Az ózdi thrash team, a Remorse zenekar több mint három évtizede meghatározó szerepet játszik a hazai underground metal területén. Ez nem véletlen, hiszen a rengeteg befektetett munkának, tehetségüknek és kitartásuknak köszönhetően viszonylag rövid idő alatt komoly rajongótáborra tettek szert anno. A két szerzői kiadásban megjelent kazettaalbumukat (1993 – In Versio és 1996 – Álmatlanság) követően a Hungaroton gondozásában látott napvilágot az első CD-jük (2000 Sötétség), így töretlennek látszott a lendület. Érdekes módon ezt követően irányváltás történt, a 2001-ben, a legendás Tom-Tom stúdióban rögzített, négyszámos anyagukra a korábbiaknál jóval dallamosabb megközelítés volt jellemző. E rövid kitérőt követően visszatértek a thrash vonalhoz, és a Nail Records által kiadott Harc! (2005), az Old Versio címmel CD-n boltokba kerülő első két lemezzel (2007) és a D.Ü.H (2008) albumaikkal jól megzúzták a rajongókat és a szakmát. Ezt követően már csak koncerteken találkozhattunk velük, mostanáig! A zenekar lelke, Oláh Zsola pedig most jól beavat minket a történésékbe, miértekbe és hogyanokba…

R.I: Tizenhárom év után, a HammerWorld magazin 2021. januári számának mellékleteként jelent meg a zenekar újabb sorlemeze Kohó címmel. 2019 decemberében egy interjúban az hangzott el, hogy már csak a szólók és az ének volt hátra, mi történt az óta, és miért tartott ilyen sokáig a Kohó felvételeinek a befejezése?

Hell mindenkinek! Sajnos, elakadtunk anno a dalírással, ezért kértem Kossuth Lajos és Rom G segítségét. No és igen, az énektémák teljes kidolgozása a végére maradt. Arra pontosan emlékszem, hogy a Karácsonyfa alatt énekeltem fel az általam már kitalált ötleteket és ezeket gyúrtuk tovább Gabival.  Persze közbeszólt a mostani pandémiás világunk is… Egyeztetés a stúdiófelvételek kapcsán arról, hogy mikor lehet utazni, mikor nem, volt amikor Töfi (Denevér stúdió) sem fogadott vendégeket – teljesen érthető módon. Aztán a szólókra pedig azért vártunk, mert elkészült közben az én stúdióm is, ahol már nyugodtabban, kötetlenül állhattunk neki a tekerésnek, főleg én. Haha!

Az új lemezen Kálmus (Oláh Kálmán) dobol, Pecer (Szabó Péter) bőgőzik, te és Kossuth Lali gitároztok, illetve Róm Gaby (Harc! lemez) énekel. Hogyan és miért ez lett a felállás ezen az albumon?

Talán az előző kérdésben már megválaszoltam, igen nehéz döntés volt, de a lemez érdekében meg kellett lépni. Igor bátya és Parola is sokat harcolt az új dalokon, de mindketten a saját zenekaraikban élik ki a dalszerzői vénáikat, és itt sajna nem akart összeállni… És most én is elakadtam, a család, gyerekek mellett nehezebb…

Viszont most már elmondhatom, hogy mindenképpen jó ötlet volt várni, és sokat foglalkozni a dalokkal. Tizenkét év nagyon sok idő, de ha most lettek lemezérettek a nóták, akkor megérte. Én amúgy annak is örülök, hogy egyáltalán megjelent az új album. Haha!

Kérlek, avass be minket, hogyan születtek az új dalok, egészen a zenei ötletektől, a szövegíráson át, a végleges formába öntésig!

Elkezdünk riffeket írni harminchat évesen és aztán negyvenkilenc évesen kiadjuk a lemezt, ez a recept.Hihi!
Igen sok ötletem, riffem születik, aztán némelyikből majdnem kész dal is lesz, ezeket a próbateremben gyúrjuk tovább, folyamatosan alakítgatjuk. Sok dalnak rengeteg verziója született már. Most ez annyiban változott, hogy Lali és Gábriel a már majdnem kész dalokba csatlakozott be. Egy nóta volt, ami Lali ötletéből íródott, és több olyan riffet is hozott, ami változtatás nélkül azonnal bepasszolt az én dalaimba. G pedig nekiállt az összes dalnak, némelyikhez komplett részeket, ötleteket is megírt. A szövegek nagy része a hagyományos módon születik nálunk harminc éve, Tóth Zoltán Pati verseit böngészgetem, „kilopok” sorokat és írok hozzá, G is hozzátett, de most több ember is besegített, és van olyan dal is, ami Gábriel ötletéből származik.
Szerintem az a legnehezebb feladat egy magyarul éneklő thrahsh bandának, hogy olyan énekelhető dalszöveg szülessen, ami még tartalommal is bír.

A cím természetesen utalás Ózdra, azonban van ennek más jelentése is a számotokra?

Azt hiszem, az acélgyártás, mint folyamat simán ráilleszthető egy metal zenekar dalírási folyamatára is… Innen jött az ötlet, és hát volt miből meríteni. Mi is először nyersvasat próbálunk kiolvasztani az ötleteinkből, aztán addig ötvözzük, amíg acél lesz belőle… Legalábbis reméljük!

Ezúttal is több számot írtatok, mint, ami felkerült végül a lemezre? Ha igen, akkor hogyan döntitek el, hogy mi jelenik meg, és mi marad ki?

Több dal születik persze, de ezek fokozatosan maradnak el, mondhatjuk úgy, hogy nem lesz belőlük acél, csak nyersvas állapotban várnak újra a felmelegítésre. Azonban erre ritkán kerül sor, mert mindig jön új alapanyag, és nem adunk ki lemezeket túl sűrűn.

Ez a harmadik lemez, amit a Denevérben vettetek fel. Mi az, ami ugyanúgy zajlott, mint a Harc! és a D.Ü.H albumok esetében, és mi volt, amiben új útra léptetek?

Abszolút másképp zajlott minden, hiszen régen beköltöztünk két hétre és hajrá!
Most leszaladgáltunk Szolnokra, de online fájlküldözgetés, és mindenféle ilyesmi történt. Egymás közt is küldözgettük az otthoni felvételeket… Aztán az is újdonság, hogy most használtunk először modellezős technikát a gitár felvételekre. Ami viszont nem változott, az a dob felvétel volt, ugyanis két nap alatt ezúttal is élődobokat vettünk fel, aztán jöttek az újítások, amikor már minden másképpen zajlott, mint korábban.

Eléggé szanaszét vagytok, ez alatt azt értem, hogy Kossuth Lajos Ausztriában dolgozik, Tower a neonfényes fővárosunkban. Hogyan tudtátok, tudjátok összeegyeztetni a próbákat és a stúdiómunkát?

Nehezen… Lajos kint is él, nemcsak ott dolgozik. Mint mondtam, a lemez volt a cél, és az az igazság, hogy ennél hosszabb távra nem gondolkodtam… Megbeszéltük, hogy elméletben miképpen fog működni a dolog, aztán majd kiderül. Próbálni amúgy sem szoktunk. Haha! Szerintem, ha otthon mindenki gyakorol, akkor a bulik előtt egy próba elég vagy még erre sincs szükség… No, de majd meglátjuk, mi történik, ha helyre áll a világ, bár szerintem ez nem lesz egyhamar.

Már most nagyon jó kritikákat kaptatok, a HammerWorld Hangpróbáján megosztott első helyen végeztetek. Mi az oka, hogy az elismertségeteket tekintve még sincs a Remorse a hazai thrash legelső vonalában?

Igen, szerencsére nagyon pozitív a lemez fogadtatása, rengeteg hihetetlen lemezkritika jelent meg. A megjelenés hetében még a slágerlistára is sikerült felkerülnünk, egyből a harmadik helyre, Nagy Feró és az Omega után, ami számunkra is hihetetlen. Főleg, hogy bő tizenkét éve nem volt lemezünk, és azt gondoltam volna, már az is elfelejtett minket, aki eddig ismert. Hehe! Persze azért folyamatosan koncerteztünk.Az első vonalban egyetlen zenekar van szerintem maximum, de ők mindig is profin álltak a dolgokhoz, nekünk pedig ez csak a hobbynk. Teljesen független ez attól, mennyi energiát fektetünk a dalokba, milyen szinten tudunk zenélni stb. Maga a zenekar, mint olyan, nálunk csak a sokadik a család és a munka mellett. Ettől függetlenül így is rengeteg pozitív élmény ért már és, talán sok mindent elértünk, ami álom volt gyerekként.

Kálmán az Ektomorfban is dobol, ez a kétlakiság mennyiben jelent nektek problémát, illetve gondolkoztok-e, hogy a magyar nyelvterületről kilépjetek az európai színtérre? Csak nagyobb homokozó, esetleg meg is tudnátok élni a zenéléséből…

Nem homokozunk! Haha! Az igazság az, hogy én sosem terveztem azt, hogy megéljek a zenélésből. Voltunk már Hungaroton kiadós zenekar is ugye, de hiába. Ez szerintem eldől genetikailag.
Huszonévesen még talán, de most már én nem hagynám itt a családom hosszabb időre, nem utazgatnék minden hétvégén, mint anno… Angol nyelvű lemezt talán érdemes lenne kiadni, de nem hiszem, hogy jelen helyzetben el tudnánk jutni olyan szintre, hogy megéljünk a zenéből.
Az Ektomorf más pálya teljesen, ha Kálmány bírja, csinálja, a többi majd akkor derül ki, ha lesznek koncertek.

