55 éve, 1969 júliusában mutatták be az Easy Rider című filmdrámát, mely az amerikai ellenkultúra egyik legjelentősebb mozijaként nagyban hozzájárult a New Hollywood, vagy Hollywood Renaissance, American New Wave, New American Cinema neveken is ismert új filmes korszak beindításához és sikerre vivéséhez. Miközben az Easy Rider filmzene, az augusztusban megjelent filmzenealbum, majd a film által ihletett dalok pedig végérvényesen az egyetemes popkultúra részévé tették a motorozás és a rockzene örök és megbonthatatlan barátságát. Még magát a „heavy metal thunder” kifejezést is a Steppenwolf örökzöldje, a Born To Be Wild terjesztette el a közbeszédben.
A folytatásban a B-oldal felvételeit, továbbá a kapcsolódó jeleneteket és dalokat vesszük végig.
A 69 egyik jelentése, hogy gyakorlatilag az egész világon a franciázásra gondolnak, akik meglátják. Nekünk magyaroknak egy vicces lottóhúzás is beépült a nemzeti alap humorkészletbe. Viszont, amikor 1969-ben a mozikba került az Easy Rider, minden angolul tudó számára egyértelmű volt, hogy Jimi Hendrix az önmagából kifordult világra és a társadalmi ellentétekre, egyenlőtlenségekre gondolt, mikor azt énekelte a If 6 Was 9 című dalában, hogy Ha most a 6-osból egy 9-es lenne…
Now if a 6 turned out to be 9
I don’t mind, I don’t mind, well alright
Az Easy Rider Soundtrack LP B-oldalának nyitánya Hendrix csodás alapműve. Ami a moziban úgy jelenik meg, mikor az UFO jelenséggel kapcsolatos éjszakai eszmefuttatás után egy újabb hosszabb motoros jelenetsor indul. A robogás a Fraternity Of Man felvételével kezdődik, majd közvetlen utána a The Jimi Hendrix Experience If 6 Was 9 klasszikusa következik, 1967-ből, az Axis: Bold As Love albumról.
Az individualista himnuszként is ismert alapvetésben Jimi mindenki számára egyértelműen közli, hogy bármi is történjék, ő mindenképpen a maga útját járja. Az sem érdekli, ha minden hippi levágatja haját. Ne feledjük, az öntörvényű Hendrix már 1967-ben leszámolt a tömegek által követett divatirányzatokkal. Miként az sem érdekli, ha a fehérgalléros öltönyös üzletemberek lenézik a kinézete vagy a származása miatt. Nem foglalkozik velük, tojik rájuk, csak éli a saját életét, a saját kedve, belátása és értékrendje szerint.
Mindez az egészséges mentalitás minden motoros és valódi rocker számára ismerős lehet, hiszen legalább olyan könnyű eltévedni a multik által diktált méregdrága motoros- és rock/metal-divatcikkek világában, mint bármely más, felülről irányított trend követésekor. Egyúttal automatikusan a kívülállók, a különbözni merészelők lenézésében, kinézésében, leszólásában és kirekesztésében is lehet jeleskedni. Csordaszellem, rulez! Hendrix viszont toronymagasról tesz rájuk, és nekünk is ezt a fajta kitartó önállóságot ajánlja.
If all the hippies cut off all their hair
I don’t care, I don’t care
Dig, cause I got my own world to live through
And uh, and I ain’t going to copy you
White-collared conservatives
Flashing down the street
Pointing their plastic finger at me
They’re hoping soon, my kind will drop and die
But I’m going to wave
My freak flag high, high ow!
See upcoming rock shows
Get tickets for your favorite artists
Miként a gitárkirály azzal is ki volt békülve, hogy mikor eljön az ideje, akkor, mint mindenki más, ő is meg fog halni. Ő egy önálló és valóban szabad személy volt, aki valóban semmivel, még az életének elvesztésével sem hagyta magát zsarolni. Mindezen gondolatok igen jól megágyaznak az Easy Rider soron következő képsorain látható kibékíthetetlen kulturális ellentét bemutatásának.
Go ahead on Mr. Businessman
You can’t dress like me, yeah
Nobody knows what I’m talking about
I’ve got my own life to live
I’m the one that’s going to have to die
When it’s time for me to die
So let me live my life
The way I want to, yeah
Sing on brother
Play on drummer
Ugyanis a következő megálló Morganza, az első helyszín, ahol sehol sem látható a filmben nyílt bibliai utalás vagy evangéliumi üzenet. Ennek megfelelően a helyiek is rendkívül ellenségesek. Szinte tapintható a bennük dolgozó gyűlölet. Pedig a három vándor csak enni szeretett volna, mikor beültek a település egyik út menti fogadójába. Igen jellemző módon maga a seriff kezdi a durvábbnál, durvább beszólásokat. Majd, mikor egyre inkább elfajul a verbális agresszió, Wyett-ék inkább odébbállnak. A helyi lányok meg utánuk tódulnak az épület elé. Ilyen erőszakos tahókkal terhelt környezetben persze nem csoda, hogy a csajok is inkább az új fiúkra gerjednek.
„Tudjátok, valamikor csodálatos volt ez az ország. Nem értem, mi a fene történt vele.” – George Hanson
Az étkezdében Little Eva Let’s Turkey Trot című rég lefutott slágere szól a zenegépből. Egy kislemezdal, 1963-ból. Jelzésértékű, hogy nem egy aktuális darab. Miként az is, a többi filmzenénél jóval halkabban hallható. Zseniális választás, hiszen a dalcímben is szereplő pulykaügetés tánc csak rövid ideig volt népszerű, nagyjából ötven évvel Eva kislemezének megjelenése előtt. Ráadásul az övét jóval lassabb tempóban játsszák, mint amilyet annakidején a tánchoz használtak. Így a felvétel parádésan illeszkedik a maradi bunkók jelenetébe. Viszont a soundtrack LP-ről lehagyták ezt a számot. Valószínűleg azért, mert nagyon kilógott volna a többi felvétel közül.
A vándorok esti táborozásakor természetesen a Morganzában történtek is szóba kerülnek. Amikor George sokadszorra is a fején találja a szöget. Arról, hogy miért is hergeli ennyire Billyék kinézete és a belőlük sugárzó szabadság a rendszerbe simult, sokszorosan megalkuvó embereket.
„Félnek attól, amit képviseltek. A szabadságtól. De nehogy megmondjátok nekik, hogy nem szabadok, mert teljes erőbedobással vetik majd bele magukat az öldöklésbe és csonkításba…” – George Hanson
Az éjjel aztán meg is történik a fizikai erőszak. Ugyanis a helyi bunkók sunyin rájuk törnek és husángokkal ütlegelik az addig békésen alvó motorosokat. Nagyjából annyit ér a vallásosságuk, mint a Nincs kettő négy nélkül (Non c’è due senza quattro) film egyik gengszteréé, aki kirívó képmutatásában simán letérdel a riói Megváltó Krisztus szobra előtt, két tömegverekedés vagy két gyilkossági kísérlet között. Ráadásul van mellé annyira faragatlan, hogy Tangónak hívatja magát a szamba országában.
Míg Wyatt és Billy megússzák könnyebb sérülésekkel, addig Hanson belehal a bántalmazásba. Talán azért rá haragudtak a legjobban a bevadult vörösnyakúak, mert saját magukhoz hasonlónak látták, aki úgymond árulóvá vált. Aki nem, hogy nem védelmezte a konzervatív világot, annak minden hibájával és képmutatásával együtt, hanem a lázadók mellé állt, akik merészelnek kilógni a sorból, merészelnek másképp gondolkodni és másfajta életmódot választani.
Ennek fényében különösen találóak Hendrix sorai, aki nem sokkal élte túl a mozi bemutatóját, majd annak világraszóló sikerét.
Egyébiránt Jimi, aki örömmel értesült arról, hogy az egyik dalát beválasztották a filmbe, szinte rögtön egy másikat is írt az Easy Rider hatására. Mely az Iron Butterfly hasonló film ihlette szerzeménye mellett a korszak legfontosabb dalai közé tartozik. Sokan voltak, akik csak utólag találkoztak a motoros mozival és a kapcsoló hangfelvételekkel, és nem is nagyon tudták vagy akarták szétválasztani az eredeti filmzenét és a film ihlette további rockklasszikusokat.
A gyilkosság után a fiúk elhatározzák, hogy George holmiját visszajuttatták a családjának. Majd a következő jelenetben már egy puccos étteremben ülnek, ahol az addigiak igen erős kontrasztjaként fejedelmi lakomát fogyasztanak, a lehető legnagyobb békében. Vélhetően kis időugrással élt a vágás. Már New Orleans-ba értek, ahol mindegy, hogy néznek ki, készséggel kiszolgálták őket a pénzükért. Nyilván ők sem tudják, de valószínűleg az utolsó vacsoráik egyikét, ha nem egyenesen az utolsó vacsorájukat fogyasztják éppen. Wyatt le van törve, láthatóan megviselték a történtek. Míg Billy arról érvel, hogy már csak George emléke miatt is el kéne menniük a korábban említett luxusbordélyba, ahová a néhai haverjuk betérni vágyott. Hát valóban átmennek a House Of Blue Lights-ba, majd elkezdenek körbenézni.
A jelenetsor alatt a Kyrie Eleison / Mardi Gras (When The Saints) szól a The Electric Prunes elektronikus miséjéből, az 1968-as Mass in F Minor LP-ről. A „Kyrie eleison” azaz „Uram, irgalmazz” a bűnbánati imák, így gyakorlatilag az összes ima bevezető részének állandó eleme. Ami lehet egyéni, közösségi vagy közbenjáró is. Mivel a vonatkozó képsorok épp egy erőszakos haláleset áldozatát gyászoló embereket mutatnak, akik ráadásul nemsokára maguk is hasonló sorsra jutnak, kevés ennél találóbb szöveget lehetne találni a jelenet zenei illusztrációhoz. Ráadásul a felvétel pszichedelikus jellege jól illeszkedik a film és úgy általában az egész korszak hangulatához is. Sokadik telitalálat.
Mikor azt kérdezgetjük egymástól és magunktól, hogy manapság vajon miért nem születnek ilyen remekművek? Íme, ez a rövidke jelenet is egy válasz: mert sem ilyesfajta hozzáértés, sem ilyesfajta mondanivaló, sem ilyen átfogó zenei műveltség, sem ennyi befektetett szellemi munka nincs az ezredforduló zenés filmjei mögött.
A következő helyszín a House Of Blue Lights. Egy elit kupi, egy amolyan kéklámpás ház a kékvérűeknek és egyéb ultragazdagoknak. Ahol nem csak a lányok válogatott szépségek, de maga a miliő is a legelőkelőbb kastélyok esztétikáját, sőt katedrálisok világát idézi. Miközben tehát a paráznaság háza, a testiség és a szemek kielégítése mellett az intézmény azért a szellemet is bőséggel táplálja.
Furcsa kettősség, hogy a válogatott vétkek a szó szoros értelmében vett filozofikus- és bibliai idézetek, valamint hasonló tárgyú freskók, szobrok, profán és szentképek, valamint kegytárgyak között valósulnak meg. Talán így próbálják kompenzálni a bűnös lelkek, hogy további vétkekkel gazdagítják az addigi parázna életútjukat. Talán egyeseknek még jól is esett, hogy kvázi szent környezetben szentségtelenkedhettek. Megint mások pedig gnosztikus tanok hatása alatt úgy érvelhettek, hogy elég a szellemet művelni és tisztán tartani, a halandó és múlandó test vétkes cselekedetei nem befolyásolhatják az örökké élő lelkük lényegi részét. (a gnoszticizmus nem ateizmus, sokkal inkább deizmus)
Érdekesség, hogy egyes vélemények szerint az Easy Rider filmben látható műintézményről nevezték el a Deep Purple The House Of Blue Light albumát. Mások viszont inkább egy olyan okkult, ezoterikus helyszínre utalnak, melyben olyasmi megtapasztalásokat lehet átélni, amiről mondjuk az Edda Művek Kék sugár című dala szól.
