- A legjobb koncertek
Judas Priest, Saxon, Uriah Heep, Bruce Dickinson, Michael Schenker, AC/DC… Nem a nyolcvanas években vagyunk, hanem 2024-ben. Negyven évvel ezelőtt is megnézhettem ezeket az előadókat és bizony, akadnak közülük olyanok, akiket láttam is abban az évtizedben. A változatlanság gyönyörködtet? Nem gondolom, de valahogy nem jön az utánpótlás, maradnak nagyrészt az öregek, akik jelentős része még mindig vállalható produkciót nyújt.
Nem először láttam a Judas Priestet, a Saxont vagy a Uriah Heepet, de egy estén a három legenda olyan érzelmi töltet volt számomra, hogy hetekig belőlük éltem, dacára a nem éppen minőségi hangosításnak. A Heep ötvenperces programját majd szétfeszítette az erő, a Saxon nem fogott ki jó napot, kicsit enervált egyórás produkciót nyújtottak, a Priest viszont nagyon egyben volt, ők teljes műsort is adtak. Valahogy nem érdekelt a nyakamba zúduló eső, amikor kijöttem a bécsi Stadthalléból. A Toolt két év után ismét láthattam a szokásos szigorú fényképezési tilalom mellett és apokaliptikus víziókkal megtűzdelt műsoruktól újra hideg futkosott a hátamon. Bruce Dickinson majdnem húsz év után adott ki új szólóalbumot és végre turnézni is tudott az új anyaggal. 66 évesen ilyen erővel játszani nem semmi és úgy volt tomboló siker a buli, hogy egy hang Iron Maiden nem hangzott el a színpadon. Értő közönség figyelte az eseményeket. Michael Schenker győri fellépése a jobbára a nosztalgia jegyében telt el, hiszen a koncert fókuszpontjában a UFO dalai voltak, melyekből egy csokor meg is jelent lemezen ősszel, természetesen újra rögzítve a régi cimborák segítségével. Nem csalódtunk a német gitáros legendában. Nyolc év szünet után újra visszatalált a színpadra az AC/DC, vagyis az Angus/Brian Band, hiszen csak ők ketten maradtak a régi tagságból, mindennek ellenére ezt nem szabadott volna kihagyni Pozsony használaton kívüli repterén. Százezred magammal figyeltem az eseményeket és a kezdettől tiszta megszólalás meglepett, mert ez nem jellemzője egy mamut-koncertnek. Ismételten jót nosztalgiáztam a múltba révedő műsoron, hiszen a négy évvel ezelőtt megjelent ’PWR/UP’ albumról csak két dal hangzott el, pedig ezt igyekszik népszerűsíteni a csapat a jövőre Amerikában folytatódó turnéval.
2025-re is telik a koncertnaptár, hiszen az Iron Maiden a félévszázados jubileumi turnéját nálunk kezdi, sajnos Nicko McBrain már nem ül be a dobszerkó mögé. Hosszabb kihagyás után ellátogat hozzánk Santana, a latin gitámágus, 2023 után jövőre ismét a Puskásban játszik, Axl, Slash és Duff, vagyis a Guns N’ Roses, a Veszprémfest fellépői közt ott van az újabb kori blues két óriása, Beth Hart, valamint Joe Bonamassa. Várjuk, hogy a Rolling Stones bejelentse a ’Hackney Diamonds’ turné európai szakaszát és ne felejtsük el, országos turnéra indul a tapasztalt magyar rockerekből alakult iLand!
1. Judas Priest, Saxon, Uriah Heep, – Bécs, Stadthalle, április 1.
2. Tool – Budapest, Budapest Papp László Sportaréna, június 13.
3. Bruce Dickinson – Budapest, Barba Negra, június 1.
4. Michael Schenker – Győr, Olimpiai Sportpark, július 8.
5. AC/DC – Pozsony, Vajnory Repülőtér, július 21.
A legjobb albumok
Ebben az évben több olyan előadó is kiadott új albumot, akik évtizedek óta a Nagy Kedvenc Halmazba tartoznak nálam, ugyanakkor meghallgattam olyanokat is, aki sikerrel vittek innovációt a műfajba.
