták vele, hogy csak ideiglenes a posztja?
Szerintem igen, mármint azt hiszem, ideiglenesen vették fel, de ebben nem vagyok biztos…
Miért csak telefonban avattad be Lórántot, hogy részedről kész, vége, már Nyugat-Németországban vagy és eszed ágában sincs hazatérni a vörösök uralma alá?
Mert, ha élőben mondom el nekik, hogy lelépek, akkor biztos, hogy nem lépek le. Azért maradt a telefonos értesítés… De tudni kell, hogy először nem is őt, hanem Janekot hívtam… Neki mondtam, hogy Németországban vagyok és nem érek oda a Boráros térre, a szokásos találkahelyre…
Miután kimentél, követted még valamennyire a magyar zenei életet, benne a P. Mobilt, vagy teljesen elengedted a témát és a kinti dolgaidra koncentráltál?
A lópéniszt! Persze, hogy követtem! Naná! Aztán szép lassan felvettem a kapcsolatot Schusterrel, aki beígért, egy lavórba áztatott tornacsukás fenékbe rúgást. Nekifutásból… Később meg is tette. Nekifutásból.
Mikor nyílt alkalma nekifutni az alfeled irányába?
1989-ben, mikor először tántorogtam haza…
Folytatjuk!
Képek: Mareczky István archívuma, Pajtás, Ifjúsági Magazin, P. Mobil Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum
