2LP / CD – Sony / Legacy / Experience Hendrix 2026
2026. október 16-án jelent meg az amerikai gitárzseni legfrissebb archív albuma, mely az Experience második korszakának egyik legfontosabb koncertjét mutatja be.
Jimi Hendrix halála után volt egy bő negyedszázadnyi borzalmas káosz, legalábbis ami a néhai amerikai gitármágus zenei hagyatékának kiadásait illeti. Boldog-boldogtalan próbált felkapaszkodni a Hendrix-vonatra: többnyire véleményes minőségű felvételek mindenféle koncepciót és logikát nélkülöző összeszerkesztéseivel kürtölték világgá az elkövetők a dilettantizmusukat. De a biznisz az biznisz, Hendrix nevével sokáig szó szerint bármit el lehetett adni – legyen az a leggyalázatosabb bootleg, ami már inkább számított hitelrontásnak, mint a művészi örökség ápolásának. Legalább ennyire motiválta a gagyistákat a Jimi nevéhez kötődő nimbusz is; bárki hozzáértőnek gondolta magát, csak hogy utólagosan rá is jusson némi fény. Lett is katyvasz a kiadványokból, tele hibás adatokkal, amatőr hibáktól hemzsegő, bulváros kísérőszövegekkel. A fellelhető anyagok közül tetszőlegesen kiválasztott, javítatlan, nyers, szalaghibás felvételek éppúgy pusztították Hendrix emlékét, mint a loudness war előretörésével megjelenő túlvezérelt, torz borzalmak.
Persze, ha belegondolunk, messze nem egyedi jelenségről van szó. Hiszen idehaza is hasonló történt Radics Béla hangzó hagyatékával – azzal együtt is, hogy a pártállami diktatúra elnyomása okán nyilván jóval kevesebb használható felvétel készült, illetve maradt fenn. Viszont még az olyan hazai nagyágyúk esetében is botrányos minőségű CD-k kerültek a boltok polcaira, mint az Illés, az Omega, a Fonográf, az LGT vagy a Piramis. Egylapos, gagyi inzertek, amatőr szerkesztés, adathibák, valótlanságokat közlő kísérőszövegek, lemaradt kislemezek vagy indokolatlan bónuszok jellemzik a legnagyobbak életműveinek újrakiadásait. Ezek a korongok vagy simán rákerültek az alacsony bitrátával bedigizett nyersanyagból a hordozóra, vagy a Hendrix-művekhez hasonlóan, túlvezérelt, torz remaszterekkel vették el a hifisták kedvét a CD- és lemezvásárlástól.
A tengerentúlon azonban 1997-ben történt valami: miután a Hendrix-család hosszú jogi csaták után visszaszerezte a zenész hagyatékának gondozási jogait, megalapították az Experience Hendrix nevű családi céget. Az MCA Records partnerségével ezután elindították a teljes katalógus restaurálását, melyet jelenleg már a Sony Legacy terjeszt. Első körben a The Jimi Hendrix Experience három alapvető stúdióalbuma jelent meg végre méltó módon. Ezt követően a további stúdió- és koncertfelvételeket profin rendező, kifogástalanul megszólaló sorozat végleg véget vetett a ’70-es, ’80-as és korai ’90-es évek kaotikus, rossz minőségű és sokszor nemkívánatos Hendrix-kiadásainak.
Valami hasonlóra itthon is elindult az együttgondolkodás, de aztán a világnak ebben a szegletében sajnos mégis újra győzött a buheramátrix és a balkáni mentalitás. Pont azok fúrták meg a katalógusok összefésülését, majd hozzáértő kezekbe adását, akik a legharsányabban dörgölőztek Benkő Lacihoz, Balázs Fecóhoz, Török Ádámhoz és a többi felelősen gondolkodó legendás művészhez. Mindez pedig olyannyira valóság – nem pedig írói fogás vagy irodalmi túlzás –, hogy elég hozzá a nemrégiben közzétett NKA-támogatások millióit átnézni. Látni, miféle alakok és gittegyletek kaptak komoly lóvékat roppant fontos blogbejegyzésekre, belterjes programokra és közpénzégető konferenciázgatásokra, miközben a gyakorlatban már rég hungaricumnak számító felvételek pótolhatatlan szalagjai továbbra is vidáman rohadnak szét. Eközben a Nemzeti Rockarchívumot kormányokon és rendszereken átívelően továbbra is önkéntesek próbálják szinten tartani, adományokból és társadalmi munkában finanszírozva a bartóki jellegű anyaggyűjtést, illetve állagmegőrzést.
Ezért is fontos, mégpedig duplán kiemelten fontos minden jó példa. Hátha végre eljut valahova a toronyba, mire kellene idehaza is pénzt, paripát, posztót biztosítani, és miért lett volna már tegnap is késő a könnyűzenével hivatásszerűen foglalkozó hazai illetékesek és projektgazdák – az úgynevezett pop-elit – teljes lecserélése.
Szóval, szemben a korábbi évtizedek zavaros, rossz minőségű posztumusz kiadásaival, az Experience Hendrix csapat ezúttal is a legmagasabb minőségre törekedett. Ami ez esetben különösen fontos, hiszen Jimi alig néhány hónapig tartó negyedik korszakának egyik kulcsfelvételéről van szó.
James Marshall Hendrix 1964 és 1966 közötti, korai felvételei ugyanis alapvetően nem róla szólnak, hanem azokról a főhősökről, akiket a gitárjával kiszolgált. Ennek megfelelően a korszak lemezei jobb esetben a vezető szólisták miatt érdekesek, rosszabb esetben meg szimplán középszerűek, érdektelenek.
Majd beindult a klasszikus Jimi Hendrix Experience, amivel a gitármágus nemcsak egy szintet lépett feljebb, hanem legalább tízet, hiszen onnantól minden stúdiófelvétele etalonná vált. Három album, valamint a kislemezeket összegző Smash Hits LP letarolta a világot: Jimi Hendrix gitáros, Mitch Mitchell dobos és Noel Redding basszusgitáros triója szó szerint milliókat inspirált, megmutatva, mi mindent lehet kezdeni a hard, a blues, az acid és a psychedelic rock elemekkel, illetve magával az elektromos gitárral. Az elképesztő mennyiségű, többnyire rettenetes minőségű és csapnivalóan szerkesztett korábbi hordalék után aztán végre rend lett az olyan profi kiadásokkal, mint a negyedik lemeznyi stúdiófelvételt felvonultató, 2010-es Valleys Of Neptune, vagy a ’68-as turné fénypontjának számító Winterland gyűjteményes összkiadása.
A rövid ideig létező Band Of Gypsys formáció egyértelmű előrelépést jelentett. Hendrix Billy Cox basszusgitárossal és Buddy Miles dobossal határozottan a funk és a jazz-rock irányába fordult, miközben szövegeivel is közelebb lépett az amerikai piachoz. Az 1969–1970 fordulóján rögzített Band Of Gypsys album életének egyetlen koncertlemeze lett. Bár később a négy Fillmore East-i koncert szinte minden pillanatát szétcincálták a különböző kalózkiadások, 2019 novemberében végre megjelent egy méltó díszdoboz Songs For Groovy Children – The Fillmore East Concerts címmel.
Végül a második, végső Experience-korszak újabb kísérletezést és előrelépést hozott. A The Cry Of Love néven is becézett kései Jimi Hendrix Experience ugyanis nemcsak tagságában volt átfedésben a korábbi időszakokkal: a Billy Cox, Mitch Mitchell és a gitárfenomén alkotta új együttes úgy nyúlt a régebbi stílusokhoz és anyagokhoz, hogy abban már nemcsak a soul volt pluszban benne, de a teljes hetvenes évek is. A korábban szétdarabolt és ilyen-olyan vegyes válogatásokra szétdobált stúdiófelvételeikből csak 1997-ben lett értelmezhető album. A sok gagyi után azonban megérte kivárni a First Rays Of The New Rising Sun lemezt, mert az végre úgy és azt mutatta be, amit a kései Experience eredetileg is közölni szeretett volna. Legalább ilyen fontos a 2020-ban napvilágot látott Live in Maui koncertlemez is, amely a Live at Pompeii kistestvéreként egy hawaii vulkán lejtőjén adott fellépést örökít meg, amelyet eredetileg a Rainbow Bridge filmhez rögzítettek.
Az utolsó korszak koronagyémántjai közül szintén kiemelkedik az 1970. május 30-án adott két, egymást követő Berkeley-i koncert. A korábbi töredékek után 2003-ban már megjelent a második buli Live At Berkeley – 2nd Show címmel, idén pedig végre méltó módon, erősen hiánypótló újdonságként tálalták az első fellépést is.
A Magic Boy – Live At Berkeley – First Show 2026 őszén érkezett, CD-n és dupla nagylemezen. A hangminőség kiváló, a borító tetszetős, a bookletben közölt infók és képek pedig rendkívül tartalmasak és igényesek. A mélyigénytelen softpak, digisleeve és egyéb „ócsított” szemét csomagolások után pedig kifejezetten felüdítő egy ilyen rendes digipakot kézbe venni, valódi CD-tálcával és egy 24 oldalas füzettel.
A felvételt nyilván mindenki jól ismeri, akit érint. De még a komoly gyűjtők és bootlegerek számára is meglepetést nyújthat a hangminőség. Ami nem is csoda, hiszen az anyagon Eddie Kramer, Hendrix hangmérnöke dolgozott, aki az eredeti többsávos analóg mesterszalagokról keverte teljesen újra a hangzást, a maszterelést pedig a legendás Bernie Grundman végezte. Olyan is. Ilyenkor egyébként egy kicsit mindig irigykedem a nyugati gyűjtőkre, mert ha belegondolok, hogy mi mindent lehetne kihozni egy-egy, az átkosban rögzített archív Omega-, Piramis- vagy Edda Művek-koncertanyagból – és mik jelentek meg helyettük –, sírni támadna kedvem.
Az archív koncertalbumon tartalmilag a Berkeley Community Theaterben bemutatott első előadás majdnem teljes anyaga hallható, a Foxy Lady kivételével. A Magic Boy végre igazságot tesz a legendás koncertnek, hiszen a lehető legjobb minőségben és a maguk természetes környezetében hallhatók a Rainbow Bridge LP-ről ismert Hear My Train A Comin’, a Hendrix In The West-re szerkesztett Johnny B. Goode, valamint a Jimi Plays Berkeley koncertfilmben korábban csak részletként szereplő Purple Haze és Star Spangled Banner dalok.
A legfontosabb pillanatok persze az akkor még csak formálódó új szerzemények, az Ezy Ryder és a Freedom, valamint a Band Of Gypsys műsorából megtartott Message To Love és Machine Gun. Utóbbi kompozíció itteni előadása abszolút csúcspontja a Magic Boy albumnak.
Szintén kiemelkedő ez a Johnny B. Goode is, ami jól szemlélteti, hogy nem elég a virtuóz gitártudás: Chuck Berry klasszikusához valódi, megélt blues-élmények is kellenek, hogy a tartalom és az üzenet megfelelően átélhetővé váljon.
A buli a vége felé egy kicsit talán leült. Az elektromos himnuszvariáció Star Spangled Banner után elég ötlettelennek tűnik a Purple Haze, miként a Voodoo Child (Slight Return) is inkább csak kötelességből ment már, semmint szívből jövő érdeklődést tükrözött volna. Vélhetően a cucc ütött be az előadás végére, vagy már a főhős is unta az agyonjátszott slágereket, és belül már egészen máshová, előre tekintett: valahová a következő nagylemezre, amelyen már jóval inkább a Straight Ahead, Earth Blues, Astro Man, In From The Storm, Hey Baby (New Rising Sun) vonulat megfelelő kidolgozása foglalkoztathatta.
Összességében egy fontos és jó album született, amely hiánypótló jelleggel és a saját jogán is felkívánkozik a komolyan vehető gyűjtemények valamelyik felső polcára. Kíváncsian várom a folytatást.
The Jimi Hendrix Experience – Magic Boy – Live At Berkeley – First Show
CD 2026:
Jimi Hendrix – ének, gitár
Billy Cox – basszusgitár, vokál
Mitch Mitchell – dob 1. Fire (live 1970)
2. Johnny B. Goode (live 1970)
3. Hear My Train A Comin’ (live 1970)
4. Machine Gun (live 1970)
5. Freedom (live 1970)
6. Red House (live 1970)
7. Message To Love (live 1970)
8. Ezy Ryder (live 1970)
9. Star Spangled Banner (live 1970)
10. Purple Haze (live 1970)
11. Voodoo Child (Slight Return) (live 1970)