Körbezárta, húzta magával a fény,
Látta, amire vágyott, amitől félt,
De egyre feljebb vitte őt a kék sugár,
Zuhanó sorsok, életek, mi vár rád és rám
Az akklimatizálódás és a fizetés aktusa után a fiúk visszavonulnak. Wyatt a szobájuk feliratait olvasgatja, majd még mindig a korábbi erőszakos események hatása alatt erősen elgondolkodik Isten létén, mibenlétén, életen és halálon, miközben felsejlik előtte a nem sokkal később bekövetkező saját halála is.
„Si Dieu n`existait pas, il faudrait l`inventer.” – Voltaire
„Ha Isten nem létezne, feltétlenül ki kéne találni.” – idézi a kéklámpás ház Voltaire, a francia felvilágosodás – mások szerint pedig az általános elsötétedés- egyik vezéralakját. Igencsak furcsa felvezetés egy hamarosan beteljesülő profetikus látomáshoz. Talán ezzel is jelez a film, hogy tessék megkapaszkodni és erősen figyelni,mert hamarosan magasabb fokozatba kapcsol az események láncolata és azzal kéz a kézben járó asszociációs füzér. Sűrű végjátéknak nézünk elébe.
Mindezek után a madame bevezeti a szobájukba a két luxusribit. Karen egy tömnivaló érzéki szépség, akire azonnal rámozdul az erősen ittas és buli-hangulatban lévő Billy. Míg a Wyatt-nek jutó Mary egy fokkal talán törékenyebb és kifinomultabb lány. Aki ráadásul lelkiismeretes is. Hiszen bár Wyatt jól láthatóan nincs olyan hangulatban, mégis érdeklődik, miként járhatna a kedvében, ha már a fiú fizetett érte. A Fonda által alakított főhős kifejti, hogy csak a barátja miatt van ott, mert nincs jó kedve. Viszont, ha már így alakult, menjenek ki és nézzenek körbe a karneválon!
Mikor a négyes kimegy, hogy megtekintse a Mardi Gras-t, az utcán a muzsikusok a When The Saints Go Marching In című gospelt, vagyis A szentek mennybemenetele keresztény himnuszt játsszák és éneklik. A főhősök és kísérőik egy darabig sodródnak az eseményekkel, a két alkalmi pár is oldódik valamelyest. Majd a forgatagból valahogy elkeverednek egy francia temetőbe, ahol mind a négyen LSD-t vesznek be és elszabadul pokol.
Oh, when the Moon turns red with blood
Oh, when the Moon turns red with blood
I want to be in that number
When the Saints go marching in
A Karen Black és Toni Basil által alakított kurtizánok tündökölnek a szerepükben. Minkét színésznő méltó társa Hopperék párosának. Az egyetemes filmművészet valaha készült egyik legjobb jelenetsorát és alakításait élvezhetjük az Easy Rider súlyos temetői képsoraiban, melyek még századszorra is ütnek, annyira erősre és hitelesre sikeredtek. Ráadásul az aktualitásuk is megmaradt, amiről persze leginkább az egyre gyorsabban a szakadék felé robogó világrend gondoskodott az elmúlt évtizedek során.
