Varsányi István -vagy ahogy az omegások ismerik: Gergely-, az Omega együttes egykori bőgőse, basszusgitárosa. Egyben a legendás csapat és az annak egyik előzményének számító Ciklon zenekar társalapítója. Aki nemcsak zenészként, de a hangszerek és a hangcucc egyéb részeinek autodidakta építőjeként is elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a magyarországi beat kultúra elindításában, egyben a nyugati slágerek meghonosításában.
A beszélgetés második részében az Omega kialakulását, a Ciklon és az ős-Omega tagságát és a korai idők fontosabb történéseit elevenítettük föl.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy sikeresen leérettségiztél, illetve leérettségiztetek, viszont már a gímiben is megvolt a zenekar.
Alapvetően hárman voltunk a gimnáziumból Laux József Blöró dobos, Kóbor János Mecky ritmusgitáros és én bőgőztem, akit a többiek a zenekarban Gergelynek hívtak. Valamint volt egy osztálytársunk, Deseő Laci, akinek volt egy pisztonja.
Róla nem sokat tud a rocktörténet.
Meg tudta fújni a pisztont, de dallamot nemigen tudott játszani rajta, így szóba se jöhetett. Rögtön a kezdet kezdetén kiegészültünk még Kovacsics András Öcsivel és Fraknói Pál Koszánnal. Nem tudtuk kideríteni, hogy ki hozott össze minket, de nem is az a fontos, hanem, hogy kibővült a csapat egy szólógitárossal és egy zongoristával. Ráadásul akkor ők voltak azok, akiknek volt zenei előképzettségük is a csapatban. Öcsi akkor már több mint három éve tanult gitározni, Koszán zongoratudására is lehetett alapozni. Hamarosan még egy taggal bővültünk, egy B-tenor szaxofonossal, Farkas János Cupival.
Tehát akkortájt öten vagy hatan zenéltetek. Milyen dalokat adtatok elő? Emlékszel még a korabeli műsorotok fontosabb darabjaira?
Néhány hónap alatt a repertoárunk harminc-negyven számra bővült. Akkor még csak instrumentális szerzeményeket játszottunk. Főként Shadows, Duane Eddy és Ventures kompozíciók jutnak most eszembe.
Spotnicks? Tornados? Hurricanes?
Igen, természetesen. Meg Champs is volt. A Tornados együttes számait viszont csak később játszottuk, amikor már Omega lettünk és megépítettem egy kezdetleges orgonát.
Az évek során Mecky többször is mesélt nekem a kezdetekről, a hőskorszakról és mindig azzal zárta le, hogy mivel sok Johnny And The Hurricanes-t játszottatok, hasonló nevet akart. Azért lett Ciklon az együttesetek neve. Egy régebbi Kiss Zoltán interjúban pedig az szerepel, hogy az Orkán és a Tájfun név is felmerült.
A Hurricanes az stimmel és a Ciklon névadás is logikus. Sajnos már nem emlékszem a névadásra. De a névnek nincs is addig jelentősége, amíg csak saját magunk szórakoztatására játszunk.
Van valamiféle bevillanás, valamilyen első emléked, hogy már ott játszik veletek Kovacsics Öcsi?
Olyan, mintha mindig is itt lett volna. Az első nyilvános fellépésünkkor már Öcsi is velünk volt. Ez azért is valószínű, mert már bár volt dob, basszus, kísérőgitár és zongora, talán még szaxofon is, de szólógitár nélkül nem lehetett volna Shadows, Ventures és Duane Eddy számokat előadni. Tehát rögtön az elejétől ott kellett, hogy legyen Kovacsics Öcsi is. De ő sem tudja, hogyan került hozzánk. Vajon ki ajánlhatta, ki mutathatta be nekünk? (nevet)
Összeállt a csapat, volt már nevünk is, a Ciklon, a repertoárunk is egyre gyarapodott, a hangtechnika, erősítők, hangfalak is működtek. Már csak be kellett mutatni az igazi közönségnek, hogy mit tudunk. Mert persze hiányzott a közönség visszajelzése, a sikerélmény is. 1961-’62-ben lassan beindultak a fellépések, év végi vállalati rendezvények, iskolai bálok, szalagavatók. Emlékezetes például a Könyvklub bálja a Liszt Ferenc téren, vagy a Műegyetem Építész bál a Bercsényi utcában és az Amerikai Nagykövetség magánrendezvénye. Rendkívüli sikereink voltak, de ezek alkalmi fellépések voltak, sok munkát, ismeretséget, utánjárást igényelt a felhajtásuk. Abban az időben az Illéséknek, Zoránéknak már volt állandó helyük, heti, rendszeres fellépéssel. Ez az állandó hely, egy ifjúsági klub hiányzott még nekünk.
Miként emlékszel a Vár klubjának becserkészésére, a két csapat összeolvadására, az úgynevezett „beszivárgásra”?
A Hess András téren, a Várklubban játszott a Próféta zenekar szombatonként. Benkő Laci zongora és ének, Bánkúti Győző piszton, Láng Péter szaxofon, Künstler Tamás, a Próféta dob és Tornóczky Feri szólógitár felállásban zenéltek, amit ki akartak egészíteni egy basszussal, mert az hiányzott a ritmusszekcióból. Laux Józsi és Benkő Laci mindketten a Közlekedésmérnöki Egyetemre jártak a Kinizsi utcába, valószínűleg ott barátkoztak össze. Mindenesetre, amikor Józsi megtudta a tervet, rögtön rám gondolt, és beszélt rólam Lacinak. Majd le is egyeztette a személyes találkozót vele. Én meg rögtön Kóborra gondoltam, így már az első találkozóra magammal vittem Meckyt a Krisztina körúti Déryné presszóba, ahol Laci délutánonként zongorázott, hátha neki is lenne hely a zenekarban. Tulajdonképpen bele is fért, mert Tornóczky Feri szólógitáros volt, és Mecky, mint ritmusgitáros tökéletesen beleillett a zenekarba. Laci tudhatta, hogy mi Öcsivel a Ciklon zenekarban játszunk, és miután az USA Követség partiján meghallgatott minket, beleegyezett, hogy mindketten belépjünk a Próféta együttesbe, sőt miután Tornóczky Feri elment a zenekarból, 1962 szeptemberében a tanévkezdéskor már Kovacsics Öcsivel együtt mind a hárman ott játszottunk a Várklubban.
Tornóczky miért távozott?
Tornóczky Ferinek más elképzelései voltak. Ő inkább a jazzes vonalat követte, de zenei stílusváltás miatt Bánkúti Győzőnek, a pisztonosnak sem volt hosszú élete a zenekarban, így hamarosan ő is távozott. Ezzel az új felállás a következő lett: Benkő László zongora, ének, Kovacsics András szólógitár, Kóbor János ritmusgitár, Láng Péter szaxofon, Varsányi István basszus és Künstler Tamás dob.
Időben hol járunk?
1962 szeptemberében. Hivatalosan 23-án változott a zenekar neve Omegára. Több verzió van a névadó személyére. Láng Péter állítja, hogy ő volt a névadó. Benkő Laci szerint, a Várklub vezetősége találta ki az Omega nevet, és anélkül, hogy velünk egyeztettek volna, a bejáratnál a plakátra felíratta: „Ma este fellép az OMEGA tánczenekar”, és ezzel meg volt a zenekar keresztelve.
A két verzió akár össze is egyeztethető. Például úgy, hogy azért írta, íratta ki a kollégium vezetősége az Omega nevet arra a bizonyos plakátra, mert korábban azt írták bele a zenekari szerződésbe…
Annyi verzió volt, hogy én ezeket sem megerősíteni, sem megcáfolni nem akarom. (nevet) De valahogy gyanús az, hogy fönt a Várban a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának kollégiuma volt. A fizika és a görög ábécé utolsó betűje, az ómega szorosan kapcsolódik egymáshoz, mivel a szögsebességet kis ómegával (ω) jelölik, lehet, hogy a Műszaki Egyetemtől jött ez az indítványozás. De igazából nem tudom és ebben nem is akarok állást foglalni, mert senkit sem akarok megsérteni, megbántani.
Láttad azt a bizonyos Omega plakátot fenn a Hess András téren?
Egyáltalában nem, és a létezéséről is csak az utóbbi években hallottam.
Fontos volt akkor egyáltalán, hogy hívnak egy zenekart?
A kezdetben egyáltalában nem. Mint kezdő amatőr zenekart lehetett azonosítani a frontemberével, szólistájával, vezetőjével például Zoránék, Bergendyék, Komár Laciék, Benkő Laciék, vagy akár a klub nevével, Vár Klub, Danuvia Művelődési ház, Béka Klub, Metró Klub. A törzsközönség is az állandó klubjukon keresztül kapcsolódott hozzájuk.
Ahogy kezd fejlődni egy banda, elérkezik az az idő, amikor már nem csak a klubért, a jó hangulatért megy oda a közönség, hanem főleg a zenekarért, a zenéjükért. Ekkor már lényeges, hogy a zenekarnak legyen egy saját neve, ne csak a klub nevével azonosítsák. A rajongók figyelik, hogy hol és mikor lép fel kedvenc bandájuk legközelebb és képesek követni őket mindenhová.
