– 5 percünk van, hogy elhagyjuk a bázist…
Köves Miklós a Piramis együttes dobosa, a Mini, a RABB, a Non-Stop és a Futurama egykori tagja hatvan éve aktív tagja a magyar beat- és rockéletnek. Ez idő alatt számos nagy sikert, mára már örökzölddé nemesedett dalt játszott fel szép sorban a különböző kis- és nagylemezekre. Munkássága megkerülhetetlen, a hazai rocktörténet aranylapjaira tartozó, fontos albumokkal tűzdelt, példaértékű zenei pályafutás.
Pinyóval még február végén ültünk le egy hosszabb életműinterjú céljával, melyet eredetileg a P. Mobil / Piramis Arénához, illetve a Török Ádám 75 / Mini 55 koncerthez időzítettünk volna. Aztán Gyugyóval el is kezdtük összerendezni, majd időzíteni a jubileumi előadás felvezetőjéül szánt különféle anyagokat, de sajnos ő már nem élhette meg a várva várt évfordulós előadást. Miként a Pinyóval, Janóval és a többiekkel közös pályafutást összegző Török Ádám 75 archív CD sorozatot sem… Mindenesetre Ádám még olvasta az első három rész vázlatát. Tetszett neki, örült neki. Akárcsak a Závodi Janó sorozat esetében is, mi több, még képeket is küldött hozzá.
A második részben a Beata and the Piramis időszakot jártuk körül, mely valamikor 1973 elején kezdődött és egészen 1974 decemberéig, a nyugati vendéglátózásból való hazatérésükig tartott.
A Piramis megalakulása előtt mennyire ismertétek egymást a Som Lajossal?
Csak futólag. A Non-Stoppal játszottunk valamelyik dalfesztiválon, talán az Erkelben vagy a Nemzetiben, mikor odajött hozzám a kijáróhoz és rögtön megkérdezte, hogy van-e kedvem valamit csinálni. Előtte is ismertük egymást, de nem voltunk nagy haverságban.
Melyiken, a 71-es Táncdalfesztiválon, vagy a 72-esen?
Miután ’73 áprilisában mentünk ki és előtte még gyakoroltunk is a Piramissal, a konkrét átigazolás valamikor januárban lehetett. De az, hogy Lajossal beszéltünk a fesztiválon és utána megkeresett, még előtte volt. Valószínűleg az előző évben, a ’72-es fesztiválon volt ez – talán Varannai Pisti ajánlására. De már akkor is konkrétan arról volt szó, hogy ki kell menni és ott csinálni valamit.
Tehát a megbeszélés után egy darabig még játszottál a Non-Stoppal, de a következő év tavaszán már a Piramissal voltál külföldön?
Igen.
Mikor Somló Tamás bejelentette, hogy menne az LGT-be, akkor mondtam én is fel, hogy akkor én ezt így már nem csinálom, inkább elmegyek külföldre Lajossal.
Tehát Sommal a Táncdalfesztiválon beszélgettünk, elvi dolgokat tisztáztunk, majd mikor konkretizálódott, felmondtam a Non-Stopban, hogy akkor ezt megpróbálom.
Mit lehet tudni arról, hogy Som Lajos miért téged választott? A Zoltán János féle Piramis könyvben Lui ugyanazt nyilatkozta, amit élőben is mesélt, amit most te is említettél, hogy a Varannai István ajánlott téged.
Ezt látod, nem tudom biztosan. Annakidején Varannai az Echoval, szintén ott játszott, abban az orvosi klubban, ahol mi a Non-Stoppal. Váltóban voltunk és lehet, hogy Pisti ott látott engem.
Úgy tudni, ők már a Piramis előtt is jóban voltak. Emlékszel olyan időszakra, amikor Lajos az Echoban volt, akár tagként, akár vendégként?
Nem, nem emlékszem.
Gondolom, akkor az a sztori sincs meg neked, hogy hogyan jöttek össze…
Nem mert, ahogy én tudom, Varannai Pisti akkor már évek óta külföldön vendéglátózott. Abban az időben viszont éppen nem volt állása, és akkor találhatta meg Lajos… Adta magát a dolog. Pisti ismer rengeteg számot, jól énekel és tudja a vendéglátós slágereket. Én pedig már csak ebbe csöppentem bele…
Amikor te belecsöppentél ebbe, az melyik formáció volt? Az előző Piramis felállás, az egykori Metro zenészekkel épp átalakulás közben volt, nem? Vagy ez már egy teljesen új formáció, ami épp akkor indult?
Egy újrakezdés. A korábbi már nem működött akkor. Lajos panaszkodott, hogy amikor az első verzióval kimentek, páran szinte rögtön leléptek. Már az is Piramis volt! Meg a Szigeti Béla…
Említett valakit, valakiket név szerint?
Igen, Szigeti Bélát, hogy a Béla bácsi is rögtön megtiplizett.
Anno Lajos úgy mesélte, hogy az első felállást még velük csinálta, az egykori Metró tagokkal. Aztán az elég hamar szétment, valamikor 1973-ban. De nem tudom pontosan mikor, mert ezzel kapcsolatban ő maga is bizonytalan volt. Mindenesetre valamikor ’73 tavaszán-nyarán alapította újra a Piramist, már veletek. Az nem tiszta számomra, hogy vajon volt-e valami átmenet a kétféle ős-Piramis korszak között? Vagy inkább az történt, hogy az felbomlott és Som Lajos gyorsan csinált egy új Piramist?
Úgy bomlott fel, hogy többen kint maradtak.
Igen, nyilván. De Hanka Péter például előbb hazajött a csajához…
Nem, mikor beszálltam, ő sem volt már. Petivel sosem játszottunk együtt a Piramisban.
Korábban viszont igen, ha jól tudom, a Non-Stopban, beugrósként. Mennyire ismertétek egymást?
Persze, ott igen. Annyira, hogy mindig Hanka Pétert vittem, amikor a Non-Stoppal nyáron játszottunk és gitáros kellett. Például Kecskeméten. Vagy Balatonon, a szezonban, amikor Vágó Paja úgysem ért rá sosem. Ahogy korábban már említettem, nyaranta Paja a gyakorlatát csinálta az egyetemen. Olyankor Hanka Petit vittük, mert azokat a számokat ő is kívülről tudta. Amit meg esetleg nem, mert új volt, azt meg megtanultuk. Ő egy tündér, aranyos, kedves ember volt. Jó muzsikus.
Még senkitől sem hallottam rosszat róla. Akivel csak szóba került, mindenki csak jókat mondott Hankával kapcsolatban.
Nagyon lehetett hallani a hangját. Jó humora volt, de mellette csöndes természetű. Nevetgélt, majd néha beszólt.
Tehát ismerted, játszottatok együtt a Non-Stopban, de a Piramisban már új időszámítás kezdődött veled.
Igen. Soha többé nem játszottam Petivel, ha jól tudom, ő hosszú ideig kinn volt még utána. Akkor az a Piramis egy teljesen új zenekar volt. Som Lajos, Karda Bea és Varannai Pisti volt még benne, valamint Németh Ottó, aki a Győri Filharmonikusoknál volt első hegedűs.
Ottó játszott még valamilyen másik rock produkcióban is a Piramis előtt? Ismerhette a hosszúhajú közönség valahonnét korábbról?
Nem, nem. De jól beilleszkedett a csapatba. Jól gitározott, jól szaxofonozott és nagyon jól hegedült.
Énekelt is?
Hát, inkább csak úgy vokálozgatott. Főleg a hegedű miatt esett rá a választás, mert egy vendéglátós zenekarban az nem volt rossz. Ha egy Brahms-ot elhegedült, annak mindig örültek.
Végül mikor jöttetek úgy öten össze, hogy újra legyen Piramis?
Az elején én nem tudtam, hogy ez Piramis. Csak annyi infóm volt, amennyit Lajos mondott, hogy neki volt egy együttese. De előbb ez lépett le, most meg az lépett le és majd ez lesz az új felállás.
Időben hol járunk? Emlékeid szerint nagyjából melyik hónapban állt össze az új felállás, a ti Piramisotok?
1973. áprilisban már az első külföldi fellépő helyünkre mentünk, tehát nem sokkal előtte. Talán egy-két hónappal előtte. Mert annyit azért minimum kellett próbálni.
Lajos, mikor még jól volt, úgy emlékezett, hogy 1972. augusztus 23-án, Lajos napon alapította az első Piramis felállást. Aztán ’73-ban az ős-Piramist újjáalakította, szintén augusztus 23-án, mintegy szimbolikusan. Emlékszel te ilyesmire, szimbolikus kis ünnepségre?
Nem, én nem tudok ezekről. Az elejéről szinte semmi információm sincs. De azután sem avatott be mindenbe. Lajosnak jó agya volt, jól szervezett, előre tervezett, de hogy ezek közül aztán melyik emlék tiszta, melyik nem, azt nem tudom. Én ebbe az egészbe csak úgy belecsöppentem.
Amikor 1973-ban összeállt az új Piramis a már említett négy fiúval akkor Karda Bea teljes jogú tag volt, vagy vendégművész, mint korábban a Neoton időszakban?
Teljes jogú tag, rajta volt a plakátokon. Annyit viszont érdemes tudni, hogy Bea nagyjából egy évig volt velünk, majd utána három hónapra hazajött, mert itthon voltak dolgai. Az idő alatt csak négyen játszottunk.
Akkor valószínűleg ez lehet a félreértések, meg a rosszul elsült spekulációk eredete, az ideiglenesen négytagúra apadt felállás…
Elég nehéz is volt nélküle, mert egy szőke csaj mindig kell a vendéglátóhoz. Ő egy jó jelenség és jól is énekelt, tehát hiányzott nagyon. Mondjuk azért olyan is előfordult néha, hogy a színpadon „összemorduláztak” Lajossal. Volt ott veszekedés, ordibálás, ha összekülönböztek – akár a színpadon is…
Az állandó csajozás miatt?
Nem, inkább csak ilyen belső családi problémák miatt.
Miként állt fel, hogy nézett ki 1973-ban egy tipikus Beata and the Piramis vendéglátós produkció?
Bea állt elöl, mi többiek zenélünk és mindenki vokálozott.
Te is vokáloztál a dobolás mellett?
Meg énekeltem is! Csak négy-öt számom volt. Joe Cocker, Billy Preston, meg ilyesmik.
Gondolom Varannai is énekelt szólót…
Igen, persze. Főleg ő énekelt szólót, meg persze Bea. Ezért is voltunk eléggé sz@rban, mikor Bea hazajött. Kiesett az egyik frontember, máshogy kellett elosztani a műsorban a számokat.
Som pedig basszusgitározott és vokálozott. Elsősorban ő konferált?
Igen, ő. Bár Lajos inkább angolos. De miután nagyon sokat voltunk Németországban és ott amerikai laktanyákban is játszottunk, így kifejezetten jó volt, hogy angolul beszélt.
Milyen zenét játszottatok?
Világslágereket, de nem volt túl nagy repertoárunk. Az első menet, az mindig zenekari volt. Aztán az instrumentális blokk után kezdtünk bele az énekes dalokba.
Saját dalok?
Nem, akkor még semmi, akkor még erről szó sem volt. Csak egy kanyar tipikus vendéglátós sláger, amit akkor mindenki játszott. Mivel volt hegedűs, billentyűs és szaxofonos, sok mindent el tudtunk játszani az akkor menő rock, blues, soul és funky számok közül.
Lajos mindig azt mondta, azzal az időszakkal kapcsolatban, hogy akkoriban nagyon bele volt szerelmesedve olyan jellegű zenékbe, mint az If vagy a Blood, Sweat & Tears akkor futó dalai.
Igen, azért is volt sok fúvós szám a programunkban. Katonai klubokban is sokat játszottunk, ott szerették azt a fajta zenét.
Amire konkrétan emlékszem Lajos történeteiből, hogy nyugat-németországi NATO támaszpontok melletti tiszti klubokban voltak a fellépések.
Igen, voltak tiszti klubok is, de legénységi klubok is – főleg azok. A tiszti klubok nem voltak számomra szimpatikusak. Viszont a legénységi klubokban meg gyakorlatilag mindegy volt, mit játszottunk. Ezek ilyen pihenőhelyek voltak. Azoknak, akik a kiképzésről jöttek, vagy vissza a frontról. Tetszett nekik, amit játszottunk. Általában hamar össze is haverkodtunk a katonákkal, mert közben azért leültünk közéjük piálni, dumálni.
Baromi olcsó volt az amerikai kantin. Nevetséges árak voltak, valami 50 cent volt egy whiskey. Egy este akár tíz ilyet is kihoztak az orrod elé. Ott aztán volt mindenféle náció, akik az amerikai hadseregben szolgáltak. Többnyire fekák, lábuk az asztalon és ittak.
Nem volt furcsa nektek, hogy a keleti blokkból érkezett zenészeket beengedtek muzsikálni egy-egy NATO támaszpontra?
De. Persze volt olyan is, hogy nézegették az útlevelet. Mindig röhögtünk, hogy na, most aztán mi lesz… Meg olyan is volt, hogy nem volt hol aludnunk, nem volt szállásunk, mert amikor csak úgy hakniba mentünk, náluk aludtunk. Szóval úgy ment, hogy béreltünk egy buszt és arról a helyről, ahol fixebben laktunk, elmentünk pár száz kilométert egy ilyen laktanyába.
Aztán, amikor a buli után nem tudtunk hazamenni, akkor mi is bent aludtunk a legénységnél a laktanyában. Viszont, mikor volt valami balhé, akkor jött a military police. Mi meg ott feküdtünk a földön. Egyből kérdezték, hogy kik vagyunk és elkezdték nézni az útlevelünket. Majd aztán mondták, hogy 5 percünk van, hogy elhagyjuk a bázist.
Gondolom nekik is furcsa volt, hogy van egy keleti banda, akik csak úgy bemennek a nyugati blokk katonai bázisaira…
Könnyen lehet, hogy nem is tudták, hogy mi keletiek vagyunk, mivel a managerünk helyi volt. El tudom képzelni, hogy egyszerűen nem közölte, hogy honnan érkezett a zenekar. Volt, amikor belépéskor el sem kérték az útlevelet. Meg olyan is, hogy pucolnunk kellett. De ha jól emlékszem, összesen csak két alkalom volt, amikor mondták, hogy most azonnal hagyjuk el a bázist.
Kalandos lehetett. Személy szerint, hogy bírtad a gyűrődést, mikor egy hosszabb vendéglátós muzsikálás után sietve kellett távozni?
Szerintem mindenki bírta a gyűrődést, abban az életkorban ez egy jó buli volt. Egy jellemző sztori, hogy mikor az előadás után mi már feküdtünk a körletben a földön, akkor a helyi csávók, akik már eléggé be voltak szívva, röhögve mondták, hogy ti pihenjetek csak nyugodtam, mi még átmegyünk verekedni a fekákkal. Aznap úgy alakult, hogy latinó katonáknál szálltunk meg. Ez volt a belső csatározás, a mexikóiak a fekákkal. Valahol éjjel összegyűltek, mint az újpestiek a fradistákkal, aztán megmérkőztek.
Aztán mikor ezek visszajöttek a balhéból, érkezett a military police is. Bejöttek a szobába és megkérdezték, hogy mi kik vagyunk. Magyar zenészek, válaszoltuk. Akkor egyből jött a hoppá, útlevél… Mikor látták, hogy kelet-európai az útlevél, akkor sem voltak genyók velünk, de azt mondták, hogy egy órán belül hagyjuk el a bázist. Ez a hozzáállás volt inkább jellemző, mint az azonnal takarodjatok…
Ilyenkor hova mentetek? Nyilván azért aludtatok ott, mert késő éjjel már nem tudtatok visszamenni a fixebb helyetekre…
Aludtunk a buszban. Semmi extra. Összepakoltunk, beültünk a buszba és aludtunk egy parkolóban, majd másnap alva játszottunk… Ez egy tipikus, kalandos, kelet-európai belecsöppenés volt az ottani életbe.
