Saját video podcast-jében David Ellefson hangot adott vágyának, hogy része akar lenni egykori bandája, a Megadeth grand fináléjának.
David Ellefson basszusgitáros, aki alapítótagja a Megadethnek és két ízben is kikerült a bandából, megosztotta érzéseit a zenekar búcsúmegmozdulásával kapcsolatban: „Sok minden kavarog a fejemben évekre visszamenőleg, nagyszerű és kevésbé jó gondolatok, érzések, érzelmek. A falamon függő aranylemezekhez (’Countdown To Extinction’, ’Peace Sells… But Who’s Buying It?’, ’Rust In Peace’), tartozik egy-egy történet. A 90-es években jobban mentek a dolgok, a banda összetartott, a menedzsment következetes volt, a zenét közösen alkottuk. Új csúcsokat döntöttünk, addig ismeretlen területeket fedeztünk fel, amikről addig csak álmodtunk: Grammy-jelölés, fesztiválok, világkörüli turné, kinyílt a világ. Ugyanakkor jöttek a függőségek, lemondott turnék, sokmilliós veszteségek. És most azzal szembesülök, hogy kihagynak a búcsúból, pedig ott voltam a kezdeteknél és ez nem igazán tesz boldoggá. Hálás vagyok a múltból sok mindenért, és azt gondolom, itt lenne az ideje, hogy visszataláljak.”
Ellefson felidézte a kétezres évek elejét, amikor a zenekar egy rövid időre feloszlott, melyben közrejátszott Dave Mustaine kézsérülése is: „Azt gondolom, 2001-ben Dave Mustaine véget vetett a barátságunknak, mindezt hangosan, a nyilvánosság előtt tette. Kijelentette, mi soha többet nem fogunk együtt játszani, úgyhogy tovább léptem. Aztán 2002-ben egy új felállással, új anyagi feltételekkel nélkülem ment tovább a zenekar, bírósági ügy lett az anyagiak miatt, aztán ismét a bandában találtam magam.
A későbbiekre így emlékezett: „Mindketten próbáltuk a saját érdekeinket érvényesíteni, ekkor Dave kedves és önzetlen volt hozzám. A Megadeth jóval a 2010-es visszatértem előtt a Mustaine-család vállalkozása lett és onnantól kezdve már Dave-ről szól az egész. Mégis, valahogy megint barátok lettünk. De már nem volt közös munka, a régi dobosunk, Shawn Drover mondta, hogy elmúltak azok a napok, amikor egy szobában közösen írtuk a dalokat. Amikor visszamentem, a ’Th1rt3en’ albumot készítettük és úgy egy évvel később már turnéztunk, Dave így szólt hozzám: „Szeretném, ha dalokat írnál.” Mire én: „Tegyük tisztába a dolgokat, írj te, én meg basszusgitározok.” Ezért kezdtem el az Ellefsont és szálltam be más projektekbe, így ki tudom élni a kreatív hajlamaimat. Azzal tisztában voltam, sosem lesz olyan sikerem, mint a Megadethnek, mégis ez volt a módja, hogy megmutassam a kreativitásomat és kitűnjek anélkül, hogy a Megadeth dolgaiba beavatkozzak. Ha visszagondolok, mindig is problémás volt, ha mi együtt írtunk dalokat. Mindenki szereti, ha neve szerzőként rajta van a lemezen, vagy az ezzel járó nagy summát leszakítani. Az anyagi osztozkodás nem mindig egyenesen arányos azzal, ki mennyi dalt írt.”
Arra a kérdésre, hogy szeretne-e részt venni a búcsúban, Ellefson így válaszolt: „Természetesen, ki ne szeretne egy ilyenben részt venni? Alapítótag vagyok, több mint 30 évet eltöltöttem velük. Nem tudom, hogy így lesz-e, még korai róla beszélni. Nem hallottam, mit terveznek, csak egy bejelentés volt eddig. De egy dolog nagyon fontos: mint most, a Black Sabbath esetében, ne csak egy ember köszönjön el, hanem mindenk!. De ez csak az én véleményem.”
