– Balaton koncerten jártunk a Gödörben

A Balaton zenekar immár évtizedek óta meghatározó szereplője a magyar alternatív zenei színtérnek, és május 16-án ismét bizonyítottak: ezúttal a Gödör Klub színpadán csaptak a húrok közé.

A jól ismert riffek és az atmoszférateremtés mestersége ismét megtette hatását – a hely megtelt, még a másnapi munkanap sem tartotta vissza a közönséget attól, hogy együtt bulizzanak egy igazán emlékezetes estén. Olyan koncertet adtak a srácok, amilyet csak tőlük lehet várni: egyszerre felemelő és fájdalmas, laza és katartikus.

A frontvonalban továbbra is Víg Mihály utánozhatatlan énekes-gitáros jelenléte uralta a színpadot, mellette Horváth Gábor hozta a szilárd basszust, a szólógitárnál ezúttal Rósz György brillírozott, míg a dobok mögött Dudás Zsombor biztosította a ritmust. Aki ismeri a zenekart, tudja: itt nem igazán lehet csalódni. Engem nem is az érdekelt hát, hogy jók-e – mert hát nyilván azok –, hanem az, hogy miért járnak az emberek Balaton koncertre. Mit jelent számukra ez a zene?

A közönség összetétele magáért beszélt: tinik, egyetemisták, középkorúak, veterán alternatív arcok – minden generáció képviseltette magát. Az egyetemista szekció különösen energikus volt, ők tomboltak a leghangosabban, de az egész esemény egyfajta különleges közösségi élményt hordozott magában. Az az érzés járta át a teret, hogy itt tényleg figyelünk egymásra, együtt vagyunk jelen, és együtt élvezzük a zenét.

Ezért úgy döntöttem, a közönséggel is beszélgetek. Kíváncsi voltam: mit jelent nekik a Balaton?

„A reménytelenségben lévő remény.” – hangzott el egy válasz, ami úgy betalált, hogy én magam sem fogalmazhattam volna szebben. „A melankólia szépsége.” – tették még hozzá, és hirtelen minden világossá vált. Ez nem csak zene – ez élmény, katarzis, szinte terápia. Olyasvalami, ami a koncert szünetében is mély filozófiai beszélgetésekre ösztönzi a társaságot.

Többen kiemelték, hogy Víg Mihály dalok közti megszólalásai külön élményt adnak az estének – ezek gyakran szarkasztikusak, és jó adag öniróniával fűszerezettek. Ez a kettős réteg nemcsak a zenét, hanem az egész zenekart közelebb hozza a hallgatósághoz. A mai világban, ahol sokan inkább csendben maradnak, vagy épp túl hangosan harsognak féligazságokat, kifejezetten üdítő az a fajta valóságérzék, amit a Balaton képvisel – mindezt zeneileg is színvonalasan tálalva.

„Bizonyos szempontból a lassúsága hagy időt gondolkodni, és ez nagyon fontos.” – hangzott még el. És milyen igaz. A Balaton nem siet. És mi sem akartunk. Mert ezek a dalok nemcsak szólnak, hanem marasztalnak is. És bizony ott is voltunk, egészen zárásig.

Közösség, befelé fordulás, megértés és egy kis keserédes vigyor – minden benne van.

Legközelebb május 30-án lépnek fel a fiúk a Hunniában. Ott a helyed! De tényleg…