Mik a tervek a Kohó albummal? Mennyire akarod felpörgetni a zenekart?
Én annak is örülök, hogy megjelent végre a lemez, nem mindig hittem benne… A mostani lehetőségeket viszont szeretnénk teljesen kihasználni. Most minden online zajlik, ugye, több videót is szeretnénk, esetleg majd egy koncertet, még nem tudom… Bízom benne, hogy a kiadónk is mindent megtesz értünk (Hammer Music), eddig sokat segítettek. A koncerteket nem űzzük annyira, mint régen, az biztos, hogy nem lesz évi ötven-hatvan bulink, mint régebben.

Az utóbbi években a zenekar korai felállása is aktív, Old Versio néven. Ezzel a formációval is lesznek továbbra is fellépések?

Nekem ez hatalmas öröm volt, és nagyon élveztem játszani a régi dalokat a gyerekkori barátaimmal. Bízom benne, hogy alkalmanként lesz koncertünk is, ezt beszéltük meg. Sőt tervben van a régi demók újrafelvétele is, mintegy a KOHÓ-n található 90 folytatásaként.

Eddig huszonhárom alkalommal hoztad össze az arlói tókempingben a Hellness Hétvégét (Tóparty Rockparty). 2019-ben a kemping felújítása, tavaly pedig a COVID-járvány miatt elmaradt ez a buli. Mi a terv, idén összehozod ismét ezt a fesztivált?

No, ezt jelen pillanatban nem tudom megmondani. Szeretnék eljutni huszonötig, az biztos.

2017-ben kitüntetést kaptál az ózdi Városházán Farkas Péter Barnabás alpolgármestertől. Az elismerést, amelyet most második alkalommal ítéltek oda, azok kaphatják meg, akik nagymértékben hozzájárultak Ózd kulturális életének alakulásához. Te a Remorse zenekarban végzett munkádért, és az arlói rock események szervezéséért vehetted át a díjat. Mit jelent számodra ez az elismerés?

Nagyon örültem neki… Gyerekkorom óta szervezem a koncerteket Ózdon, lezajlott huszonhárom arlói fesztivál, a zenekar pedig 2021-ben már harmincnégy éves. Jó dolog, ha elismerik az ember munkáját.  Tizenhat éve vagyok az Ózdi Művelődési Intézmények alkalmazottja, 2011-óta a múzeum dolgozója, 2014 óta pedig az intézmény vezetője. Érdekesség amúgy, hogy az Indulunk című dalunk szövegírójaként Peti (alpolgármester) is szerepel a lemezen, hiszen ez a dal még akkor született, mikor ő volt a múzeum vezetője és mutattam neki a riff kedvezményeket.

Hogyan tudod összeegyeztetni mindezt, hogyan van időd és energiád bármire is a kétszeres zenekarvezetői, fesztiválszervezői, családapa feladatok és a civil állás mellett?

Sajnos nincs mindenre időm, ezért is húzódott a lemez megjelenése bő tizenkét évig, de hát ez a dolgok rendje. Húszévesen ráértem mindenre is! Haha! Most már a család az első, én az az ember vagyok, aki sajnál minden percet, amit nem a gyerekeivel tölt. Viszont ez ember nem tud kibújni a bőréből, a gitár még mindig itt lóg a falon…

Mit csinálsz, amikor fel akarsz töltődni, és nem zenélsz?

Horgászversenyekre járok, próbálom megverni Kriszt, a Z.ENEMI!-ből. Haha! Ez az, ami engem teljesen kikapcsol, gyerekkoromban is aktívan sportoltam, és már hiányzott a versenyszellem, így 2013-tól ez is az életem része. Elég jól is kezdődött, mert első évben majdnem sikerült megnyernem egy egészéves amatőr versenysorozatot, de megremegett a kezem a végén. Hihi!

Említetted a vidóklipeket…

Már a „Jelbeszéd” nézettsége is ötezer felett jár, a „Hazudnak” pedig nemsokára eléri a tízezret, a Kalapács zenekar (official) általunk kikalapált dala pedig már e felett jár…  KÖSZÖNET ÉS ROCK!