A két előzményfilm legkeményebb pillanatait ötvöző újabb kulcsjelenetben az egyre durvuló LSD-tripek, valamint a temetői szex és egyéb őrület fókuszálódik egy pontba, ahol a mennyei- és ördögi erők csapnak össze a halandók lelkeiért. Mivel az alkoholhoz hasonlóan az LSD-nek is lehet egy olyan hatása, hogy képes felerősíteni a már eleve meglévő érzelmeket, élményeket, traumákat, frusztrációkat és félelmeket, hát hőseink is egyre inkább szembesülnek önmaguk legmélyebb sebeivel, félelmeivel, vágyaival és fájdalmaival. Akárcsak a csodafilm nézői…
Az egyik lány például arról panaszkodik, hogy mindig vonzó szeretett volna lenni. Ezek szerint mégsem érzi magát oly annyira vonzónak. Ez a panasz bármelyik lányé lehetne a világban. Miként az is, aki azért imádkozik, hogy lehessen gyermeke. Talán egy, az erkölcstelen munkájából adódó abortusz során sérült meg úgy a szervezete, ami miatt visszavonhatatlan károsodás érte.
Wyatt viszont, aki ez esetben egyben Peter Fondát, a civil magánembert is bemutatja, előbb Mary-t a szajhát ölelgeti, majd egy Mária szoborra kapaszkodva, azt ölelgetve siratja a halott édesanyját. Egy felnőtt férfi hadakozik kisfiúként az öngyilkos anyukájával, aki akkora fájdalmat és olyan traumát okozott neki, amit sosem tudott teljesen feldolgozni. Ez többé-kevésbé magyarázatot is ad a ránézésre szolid, viselkedésében is szelíd, békés kaszkadőr kívülállására, lázadó voltára.
Fontos adalék, hogy az Easy Rider készítése során Fonda határozottan tiltakozott azoknak a snitteknek a leforgatása ellen, melyben a karaktere egy Mária szobor ölében ül és édesanyjához könyörög. De rendezőként Hopper ragaszkodott hozzá, hogy ez a téma is szerepeljen a temetői jelenetben. Így Peter végül beadta a derekát és Wyatt karakterébe bújva felidézte a saját édesanyját, Frances Ford Seymour-t, aki a Fonda fiú tízéves korában követett el öngyilkosságot. Színészként és producerként élete egyik legjobb döntését hozta meg ezzel. De magánemberként valószínűleg nagy árat fizetett ezért a kitárulkozásért.
Ismerek pár művészt, aki hasonló módon vesztette el az édesanyját. Egytől, egyig sérültek. Az átlagnál nehezebben bírják a stresszt és úgy általában is az idegi megterhelést. Inkább elmenekülnek a konfliktusok elől, akár fizikailag is, nagy távolságokba, minthogy további sebeket szerezzenek azáltal, hogy nyíltan kiállnak önmagukért. Szinte kivétel nélkül kacérkodtak a vallási közösségekkel, de nem, vagy csak rövid időre tudtak beilleszkedni. Szinte kivétel nélkül okkult, ezoterikus, spiritiszta gyakorlatokba keveredtek, karöltve a tudatmódosító szerekkel, melyekből a törvényszerűen bekövetkező nagy ijedelmeket követően sem, vagy alig tudtak kikecmeregni. Miközben a nőkkel is ambivalens a viszonyuk. Gyakorlatilag egyikük sem volt képes olyan családot alapítani, mely hosszútávon is működőképesnek bizonyult volna. Mindez együttesen azt jelentette, hogy Peter a moziban oly módon tárulkozott ki, mellyel könnyen visszaélhettek és érzékeny támadási felületet találhattak az irigyei és ellenségei. De végül Fonda ezt is bevállalta, a művészi mondanivaló legteljesebb átadása érdekében. Le a kalappal érte!
A temetői jelenetben elhangzik Az apostoli hitvallás, ismertebb nevén Hiszekegy is, melyet egy elképzelt vagy időközben valóban odatévedt lányka mond fel. Mindez keveredik a négyes által keltett egyre erősödő hangzavarral, valamint az általuk elképzelt vagy valójában szintén ott lévő emberek furcsa, szürreális tevékenységével. {nyelvtanilag helytelen, mégis így használt régies alak}
„Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtvény, az Atyával egylényegű, és minden általa lett. Érettünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és az országának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút, Ő szólt a próféták szavával. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.”
Majd Az angyali üdvözlet, más néven Üdvözlégy felmondása következik. Ismét roppant szomorú, illetve infernális jelenetek közepette.
„Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen!”
Van abban valami hihetetlenül erős művészi hatás, mikor Wyatt karaktere egy Mary nevű, immáron teljesen meztelen prostit ölelget, illetőleg felváltva egy Mária szoborba kapaszkodva kérleli és vádolja, gyűlöli és szereti a Mária által megszemélyesített halott anyukáját, miközben Máriás imádságok hangzanak el. Ráadásul a felfokozott őrületben és az erősen pszichedelikus képsorok hatására mindez akár meg is fordulhat. Mintha már-már a Mária által megszemélyesített anyuka siratná a halálba készülő gyermekét. Az utat elvétő, célt tévesztett, szánni való, tékozló fiát.
Ennél egyértelműbben talán már csak Frank Zappa használta a Mary névvel, a Mária alakjával való áthallásos párhuzamot. Mikor is bő tíz évvel később a Joe’s Garage első felvonásában Joe a Mary nevű barátnője elvesztése után előbb Lucille karjaiban vigasztalódik, aki egy kimondhatatlan betegséggel ajándékozza meg… Majd az azt követő viszontagságok egyik legérdekesebb eleme, mikor a harmadik felvonásban Mary jelenik meg előtte látomásban…
And no sooner has he wondered,
a vision of Mary appears to him,
delivering a little lecture…
Kvázi egy „Mária-jelenés” adja a híres kinyilatkozatást:
Information is not knowledge
Knowledge is not wisdom
Wisdom is not truth
Truth is not beauty
Beauty is not love
Love is not music
Music is the best
Miközben tehát az idő előrehaladtával egyre jobban keverednek az Easy Rider moziban a hallucinációk az álmokkal, vágyakkal, jó- és rossz emlékekkel, a valós helyszínen történő valós események is egyre vadabbra fordulnak. Furcsa kettőssége a filmnek, hogy a temető megszentségtelenítése pont a kereszténység és katolicizmus amerikai jelenlétének legerősebb kihangsúlyozásával esik egybe.
Persze, ha a nézőnek vannak az ilyesmire antennái, már jóval korábban is érzékelhető volt egyfajta kettős identitás jelenléte. Ami annak a fényében persze már nem is olyan furcsa, hogy Nicholson és Fonda is egy-egy katolikus háttérből érkező, de a protestáns világban karriert csináló famíliából érkezett. Részben tehát ír, illetve olasz ősökkel büszkélkedhetnek, de már a protestáns és agnosztikus Egyesült Államokban születtek és dolgoztak.
A tehetséggel gazdagon megáldott Fonda dinasztia a katolikus Olaszországból vándorolt előbb a protestáns Hollandiába, majd Amerikába. Bár a színészettel foglalkozó Fondák nem igazán foglalkoztak vallási vagy hitbéli kérdésekkel, azért a művészetükben, illetve a szocializációjukban gyökerező kulturális mintáikban előbukkant néha a többgenerációs neveltetés. A családi kapcsolatokra például jó példa, hogy Peter a nővére, Jane Fonda főszereplésével készült Barbarella film kapcsán találkozott, majd beszélgetett el a terveiről Terry Southern forgatókönyvíróval. Majd a készülő alkotásban Fonda az akkori feleségének, Susan Brewer-nek és két gyermekének is epizódszerepet adott. A kis Justin és az akkor még csak négy éves Bridget Fonda is a hippi kommuna gyermekeit alakította. Egy átlagos individualista inkább menekül a családi kötelékeitől, minthogy a munkájában is gyakran gondolna rájuk.
A fokozódó őrületté alakuló temetői szeánsz alatt egyedül csak Billy tűnik elégedettnek. Számára teljesen rendben van, hogy a legváltozatosabb módokon csapják szét magukat. A Mardi Gras eleve az ő kívánsága volt, a House Of Blue Lights szintén kedvére való mulattság, különösen Karen társaságában. Maga a politoxikománia pedig már annyira az élete részévé vált, hogy szinte már az tűnik a normális állapotának, mikor be van rúgva, be van tépve. Az ilyen helyzetekben határozottan otthon érzi magát. Nem keres és nem kutat, megbánást vagy jellemfejlődést sem mutat. Kibélkült és láthatóan jól elvan a züllött életmóddal.
A kijózanodást követő motorozás alatt a The Electric Flag Flash, Bam, Pow című száma szól, mely két évvel korábban már megjelent a The Trip soundtrack albumán. Ezáltal is emlékeztetve a nézőt, hogy amit az előbb látott, messze nem véletlen és persze nem is előzmény nélküli. Hanem szándékos és alaposan átgondolt közlés.
Következő este az aktuális táborhelyen a fiúk összegzik az addig történteket. Billy szerint „megcsinálták”, míg Wyatt úgy értékeli, hogy „elszúrták”. Billy a sikeres drogüzlettel és az azáltal megszerzett vagyonnal és szabadsággal érvel. Míg Wyatt kimondatlanul is az elszenvedett sérelmekre, a halálesetre és a cuccozással, meg nagy dohánnyal meg nem oldható traumákra utalt. Miközben az okos vágás a nézőnek is elég időt hagy arra, hogy bárki felidézhesse, hogy a Mardi Gras és a House Of Blue Lights is mások ötlete volt, Fonda karaktere csak sodródott az eseményekkel. Miközben a két szép páros is a múlté, Karent és Maryt aznap este valószínűleg már mások fizették ki, drogozták be és kefélték ájulásig.
Másnap a fiúk elindultak az utolsó útjukra, mely alatt az örökbecsű It’s Alright, Ma (I’m Only Bleeding) hallható. De nem a Bob Dylan féle eredeti, hanem a mindig aktuális örökzöldjének egy kifejezetten a filmhez készült feldolgozása. A történet szerint Dylan nem szerette volna a saját felvételét az moziban hallani, ezért a The Byrds frontemberének, Roger McGuinn verzióját használták helyette.
A költői és egyben profetikus dalszöveg szintén úgy passzol az Easy Rider történetéhez, mintha eleve ahhoz készült volna. Pedig az 1965-ös Bringing It All Back Home albumon jelent meg és az előző év nyarán íródott. Mindenesetre a vérzés hamarosan a moziban is újra megtörténik, mikor két intoleráns tahó támad rá – kizárólag a kinézetük miatt- a békésen motorozó barátokra. Miközben a dalszöveg többi része is értelmet nyert, hogy miként is juthat el egy-egy ilyen aljasságig egy korábban szebb napokat is látott társadalom. Kár, hogy társadalmi léptékben azóta sem tanultunk belőle.
As some warn victory, some downfall
Private reasons, great or small
Can be seen in the eyes of those that call
To make all that should be killed to crawl
While others say don’t hate nothing at all
Except hatred
Disillusioned words like bullets bark
As human gods aim for their mark
Make everything from toy guns that spark
To flesh-colored Christs that glow in the dark
It’s easy to see without looking too far
That not much is really sacred
While preachers preach of evil fates
Teachers teach that knowledge waits
Can lead to hundred-dollar plates
Goodness hides behind its gates
But even the President of the United States
Sometimes must have to stand naked
Az első lövést Billy kapja, aki véresen terül el az út mentén. Rá jellemzően azonnal revansot akar venni. Vélhetőleg azok az utolsó szavai is, hogy „elkapom őket…” Miközben Wyatt önkéntelenül is Istent emlegeti, majd a rá jellemző habitussal előbb betakarja a sérültet, majd segítségért indul.
Ismét van abban valami, az egész filmen átívelő erős szimbolika, hogy az amerikai zászlóval díszített kabátjával takarta be Billyt. Az aktus leginkább a hősi halottakra vagy azok koporsójára terített nemzeti lobogókra emlékeztet. Miközben a déliek szemében egy újabb adalék lehet, hogy igazuk volt. Hogy a kisteherautó utasai a saját szemükben valójában jól cselekedtek. Emlékezetes, hogy a morgaznai incidens során azonnal „jenki buziknak” azonosította őket az egyik helyi tahó, mikor meglátta a Wyatt motorját és dzsekijét díszítő Stars & Stripes zászlót.
Az egyszerű szerkezetnek nyilván soha eszébe nem jutott volna, hogy csak egy kaszkadőr jelmezt látnak, mely történetesen Amerika Kapitányt ábrázolja. Persze az is igaz, hogy senkitől sem lehet elvárni, hogy minden egyes Marvel-hőst ismerjen. A déli államok akkori középkorú vagy idősebb farmerjeitől különösen furcsa is lett volna az ilyenfajta műveltség. Miként nyilván a magyar közönség javarésze sem tudta még jó ideig azonosítani Fonda filmbéli alteregóját. Annak ellenére sem, hogy a képregényhős neve kétszer is elhangzik. Egészen a 2010-es évek képregény-film dömpingjéig kellett várni a tömeges felismerésre. Ebben az értelemben Bucky még nagyobb talány lett volna.
Végül Wyatt sem jut túl messzire, mert a pickup visszafordul és őt is lelövik. Újabb szimbolizmus, hogy az ép ésszel felfoghatatlan kettős gyilkosságban nem csak az életüket vesztik el a motoros vándorok, hanem a vagyonukat is. Ugyanis Wyatt chopperének tankjában tartották a pénz, ami a támadás során a motorbiciklivel együtt felrobbant. Könnyen jött, könnyen ment.
Az utolsó snittben egy helikopterből fényképezett lassú emelkedést láthatunk. A váratlan végkifejlet után a kamera el, majd felemelkedik a robbanás helyszínétől. Gyönyörű epilógus, amibe sok mindent bele lehet képzelni. Például Wyatt lelkének/szellemének útját felfelé. Vagy az őt megkötöző démon, az őt gyötrő, megszállva tartó ördögi lélek távozását az áldozatából. Vagy Wyatt őrangyalának felszállását, aki végeredményben elvégezte a munkáját, hiszen a fiú úgy hagyta el ezt a világot, hogy szembenézett a démonaival, rájött, hogy rossz úton járt, magába szállt és megbánta a vétkeit. Valamint még sokféle lehetséges értelmezést.
Hopper ugyanis nemhogy nem rág semmit a néző szájába, de kifejezetten egy gondolatébresztő, gondolkodásra, egyben önmagunkba nézésre késztető mozit készített. Amihez, amolyan végső munícióként jó löketet adhat még a filmvégi stáblista alatt hallható Ballad Of Easy Rider.
A filmet és a soundtrack albumot is záró dal első versszakát Dylan írta. Majd azt mondta, hogy: „Adjátok ezt McGuinn-nak, ő tudni fogja, mit kezdjen vele”. Roger pedig befejezte a dalt és elkészítette a filmben hallható felvételt.
All he wanted
Was to be free
And that’s the way
It turned out to be
Flow river flow, let your waters wash down
Take me from this road to some other town
Ezáltal Bob Dylan a rá jellemző zsenialitással oldotta meg azt a dilemmát, hogy miközben nem akarta a saját felvételeit filmzeneként viszonthallani, mégis eleget tudott tenni annak a megtisztelő felkérésnek, hogy írjon valamit az Easy Rider-hez. Ami legalább olyan fineszes megoldás volt, mint amit a legendás film szinte minden elmében tapasztalhatunk. Zsenik egymás közt.
Folytatjuk!