Melyik támaszpontokon zenéltetek, illetve szálltatok meg akkoriban?
Majdnem minden nagyvárosban voltunk, ahol NATO támaszpont volt. Ramsteintől kezdve Stuttgartig. De voltunk Nürnbergben is, ahol egy nagy katonai bázis volt.
Som Lajos vissza-visszatérő sztorija volt, hogy még az előző felállás időszakában Paul Rodgers többedmagával felkereste őt, a frankfurti tiszti-klubban, hogy elhívja basszusgitározni. Majd nem sokkal később ismét felkereste, talán Stuttgartnál, ahol szintén egy NATO támaszpont mellett játszottak a Hanka-féle Piramissal.
Lehetséges, ugyanis Lajosnak, volt egy kontaktja egy managerhez, aki kifejezetten ezeket a helyeket szervezte.
Amire ki szeretnék lyukadni, hogy aztán a találkozó állítólag újra megismétlődött, de már veletek, az új formáció kint léte során. Számomra annyiban zavaros ez az 1974-es eset, az egymásnak ellentmondó történetváltozatok miatt, hogy vajon megint Paul látogatta meg őt vagy a Piramis ment egy Bad Company bulira és akkor találkoztak újra Sommal?
Nem, ez nem így volt. Ez pontosan úgy indult, hogy amikor ’72-ben ők játszottak itt a Free-vel, akkor Lajos valamennyire összehaverkodott Paul Rodgers-szel és Simon Kirke-kel.
Aztán később, a Taurus után lett a Piramis, amibe később én is belekeveredtem. Annyi történt, hogy pont Stuttgartban játszott a Bad Company és akkor Lajos mondta, hogy bemegy és beszél vele. Tudod elég agilis volt, bement mindenhova.
Odamentünk kocsival, ő pedig valahogy bekéredzkedett. Mi kint maradtunk. Nem is tudtunk volna bemenni, szerintem… Ő viszont valahogy bedumálta magát és a fazonja is hiteles volt. Hátrament az öltözőbe és állítólag Paul Rodgers megismerte. Így Lui, meg úgy Lui és Lajos akart valami kontaktot, hátha lehet ezt a kapcsolatot valamire használni. Mondom, ő nagy nyüzsgőgép volt. Meg szerették is.
A következő csak amolyan gondolatkísérlet, teoretikus kérdés lesz, mert másokkal ellentétben továbbra is hitelesnek tartom Som Lajos egykori beszámolóit. Mit gondolsz, szerinted az lehetséges, hogy csak amolyan költői túlzás volt, hogy hívták a Bad Company-ba?
Nem tudom, mert nem voltam ott…
Ami viszont már a te idődben történt és a szemed előtt játszódott le, hogy 1974-ben egyedül csak ő ment be…
Persze, erre emlékszem konkrétan. Az lehet, hogy a Free-ben lévő japán csávónál jobban lejátszotta volna a számokat és mivel látták őt a Taurusban, az eszükbe juthatott. De, hogy ezzel az egésszel kapcsolatosan felmerült-e az ő neve, azt nem tudom, mert nekem nem mondta el.
Egy pillanatra még térjünk vissza oda, kérlek, hogy a Piramissal 1973 áprilisában utaztatok ki. Meddig játszottatok a vendéglátós felállással az NSZK-ban és Svájcban?
Pontosan másfél évig voltunk kint. Következő évben jöttünk haza, karácsonykor, ’74 végén.
Mennyire volt szempont, hogy ez most pénzkereset, erőgyűjtés, tőkefelhalmozás, hogy aztán hazatérve legyen miből rockzenekart csinálni?
