Hiánypótló bevetés a Gárdonyiban – Totális Metál Miskolcon

2024. 05.18., Miskolc, Gárdonyi park

2024. május 18-án, szombaton a Totális Metál zenekar elhozta a miskolci Gárdonyiba az idén 35 éves Éjszakai bevetés című Pokolgép-album anyagát, és még néhány jól ismert nótát. Előttük a K3 melegített egy instrumentális műsorral. Itt is van egy kapcsolódás, a dobok mögött helyet foglaló Czébely Csaba „Csibe” ugyanis abban az érában ütötte a bőrt a Pokolgépben, amikor Rudán Joe és Nagy Dávid is tagja volt a zenekarnak. (Mindig megfogadom, hogy a következő koncertbeszámolót igyekszem elfogulatlanul megírni. Spoiler: most sem sikerült…

A Totális Metál formációt Kalapács József 60. születésnapjának apropóján hívták életre az egykori Pokolgép tagok, akik (Nagy Dávid és Rudán Joe kivételével) egykoron együtt zenéltek. A legendás frontember szerette volna felidézni karrierje összes állomását egy nagyszabású koncerten, ahol a Pokolgép-éveket a Kalapács–Nagyfi–Pazdera–Tarcza + Nagy Dávid és Rudán Joe jelenítette meg, és szaggatta le az arcokat. Állati jó blokk volt, így a nagy sikerre való tekintettel, és mivel idén is van mit ünnepelni – az Éjszakai bevetés album 35 éves –, turnéra indult a hatosfogat.

És milyen jól tették, hogy koncertezni kezdtek! Két okból is. Egyrészt azoknak, akik megélték ezt a felállást a nyolcvanas évek végén, azoknak szívmelengető nosztalgia lehetett újra együtt látni őket, majdnem hiánytalanul. A hozzám hasonló harmincas vagy még fiatalabb korosztálynak pedig, mivel már nem volt alkalma látni, hiszen akkoriban legfeljebb a sütőtökpüré ellen lázadhattunk, hiánypótló élmény volt a féltve őrzött lemezek szereplőitől élőben is hallani A Lázadót, a Gép-indulót vagy a Háború gyermekét. Másrészt baromi jó a kémia a tagok között, és vérbeli örömzenélést nyomnak. A két Józsi külön-külön is fergeteges frontember, együtt azonban végképp felrobbantják a színpadot. Nagyfi László és Nagy Dávid kettőse a Totális Metál kitűnő, stabil és harmonikus eleme, mintha mindig is közösen zenéltek volna, jó volt őket együtt látni.

Az a jó ebben a felállásban, hogy megvan a „some night only” különlegességének az érzete, vagyis, hogy bármikor újra azt mondhatják, ennyi volt, kimókáztuk magunkat, ami miatt látni kell őket, meghallgatni ezeket a számokat úgy, ahogy akkor szóltak, és ez kölcsönöz az egésznek valami ismerősen csengő unikalitást. Mégsem érezzük azt, hogy ez paródisztikus vagy kínos összeállás lenne. A tépett madár így lett főnixmadár. Sőt, a formációban egyaránt benne van a sokéves rutin és egymás szeretete, amitől utánozhatatlan energiák lepik be a színpadot, majd kúsznak le a közönség soraiba.

A helyszínválasztásra sem panaszkodhatunk. A korombelieknek szintén már csak a szüleik elmeséléséből lehet halvány fogalma arról, milyen színes zenei élet volt annak idején a Gárdonyi Parkban, milyen nagyszabású koncerteket rendeztek ott, és hogy még a kerítésről is lógtak az emberek, annyian voltak a kor legnagyobb rockbandáinak bulijain. Igaz, szombaton a kerítésről és a fákról éppen nem lógtak, de ízelítőt kaphattunk abból a hangulatból. Nem tudom, hogy láttam-e ott valaha ennyi embert, idegenek énekelték összekapaszkodva mindannyiunk fiatalságának slágereit.

Ha holnap azt mondják, a Totális Metál formációnak vége, ennyi volt, én erre azt felelem, hogy baromira sajnálom, és persze még, még, még, ennyi nem elég, de nincs hiányérzetem sem. Boldog vagyok, hogy láthattam és hallhattam ezeket az urakat közösen muzsikálni. És szerintem ezt a több száz ember nevében is mondhatom, akikkel szombaton olyan óriásit tomboltunk, amit még sokáig fogunk emlegetni.