Kultúrbarlang 2022
Eörsi Istvánt nem kedvelte az 1990 előtti hivatalos Magyarország, 1956 után több évet börtönben is ült. Verseiben nem rejtette véka alá a rendszer iránti kritikáját.
Hobo már a nyolcvanas évek elején színpadra vitte Eörsi műveit, de akkor betiltották az előadást. Hangfelvétel nem készült róla, a kották elvesztek. Négy évtizedet kellett várni, hogy egy frissebb hangszerelésben végre rögzítsék a ’Növekszik a csapat’ című műsort Márta István zenéjével. Azonban nem csak Eörsi verseit hallhatjuk Hobo interpretálásában, hanem Allen Ginsberg két versének általa készített műfordítását is: elhangzik a Kávéház Varsóban és a Halál apa blues, melyeket Hobo már korábban is lemezre vett. E versek borongós világa semmiben nem lóg ki a 2005-ben elhunyt irodalmár hasonló hangulatú költeményeiből.
Hobo és Eörsi egymásra találása nem véletlen, hiszen az utóbbi költészete több ponton is találkozik az előbbi dalszövegeinek világával. Egyikük sem az élet napos oldalán sétált, nem voltak a szocialista rendszer elfogadott alkotói és mindketten röhögni tudtak a rendszer abszurd vonásain.
Márta István sokféle zenét írt a dalokhoz: blues ugyan kevesebbet, de jazz vagy egy kis funk is hallható, akár könnyedebb dallamok is – ez nagyon hűen tükrözi Hobo eklektikus zenei világát, ami önálló fellépésein vissza szokott köszönni.
A Talán-talán reggae-szerű dal, persze, hogy belekerült a Hobo Blues Band Mata Hari szerzeményének néhány sora. Ez is mutatja, hogy Hobo nem rest belenyúlni kész versekbe, sőt a Halál apa blues is kapott egy kis előhangot.
Eörsi pedig mesél: utazásról, nőkről, farizeusokról, küzdelemről, néhol sommás véleményt mond a világról. Például a Himbi-limbi jazz tekerős basszusfutama kíséretében kijelenti Hobo tolmácsolásában: „A civilizáció jó irányba tart, késsel, villával esszük a szart”. E gondolat is kiválóan illik a vers előadójának.
A kulcs a rockpoézis műfajába tartozik, a zene Tom Waits világát idézi és a vers is az amerikai költő-énekes soraira emlékeztet, bár kétlem, hogy hatással volt Eörsire.
A blues vonalról kiemelném a Háromlábú eb vonított című verset, ehhez hasonló zenével halljuk a Rolling Stones Midnight Rambler című klasszikusát. A sorokban groteszk hangnemben szó van az életről, a végről, akárcsak a címadó vers rövid tömör soraiban, itt az elmúlásba való belenyugvás is hallható.
A már említett Ginsberg fordítások zenéi közül a Halál Apa Blues a négy éve elhunyt Póka Egon által írt dallama megmaradt, a Kávéház Varsóban-hoz új kompozíció született a néhai Fuchs László zongora fantáziája helyett.
A végén elhangzik az Ajánlat ezt Eörsi személyesen Hobonak címezte, melyben fikció és valóság keveredik, ám ráismerünk a korábbi rendszer tragikomikus vonásaira.
Két ok miatt is jó, hogy felvételre került ez a régi műsor. Egyrészt Hobo egyik korai verses estje most már dokumentálható, másrészt Eörsi István markáns költészetét is segít felszínen tartani. Bár Eörsi 20 éve nincs köztünk, strófái most is döbbenetes aktualitással bírnak.
Verscímek:
01. Utazás (Bécsnél lemerültem…)
02. Talán talán…
03. Volt egyszer egy pojáca
04. Interludium Pistapistának (zenekari közjáték)
05. Z. és B.
06. Három nő
07. Ha szoknyát lenget az égbolt…
08. Három nap…
09. Felhúzom a hálót (A halász maga sem tudja…)
10. A kulcs (Konyhánkban állok…)
11. Himbi-limbi jazz
12. Háromlábú eb vonított…
13. Növekszik a csapat (A heverő köveket már…)
14. Kávéház Varsóban
15, Allen dal- Halál apa blues
16. Ajánlat
Zenészek:
Hobo – ének/próza,
Márta István – zongora/szintetizátor/vokál,
Bárth János – gitár,
Pengő Csaba – basszusgitár/bőgő,
Mezőfi István – dob,
Bornai Szilveszter – harsona/vokál,
Szirtes Edina Mókus – hegedű/brácsa,
Ferenczi György – szájharmonika
