verseskötet – szerzői kiadás, 2025
Bármilyen közegbe is érkezzen, borítékolhatóan mindenhol egyformán megosztó produkcióként értékelik az emberek az Udvarias Tömeggyilkos zenekar 2025-ös dalszöveggyűjteményét. Ami nem csoda, hiszen maga a szerző, zenekarvezető, Rex Hörcher Maximus Brutalicus Totum Factum László is egy erősen megosztó személység, aki sportot űz a polgárpukkasztó ripacskodásból.
Hörcher Laci nem egyszerű eset, érdekes, nehezen kategorizálható, megosztó személyiség. De mégsem szabad letudni annyival, hogy egy újabb futóbolond. Először is, mert Laci képzett, komoly festőművész, akinek ilyen irányú munkássága általános elismertségnek örvend. Képei keresettek, többek között nagynevű rockzenészek hajlékait díszítik. Műtermét mások mellett még Roger Glover, a Deep Purple és a Rainbow basszusgitáros producere is felkereste. Festményei egy másik részéből népszerű lemezborítók születtek, Gróf Hörcher munkái máig klasszikus magyar rock, metal LP-ket ékesítenek. Másrészt Laci egy széles műveltségű, érzékeny személyiség, akinek bár valóban rendhagyó a gondolkodása és ezzel együtt a művészi önkifejezése is, de az üzeneteiben, fellépéseiben van rendszer, érték, ok és okozat. Még ha némelyeknek mindezeket nem is olyan egyszerű dekódolni.
Amiért persze Rex Hörcher, a hivatásos provokátor mindent meg is tesz. Ripacskodó gitártörései és botrányos megnyilvánulásai ugyanis senkit sem hagynak hidegen. Így aztán van, aki felháborodik; van, aki fizet a bulvármédiás bohóckodásért; és megint mások vannak, akiket el is gondolkodtat Laci következetesen irritáló médiajelenléte. Akik például utálják a szennymédia thrashműsorait, azok akár még tapsolnak is neki, hogy igen, valószínűleg az egész egy előre megtervezett műbalhé, amolyan orwelli „prolitáp”, de mégiscsak van valaki, aki a gagyisták képébe vágja, hogy szánalmas senkik vagytok. Tartalomhoz a forma.
Mindez a bosszantó Hörcher médiacsomag végül pedig a klasszikus heavy, speed és thrash metal dalok előadásával, illetve az Udvarias Tömeggyilkos nevű saját bandájának kompozícióival válik teljessé. Ugyanis Laci nem csak abban hiteles és önazonos, hogy már nagyon régóta módszeresen széttrollkodja a hivatalos szórakoztatóipar évről évre egyre hitványabb és szánalmasabb fórumait, hanem abban is, hogy él-hal az igazi metalért. Jelzésértékű és egyben nagyon is jellemző, hogy az Udvarias Tömeggyilkos tíz éve pont azon a Kell a barátság című jótékonysági fesztiválon debütált, mely Lőrincz Tibor énekes, a Stress frontemberének megsegítésére szerveződött. Hol máshol? Hörcher Laci ugyanis azon megkérdőjelezhetetlen ősrockerek közé tarozik, mint Lőrincz Tibi, Derzsi Vezér, Katona Főnök vagy a néhai Molics Zsolt, akik esetében minden vitán felül áll az elkötelezettség, az életfogytig tartó metalista életforma és a független, szabad, öntörvényű, kívülálló szellemiség.
Szóval Hörcher versek, dalszövegek. Laci 1962-es születésű, így az eszmélése, szocializációja és a fiatalkori metalra csodálkozása teljes egészében a Kádár-rendszer fafejű, beszűkült, intoleráns, fojtogató légkörében történt. Magyarán a nemzedékünk még a korszak legegyszerűbb, legelvetemültebb, legprimitívebb, legalávalóbb, olcsó bazári metal svindlijében is megtalálta azt a minimális értéket és a hasznot, hogy garantáltan ráugrottak a komcsik, akárcsak a nekik lefekvő, velük megalkuvó elbutított prolik is. Így, ami nyugaton még akkoriban is leginkább egyfajta polgárpukkasztó olcsó punkság volt, idehaza már jóval inkább szabadságvágy és elvtárspukkasztás. Ami a médiaviszonyok változásával és a metal módszeres kirekesztésével idővel kiegészült egyfajta csakazértis jellegű liberálispukkasztással. Utóbbi posztmodern műfajban pedig a kezdetektől fogva olyan fenegyerekek vitték a prímet, mint a Tekintetes Úr vezetője, Pozsonyi Ádám, vagy Nagyferó, illetve az eleve szélsőségesen exhibicionista Rex Hörcher.
Ennek megfelelően az Udvarias Tömeggyilkosnak szándékoltan zsigeri primitív szövegei vannak, melyek az ős-punk alpári tahóságával büntetnek mindent és mindenkit, nyilván erősen szalonképtelenek és nagyon nem tűrik a nyomdafestéket. Mivel azonban a szándékoltan felháborító anyag mégiscsak nyomdába került, a szerző képeivel és festményeivel illusztrálva a botrányos verseket, az egész projekt kapott egy új fénytörést. Ha úgy tetszik, Gróf Hörcher magasabb szintre emelte a provokálást. Kihívást intéz a víz- és fafejekhez, hogy íme, mégiscsak értéket képviselek: gyertek és cáfoljátok meg, ha tudjátok…
Íme, hát kézbe vehető egy kötetnyi kőbunkó vers, melyek szinte szent dühvel és dacos gyerekes gúnyolódással mutatnak fügét az egész emberiségnek, szanaszét rohadt posztmodern korunknak. Egyidejűleg pukkasztva polgárt, elvtársat, valamint a még náluk is kártékonyabb liberális és konzervatív képmutatókat. A lehető legmesszebb kerülve ezzel mindenféle álszent politikai korrektségtől, farizeus illemszabálytól. Avagy, ha ti magatok se tartjátok be a ránk erőszakolt agyament szabályaitokat, akkor részünkről viszont fing, fos, kuki és puki… Kapjátok be! Avagy, íme, megszületett, él és virul a Prosectura hardcore thrash változata…
Ugyanis manapság, végtelenül beteg társadalmainkban már csak a részeg, a gyerek és a falubolondja őszinte. Ennek megfelelően igenis adekvát reakció hatalmas fityiszt mutatni a közpénzből eltartott felső tízezer eltartott kisujjas sznoboskodásának. Vagy színes lufikba fingani, majd azokat a finomkodó szalonokban finomkodó közbunkók körében eldurrantani, mikor az egymásba érő tehetségkutatóknak köszönhetően mára már végleg lehetetlenné vált a tömegmédiában a valódi tehetségek érvényesülése. Valójában nem is érdemelnek mást azok az önző szemétládák, akik például környezetkárosító bizniszekből lettek milliárdosok, mint mondjuk a Varacskos baszadék korpás rottyantója gépfegyverként ropogó kíméletlen sorai. Miként az atomháború lehetőségét előidéző, választékosan mellébeszélő tudósok és politikusok számára talán még túl jó is a Kollektív tetemkutak bestiális atomtelepén fésületlen üzenete. Sokkal rosszabbat érdemelnének. Pellengért, kalodát, szégyenfalat, botot, vagyonelkobzást. Nem pedig egy ilyen érzékeny művészlélek punkos attitűdű, ős-thrasher módon tálalt durva, de találó verbális fityiszeit.
Ha egy gondolatkísérlet erejéig összeszedjük az Úr 2025. esztendejének jobbára hazug sajtótermékeit és a sokféle egyéb, véleményes tartalmú, öncélú nyomdatermékét, Gróf Hörcher László dalszövegei toronymagasan kitűnnek a nyers őszinteségükkel, zsigeri felháborodásukkal. Hiszen Laci görbe tükörként funkcionáló durva és nyers sorai akár egy össztársadalmi immunreakcióiként is felfoghatók. Mint mikor mondjuk, a sokféle értelmetlen tag mellé ritka kivételként végre odakerül a szemközti tűzfalra egy értelmezhető, értelmes mondat is: „Kapjátok be!” Ez az igazi rock and roll. Lázadás. Immunválasz. Tisztulásra való törekvés, mikor már nincs más mód, mert annyira elszaporodtak a védett kártevők és a sunyi kórokozók.
A Koponyát kúró denevér című festészeti-, zenei- és költészeti trilógia immáron az azonos című verseskötet hivatalos megjelenésével vált teljessé. Aminek első láncszeme a címadó eredeti Hörcher olajfestmény, ami aztán dal formájában is napvilágot látott az Udvarias Tömeggyilkos zenekar jóvoltából. Majd mindehhez megérkezett az azonos című, igényes kivitelezésű verseskötet, amihez Wehner Tibor Munkácsy-díjas művészettörténész írt magvas előszót.
Persze létezik olyan vélemény is, hogy Hörcher László lejáratja a szakmát és a rocker társadalmat. Pedig Laci poszt-dadaista költészete és arra épülő bandája, az Udvarias Tömeggyilkos egy végtelenül őszinte, hiteles és kompromisszummentes produkció. Ellentétben a rutinos megalkuvók rendszerbesimuló, konfliktuskerülő sunyi alattomos haszonlesésével. Mások szerint meg éppen hogy ők, az Udvarias zenekart fikázó gagyisták járatják le a rock and rollt… Mondd, te kit választanál?