Amikor 1962. szeptember 23-án lement az ominózus névadó buli, ahonnét később az Omega nevet hivatalosan is számították, emlékeid szerint kik voltak a színpadon? Mert az a koncert már sokszor át lett beszélve, de valamiért mindig, minden alkalommal más névsor jön ki. Az egész a nagybetűs OMEGA-legenda ködébe vész…
Hát olyan, hogy névadó buli, olyan biztosan nem volt. Kovacsics, Kóbor meg én, biztosan ott voltunk. Továbbá Benkő Laci, Láng Péter, Bánkúti Győző és Próféta dobolt.
Akkor ezek szerint hét zenész játszott aznap. Hárman az úgynevezett „beszivárgók”, és négyen a régiek. Érdekes, hogy akárkivel beszéltem erről, mármint azok közül, akik már csak az életkoruk alapján is jelen lehettek aznap, mindenki másokra emlékszik, emlékezett. Volt, aki például ott látta Tornóczky Ferit is a lelki szemeivel. Pedig akkor már Tornóczky a saját elmondása szerint is máshol játszott.
Amikor megnyitották a dísztermet, akkor Tornóczky Feri már sehol nem volt.
De ez ugye kicsivel később volt, november 7-én. Mindemellett ő például szilárdan úgy emlékezett, hogy már tavasszal máshol gitározott, tehát már a közelében sem volt az Omegának 1962 őszén…
Valójában így stimmel is. Mert engem 1961 őszén mutatott be Laux Benkő Lacinak, majd beindult Mecky-vel a belépésünk folyamata. Onnantól kezdve egy féléven belül pedig már Kovacsics is biztosan velünk volt. Vagyis ’62 őszére elvileg már le is tudtunk egy újabb fél évet az új formációval.
A másik dolog, ami a különféle visszaemlékezésekben összegabalyodik, az akkori felállás. Láng Péter szerint a te belépésedkor még Kiss Zoli volt a dobos, tehát vele kezdtetek próbálni is. Míg Bánkúti Győző úgy emlékszik, hogy majd csak 1963-ban, a Ki Mit Tud? után hívták be katonának. Így neki is ott kellett lenni a Várban a klubnapokon. Mi több, fotói is vannak az akkori Omegáról. Miközben Kovacsics Öcsi hol ’62. novemberre, hol szeptemberre emlékszik, mindenesetre szerinte ő nem volt azon a bizonyos plakátos klubeseten jelen, hanem Tornóczky Feri gitározott… Nem azt kérem, hogy módosíts az emlékeiden. Inkább csak a gondolataidra lennék kíváncsi, hogy vajon miért lehet, hogy néhány évtized elteltével már ennyire másként ülepednek le az egykori történések?
Tudod, ez úgy van, hogy egy esemény akkor marad meg az emlékezetedben, ha ahhoz valamilyen rendkívüli élmény is kapcsolódik. Emlékszem, amikor először játszottunk a Várban, akkor a díszterem még felújítás alatt állt, és mi a klubteremben játszottunk. Az sokkal kisebb volt, barátságosabb, a világítás is hangulatosabb. Amikor már ’62 novemberében az ünnepélyesen átadott, felújított díszteremben játszottunk, az óriási helyiség a pazar kivilágítással a régi barátságos klubhangulatot már nem tudta visszahozni. Akkor jött divatba a twist. Bármilyen számot játszottunk, mindenki twistelt rá. Ez nem tetszett Patkó Marcinak, a klub KISZ-titkárának, ezért amikor tényleg twistet játszottunk, előtte be kellett jelentenünk, hogy „Most twist következik”, és csak erre szabad volt azt táncolni. Akkor ebbe is beleszólhattak, ez is beletartózott az akkori klubéletbe.
Arra is jól emlékszem, amikor Koncz Zsuzsa is nálunk énekelt. Az 1962-ben induló Ki Mit Tud?-ban Koncz Zsuzsa és Gergely Ági, mint a „Két Gézengúz” lettek közismertek. Láng Péter valahogyan megismerkedett Zsuzsával és elhozta az egyik próbára, hogy meghallgassuk. Úgy láttuk, nem árt új színt bevinni a zenekarba, legalább női énekes számokkal bővíthetjük repertoárunkat. El is próbáltunk vele indulásként egy-két számot, amit elő is adtunk sikerrel.
Folytatjuk!
Fotók: Varsányi István Archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum
