TOTO-t látni és…

TOTO koncert – VeszprémFest, 2024. július 20.

…mert a TOTO élményt zenei ízléstől függetlenül érdemes mindenkinek életében egyszer megtapasztalni. Aztán az úgysem marad egyszeri, ahogy sok barátommal is történt már. Aki még hisz az élő zenélés varázsában, ami közönséget és zenészt is magával ragad, annak a TOTO koncert egy lelki megtisztulás.

Sokadszor tapasztalhattuk meg a TOTO csodáját hazánkban, de ahogy a veszprémi koncert is bizonyította, a tét emelhető. A zenekar ezen turnéfelállása pedig, ahogy várni is lehetett, az egyik legemlékezetesebb élményt okozta az évtizedes és a vasárnapi szűz rajongóknak is.

Pedig nem indultak jól a dolgok. Az előző napi osztrák koncertjük vihar miatt 28 perc után szakadt félbe. Ezt elkerülendő, a meteorológusokra hallgatva, a veszprémi szervezők már a koncert reggelén áthelyezték az esőhelyszínre, a Veszprém Arénába a fellépést, amivel megfosztottak egy hangulatos szabadtéri nyári este zenei élményétől. Viszont gazdagabbak lettünk egy biztosan megrendezésre kerülő csoda koncerttel.

Az idei európai turnén jól bejáratott setlist finoman egyensúlyoz a befutott világslágereik és a rajongókat eksztatikus örömbe hozó, ritkábban elővett dalok mezsgyéjén. Utóbbiak között ezúttal a Burn, az A Thousand Years és a Dying on my Feet szerepelt. A kicsivel több mint kétórás koncert egy nagy lendület, egy lélegzetvétel volt, ráadások nélkül. No de, ki a csuda várna ráadást? A műsorközlő jelezte is, hogy két órára számíthatunk – valószínű az egyik gitárszóló 40 mp-el hosszabbra sikerült, innen az eltérés, haha-, meg úgy kerek a történet, hogy a legvégén, a csodálatos Beatles feldolgozás után, végigsöpört az arénán a két ritmusbomba, a Rosanna és az Africa.

A Dogz of Oz néven futó turné (ti. Toto, Dorothy kutyája az Óz a varázslóban) zenészi csapata sokat ígért és még többet adott. A két stabil alapember, Steve Lukather (gitár) és Joseph Williams (ének) mellett visszatért a bandába Greg Phillinganes billentyűkön, bőgőn, a szintén régi barát (bár Lukather mindenkit úgy mutatott be, mint akivel már együtt homokoztak középső csopiban Los Angelesben…), John Pierce basszusgitáros (ex-Huey Lewis& the News), a jó pár éve velük turnézó Warren Ham multi-instrumentalista és Dennis Atlas – szintén a minden hangszerrel jóban lévő fajtából, aki elképesztően hozta a magasabb regisztereket vokálban. Utóbbi srácot – merthogy sokuknál több mint harminc évvel fiatalabb- nagy odafigyeléssel és szeretettel vették körül, és ő meg is hálálta a bizalmat. Harminckét évnyi TOTO koncert tapasztalatom legjobb I’ll Supply the Love előadását köszönhetjük neki! Már a nyitó Girl Goodbye-ban is gyanús volt a billentyűk mögött, hogy nem véletlenül bukkant rá Luke ott, a kaliforniai napsütésben.

Mert hogy az itthon oly sok zenésztől hallott spekulatív magyarázat a TOTO sikerére, hogy ti. „ott LA környékén más a levegő és más szögben süt a nap, attól tudnak ezek az urak ilyen hallatlan könnyedséggel, mosolyogva eljátszani zeneileg nagyon is komplex dolgokat”, ezúttal is igazolást nyert! (Ez alól csak Shannon Forrest dobos volt a kivétel, aki igénytelenségi versenyre készülhetett fizimiskájával és öltözékével is, valamint egyszer sem mosolygott. Mondjuk ő nem is kaliforniai…Tiszta szerencse, hogy remekül dobol!)

Bár az is lehet, hogy az ezernél is több, teljesen más stílusú lemez – amin valaha közreműködtek- is hozzájárul ehhez a csodálni való tudáshoz. Ahhoz a tudáshoz, ami akkor is minden pillanatban süt a színpadról, ha valaki nem zenészként nézegeti, fejében ritmusképletekkel és harmóniákkal.

Az egész koncertet áthatotta a lazaság és humor, miközben végig tudtuk, hogy egy nagyon is begyakorolt showműsort látunk. Williams máskor is hajlamos kisebb csínyekre a színpadon, de ma különösen elemében volt! Sőt a zenekari bemutatásnál megtudhattuk, valóban újdonságként zenei előtörténetéből, hogy többek között a Hakuna Matata-t is ő énekelte az Oroszlánkirályban! Hogy Timon vagy Pumba hangján az már nem ugrik be… Lenyűgöző volt ebben a blokkban, ahogy mindenkinél kicsit belejátszottak egy TOTO-n kívüli munkásságából híres dalba, amiben az adott zenész szerepelt. Természetesen nem maradhatott ki Lukather és Phillinganes közös Michael Jackson produkciója a Beat It, de kaptunk Huey Lewis ( Power of Love) és Michael McDonald ( I Keep Forgetting) kóstolót is. Lenyűgöző volt az a zenei színvonal, ahogy ezt a kis geget előadták.

Hívhatjuk őket kőprofinak, de csak azzal a kitétellel, hogy a világ azon felén a profizmushoz az is hozzátartozik, hogy a zenész élvezi, amit csinál, és végtelen alázattal viseltetik a zene, a társai és a közönség felé is. A TOTO bármit el- és meg tud játszani. Láttak ők már falon pókot… De azokat a mosolyokat, ami a másik jól sikerült szólója után eltölti az arcukat, és hogy büszkék egymásra és a színpadi együttlétükre, szerintem nem lehet mímelni.

Néha, nagy nehezen, kirántva magamat a koncert örvényéből körbe- és hátranéztem. Csupa csukott szemmel ringatózó, éneklő embert és jólesőn mosolygó arcot láttam.

A TOTO adott a közönségnek is két órányi boldogságot és örömöt, ami manapság nagyon becsülendő.

Fotók: Molek Csaba

A koncert setlistje