Abszolút az volt. Mikor a Non-Stopnak Somló távozásával gyakorlatilag vége lett, Lajos nemcsak engem hívott el, hanem megbeszéltük Závodi Janóval is, hogy ha odakinn összeszedtük magunkat, akkor csinálunk egy igazi rockbandát. Kompromisszumok nélkül, a saját zenénket játszva. Ehhez pedig bőven kellett pénz. Nemcsak a hangszerekre és egyéb eszközökre, hanem arra is, hogy ha mondjuk, egy évig nem történik semmi, akkor is legyen miből élnünk. Lajos hosszútávra tervezett: enni, inni, lakni, próbálni, turnézni, önerőből, függetlenül.
Karda Beát csak élőben kísértétek? Vagy készült valamilyen stúdiófelvétel is akkoriban, akár odakinn, akár idehaza? Azért érdeklődöm erről, mert a rádióban van egy belső adatbázis, amiben a Bródy Sándor utcában készült felvételek vannak. Ebben szerepel, vagy legalábbis 2011 tavaszán még biztosan benne volt egy olyan Karda Beáta dal, ami a papíros nyilvántartás szerint Taurus-ként van feltüntetve, viszont a számítógépes adatbázisban már azt villogják a pixelek, hogy a Piramis együttes kísérte. Te emlékszel ilyenre?
Nem, nem emlékszem. Nem hiszem, hogy volt ilyen, lehet, hogy elírták…
Amennyire én tudom, az egykori tagok elmondása alapján, a Taurusban anno azért is kitört egy balhé, mert Som Lajos szerette volna, ha az önálló műsoruk mellett Beát is kísérték volna a zenekarral. A többiek viszont nem akarták. Viszont Lajos időközben intézett egy időpontot a rádió valamelyik stúdiójában, talán a 8-asban, hogy a közös műsort egy új Karda Bea slágerrel reklámozza. Tehát, ha bárki mással bement utána és felvették az alapokat, akkor odáig még érthető, miért maradt Taurus írva a felvétel adatlapjára. De Piramis is írva van, ami nagyon furcsa. Aztán, ami szintén furcsa, hogy egyik egykori és jelenlegi Piramis tag sem vállalja ezt a felvételt, akivel eddig beszéltem. Sőt, Balázs Fecó is határozottan cáfolta, hogy valaha stúdióba vonultak volna a Taurus-szal, a két önálló kislemezükön túl.
Nem tudom. Elképzelhető, hogy Lajos kavart, mert mindig is kavart. De sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert semmit nem tudok az egészről…
Tehát akkor ti csak és kizárólag koncerteztetek a művésznővel, felvétel nem készült. Közben valamikor volt Beátának három hónap szünete, amikor négyesben muzsikáltatok…
Igen és a végére visszajött még. Tehát az történt, hogy miután Bea letudta a hazai programját, három hónapra még visszajött Svájcba. Aztán megint elment és mi négyen jöttünk haza, mert ő megint hazavonatozott, itthon volt ORI turnéja.
Emlékszem, hogy karácsonykor jöttünk, talán a második napján. Nagyon nagy hóviharban autóztunk Lajossal. Csak ketten ültünk az én Mini Austinomban, úgy döcögtünk hazafelé, jó messziről. Reggel értünk haza. Kettőnk csomagja befért, amit így hoztunk. A többit, meg a hangszereinket konténerben adtuk fel. Utóbbi csak két hónap múlva ért haza. Akkor még olyan sokáig jött a cucc.
Annak, az úgymond vendéglátós Piramisnak, nem volt egyéb jövőképe? Vagy kinn ténylegesen mindvégig csak az itthoni zenélést, zenekart tervezte Lajos?
Nem, ott végig az járt Lajos fejében, hogy Janó megvan, vár itthon. Sőt, neki már Révész is a fejében volt, de Sanyi akkor még Generálozott. Tehát, mivel akkor még nem állt kötélnek, így a hazatérés után két billentyűssel, Lévay Tibivel meg Gallai Petivel csináltuk meg azt a rockzenekart, amit eleve elterveztünk.
Folytatjuk!
Fotók: Pinyó Archívum, Závodi Janó Archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum
