Mándoki Sándor billentyűs, az EKG, a Reggel, a Mándoki együttes, a Missió, az AN-2, a Vörös István és a Prognózis, a Redless és a Gary Moore Jam Band egykori billentyűse, a hazai rock és metal élet egyik sokat látott veteránja.
Az életmű-sorozat második részében a Missió együttesről, a Missió első és egyetlen nagylemezéről, majd az azt követő lemezbemutató turnéról mesélt Sanyi, néhol megdöbbentő részleteket.
Mihez kezdtél a katonaságot követően?
A leszerelésem után összefutottam Rácz Attilával, alias “Puby”-val, aki nem messze lakott tőlünk. Hamar egymásra találtunk. Előbb egy új zenekar ötletével álltam elő, de abban nem látott fantáziát. Viszont a saját csapatának bővítésével annál inkább. Úgyhogy, mivel az akkori Missióban már voltak négyen, így én csatlakoztam hozzájuk.
Mikor léptél be? Kik alkották akkoriban a Missió együttest?
1988-ban. Tihanyi Gábor “Tánci“ volt a gitáros, Tóth Béla az énekes, Túri Pisti a basszusgitáros és Attila a dobos. Tánci először nem volt elragadtatva az ötlettől, de amikor meghallotta, hogy hogyan szólnak a dalok billentyűvel, hamar megváltozott a véleménye.
Ismerted korábban a Missiót? Az alapítókat, esetleg a későbbi tagokat? Neked is megvolt a ‘82-es bemutatkozó kislemez vagy az 1987-es “Robbanásveszély” LP? Tisztában voltál a zenekar előéletével?
Egyszer láttam az eredeti felállásban, úgy 1982-’83 környékén az Ifiparkban az akkori Missiót. Ha jól emlékszem, Cziránku Sándor volt a gitáros, de teljesen más zene volt. Az alapítókat nem ismertem.
Én már úgy ismertem meg a későbbi Missiót, az újraformálódott bandát, amikor Babári Józsi volt az énekes és Keresztes Steve a gitáros.
A “Robbanásveszély” nagylemezt természetesen én is ismerem, de nem voltam elájulva a Missió felvételeitől. Ugyanis mindig is utáltam, ha egy rock- vagy metal-zenekar LinnDrum-ot használ. Tudom, hogy olcsó, de akkor nem kell fölvenni – szerintem. Nekem az teljesen stílusidegen volt akkor is. Azt meg főleg nem értettem, mi szükség volt arra, hogy az “Eljön a szabadulás” nóta elejére rákeverték a Pretty Maids ‘Future World’ nótájának intróját. Nem tudom kinek az ötlete volt, de abból még gond is lehetett volna…
A zenekar előéletével tehát csak részben voltam tisztában, nekem a Missió története csak ‘88-ban kezdődött.
Mutasd be kérlek, pár szóban a Missió együttes tagjait! Milyen embereknek ismerted meg az új zenésztársaid? Kinek mi volt az erőssége, amellyel hozzá tudott járulni az együttes munkájához, sikeréhez?
Rácz Attilát akkor már jól ismertem, ő is törzsvendég volt az Aranymokka presszóban, jó barátság alakult ki köztünk. Tóth Béla énekest nem ismertem, de szinte azonnal barátok lettünk, bár elég zárkózott volt akkoriban. Én nagyon szerettem. Nagyon tetszett, ahogy énekelt és jó fazon is volt.
Tihanyi Gábor “Tánci” gitárost még a HitRock időkben ismertem meg. Mindig is tetszett, ahogy szólt a gitárja, meg a játéka is. Nekem úgy tűnt, olyan igazi művészlélek volt. Szerintem ő a billentyűs hangszerekre csak szükséges rosszként gondolt. Amúgy jól tudtunk együtt dolgozni.
Túri István basszusgitáros volt egyben a zenekar vezetője is. Úgy tudnám jellemezni, hogy halk szavú, csendes gyerek volt. Nem sokat tudnék mondani arról, hogy a zenekar vezetése miben csúcsosodott vagy sem, mert jött a menedzser hölgy és átvette a hatalmat… Haha!
Hol volt alkalmatok játszani azokban az időkben? Kik voltak a jellemző headlinerek vagy előzenekarok a Missió koncerteken?
Egyszer játszottunk a HBB előtt, de az igazi kihívás a lemez megjelenésekor a Beatrice turné volt, előzenekaraként. Úgy emlékszem, akkor még minden nap kellett játszani, mindig más helyen, nemcsak hétvégén. Nagy bulik voltak és érdekes módon a Rice közönség is azonnal ránk hangolódott.
Igen, magam is így emlékszem. A ricsések megőrültek. Frenetikus siker volt az az összeállítás. Viszont most kicsit még maradnék a nagylemez előtti korszaknál, az 1988-as, kora ‘89-es fellépéseknél. Kire emlékszel még Hobóékon túl, illetve milyen helyszínekre jutottatok el az album előtt?
Az éppen a téli időszak volt, nem volt túl sok bulink, néhányszor a Rideg Sándorban léptünk fel, illetve a Királyerdőn és egy-két egyetemi klubban.
A belépésedet követően nem sokkal kezdődött a Missió első és sajnos máig egyetlen albumának felvétele. Milyen emlékeket őrzöl arról az időszakról?
Túri Pisti kitalálta, hogy csináljunk lemezt. El is kezdtük volna, de a menedzsment elég amatőr módon állt a dolgokhoz, nem beszélve arról, hogy le kellett volna költöznünk Miskolcra. Az ötlet tehát megvolt, az akarat is, de egy jó darabig csak halódott a dolog…
Akkor jött Illy Zsuzsa, akit Attila mutatott be nekünk, mint menedzsert. Eleinte nem nagyon hittünk a dologban, de aztán rá kellett jönnünk, hogy komolyan gondolja a dolgokat. 1989 áprilisában el is kezdtük a felvételeket a Tom-Tom stúdióban. Zsuzsa még Szigeti Ferit is megszerezte nekünk zenei rendezőként. A két hangmérnök Dorozsmai Péter és Móczán Péter volt, továbbá Vedres Joe is segédkezett.
Csepregi Gyulát ti hívtátok vagy ők ajánlották? Ha nem tévedek, a Missió koncerten korábban sosem volt szaxofonos…
Az én ötletem volt a meghívása, de Attila ismerte is Gyulát. Egyébként később, a lemezbemutató PeCsa koncerten Gyula is fellépett. Egyébként, ha már itt tartunk, az “Üres az életem” című szám új tempóját én találtam ki. Annak idején úgy gondoltam, hogy jót tenne neki a frissítés, meg az is, hogy legyen benne kolomp is.
Gondoltam, Attila majd rákolompol egy külön sávon, mintha amolyan negyedes mérőjel lenne, de azt mondták, majd a keverésnél ráteszik. Nem értettem, ez miért olyan nehéz ezt megoldani, de azt mondták: úgy lesz jó. Persze, hogy elfelejtődött… Pedig jó lett volna, olyan Bachman–Turner Overdrive stílusban…
Én nagyon élveztem a munkát, hiszen abban az időben, huszonhárom évesen egy igazi stúdióban dolgozni, nem volt semmi… Föl is játszottam vagy öt-hatsávnyi billentyű-szólamot. Közben Tánci állandóan tesztelte a különféle gitárokat, aminek az lett a vége, hogy végül Szigeti Feri SG-jével jött ki az anyag. Közben Attila rubeolás lett és állandó magas láz gyötörte. Egy-egy breakjén ez érezhető is sajnos… Végül is jó lett az anyag, tényleg jól szólt, Béla remekelt. Összességében nagyon elégedettek voltunk vele.
Majd jött a keverés. Azt már eleve nem értettük, hogy miért van, hogy Ferin és Pistin kívül, Zsuzsa mindannyiunkat kitiltott a stúdióból. Mindenesetre kivártuk az eredményt.
Majd mikor elkészültek, meghallgattuk végre… Nekem azonnal feltűnt, hogy a szólamaim nagy része eltűnt. Azt mondták, hogy így rockosabb… Hmmm…
Kiderült, hogy ki és miért kontárkodott bele az eredeti hangzásba, hangképbe?
Nem mondanám, hogy “kontárkodott” volna. Biztos megvolt az oka. De az tény, hogy eltűnt néhány sáv… De, hogy ki volt az a bátor?! Haha!
Mit tudsz róla, megvan valakinek az eredeti nyers keverés? Esetleg meglehetnek még valahol a fel nem használt billentyű-szólamokat tartalmazó Missió szalagok?
A nyers keverés biztos hogy nincs, mert akkoriban még nem volt 24 sávos pultjuk, vagy magnójuk, csak 16-os. Ezért a billentyűket Atariba töltve kellett hozzáadni a végső keveréshez, legalábbis úgy mondták. De a master elvileg még meg lehet Dorozsmai Péternél. Nagyon szeretném, ha egyszer újra lehetne masteringelni az anyagot!
Mi történt az elkészült hanganyaggal?
Megjelent nagylemezen. Úgy voltunk vele, hogy most már mindegy, olyan lett amilyen, de azért nagyon büszkék voltunk rá. A mai napig az vagyok!
A borítót ki intézte? Kinek az ötlete volt az a bizonyos Merczel festmény? Vagy eleve megrendelésre készítette?
Úgy emlékszem, Attila intézte a dolgot. A “Galaktika” magazinban korábban már megjelent egyik festmény továbbgondolása került a lemezre.
A lemezborító szerint a Missió “1” nagylemezt a Stádium Kft. adta ki. Mit lehet tudni a cégről?
Részemről semmit… Nem avattak be a részletekbe.
Miért nem készült kazetta-verzió?
Arról én már nem tudhattam, mert “kirúgódtam”… Haha!
Ha jó tudom, a Stádiumnak azóta sincs több hanghordozó kiadványa. Miként az ilyen-olyan nem hivatalos és teljesen kalóz kiadásoktól eltekintve, a Missió “1.” máig nem jelent meg, préselt, hivatalos, jogilag rendezett hátterű CD-n. Véleményed szerint miért nem lett folytatása a cégnek, illetve miért nem került a Missió – kívülről kifejezetten sikeresnek látszó- albuma soha újrakiadásra?
Fogalmam sincs ezekről a dolgokról. Azt azonban nagyon szeretném, ha lenne rá valamilyen mód, hogy újra ki lehessen adni CD-n a Missió nagylemez anyagát, egy mostani, friss masteringgel…
Bár a lemezcímke közlése szerint szinte minden dal Missió szerzemény, de sokak szerint Tánciék szó szerint “szereztek” pár korábbi rockslágert. Gondolok itt például a Horoszkóp együttes “Üres az életem” számára, amiből a HIT csinált 1980 körül sikerdalt. Vagy a “Föld királya” című klasszikusra, melyet ugyanabban az évben a Hipnózis is lemezre vett. De más zenekarok is magukénak vallják, például ha nem tévedek, akkor a Gigantik is játszotta korábban…
Az “Üres az életem”-et még a HitRocktól ismertem. Nem tudtam további előzményről, hogy kik voltak a Horoszkóp együttes.
Füchsel Tibi, Gábor István és Spiesz Toncsi – utóbbi kettő sajnos már elhunyt- még a HIT előtt. A legjobb tudomásom szerint az “Üres az életem” dalt Füxi írta 1973 körül és 1974-től fogva rendszeresen játszották is az Ifiparkban. Onnan ismerhette Tánci is, aki egy későbbi Horoszkóp felállás tagja volt, Füxivel, Toncsival és Hauser Tomival, még az Orient és a Hit-Rock előtt. A “Föld királya” pedig legjobb tudomásom szerint egy Ilkei Géza szerzemény. Isten nyugosztalja!
A Föld királyáról tudtam, hogy Gigantik-nóta, de életemben nem hallottam még az eredetit. Turi Pistiék – állítólag- megvették a dal jogait. Ezért is vannak feltüntetve a szerzők: Ilkey-Kurucz.
A Hipnózis kontra Missió csörtéről hallottam anno. Viszont szerintem a mi felvételünk jobb! Haha!
Mikor és hol készült a videóklip?
1989 áprilisában, kifejezetten abból a célból, hogy bemutassa a lemezünket. Abban az időben nem sok műsor volt, ahol klipek voltak láthatóak. Ráadásul egy-egy klip nagyon sok pénzbe került, nemhogy még esetleg több is készüljön… Ezért találták ki, hogy több szám részletéből készüljön ez. Úgy nézett ki, mintha tényleg többféle klip részei lennének. A koncepciót – ha minden igaz- Gábor István, vagyis az „Olivér” művésznevű srác találta ki, aki rendezte és fényképezte is az anyagot. Valahol Zsámbék fölött volt a helyszín és majd “befagytunk” a felvételek során. Haha!
Ha jól tudom, egyszer sikerült leadniuk a Zenebutikban, Juhász Előd műsorában, de persze csak körülbelül a feléig… Anno ez így működött, ahhoz képest még örülhettünk is neki. Volt még egy műsor, “A Rock gyermekei”, annak a legelső adásába sikerült bekerülnünk, ahol élőben (nevet), persze a playback hanggal az “Utolsó ítélet”-et adtuk elő. Szigeti Feri volt a műsorvezető, aki be is mutatta a lemezt. Ezen kívül az akkor még ismeretlen Csiszár Jenő és egy nagyon szép kiscsaj interjúvolta Túri Pistát, mint zenekarvezetőt és Balázs Fecó volt a kijelölt kritikus. Hát, jobb lett volna, ha Attila vagy Béla szerepelt volna részünkről… Haha!
Miért? Pista mondott valami butaságot?
Jaj! Tulajdonképpen csak butaságokat tudott mondani! Haha! Ráadásul a felvételeket sokszor meg kellett ismételni, persze nemcsak Pisti miatt… Látszott az egész interjún, hogy nem tudott mit kezdeni vele. Nagyon kínos volt…
Fecó milyen véleménnyel volt a dalotokról?
Azt mondta, hogy tetszik. Csak neki is kevés volt a billentyű… Milyen érdekes…
A korabeli – alapvetően pozitív- kritikák visszatérő eleme volt, hogy a Missió saját nótái emlékeztetnek a Pretty Maids-re, mintha itt-ott túlságosan is hajazna néhány riff és dallam a dánok munkáira. Mit lehet tudni a dalok kialakulásának folyamatáról? Mennyire volt már meg a repertoár, mikor a bandába kerültél?
Én már készen ismertem meg a dalokat, csak a saját szólamaimat kellett kitalálnom, ebbe esetleg Túri Pisti szólt bele. Nekem is megvan a dánok lemeze, szeretem is. Nem tudom, melyikre gondolsz, talán a tempója és a hasonló riffje miatt a “Eljön a szabadulás”-ra? Van ilyen…
Miközben az “Eljön a szabadulás” több helyen erősen emlékeztet a Rainbow aranykorára is… De úgy általában, az egész B-oldal emlékeztet erre-arra. Mintha direkt úgy lett volna a lemezanyag szerkesztve, hogy a neccesebb dolgok az album végére kerüljenek…
Lehet. De részemről tudni érdemes, hogy mi a sorrendbe sem szólhattunk bele… Például Attilával és Bélával egyetértésben, mi hárman a “Koldus”-t és az “Átkozott világ”-ot megcseréltük volna.
A kapcsolat és az ismertség nyilván megvolt, hiszen 1987-ben a Missió akkori felállása a Pretty Maids előzenekara volt. Amúgy, ha te, ti nem szólhattatok bele az album szerkesztésébe, akkor ki, kik döntöttek ilyesmiről?
Arról a buliról csak hallottam. Pisti kapott is tőlük egy “Future World” LP-t. Állítólag ő, Szigeti Feri és Zsuzsa voltak a döntnökök.
Akkoriban nem voltak szerzői ambícióid? Vagy már úgymond túl későn érkeztél és csak a kész repertoárt kellett hangszeresen színesítened?
Igen, ez valahogy így volt. Talán, ha lett volna Missió “2.” album, aktiváltam volna magam. De ez akkor még korai lett volna, mivel még nagyon új volt az első lemezanyag.
Maradt fenn valamilyen hanganyag a turnéról? Rögzítettetek néhány előadást mondjuk a keverőpultról? Vagy jött valamelyik haver egy videókamerával a vállán?
Sajnos akkor még nem voltam olyan “dörzsölt”, pedig – mivel Füxi volt a hangmérnök- valószínűleg jól is szólt volna. Erre sajnos nem gondoltunk… Videókamera? Akkoriban még videómagnója is csak a kiváltságosoknak volt…
Emlékeid szerint milyen volt a szakmai fogadtatása a Missió nagylemezének? Az akkori klubokra, koncertekre visszatekintve úgy tűnik, hogy a közönség kifejezetten szerette az anyagot. Még más előadók koncertjei előtt és után is énekelték a srácok, csajok a debütalbum dalait. Ti, hogy éltétek meg a megjelenés utáni időszakot?
A lemezbemutató és sajtótájékoztató a PeCsában volt. Meghívtuk a sajtó minden egyes ismert alakját, hidegtál, meg minden és vártunk és vártunk…
Egyszer csak megjött az első vendég! Bill. Ami azért volt meglepő és egyben kissé vicces is, mert Zsuzsa csak éppen őt felejtette el meghívni… Haha! Mint kiderült, a sajtó részéről senki, de szó szerint SENKI sem jött el…
Bizonyos dolgok nem változnak… Gondolom kevés volt a sörkorcsolya…
Én is pontosan erre gondoltam akkor! A buli egyébként jó volt, a közönség is örömmel fogadta a Missió lemez első példányait. Aztán jött a hathetes Beatrice turné, ahol mi voltunk az előzenekar. Na, az volt aztán az igazi, nagybetűs ROCK & ROLL!
Már az indulás egy jellemző sztori: Zsuzsa a saját autójával és egy másikkal szállított volna minket. De csak szállított volna, mert hiába vártuk, a másik autó csak nem akart megjönni.
Néztük az óráinkat, hogy nekünk meg Tiszafüreden kellene lennünk körülbelül két óra múlva… Úgyhogy beültünk egy Wartburg taxiba és gyia! El is ment rá minden zsebpénzünk… Éppen, hogy odaértünk. Haha!
A bulik viszont csodálatosak voltak! A fél zenekar Zsuzsa Daciájában, a másik fele Pálmai Zoli Volkswagen buszában. Feró legnagyobb örömére… Amit soha nem is felejtett – a maga módján minden egyes alkalommal megjegyezni, hogy “a missiósok teleülik a buszt”… Haha!
Szóval nagyon jó volt a lemezbemutató turné. Igaz, olyan szegények voltunk, mint még soha.
Az hogy lehet? Volt egy frissen megjelent sikerlemezetek, még a netes letöltögetések korszaka előtt, közben nyáron körbeturnéztátok az országot, gyakorlatilag mindenhol teltház előtt, mert a Beatrice ismét a csúcson volt…
Mivel a lemezek bevételéből nem kaphattunk pénzt, azt Zsuzsa kezelte… Minden felmerülő költséget felírt, de még egy kólát is, hogy utólag elszámoljuk… Haha!
Aztán természetesen kezdődött az áskálódás… Zsuzsa állandóan kipécézte valamelyikünket, valamilyen ürüggyel, hogy éppen ki nem tetszik neki. Az volt a furcsa, hogy azelőtt Tánci abszolút nem foglalkozott Zsuzsával, aztán viszont változott a légkör. Idővel azt vettük észre, hogy mindig molyolnak, mintha állandóan “vakolnának” valamin… Béla meg valahogy kiesett a pixisből.
Arról mit lehet tudni, hogy Béla miért lett elküldve a csapatból?
Az egyik próbán, pont amikor birtokba vehettem a vadiúj Korg M1 szintimet, kriptahangulat fogadott. Zsuzsa sosem járt próbára, de akkor megjelent. Kérdeztem, hogy akkor “Most mi van?”
Akkor Tánci előjött a farbával: közölte, hogy Béla és én amatőrök vagyunk, továbbá nem vagyunk diplomatikusak, ezért ők nem folytatják velünk tovább a zenekart.
Nekem ez nagyon rosszul esett és azonnal Attilára néztem, aki viszont lehajtott fejjel ült. Kérdeztem – mint a barátomtól-, mégis mi a véleménye, de semmit sem szólt. Turi Pisti persze, hogy semmit sem szólt, annyira nem is voltunk nagy haverok, de Attila nagyon meglepett. Persze az a tény, hogy oké, engem kirúghatnak – bár sosem értettem az okát-, de ki hallott már olyat, hogy kirúgják a frontembert a vadiúj lemez promóciós turnéja után?!
Van elképzelésed arról, hogy mi lehetett a valódi ok? Illetve, mit érthettek Tánciék az alatt, hogy nem vagytok elég diplomatikusak? Beszólt valaki valakinek?
Hát, ezt sajnos már sosem fogjuk megtudni. Engem az egész teljesen váratlanul ért. Még Attila sem mondott semmit a többiek szándékáról… Ezt nevezhették ők “diplomáciának”…
Bélát azonban sokkal jobban megviselte a dolog. Mi hárman Attilával tényleg barátoknak tekintettük egymást. Kábé két hónap múlva jött a hír: Béla öngyilkos lett és meghalt. És milyen az élet, másnap érkezett meg a levél, hogy fölvették a Rock Színházba, ahova már régóta vágyakozott…
Folytatjuk!
Fotók: Mándoki Sándor archívuma, kiadói archívum, TTT Nemzeti Rock Archívum
