Tarca László dobos hatéves kora óta zenél. A rockrajongók a Rockwell együttesből ismerhetik, a metálosok a Pokolgép klasszikus felállásának oszlopos tagjaként zárták a szívükbe, de sokféle más stílusban is kipróbálta magát.
A beszélgetés ötödik részében a Pokolgép 1991 és 1993 közötti időszaka, tehát Kun Péter utódlása, az első Rudán-korszak második albuma és a saját kiadó felelevenítése következett. Valamint azt is megtudhatjuk, hogy miért ért véget a zenekar működése a “Vedd el, ami jár” megjelenését követően.
A négyesben készült “Adj új erőt” lemez egyértelmű szakmai- és közönségsikernek bizonyult, majd megérkezett Jung Norbi…
Miután Kun Petit elvitték az Eddába, az egész “Adj új erőt” lemezt négyen csináltuk. Jung Norbi úgy került a képbe, hogy a régi Gép szétesése után ők kísérték a Mr. X zenekarral Bíró Icát. Ott láthatta Gábor, mert egyszer csak felhívott, hogy: “Találtam egy gitárost. Gyere föl, nézd meg!” Mondtam, jó, felmegyek. Fel is mentem hozzá, akkor még ott lakott a Dimitrov téren, ketten gitároztak, én meg csak ültem és néztem őket. Figyeltem, milyen fazon, hogy milyen attitűd, milyen hozzáállása van, hogy miket gitározik és az összbenyomás rendben volt. Egy marha jó fazon, ráadásul ugyanolyan kölyökpofája volt, mint nekem. Jól nézett ki, jól is gitározott, ügyes is volt, hát azt mondtam, hogy: “Legyen!” Jó döntés volt, mert később olyat gitároztak Kukovecz-cel, a “Vedd el, ami jár” lemezen, hogy a fal adja a másikat.
Nagyon komoly, ami például “Az árnyék” című dalban hallható. Már a legelejétől odacsap az a jófajta zsíros, vastag hangzás a riffeknél, röfögnek a gitárok. A szólóknál és a coda résznél meg csak kapkodod a fejed… Majd egyből utána a “Szakadék szélén”.
És máshol is, végig remekelnek. Szóval azt gondoltam, hogy jó lesz ez a csávó. Kicsit „halnak” gondoltam, később mondtam is Gábornak. De lehet, csak meg volt szeppenve. Mégiscsak egy tízessel fiatalabb volt nálunk és mi már ismert zenészeknek számítottunk. Vagy csak enervált volt aznap, de úgy döntöttünk, hogy jó lesz. Utána elkezdtünk dolgozni. Elsőként ők ketten próbálták össze a gitárrészeket, majd megjelent a zenekari próbán és onnantól fogva együtt voltunk.
Próbaidősként került be a Pokolgépbe vagy egyből teljes jogú tag lett?
Nem volt ennek nagy fenék kerítve. Az elején úgy tudom, vendég státuszban volt, de nem foglalkoztam vele. Ez Gábor felelőssége volt, mert a Pokolgép zenei részét mindig is ő tartotta kézben. Ő írta az új nótákat is, ő tudta, hogy az ember megfelel-e arra a feladatra – amit elképzelt- vagy sem. Én más szempontból néztem Norbit: közönség szemmel. Fazonra, színpadi emberként. Sosem érdekelt, hogy egy gitáros hány hangot fog le másodpercenként. Inkább a közönségre gyakorolt hatása a fontos, hogy elfogadják-e. Szeretik, mert hiteles fazon, vagy kilóg a csapatból… A koncertek jók voltak, bevált, megfelelt és az a lényeg.
Immár ismét ötösben, vele kezdtetek bele a következő album munkálataiba. Mit gondolsz, a miért lett annyira más a “Vedd el, ami jár”, mint az “Adj új erőt”? Főleg, hogy sokak véleménye, hogy zeneileg Norbival erősebb lett a banda, mint bármikor korábban.
Mikor Nagyfiék elmentek, akkor dacból megcsináltuk a két lemezt Joe-val. Az “Adj új erőt” sajnos már nem fogyott annyira az EMI-nál, mint a korábbiak, az állami hanglemezgyárnál. Pedig nagyon sikeres volt a közönség körében.
Olyat is hallottam, hogy: “az Adj új erőt a Pokolgép Dark Side Of The Moonja…” Más kérdés, hogy addigra már bejött az országba a Mariahilfer Straße összes kétkazettás magnója, és a legutolsó faluban is nagyüzemi tételben zajlott a kazettamásolás. A többiek eladása is erősen visszaesett, talán a Ricét kivéve, mert Feróék akkor egy időre, a rendszerváltás címerállataiként egyfajta nemzeti hősökké váltak…
Akkoriban már kezdett a metal beleállni a földbe. Sokféle stílus jött, özönlött kintről az ezerféle kiadvány. Az EMI vezetése pedig máshoz volt szokva, nem voltak elégedettek a fogyással odafenn.
Ami persze részben ők idéztek elő. Az akciókkal nyomasztott nyugati dömping áru értelemszerűen elszívta a hazai fizetőképes keresletet…
A mi szempontunkból akkor már szinte mindegy volt. A hagyományos metal a végóráit élte. A lényeg, hogy elégedetlenkedtek az “Adj új erőt” eredményeivel. Ezért úgy döntöttünk, hogy a következő anyagot inkább mi adjuk ki, magánkiadásban. Csináltunk egy magánkiadót, Sindex néven. A cégnek én lettem az ügyvezetője, mert senki nem vállalta és akkor még az is nyakamba szakadt. A zenekari dolgok mellett, a kiadó körüli sertepertélés…
Mit jelent a név?
Bűn export, vagy bűnös export. Megcsináltuk a kiadót, k.rva sokat melóztam vele. Majd kijött a “Vedd el, ami jár” – és én gyártást ellenőriztem, promótáltam, videóklip forgatásokat szerveztem. Az egyiket én montíroztam, a másikat Jung Norbi! Sajnos sem a címadót, sem a “Hozzád szólok” klipjét nem játszották sehol. Mert ugye a változások után jöttek ezek a nagy kiadók és hátszél nélkül már nem lehetett klipeket elsütni a tévécsatornákon. Azért is nincsenek a köztudatban.
Nekünk, rockereknek, az úgynevezett rendszerváltás nagyjából annyit jelentett, hogy csöbörből vödörbe… Megint mások osztották a lapokat. Maximum annyi különbséggel, hogy az aktuális ízlésdiktatúra központja került át Moszkvából valahova Nyugatra…
A zenekar sem járt jól a változásokkal. A “Vedd el, ami jár” idejére már teljesen kiszorultunk a hazai médiumokból. Mivel nem adták a dalokat, az album sem fogyott eléggé. Miközben másokat unalomig játszottak. Szóval a lényeg az, hogy k.rva sokat dolgoztunk vele, de alig kerestünk valamit… És ez lett a történetnek tulajdonképpen a vége. 1993-ban végleg a földbe álltunk. Tíz évvel a Pokolgép név felvétele után annyi lett az együttesnek.
Nem segített a kazettákban található nyereményszelvény sem?
Sajnos nem, akkor már semmilyen reklámfogás nem segített.
Tehát már megvolt a terv a magánkiadásra, úgy készült az album, majd a Sindex nevű céged adta ki, illetve terjesztette, CD-n és kazettán. Miben volt ez hatással a dalok művészi részére, ha volt egyáltalán? Például miért váltottatok szövegírót?
A mellett, hogy úgy terveztük, hogy a következő anyagot már magánkiadásban adjuk ki, kellett volna még mellé valamilyen vonal, aminek, akinek befolyása van a médiára. A magán televíziókra és az egyéb hasonló tényezőkre. Tehát szükségünk lett volna egy erős támogatóra, hogy fel tudjuk venni a versenyt a médiumokban a multik által támogatott előadókkal. Ezért döntöttünk úgy, hogy megkeressük S. Nagy Istvánt, hogy írjon nekünk szövegeket. De megmondtuk azt is, hogy leginkább azért volna rá szükség, mert a kapcsolatait szeretnénk használni.
Ezt így, kerek-perec megmondtátok neki? Mit válaszolt?
Igen, meg…Azt mondta, hogy megérti. Akkoriban nagyon ment István felesége, Csongrádi Kata a különböző televízió-műsorokban. Tehát a tippekért, a szervezésért és a médiakapcsolatokért cserébe azt ajánlottuk neki, hogy írjon nekünk szövegeket és viheti a jogdíjat.
Magyarán S. Nagy István ezáltal azonnal ösztönözve is volt, hogy a saját szerzeményeinek generáljon extra nézettséget…
Pontosan! Rá is bólintott. Viszont azt mondta, hogy megírja, de nem saját néven fogja publikálni, hanem inkább legyenek a fia nevén a Pokolgép dalok. Élek a gyanúval, hogy valójában István fia írta a “Vedd el, ami jár” szövegeit és az apa csak korrektúrázta azokat. Szakmailag azért biztos átnézte, hogy hol jók a rímek, stimmel-e a szótagszám és a többi. Szerintem kicsit összefésülte, de az érdemi részét a fia alkotta.
Azt állítod, hogy a Pokolgép együttes reménylett új médiakapcsolatai miatt került ki az “Adj új erőt” után Cselőtei Laci az alkotóközösségből? Mert amúgy elégedettek voltatok vele?
Igen. Nagyon elégedettek voltunk. Tök jó volt, amit a Cselő csinált. Örültünk is neki, működött is a dolog. Azért kellett váltanunk, mert amikor magánkiadásba került a produkció, muszáj volt további médiakapcsolatokat keresnünk. Ezért lett más a szövegíró… Az egy más kérdés, hogy az újabb szövegek viszont nem sikerültek túl jól. A “Vedd el, ami jár” lemezen a címadó nótában például az lett volna a bemondás, hogy: “B@szd meg!”, a lemezborító is arról szól.
Nem apróztátok el…
Akkor már nagyon tele volt a tököm a közönséggel. Mármint azzal a réteggel, akik folyamatosan vágták alattunk a fát. Tudod, hamis trikók, kalózmásolatok és a többi, amiről már esett szó. Azt láttam, hogy hiába jön a hetedik albumunk, mégis egyre inkább ellehetetlenedik a dolog. A belünket kidolgoztuk és még mindig nem, még mindig nem, még mindig nem fordul termőre. Pedig tényleg jó nóták vannak azon a lemezen. De valahogy mégse ment úgy, ahogy szerettük volna. Akkor már a metal is kezdett teljesen a földbe állni és azt láttam, hogy hiába teszek bele még többet, a másik oldalon már nem jön ki több. És nem csak pénzben, hanem sikerben, nézőszámokban, eladásokban is érzékelhető volt egy lassú, de folyamatos visszaesés.
Hogy értékeled így utólag, megérte? Egyáltalán, intézett nektek bármit S. Nagy István a médiában? Én nem emlékszem komoly Pokolgép dömpingre, akármelyik tévécsatornára is gondolok 1992-1993 környékén…
Nem. Semmit sem intézett. Egy darabig ment a megfejtés, hogy ebbe a műsorba is bele kéne kerüljünk, abba a műsorba is bele kellett volna kerüljünk, de végül egyikből sem lett semmi.
Mennyire voltál elégedett a Nagy Attila jegyezte szövegekkel? Megvallom őszintén, hogy egyik-másik sornál erősen húztam a szám. Olyan magasra tettétek a lécet a komplett “Adj új erőt” koronggal…
Itt jött ki, hogy nem egy olyan valaki írta a szövegeket, aki benne van a metal szcénában. Ezek a szövegek gyakorlatilag olyan sablonokból építkeznek, hogy hogyan képzelnek el minket, metalista rockereket a kívülállók. Hozzátenném, ha a szövegek eleve angolul íródtak volna, fel sem merülne, hogy miről szólnak, mennyire közhelyesek, blődek vagy gyerekesek. Csak mi magyarok várunk irodalmi értékű dalszövegeket. A nyugati világban egy “dududu dádádá” szöveggel is lehet világslágert írni. Ha szöveggel akarnám kifejezni magam, verset írnék, nem dalt.
Ennek ellenére a “Vedd el, ami jár” első hallgatásra nagyon megdöbbentő volt. Máig emlékszem a délutánra, mikor hazavittem a kazettát: beindult az album, jött a “Feltámadt éj”, majd “A fekete özvegy”, ami az érthető üzenet ellenére is elég erőltetettnek tűnt. Különösen az “Adj új erőt” után. A vége pedig egyenesen érthetetlen, tényleg fájt… Pedig zeneileg nagyon ott van. Joe pedig a pályafutása zenitjén, hangilag csúcsformában. Megkockáztatom, hogy a “Vedd el, ami jár” az egyik legalulértékeltebb magyar metal album.
