- A VAGÉTE, az Omega és a Flottilla együttesek egykori fúvósa
Bánkúti Győző a VAGÉTE, az Omega és a Flottilla együttesek egykori fúvósa. Nagy idők tanúja, aki az Omega egyik alapítójaként, valamint pisztonosaként, trombitásaként és furulyásaként a korai beatkorszak egyik főszereplője volt. A hőskorszakról szóló visszaemlékezést a kezdetektől indítottuk, majd az Omega egyik elődformációjaként is felfogható VAGÉTE zenekarral folytattuk.
Mutatkozz be, kérlek a Rockinform olvasóinak!
Bánkúti Győző vagyok. 1943. március 12-én születtem. Előző hónapban adta meg magát Paulus tábornok Sztálingrádnál. Ötvenhat évig dolgoztam egy elektronikai cégnél, 1961-től 2017-ig. Nagyon jól éreztem magam, sok sikerem volt, fejlesztőmérnökként mentem nyugdíjba. Menetközben ipari formatervezőként is kinn voltam a Biennálén. Egy-két műszerem aranyérmes lett. Nős vagyok, kilenc unokám van. Szentendrén lakom, nagyon jó környezetben. Boldogan élünk, míg meg nem halunk.
Volt a rokonságodban valami előzménye a muzsikálásnak? Van a családban még valaki, aki szintén zenélt?
A nővérem egyházi zenekarban mandolinozott. A bátyám pedig tűzoltózenekarban fuvolázott. Magam pedig úgy kaptam kedvet a muzsikáláshoz, hogy mikor beültem egy filmre, szembe jött a nagybetűs zene.
Annakidején a mozikban mindig volt a nagyfilm előtt filmhíradó. Egy alkalommal a film és a híradó között bejátszottak egy olyan jelenetet, ahol Louis Armstrong befejezett egy számot és kifújta az egyvonalas C-t. Attól a pillanattól fogva el voltam bűvölve.
Mi történt a mozi után?
Édesapám tanár volt, a Vasútgépészeti Technikumban dolgozott. Én is kötelezően odamentem tanulni, bár nem szerettem a gépészetet. Elektronikával akartam foglalkozni, de édesapán kedvéért elvállaltam a vasútgépészetet, ami később nagyon jól jött. Abban az iskolában volt egy művész tanár, akinek az volt a heppje, hogy zenekart csinál. Amihez meghívta az Operaház koncertmesterét, Sándor Jánost. Amikor jelentkeztem, akkor ő egyből beíratott a Rózsa Ferenc utcai zeneiskolába, ahol aztán négy évig jártam trombita szakra. Ott minden évben a bizonyítványomba rögzítették, hogy szorgalmas. Valóban elég szépen haladtam. Klasszikus zenét tanultam. Volt is néhány fellépésem, zongorakísérettel. Főleg pisztonon, de volt trombitám is. Tudod mi a különbség a kettő között? A piszton pumpás, a trombita pedig ventiles szerkezetű, de a fogás kábé ugyanaz. Miként a szárnykürtnél is. Szóval bekerültem az iskola zenekarába és Sándor János vezetésével elindultunk, mint koncertező együttes.
Időben hol járunk?
1958-ban. Utólag visszanézve ennek a suli-zenekarnak talán az volt a legfőbb érdekessége, hogy együtt játszott benne Elekes Zoli, Dolovai Tamás „Doli” és Mátrai Feri. Elekes később a Metro alapítója lett. Majd idővel oda igazolt Kiss Zoli is. Míg Dolovai a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke lett. Mátrai, akit eredetileg Szuppán Ferencnek hívtak, pedig zongorista, hivatásos zenész. Később szintén Metro tag lett. De akkor még csak lelkes fiatalok voltunk és örültünk, hogy muzsikálhatunk.
Hogy hívták a csapatot?
VAGÉTE volt az együttesünk neve.
VAGÉTE?
Igen. A Vasútgépészeti Technikum rövidítése, mert ez egy iskolazenekar volt. Készült is néhány kép, amin látszanak a zenész paravánok, rajtuk az együttesünk neve.
az alsó sorban az első négy: Elekes Zoltán, Darnyi Béla, Koródi Sándor és Bánkuti Győző 1958
Sándor János amerikai swing zenéket hangszerelt. Tudod, a koncertmester a nagyzenekarok első hegedűse, aki egyben karmester is. Zeneileg az egyik legképzettebb tag a zenekarban. Akkoriban még nem voltak fesztiválok.
Viszont nagyon sok zenei versenyben, illetve inkább csak „összecsapásokban” vettünk részt Budapesten és sokat meg is nyertük. Egyszer még a BBC is közvetítette az egyik koncertünket. Amit ugyan én még sosem hallottam, de tudom, hogy annakidején felvették.
Mástól is hallottam már erről. Érdemes volna utánakerestetni a BBC archívumban. Ők azért nagyságrendekkel lelkiismeretesebben kezelték a saját felvételeiket, mint a hazai szalagtárakban garázdálkodó, azt szanaszét hordó elvtársak.
Valamikor 1959-ben lehetett, vagy ’60-ban. De nem csak a fővárosban játszottunk. Mivel a sulink egy vasúti iskola volt, nyáron mehettünk Balatonkenesére, az építőtáborba, ahová az ország minden részéről meghívták a vasutasokat. Ott mi szolgáltattuk a zenét esténként. Délelőtt folyt a munka, környezetrendezés, meg hasonló feladatok. Este meg szólt a zene, ment a bulizás, táncolás.
Kenesén történt, hogy megismerkedtünk Benkő Lacival. Laci akkor egy Rózsabokor nevezetű kerthelyiségben zongorázott, egy dobos társaságában. Esténként hallotta, hogy nálunk valami „zaj” van. Egy nap lejött és bemutatkozott. Összehaverkodtunk, de akkor még csak annyira, hogy elmondta, tetszett neki a zene. Később Tornóczky Feri is lejött hozzánk.
Ő meg egy technikus-bálon látott minket korábban és kíváncsi volt, mit játszunk az építőtáborban.
Folytatjuk!
Fotók: Bánkúti Győző archívuma, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum
