Kiadó: Gastroblues Fesztivál

Minden jel arra mutat, hogy különleges kincseket, ritkaságokat rejt a Gastroblues Fesztivál archívuma. Mondjuk, a „kulcsa” sosem volt elveszve, hiszen rendszeresen kerültek ki onnan kiadványok a kor felhasználói igényeihez igazodva (értsd: kazetta, CD és DVD), többnyire az adott év műsorából szemezgetve, de összefoglaló anyagok is készültek, függetlenül azok kereskedelmi forgalomba hozhatóságától.

Az utóbbi kitétel ezúttal nem kérdés, hiszen a nemrég kiadott hagyományos („bakelit”) nagylemezeket bárki megvásárolhatja.

A négy különféle LP egyike a Varga János Project legeslegjobbnak vélt paksi felvételeinek gyűjteménye. Hiszem ugyanis, hogy sok „legjobb” van még ott, ahol ezek voltak! Annál is inkább, mert Janó egyike azon keveseknek, akik feltűnően nagy gyakorisággal koptatták a fesztivál egyik vagy másik színpadát. A lemezborítóra írt ismertetőjében a gitáros gyakorlatilag felleltározta az ott megfordult formációit, valamint az előadott programjait. Némelyikre magam sem emlékeztem, holott több mint húsz évig életvitelszerűen jártam a Gastrobluesra.

Erre a nagylemezre négy év négyféle felállásának műsorából kilenc számot válogattak a szerkesztők. A mindenkori Varga János Project a magyar fúziós (ha úgy tetszik, progresszív) rock azon szegmensét képezi, amelyre talán kevesebb reflektorfény jutott a megérdemeltnél. Az időt álló muzsikáknak azonban nem csak jelene és jövője, hanem múltja is van, amelynek felfedezése sohasem késő. Csak mondom: a Rockdiszkontban (amely a már megszűnt Periferic Records megmaradt kiadványai lelőhelyévé vált) elérhető az első CD-jük. Most azonban maradjunk az aktuális albumuknál!

Az „A” oldal teljes egészében a Sturcz Quartettel történt 2013-as kooperációé. Mindhárom szám (köztük az India) az Elixír című, négy évvel azelőtt megjelent CD-jükről való. (A vonósnégyes egyébként – mások mellett – a Jethro Tullal is dolgozott, egy koncert erejéig ezen a fesztiválon is.) Más lett ez a verzió? Nem kérdés! Ütősebb, sűrűbb, egzotikusabb. A jelzőkre adott válasz, azok sorrendjében: két ütőhangszeres, Mády Kálmán és Tsoukalas Hristos bevonásának, a vonósnégyes tömörítésének, valamint Kézdy Luca szólókban is megmutatkozott, mesés hegedű-soundjának köszönhetően. Az alapot természetesen mindvégig Varga János szerzeményei képezik.

A lemez túloldalán hallható, 2017-ben rögzített első négy szám a VJP első albumáról vett átdolgozás. A régvolt trió most kvartetté bővült. Az East után is stabil páros, Varga János és Király István (dobok) mellé ezúttal a billentyűs Nagy Zsolt „Liszi” és a basszusgitáros ifj. Varga János került a csapatba. Érezhetően felfokozott, feldobódott hangulatban muzsikáltak a zenészek, mindenkor az adott szám kívánalmainak megfeleltetve.

No, de! Volt a projektnek egy East-estje is Pakson, 2011-ben! Itt az 1981-es Blue Paradise-ról a Diamond Bird hangzik fel. Mivel az East-ben szinte visszatérő kérdésnek számít, hogy ki énekel éppen, elárulom, hogy most nem kisebb egyéniség, mint Jamie Winchester! Nyilván, másféle ez a csillogás, de itt is csodálatosan villog, sziporkázik a gyémánt madár, akár csak három évtizeddel előtte!

Az LP lezárásaként az egy évvel később rögzített Candles hallható meghitten, egy szál gitárral, aligha azért, hogy a VJP második albumáról, a Wings of Revelation II-ről is legyen egy jó emlékünk.

Kétségkívül, komplex alkotássá kerekedett ki ez a nagylemez, és lett remekül szerkesztett keresztmetszete, összefoglalása Varga Janó eddigi pályafutásának. Nem mellesleg: a patinás Gastroblues-on való szerepléseihez kötötten.