Július 3-án a Velencei Biennálé keretében a Szent Márk téren koncertet adott Jean-Michel Jarre. A kortárs elektronikus zene egyik legmeghatározóbb alakja a fellépés előtt interjút adott a helyi venezienews.it-nek. Ebből a beszélgetésből szemezgettünk, melyben számos nem csak zenei dilemmáról fejtette ki véleményét a művész.
Velence és a koncert
„Velence mindig is sok szemszögből inspirált. Az egyik ilyen forrás például Visconti Halál Velencében filmje, de Vivaldi zenéje is stabil igazodási pont és más művészeti formák is, melyek a város táptalajából fejlődtek ki. A Szent Márk téren fellépni számomra felér egy álommal.”
Az építészeti biennálé
„Nagy rajongója vagyok az eseménynek, a nyolcvanas évek vége óta egyet sem hagytam ki. Az ilyen kiállítások nagyon fontosak annak megértéseben, miféle erők irányítják bolygónk művészeti univerzumát. Megtisztelő, hogy Carlo Ratti kiválasztott erre az eseményre és alig várom, hogy lássam, hogyan változik a rendezvény perspektívája a fellépésemmel. A velencei előadás tulajdonképpen hidat képez a zene és az építészet közt térben és időben, ez két olyan fogalom, melyek amúgy szorosan egymás mellett léteznek.”
Oxyville
„Amikor kitaláltuk Oxyville-t, született egy tízperces kompozíció és arra kértük a látogatókat, hunyják be szemeiket, a zene és a képzelőerejük segítségével képzeljék el az ideális várost, ahol élni szeretnének. Ez egy olyan kép, amit a zene segítségével fel tudnak építeni. Oxyville-t térbeli hangként terveztük és az egész projekttel azt vizsgáljuk, hogyan kapcsolódik a hang az építészethez, ahol a hang az elsődleges hajtóerő egy képzeletbeli város építésében.”
Zene és tér
„A zeném és a helyszínek, ahol játszottam mindig szorosan összefonódtak. 1986-ban Houstonban koncerteztem, a város létrejöttének 150. évfordulója alkalmából, ugyanakkor a NASA megalakulásának negyedszázados jubileumát is ünnepeltük. A hátteret a város látképe adta, kivetítőkkel borítottuk be a felhőkarcolókat, és lézerrel vetítettünk rájuk. Tűzijáték is volt és természetesen zene – 1,3 millióan hallgattak.
Oroszországban is felléptem egy űrrel kapcsolatos koncerten. Az ’Oxygén’ album megjelenése óta úgy gondolom, zene és tér összefügg egymással, és nem kell ahhoz kilométerekre felszállni a magasba. Szeretem a sci-fit, de nem tekintem elsődleges inspirációnak. Az olyan tér érdekel, amit zenészként tudok kitölteni, ezáltal a zeném jut el a közönséghez és így ők teljes mértékben át tudják azt élni. Művészként kutatom ezt a teret és ez nagyon fontos számomra.”
A velencei koncert
„Zene nem létezhet építészet nélkül, ha nem zenész lennék, akkor építész. Mindig is szerettem a koncertjeimet szabadtéren tartani, ilyenkor egyedi, helyreszabott dologban gondolkodom. A színpadkép egy részét a mesterséges intelligencia alkotja meg, a többit pedig a Prompitude-ra, az első vizuális művészeti kiállításomra készítettem a milánói MEET Digitális központban.”
Klasszikus zene
„Ez a mostani koncert tisztelgés az olasz zene gyökerei előtt, melynek Vivaldi megkerülhetetlen figurája, azonban nem fogok részleteket játszani a ’Négy évszak’-ból. Egy dolog egyértelmű számomra: ha Vivaldi ma élne, a Metallicában játszana.
Egy olyan elektronikus zenei koncert, mint az enyém sokkal otthonosabb Velencében, mint az sokan gondolják. Ne felejtsük el, hogy az elektronikus zene Európában született és nem sok köze van az amerikai eredetű zenékhez – a blueshoz, a jazzhez, vagy a rockhoz. Tulajdonképpen Velence is szerepet játszott a műfaj születésében, hiszen Luigi Russolo a zajművészet egyik megteremtője volt a harmincas években, ami előfutára volt az elektronikus zenének.”
Mesterséges intelligencia és szerzői jog
„Nem szabad félnünk az innovációtól, jelenleg a mesterséges intelligencia működése szabályozatlan, ezért sokan félnek tőle és bizalmatlanok vele szemben. Egyértelmű szabályokra van szükség, melyek világosan kimondják, mi az, amit megtehetünk, mi az, amit nem. Küzdenünk kell az ellen az elképzelés ellen is, hogy a szabályok a szabadságunk korlátozását jelentik: tudjuk, mennyire fontosak a szabályok ebben az összefüggésben és másutt is. A technika önmagában semleges, így a mesterséges intelligencia is, olyan, mint egy toll vagy egy ecset. Akik kézbe veszik, azok generálják a különbségeket.
A szerzői jog problémáját nem úgy fogjuk megoldani, mint a múltban – zenei és irodalmi kérdésekben. Legjobb megoldás, ha olyan megállapodást kötünk, mely figyelembe veszi az emberi tapasztalat fontosságát a mesterséges intelligencia logikájában. Jelenleg a szerzői jog és a szellemi tulajdon mivoltáról vitatkozni nem érdemes.”
Nyitókép: Dávid Zsolt – Budapest 2025
