Arról a Gastroblues Fesztivál egyik háttér-programjáról és kiadványáról volt/lesz szó alább, amelyik a Szigetnél is patinásabb, kb. egy hónappal. Mára azonban a blues – önhibáján kívül – eltávolodott a fiataloktól (tisztelet az elenyésző kivételnek), akik szinte csak a kortársaik divat-zenéjét hallgatják. De hát divat mindig volt, mindig lesz. És mindig változik, mégpedig a jelen és jövő generációs igényeinek megfeleltetve. De mi, a kihalófélben lévő nemzedék hűségesen kitartunk a blues mellett.

Az egyébként valós sajtóeseményre az aktuális, vagyis az idei, 2025-ös, „kereskedelmi forgalomba nem hozható” (de jótékonysági tombolán megnyerhető) fesztivál-DVD megjelenése alkalmából került sor, néhány órával az annak tiszteletére megrendezett koncertek előtt. Az a kb. kétszáz kilométer, ami a Dél-Alföld és az atomváros között van, méretes akadályt képzett, hogy a sajtótájékoztatón személyesen jelen lehessek. Sebaj. A valóság meghajlítása nem akadály, hanem napi gyakorlat – egy másik terepen. Nem örülök neki, de ez van. A dolgom ezúttal a sajtótájékoztatón történtek megfejtése. Tehát, ahogyan Móricka azt elképzeli.

Jelen vannak a jelenlévők. (Ez egy frappáns, vagy ha úgy tetszik: elcsépelt szoci formula.) Szervezők (a Gárdai-család), támogatók, zenészek, borászok és további, zeneszerető jóemberek. Valaki üdvözli a résztvevőket. Valaki képet ad a Gastroblues Fesztivál több évtizedes működéséről, izgalmas és mozgalmas történéseiről. Még tán az új, személyes fesztivál-kedvenceim, Eric Gales és Beth Hart neve is szóba került. Nem utolsósorban a blues-Mikulás est programját is ismertethették (Blues Trappers, Szebényi Dániel és barátai, tombola (támogatási céllal, Paks testvérvárosa, Visk javára), és a BeatBack). No meg a vadiúj DVD-ről is beszélhetett valaki. És arra a kérdésre, amire mindenki kíváncsi, megnyugtató válasz született: a fesztivál jövőre is megrendezésre kerül. A zárszót a netről idézem. „A Gastroblues Fesztivál szervezői és támogatói szeretettel várnak minden kedves régi és új látogatót!” Majdnem eltaláltam, ugye?

A további szakaszok viszont már nem a fantáziám torz-szüleményei. Sokkal inkább keserédes véleménycikk arról az anyagról, ami a 2025. évi koncertekről készült DVD-n látható és hallható, ahol kissé talán eltolódtak az arányok a korábbi kiadványokhoz képest.

Az első „szó” joga mindenesetre a fesztivál sztárvendégének a zenekaráé. A legendás dobos, Ian Paice ezúttal a Purpendicular nevű bandájával érkezett Paksra. Ez nem valamiféle, akármilyen szabadidő-zenekar, hiszen a nála évtizedekkel fiatalabb srácok a rock első vonalából jöttek. A DVD-re került hosszú egyveleg tartóoszlopait a Deep Purple-féle Black Night és a Sweet Home Chicago (Robert Johnson blues-alapvetés) képezte. Nem semmi, ugye?

Aztán. Ritkán kerül tribute-zenekar Gastroblues DVD-re, de most összejött. Könnyen kitalálható, hogy a Dont Stop The Queen miféle szerzet. Véletlenek nincsenek, hiszen a legjobb efféle magyar bandák közül való, amit nyugodt szívvel merek állítani. Nem a Queen szolgai másolására hagyatkoztak, ezért is bizonyultak hitelesnek.

Az amerikai gitáros, Son Henry nem először muzsikál együtt a magyar T. Rogers Blues Band-del. Ez meg is látszott a produkción, pozitív értelemben véve, természetesen.

A viszonylag fiatal, de rutinos tagokból álló formáció, a Tornóczky All Acces a négy számhoz egy-egy vendéget hozott magával. Magasan kiemelkedik közülük az énekesként kifényesedett hanggal újjászületett Rudán Joe, vele A zöld, a bíbor és a fekete hallható.

És ahogyan azt kell, feltörekvő, fiatal zenekarok is bemutatkoztak a fesztiválon.

A szomorú In Memoriam „rovat” különlegessége az, hogy mindhárom felvétel az idei fesztiválon készült, mégpedig Jon Lord, Póka Egon és a borász Tiffán Zsolt emlékére. (Utóbbi amúgy nem kevesebbet tett, mint hogy megszerettette velem a magyar borokat. Nem csak a sajátjait.)

Az idei templomi koncertek – a kiragadott minta alapján – kicsit eklektikusra, de igen ünnepélyesre sikeredtek.

Meglepetésre, szinte ezt a hagyományt folytatják a máskor hangos ASE Parkban, a szabadtéri bulikról készült felvételek, mivel azok is akusztikus hangszerelésben szólaltak meg, ám a blueshoz közelítő felfogásban.

És a DVD-műsor csúcspontja – a legeslegnagyobb meglepetésre – a máskor kvázi levezetésként szolgáló interjúk között rejtezik. Ahogyan az egyik viski vendég a templomi közönségnek elmeséli, hogy személyesen miként éli meg és dolgozza fel lelkileg a feldolgozhatatlant, a hazájában dúló háború szörnyű kihatásait, az több mint megindító. Ezek után senkinek nem marad kétsége afelől, hogy a fesztiválon a számukra gyűjtött adomány minden egyes forintja a legjobb helyre kerül. A zenék a DVD-n bónuszként funkcionálnak csupán.

A képeken a zsűriasztal, Gárdai Ádám, Gárdai György és Benkő Zsolt látható.

Fotó: Molnár Gyula – a Gastroblues megbízásából