Mascot Label Group 2025
Tizenhat esztendőt kellett várni a Steve Morse Band új albumára, a csapat legutóbbi produktuma, az ’Out Standing In Their Fields’ 2009-ben jelent meg, erről értekeztem is akkor, még a Rockinform nyomtatott korában. Az eltelt idő alatt sok minden történt a főhőssel. Steve Morse ebből az időszakból 13 évet töltött a Deep Purple-ben, a felesége Janine gyógyíthatatlan beteg lett, úgy gondolta, mellette a helye, így 2022-ben elhagyta a kultikus brit formációt. Időközben Janine elment, Morse stúdióba vonult két régi társával, Dave LaRue basszusgitárossal és Van Romaine dobossal.
Sok újdonságot nem hallunk, ugyanazt azt egyébként igényesen, technikásan tálalt morse-i zenei világot kapjuk, melyben a jazz, a rock és a country kiválóan megfér. Némiképp hasonló felfogásban, mint a Dixie Dregs albumain, bár ott talán ennyire nem dögösen, a jazz nagyobb hangsúlyt kap a zenében. Igaz, Morse gyökeresen átalakította a Deep Purple zenéjét, sosem éreztem úgy, hogy szólóalbumain visszaköszönnének a Purple vele alkotott muzsikájának elemei, ezt a jelen produkció esetében is így gondolom. Nagyon karakteresen penget, játéka messziről felismerhető, mégis mindig ügyelt arra, hogy önálló zenéjét elválassza a Purple-től.
Az album kiemelkedő kompozíciója a tízperces, fonetikusan leírt című Tumeni Partz. Ez egy többtételes mű, melyben izgalmasan keverik a különböző zenei stílusokat, jók a dinamikai váltások is. A zárótétel egy emlékdal, Janine-nek, a címe már sokat árul el: Taken By An Angel. Ebben Steve fia, Kevin is közreműködik. Szép gesztus, apa és fia együtt köszön el. Bár a többi felvételre sem mondanám, hogy rossz, azért nem mozgatnak meg, mert az alaptémákat már hallottam Morse-tól korábban. Elismerem, lehet, hogy nem teljesen pontosan így és maga a zene is némileg visszafogottabb a szokotthoz képest, nincsenek olyan nagy virgák. Ez lehet, betudható a jobb kezében levő idegi fájdalmaknak (egyidőben egy fekete kesztyűszerű sint is viselt a koncerteken), melyek az utolsó Purple-években problémákat okoztak nála.
Több nagy név is meghívást kapott a felvételekre, így a TexUS-ban Eric Johnsonnal hallunk egy gitárduett, a címadóban pedig a John Petrucci-val, a Dream Theaterből, utóbbinak nagy idolja Morse. Az előbbi egy dallamos téma, a másodikban némi jazzelemek csendülnek fel. No, és itt van még egy nálunk nem igazán ismert név, Scott Sim, vele egy nagyívű, dallamos témát penget Steve közösen, amiben skót népzenei elemek is felcsendülnek. Mindenképpen pozitív eleme a lemeznek, hogy a ritmusszekcióban Dave LaRue időnként nagyszerű futamokat játszik basszusgitárján, sőt, egy-két helyen szólólehetőséget is kap, színesítve a zenei anyagot.
Több mint másfél évtized után több innovációt vártam volna el egy olyan korszakos gitárostól, mint Steve Morse, erre a meghívott nagy nevek sem tudtak hatást gyakorolni. Az ’Out Standing In Their Fields’-hez képest nincs zenei az előrelépés, őszintén szólva, nem is hallok annyira kiemelkedő témákat, amitől megáll a kezemben a leveses kanál. Összeszokott trió játszik a stúdióban és jó, hogy új albumot csinált Morse, de az eufória részemről elmaradt.
Dallista és a közreműködők:
1. Break Through
2. Off the Cuff
3. TexUS (Eric Johnson)
4. The Unexpected
5. March of the Nomads (Scott Sim)
6. Ice Breaker
7. Tumeni Partz
8. Triangulation (John Petrucci)
9. Taken by an Angel (Kevin Morse)
Zenészek:
Steve Morse – gitár
Dave LaRue – basszusgitár
Van Romaine – dob
