earMUSIC, 2025

Michael Schenker soha nem volt az a csóka, aki képes lenne csendben üldögélni a múltján. A német Flying V-mágus a hetvenes évek UFO korszakától kezdve a Scorpions évekig, majd az MSG minden inkarnációján át mindig azt bizonyította, hogy a klasszikus rockgitározás még ma is valid, ha van benne szív. Az új Michael Schenker Group lemez, a Don’t Sell Your Soul pedig pont erről szól: nem eladni kell a lelket, hanem megtalálni. A cím persze ironikus – Schenker esetében sosem volt kérdés, hogy nem a pénz diktál.

A lemez már első hallgatásra is olyan, mintha egy régi motort indítanánk újra, csak most friss olajjal. Ott van benne minden, amit az MSG-től várunk: nagyívű gitárszólók, feszes riffek, markáns énekdallamok és az a bizonyos Schenker-faktor, amit nem lehet tanítani. Az elmúlt évek albumai – Immortal, Universal, meg még korábbról a Resurrection – inkább egyfajta all-stars hangulatban készültek. Sok barát, sok múltidézés, ami szép dolog, de néha ez már átment egyfajta identitászavarba. A Don’t Sell Your Soul ehhez képest zártabb, egységesebb, és jobban hallani, hogy ez most tényleg Michael Schenker zenéje, nem csak egy közös buli a stúdióban.

Pedig a csapat ezúttal is nemzetközi. Erik Grönwall viszi a frontot, mellette Barend Courbois basszuson, Steve Mann gitáron és billentyűn, Bodo Schopf a doboknál, plusz van néhány vendég a megszokott brancsból, például Robin McAuley és Michael Voss. Gondolom, ez a kombináció pont annyira stabil, amennyire a Schenker-világban stabil lehet bármi – hiszen itt az összetevők – legyen humán vagy gépi – a gitár köré épülnek, és ezt muszáj elfogadnia mindenkinek.

A lemez legnagyobb erénye, hogy egyszerre ismerős és friss. A Danger Zone vagy az I Can’t Stand Waiting simán elférne bármelyik nyolcvanas évekbeli MSG-albumon, csak modernebb megszólalással. A szólók precízek, nem öncélúak. Schenker nem villant, hanem mesél. Minden hajlításnak jelentése van, és minden futamnak karaktere. Van ebben a fickóban egyfajta bölcs nyugalom. Már nem akar bizonyítani, mert tudja, hogy rég lerakta már a névjegyét. Inkább csak játszik, és ettől az egész lemeznek felszabadult, tiszta levegője van.

Persze nincs minden dal aranyból. A Janey The Fox például olyan, mintha valaki visszatekerné az időt, de elfelejtené, hová akart visszamenni. Jó a groove, de a refrénnél valahogy elfogy a lendület. Hasonlóan néhány középtempós darab is csak lebeg, nem emelkedik ki, kicsit sablonos, kicsit biztonsági játék. De ez még mindig Schenker, szóval a “gyengébb” pillanatok is felérnek sok zenekar csúcspontjával.

A produkcióról is muszáj szólni: végre sikerült eltalálni azt az arányt, ahol a gitár uralkodik, de a többiek sem tűnnek el mögötte. Courbois basszusa dögös, Schopf dobja él, Mann szintijei meg pont annyira díszítenek, amennyire kell. Az egész anyagnak van húsa, van tere, és ami a legfontosabb: dinamika. Nincs túlkompresszálva, a gitár tényleg kap levegőt.

Ha Schenker korábbi életművéhez viszonyítjuk ezt az anyagot, érzésem szerint a Don’t Sell Your Soul inkább előrelépés, mint múltidézés. Nem forradalmi, de határozottan erősebb, mint a legutóbbi pár lemez. Michael dallamérzéke továbbra is pengeéles, s bár a refrének nem mindig robbannak, de amikor igen, akkor igazi „aranykor-flash” jön elő.

Kritikusként azt mondanám, ez egy korrekt, sőt élvezetes lemez, ami simán odafér az MSG középmezőnyének tetejére. Rajongóként viszont azt érzem, ez az album pont azt adja, amiért Schenkert szeretni lehet. A zenéje nem próbál divatos lenni, nem akar megfelelni senkinek, egyszerűen csak önazonos.

És persze nem lehet szó nélkül elmenni a cím mellett. Don’t Sell Your Soul – hát, ha valaki, akkor Schenker sosem tette ezt. Miközben körülötte a rockvilág egyik fele újrapróbálkozik, a másik fele meg tribute turnékat tol, ő csendben megírja a saját anyagát, felveszi, és odateszi, „tessék, ez itt az új MSG”. Nem forradalom, de egyenes, őszinte gitárzene, és manapság ez már önmagában lázadás.

Dallista:
01, Don’t Sell Your Soul
02, Danger Zone
03, Eye of the Storm
04, Janey the Fox
05, I Can’t Stand Waiting
06, Sign of the Times
07, The Chosen
08, It’s You
09, Sixstring Shotgun
10, Flesh and Bone
11, Surrender

Zenészek:
Michael Schenker – gitár
Erik Grönwall – ének
Bodo Schopf – dob
Barend Courbois – basszusgitár
Steve Mann – gitár, billentyűsök

Közreműködik:
Robin McAuley
Roberto Dimitri “Lia” Liapakis
Michael Voss – ének