A Kicsi, a Nagy, az Art-úr és az Indián – Mondj egy dalt… fesztivál

Barba Negra, 2025. 03. 29.

Fergeteges sikerrel zajlott a Mondj egy dalt… fesztiválsorozat budapesti állomása, 2025. március 29-én a Barba Negra Blue Stage színpadán. A kollégánk, Hegedűs István által megálmodott és életre hívott rendezvényen a Tűzkerék xT, a Tunyó Öröksége, a MINI Art-űr és a Korál Tribute Band emlékezett meg Radics Béláról, Tunyogi Péterről, Török Ádámról, Balázs Fecóról és egyben persze a többi elhunyt nagyságunkról is.

Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt – énekelték az LGT tagjai annakidején az elhagyott zenésztársakra gondolva, melyet akkor leginkább a cserbenhagyott omegások érezhettek magukénak. Majd eltelt több, mint ötven esztendő és ma már többnyire az elhunyt nagyjainkra, szeretteinkre gondolunk, ha felcsendül a szomorú-szép dal.

Elteltek az évek, egyre többeknek jár le az ideje, egyre többen mennek előre. Lassan többet járunk temetésre, mint esküvőre. Így hát még az is hajlamos számot vetni az életével, aki korábban tagadta és káromolta a teremtőjét. Nem beszélve mindazok érdemeinek felismeréséről és munkásságának ápolásáról, akik már eltávoztak.

Hát marad a klasszikus recept, hogy miként Bach, Beethoven vagy Bartók műveit az utódok állítják színpadokra – méghozzá úgy, ahogy ők érzik jónak a múltból ránk maradt klasszikus darabok interpretálását, a XX. század második felének zenéit pedig tribute és cover bandák. Utolsó pillanatokban vagyunk. A rock korszak nagyjai esetében most még adott az átmenet, hiszen a Mondj egy dalt… fesztiválsorozat mind a négy fellépő együttesében zenélnek, énekelnek olyanok, akik annakidején hosszabb-rövidebb ideig, de együtt játszhattak Balázs Fecóval, Tunyogi Péterrel és Török Ádámmal, de például Radics Béla egykori zenésztársai közül már senki sem képviseltette magát.

Csak, hogy ténylegesen a maga valójában érzékelhessük, hol tartunk… Az egyetemes magyar rocktörténet talán két legfontosabb zenekarának, a Tűzkerék és a Taurus Ex-T: 25-75-82 együttesek klasszikus felállásából ma már senki sem él. Kis túlzással, lassan könnyebb lesz megszámolni a nagy generáció még köztünk lévő rocklegendáit, mint a már elhunytakat.

Az egyik legrégebb óta létező és aktívan is működő hazai tribute zenekar az esztergomi Tűzkerék xT, mely 1990-ben, Tűzkerék RB néven kezdte ápolni Radics Béla zenei örökségét. A Stáció együttes egykori tagjai alapította banda azóta már sok korszakon, rendezvényen, kiadványon és tagcserén van túl, de a Tóth Tamás vezette formáció, aki maga is tiszteletből vette fel a Béla nevet, rendületlen lelkesedéssel élteti tovább a lángot.

Mindennek megfelelően főleg Tűzkerék és Taurus Ex-T: 25-75-82 kompozíciókat adnak elő, meg persze a Radics által favorizált Cream és Jimi Hendrix dalokat, feldolgozásokat. A mókába ezúttal belefért még némi Led Zeppelin és Black Sabbath is. Köszönhetően a Taurus megalakulását ösztönző hatásoknak. Illetve annak, hogy a Tűzkerék xT jelenlegi Anda Bálint gitár-ének, Anda Richárd gitár-vokál, Tóth Tamás Béla basszusgitár és Geletey Fuck’n György dob felállásához vendégként csatlakozott Bajzát Zsolt billentyűs, akit az egri Team Rock Band-ből szintén jól ismerhet a Radics életműért rajongó közönség. Bálint és Zsolt az Új Taurusban is dolgoztak már együtt, úgyhogy minden adott volt az autentikus előadáshoz.

A csapat hatalmas elánnal vetette magát a múltidézésbe. Gyakorlatilag mindenki nagyon odatette magát. Míg a mellettem beszélgetők főleg a gitárosoktól voltak elájulva, nekem sokadjára is Gyuri ősrocker vehemenciája tette fel az xT produkcióra a koronát.

A Hegedűs Pisti alapította Tunyó Öröksége zenekar immáron sokadik felállásában állt színpadra. Az országos rendezvénysorozat pesti állomásán azonban ismét hatalmas hangulatot teremtettek. Ez persze részint a P. Mobil, Pardon, Tunyogi Rock Band repertoárnak köszönhető, mert a közönség kis túlzással imádja ezeket a dalokat. De mellé bizony a csapat is mindig nagyon komolyan odateszi magát. Olyannyira, hogy időről-időre hallani olyan hangokat a koncertjeik után, hogy ez bizony jobb volt, mint a Rock Band vagy a jelenlegi Mobil. Hogy mindez valóban így van-e, döntse el mindenki maga! Mindenesetre ilyen hangos közönségkórust és szűnni nem akaró visszázást jelenleg talán csak az Edda, az F.O. System és a Kugli közönsége tud a rock-fronton produkálni. Magyarán a zsűri nagyon komálja a produkciót – jó volt a szerkesztés, hogy sorrendben a fesztivál legvégére kerültek. A nagy taps után felhangzó nagy finálé elé, melynek ismét ők adták az alapzenekarát.

A Tunyó Öröksége jelenleg Ézsiás Péter ének, Gál Gábor szólógitár, Balázs Patrik orgona, Kovács Bence Armand basszusgitár, Katona Kristóf dob, Csapó Vera és Czikéli Sára ének, vokál felállásban működik. A vokalista csajoknak pedig konkrétan e mostani volt az első fellépésük a zenekarral. A közönség elsősorban Kristófot dicsérte. Míg engem szokás szerint leginkább Bence játéka nyűgözött le. Meg persze Patrik önmagukban is mindig élményszámba menő szólói.

Nagy erénye a tunyósok setlistájának, hogy nem ragadnak le a sokszáz zenekar koptatta kötelező P. Mobil klasszikusoknál. Így a bulik sem fulladnak vásári hangulatú unalomba, miként az örökség ápolása is megvalósul. A Tunyogi Péter által egykor énekelt számokból, így a Tunyogi Band színes repertoárjából elhangzott egy-egy Piramis és Időgép kompozíció is. Mi több, az egész est legjobban eltalált dala a Szemben a széllel volt.

A fináléban közösen előadott A zöld, a bíbor és a fekete pedig pont a fesztivál tematikája miatt működött jól. Pedig a régi P. Box slágert alaposan elhasználták már a fantáziátlan rock napszámosok és a megélhetési rockerek. Így azonban kivételesen érvényes célja, értelme és üzenete is volt az eléneklésének. A sokszereplős előadás pedig a 2012-es Égi Zenekar fesztiválhoz hasonlóan azt is lehetővé tette, hogy a többi elhunyt rock and roll hősre is gondolhassunk. Magam például a szövegíróra, a néhai Csiga Sanyi barátomra.

A miskolci MINI Art-űr már hetedik éve ápolja a Török Ádám, a Mini és a RABB zenei örökségét. De ha a fanatikus vezetőjük, Völgyi Béla Tibor pályafutására tekintünk, akkor Bécó bizony, nem tévedés, már több, mint ötven(!) éve ad elő Mini kompozíciókat az ország legkülönfélébb színpadain.

A Völgyi Bécó fuvola-ének, Gajdán Szabolcs billentyűk, Horváth Balázs gitár, Turuczkai Imre basszusgitár és Nagy Ferenc dob felállású banda pedig jött, látott és győzött. A közönség egybehangzó véleménye szerint nagyon nagy bulit csaptak. Ahol a hangszerek is jól szóltak, valamint a dalok és a hangszerelés arányai is rendben voltak. Mert bizony a Mini számokhoz kell a fuvola. Ez van a fülekben, ez szól a fejekbe égett belső magnókazettákon és ezt kívánja a publikum elsöprő többsége is. A hangról vagy az egyedi megoldásokról persze el lehet vitatkozni. Illések és pofonok. De azt azért gyorsan tegyük hozzá, hogy Gyugyó sosem hagyta unalomba fulladni a szerzeményeit, ezért időről időre változtatott kicsit, tett bele némi csavart, hogy mindig érdekes, izgalmas és naprakész legyen.

A MINI Art-űr koncertjének talán legjobb és legihletettebb pillanata az volt, mikor a Dzsungel egyedi koncert-változatába ügyesen belefűzték a bartóki Kis kece lányom motívumot. Egyrészt pontosan így kell az utókornak Bartókot prezentálni. Másrészt Szabiék ezzel egyszerre hajtottak fejet a Papp Gyula féle zseniális Bartók-átdolgozások, és az úgynevezett „rockszakértők” által lesajnált Dzsungel előtt, ami Ádám egyik legjobban sikerült munkája, egyben személyes kedvence is volt a Mini jazz-rock korszakából.

Fejet hajtok a nagy elődökhöz méltó főhajtás előtt. Bár minden tribute produkció ilyen hozzáértéssel és ennyi alázattal nyúlna az általuk felvállalt életművekhez!

*Lakatos Alex / Korál Tribute Band 2025*

Érdekes módon ezen az estén két zenekar is játszotta a Taurus repertoárt. Mert bizony a mostani Tűzkerék mellett a Korál Tribute Band is műsorra tűzte Fecóék örökzöldjeit. Persze adja magát a dolog, hiszen a Taurus mesterséges szétverése után mind Radics Béla, mind Balázs Fecó és Brunner Győző magával vitte a Taurus slágereket az újjáalakult Tűzkerék, illetve Korál formációkba. Egyedül Som Lajos készült teljesen új repertoárral, mikor a Piramis megalakulása, majd névadása után 1972 nyarán eldöntötte, hogy világraszóló revánsot fog venni. Amihez sok más egyéb mellett vadiúj rockslágerek is kellettek.

Szóval szóltak a Korál sikerdalok és a Korálba átmentett Taurus klasszikusok, melyeket a Lakatos Alex Sándor szólógitár, Kiss Zoltán ének, Téglás János billentyűk, Tornyossy László basszusgitár-vokál, Laskay Péter dob felállású Korál Tribute Band rendkívül magas színvonalon adott elő. Mi több, a KTB nemcsak előadott, hanem mélyen átélt és sikerrel át is adott mindent, amit Fecó a zenéjével a világnak adni kívánt.

Sok-sok évig dolgoztam vele. Sok tízezer kilométert utaztam mellette, miközben sok száz órát beszélgettünk. Amit nem ritkán az öltözőkben is folytattunk. Így amellett, hogy máig fájóan hiányzik, sokszor szinte hallom is a belső füleimmel, Fecó miről mit mondana, melyik produkciót miként kritizálná, kiről mi a véleménye.

Márpedig meggyőződésem, hogy Fecó nagyon kedvelné Lakatos Sanyit, miként Alex előadásmódját is. Azért is, mert Alex bár baromi jól gitározik, mellette mégis egy végtelenül szerény, alázatos, tiszteletteljes és tanítható fiú. Ami már eleve fehér hollónak számít a hathúros primadonnák világában. Másrészt Sanyi ad magára, mindig jól néz ki és odaadóan játszik. Együtt lélegzik, lüktet és mozog a zenével. Nála elő nem fordulhat, hogy kiégett unott arccal, utcai vagy melós ruhában cammogjon fel a színpadra, arccal a gázsi felé. Ami profi hozzáállást Fecó nagyon sokra tartott.

Mindebben Alex méltó partnere a színpad másik oldalán pengető szuper basszusgitáros, aki szintén döbbenetes elánnal, lelkesen játssza végig a dalokat. Laci nemcsak a saját részeit mozogja le, hanem a többiek szólóit, szólamait is, miközben a vokálokba is alaposan besegít. Mivel ezekbe a dalokba nagyon kell a billentyű, már csak azért is, mert a Taurus repertoár jelentős része eleve orgonán született, Jani legalább annyira alapja a zenének, mint a szokásos dob-basszus ritmusszekció. Zoli pedig évtizedes rutinnal tolja a klasszikusokat. Teheti, hiszen sok évig énekelt, gitározott, vokálozott a Korál Forever, a ZBB és a Balázs Fecó Band soraiban, valamint a Korál vendége is többször volt. Ráadásul még mindig magabiztosan ki tudja énekelni az örökzöld klasszikusokat, ami nem kis teljesítmény.

Ezért hát ezen az estén újra megdőlt pár bugyuta tabu. Mert a Korál Tribute Band nemcsak azt mutatta meg, hogy egy tribute zenekar is játszhat olyan jól, mint az eredeti előadó, de ráadásul a minden tekintetben világszínvonalú koncertjük ismét bebizonyította, hogy igenis lehet a Barbában is jól szólni. Igen, ez a KTB előadás egy Brit Floyd színvonalú, első osztályú koncertshow volt, mely akár még az év koncertje összesítésnél is eszünkbe juthat.

A Mondj egy dalt… fesztivál további tanulsága, hogy bár sokan sírnak, hogy kevés vagy nincs közönség a rock bulikon, de mivel ők maguk sem veszik a fáradtságot, hogy megnézzenek egy-egy hazai produkciót, szép sorban lemaradnak az ilyenfajta csodás seregszemlékről. Persze a kultúrsznobság és a fotelrockerség egyaránt olyan mentális betegségek, melyek egyben önmagukban hordozzák a saját büntetésüket is. Mindenesetre, igenis van olyan rendezvény, amelyik bevonzza a közönséget. És igenis, vannak olyan koncertek, melyre a zenészkollégák, a rockszakma- és a rocksajtó egészséges részei is kíváncsiak.

Szóval érdekes tanulság, hogy míg ezek a bandák külön-külön talán kisebb közönséget vonzanak, de így együtt, egy érdekes, értelmes tematikával műsorba rendezve már jóval ütőképesebbek, hiszen komolyabb létszámban is eljönnek rájuk az emberek. A zenészkollégák közül pedig olyan ismert arcok voltak láthatók a közönség körében, a műsort figyelve vagy békésen dumálgatva -és nem valami VIP-páholyban elzárva egymással viháncolva-, mint például Mr. Basary (HitRock, Missió, Telegram, Kormorán stb.), Menyhárt Csaba (Rooster, Zöld Csillag, Drappsapka, Crazy Dogs stb.) vagy Závodi Janó (Mini, Piramis, RABB, Tunyogi Rock Band stb.). Ők azok, akiknek tényleg egy életre szól az életfogytig rock and roll.

Legközelebb 2025. április 17-én, a kaposvári K-központban lehet elcsípni a Mondj egy dalt… fesztivált. Aki még nem látta, azért nézze meg! Aki meg már látta, biztosan tenni fog arról, hogy ismét részese lehessen.