Elnézést, kibújt a rajongó belőlem, de nekem a Deep Purple ’=1’ albuma ebben az évben a legjobb. Az elfogultságon túl azt gondolom, Simon McBride felrázta az öregfiúkat és energikus, sokszor klasszikus rockgitározása egyrészt egy kicsit visszahozta a Blackmore-korszakot, másrészt végre kiléptek az évek óta tartó középtempós battyogásból és odapörköltek pár szerzeménnyel. A másik kedvencem, David Gilmour úgy látszik, ráállt a kilencévenkénti lemezkiadásra (’On An Island’ 2006, ’Rattle That Lock’ 2015). Morogtam kilenc éve a ’Rattle That Lock’ miatt, mert szétfolyt kicsit, túl sokfelé kalandozott zeneileg. Most sokkal egyértelműbb a zenei irány a ’Luck and Strange’-en, egy letisztult, nyugodt muzsikus érett alkotása, aki a szövegekben emlékeket sorolva tekint vissza életére. A zenében a Pink Floyd persze, hogy jelen van, viszont a sorokból Roger Waters zaklatott, apokaliptikus víziói távol maradtak. A jövőre Veszprémbe érkező Beth Hart a 2019-es ’War in My Mind’-on jobban ügyelt a dallamokra, mint a ritmusra. Inkább a soul volt, kevésbé blues. Most mindkét műfaj egyenlő arányban csendül fel a ’You Still Got Me’ LP-n, az eredmény egy, az elevenig hatoló, rengeteg érzelmet tartalmazó markáns album. A Jazz Sabbath új produkcióját, ’The 1968 Tapes’-et hallgatva most is nehezen hiszem el, hogy lehetséges a Black Sabbath kőkemény dalait a tradicionális jazz nyelvére lefordítani. Pedig már a harmadik lemezen bizonyítja Adam Wakeman, hogy Tony Iommi riffjei igenis megszólalnak finom zongora improvizációkra átültetve is. Bruce Dickinson szólóproduktumain igyekezett kerülni az Iron Maiden zenei világát, a ’The Mandake Project’-tel sem tett másképp, bár a Maiden utóbbi lemezein hallható progresszívrock-íz ide is beköszön, sőt a ’The Book Of Souls’ album kezdődala, az If Eternity Should Fail kicsit más címmel itt is megszólal, mégse higgyük, hogy Dickinson legendás zenekaráról akar még egy bőr lehúzni. Annál ő sokkal kreatívabb ember. Nem véletlen, hogy az idei legjobb koncertek mellett nálam új albuma is belefért a Top 5-be.
Bár kicsi esélyt látok, de 2025-ben, így öt év után jó volna egy AC/DC-album, legalább a stúdióban találjon vissza a bandába Cliff Williams és Phil Rudd! Szerintem jövőre sem készül el a Guns N’ Roses régen várt lemeze, de amíg élek, remélek. Nagyon sokan várják a Dream Theater február elején érkező ’Parasomnia’ című opuszát, mely a Mike Portnoy visszatérést is dokumentálja. Ha a hírek igazak, jövőre a metálszíntéren új lemezt ad ki a Helloween, az Arch Enemy, a Metal Church, a Destruction, a Running Wild és a Testament. Az öregek közül Ringo Starr örvendezteti meg rajongóit friss anyaggal és a progresszív rock legújabbkori mágusa, Steven Wilson is új dalokat ígért.
1. Deep Purple: =1
2. David Gilmour: Luck and Strange
3. Beth Hart: You Still Got Me
4. Jazz Sabbath: The 1968 Tapes
5. Bruce Dickinson: The Mandrake Project