Igen, az egész olyan, hogy hogyan képzelnek el metal szövegeket olyanok, akik nem ismerik sem a rockereket, sem ezt az egész életformát, sem a közeget.
Amihez társul, hogy a borító se sikerült túl jól. Sokan gondolják, gondoljuk a mai napig is, hogy gyerekesnek tűnik. Az akkori bandák munkáiból kiindulva, már akkor is azt lehetett érezni, hogy ‘92-re már bőven túlhaladtunk az ilyesmin…
Sajnos igen, de nem volt más ötletünk. Csak a b@szdmeg. A Pokolgép mindig is egy őszinte produkció volt, akkor az a hangulat volt érvényes, az került kifejezésre. De nem is annyira a gyerekes a jó kifejezés, inkább az avítt. Ha a zene fejlődését tekintjük, akkora már másról kellettek volna szólniuk a Pokolgép szövegeknek. Viszont bele voltunk ragadva egy negatív spirálba. Se kedvünk, se energiánk nem maradt agyalni, kísérletezni, tartalmilag is előrelépni. Ez egy általános probléma itthon. A bevétel a kintiek töredéke, de a közönség elvárásai a fellegekben vagy még feljebb. Megfizetni viszont nem hajlandók… Tisztelet a kivételnek! A külföldi minőséget a külföldi közönség finanszírozza, itthon alig akar valaki fizetni a produkcióért. És nem csak a CD másolásról, letöltésről van szó, hanem a nyugati világban elképzelhetetlen méretű vendéglistákról is. A pofátlanság netovábbja, ezek után még jól le is húzni a kínkeservvel készülő magyar lemezeket. Mitől lenne motivált egy hazai művész, hogy letérjen a bevált útról és újra és újra új irányt keressen? A körülményekről, ami a szakmában van, már ne is beszéljünk. Ezek miatt szálltam ki a rock and roll-ból, számomra így már nem éri meg.
De ha megnézed például a legutolsó Pokolgép stúdióalbum, a “Metálbomba” szövegeit, hasonlóan avítt világot mutatnak. A mai világban már másról kéne szólniuk a szövegeknek, a mai helyzet mást kíván. Nem sikerül minden lemez kiválóra. Persze nem is kell minden albumot konceptre gyúrni, egyedi hangvétellel, összefüggő, tematikus szövegekkel.
A Kádár-rendszerben minden apró kis gesztus, ami kellően elvtárs-pukkasztó volt, kapott egy pluszjelentést, egy ellenálló attitűdöt. Ami a hétköznapokban a megszállókkal együttműködő sz@rházi kis kollaboránsok pofán röhögését jelentette. Ma már nem jutna eszembe taréjt viseli, vagy színesre festetni a hajam, mert most egészen mást jelentene, mint akkor. Más volt, mikor ’89-ben, a szegecses-bőrös gyerekekkel a Háború gyermekét énekeltük a régi KöKi felüljárón, minket oda-vissza igazoltató, „parancsra született” rendőr pofájába…
Régen a rock ügy volt, rendszerkritikus üzenetet hordozott, a fiatalság lázadó attitűdjével. Ma csak szórakoztatás. Ma már szinte senki nem várja el a zenésztől, hogy úgy is éljen, ahogy a dalaiból következne. A szövegektől sem várnak világmegváltást, követve a nyugati trendet. Kár is keresni és számonkérni a magvas szövegeket. Miközben most ezt boncolgatjuk, azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ma már fel sem merülne olyan a kérdés, hogy: “tényleg bőr pizsamában alszotok?”.
Eredendően az S. Naggyal tervezett albumra is társadalmi szövegeket akartunk íratni. Mert, ha megnézed például a “Vedd el, ami jár” videóklipjét, akkor azért ott van, hogy a szép új világban az öregember ott turkál a kukában. Alapvetően még így is egy lázító szöveg: “Most más idők, rossz idők / Lesnek orvul rád / Nincs remény, ha egyre kérsz / Hát vedd el, ami jár!” Arról szól, hogy a rendszerváltozás után azt láttuk, hogy kiszolgáltatott lett mindenki, aki nem volt közel a mutyihoz. Arra a lemezre kifejezetten lázító szövegeket akartunk írni. Azért is lett az a címadó, mert úgy éreztük, hogy az a legaktuálisabb, a legerősebb üzenet. A “Halálos tánc”-ban pedig ismét üzentünk Nagyfiéknak: “Kegyelmet nem kérünk, nem kérünk már / Júdástól nem kell bocsánat! / Vészmadár nézz ránk és bólint, hogy kár / Kár, hogy nincs már tovább”.
Szóval a hatodik stúdióalbumon is üzentünk a kilépőknek, társadalmi dolgokat is feszegettünk, de sajnos sok mindent át kellett fogalmazni. “Az árnyék”refrénjében például eredetileg az szerepelt volna, hogy: “Kapd be!”, csak ugye erre nem tudott jó szöveget írni a kis S. Nagy. Hát aztán lett belőle az a sor, hogy “Te leszel az árnyék”. Ha belegondolsz, az is társadalmi töltetű. Tehát vannak ott is jobb pillanatok szövegileg, de persze nem éri el az “Adj új erőt” színvonalát és komplexitását.
Mi a helyzet az album végén hallható “Mi fáj” átköltéssel? Komolyan azt gondoltátok, hogy vicces?
Gábor ötlete volt…
A komplett “Vedd el, ami jár” albumot felvettétek magyarul és angolul is. Utóbbi verzió mégsem jelent meg. Miért maradt dobozban az angol változat?
Mert már nem volt energiám kiadatni.
Tervben van ilyesmi, valamikor a közeljövőben?
Nincs. Minek fektessen bele bárki is pénzt, időt, szaktudást, energiát, ha a megjelenést követő napon bárki ingyen hallgathatja a világhálón? Senki sem azért dolgozik, hogy elfáradjon, hanem hogy keressen.
Szerintem lenne rá kereslet. Sok gyűjteményben tátong egy-egy ilyen lyuk. Miként a kalapácsos Pokolgép CD-k következő újrakiadásaira is fel lehetne pakolni bónuszba az összes rádiófelvételt, illetve alternatív szövegű dalverziót és az angolt… De akkor beszéljünk egy kicsit a konkrét számokról is! Nagyjából mennyi fogyott a maga idejében a “Vedd el, ami jár” album CD- és kazetta-verzióiból?
Összesen nagyjából tizennyolc-húszezer. Mivel mi adtuk ki, cégesen, hivatalosan, az egy magánkiadónak nagyon kevés volt. Szinte még a kiadásainkat sem fedezte. Az év végére gyakorlatilag mindennek vége volt, anyagilag a padlóra kerültünk.
Előzőleg a Quint mennyit vallott be az “Adj új erőt” eladási számaiból?
Ha jól emlékszem, negyvenháromezret, ami később körülbelül negyvennyolcig emelkedett még.
És azzal is elégetlenek voltak, pedig akkor még a világ minden részén taroló EMI tőkéje állt a háttérben…
Az az igazság, hogy tényleg nagyon ment le a metal akkoriban, és mint már említettem, kezdett a földbe állni a műfaj. Ez nem szabad elfeledni! Az ezredfordulóra lett egy viszonylagos feltámadás, valamiféle visszarendeződés, de a ‘90-es évek közepére minden meghalt, amit addig heavy metal színtér alatt értettünk.
Nem sokkal korábban viszont még a hanglemezgyári elvtársak hamisítottak statisztikát, nehogy kiderüljön, hogy a “Pokoli színjáték” vagy az “Éjszakai bevetés” százezer fölött fogyott és nehogy már aranylemezt kelljen adni a „csúnya” rockereknek…
Mert ugye, akkor jött volna plusz egy milla, amiből meg tudtuk volna csinálni azt a fejlesztést, amit később Nagyfiék, az Omen indulásakor. Ha a Wilpert nem ajánlott volna exkluzív szerződést, azaz perspektívát az újonnan alakult Omen zenekarnak, hanem Nagyfiéknak is nulláról kellett volna kezdeniük, mint az induló bandáknak általában, akkor úgy vélem, Kalapács nem ment volna el a Pokolgépből.
Folytatjuk!
Fotók: Tarca László archívuma / facebook csoportja, Deák Gábor, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum
