Janovszki Zsolt civil karrierjében már olyan cégek is megfordultak, mint a Wizzair, az EGIS, az NN, a BOSCH és az E.ON. Ám mindeközben a rockzenei pályán is felfelé ível a karrierje, hiszen március elején választották be a Wall Of Sleep zenekarba, mint basszusgitárost. Habár az agilitás és a rockzene első hallásra két teljesen eltérő világnak tűnik, talán mégis van összefüggés. A kezdetekről, a motivációról, a zenei és az üzleti karrier egyensúlyáról kérdeztük Zsoltot.
Hogyan kerültél a zene világába?
Klasszikusan… Kölcsön gitár, saját gitár, haverokkal zenélés. 14 évesen a születésnapomon volt az első koncertem, rettenetes lehetett… A kezdeti években számos diákzenekarban gitároztam, énekeltem. Az első profibb zenekarom a Rushing Snails volt 17 éves koromban, itt már együtt zenéltem ma is jól ismert zenészekkel, Bátky Zoltánnal – aki 2017-től tagja a WOS-nak- és Kékkői Zalánnal, aki Ákosnál is zenélt, most a Beatricében játszik. Zoli akkor dobosként erősítette a zenekart, én az énekes voltam. Intenzíven képeztem az énekhangomat, aminek köszönhetően a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején profi énekesként dolgoztam, számos hanglemezen működtem közre. Ennek a korszaknak 2004-ben lett vége, mert el kellett döntenem azt, hogy dolgozni fogok civilként az üzleti életben, vagy énekelni akarok.
Aztán később – némileg váratlanul-, kb. tíz éve újra elkezdtek keresni a korábbi rendezőim musical és rockopera fronton, volt is pár teltházas előadásom a Gödöllői Fiatal Művészekkel, de nyolc éve végleg hátraléptem ebből, és a basszusgitár felé fordultam. Azóta is szenvedélyesen nyúzom ezt a hangszert.
A sors keze, hogy a napokban Füleki Sanyiék bevettek a 21 éve alapított, méltán elismert Wall Of Sleep doom metal zenekarba, így most BZ-vel ugyanúgy együtt zenélünk, mint régen, csak megcseréltük a szerepeket. Én ma már a ritmus szekcióban hangoskodom, ő pedig énekel.
Milyen fellépéseid és sikereid voltak énekesként?
A legnagyszerűbb sikereimet egyértelműen a színházi szerepek és a rockoperák koncertszerű előadásai jelentették, de volt szerencsém élőben énekelni az M1 Reggeli című műsorában, amikor még több, mint egy millió ember nézte reggelente ezt az adást. Döntős voltam az Év Hangja című műsorban a TV2-n, ami a Kifutó után és a Megasztár előtt volt – ez a tévés tehetségkutató főműsoridőben futott akkoriban. Amikor Sárospatakon a várnál 3500 ember várja hogy felcsendüljön Simon dala a Jézus Krisztus Szupersztárból, miközben a 90 fős stáb egy emberként dolgozik, hogy te sztár legyél, az felemelő, és nagyon felelősségteljes dolog.
Miért hagytad abba az éneklést?
Amikor eldöntöttem, hogy nem a zenélésből fogok megélni, hátrébb kellett lépnem. Az éneklés nemcsak egy hobby vagy egyes esetekben munka, amire időt kell szánni, hanem egy életforma is, amit vagy 100 százalékosan csinál az ember vagy sehogy. Ahogy korábban mondtam: ez felelősség. Felelős vagy az egész stábért, a színésztársaidért, meg persze a rendező is örül, ha a topon vagy. Mivel ezt a felelősséget nem lehet félvállról venni, ezért amikor komolyra fordult a szakmai karrierem, meghoztam azt a nehéz döntést, miszerint profi szinten abbahagyom az éneklést és teljes erővel a vállalkozásaimra fókuszálok. Hiszem azt, ahogy a zenélésben, a vállalkozásban is csak teljes szívvel és erőbedobással lehet igazi sikereket elérni.
Hogyan indult az üzleti karriered, mikor léptél az agilitás mezejére?
A karrieremet egy szoftverfejlesztő cégnél kezdtem, mint térinformatikus mérnök. Egy nap az általam vezetett projektben az ügyféllel közösen egy komoly hiányosságot fedeztünk fel, ami meggátolta a projekt sikeres zárását. Akkor még nagyon a karrierem kezdetén voltam. Tapasztalatlan voltam, de bátor, innovatív – egyben végtelenül naív is. Amikor rengeteg kísérletezés és átdolgozott éjszaka után előálltunk a megoldással, odafordultam az akkori legokosabb szoftverfejlesztő ismerősömhöz és megkérdeztem tőle, hogy hogyan lehet elkerülni azt, hogy mégegyszer ilyen bizonytalan helyzet alakuljon ki. Erre ő azt felelte, hogy a megoldás az agilis követelményspecifikáció. Azt nem tudtam, hogy mi fán terem az agilis követelményspecifikáció, abban viszont biztos voltam, hogy ez mindegy is, én meg akarom tanulni. Szó szót követett, megalapítottuk az agilitás.hu-t – mindez 2006-ban volt, immár 16 éve. Azóta több tucat céget transzformáltam, rengeteg agilis projektben adtam tanácsokat, és több száz embert képeztem az agilis gondolkodásra. Mitagadás: véremmé vált az agilitás és vele együtt az értékvezérelt gondolkodás.
Manapság sokan hallottak már az agilis szervezeti és üzleti kultúráról, de gyakran nem tudják, hogy mit is jelent ez pontosan. Mit takar az agilis módszertan?
Az agilis módszertan nagyon egyszerűen fogalmazva három dolgot ad: az egyszerűsítés módszerével csökkenti az átfutási időt, így növeli a profitot, megteremti a gyorsabb reagálás képességét. Ezzel az értékalapú hozzáállással volt olyan projekt, ahol a tervezett két éves projektidőt kilenc hónapra redukáltuk. Ez az eredmény pontosan leírja az agilitás lényegét. Nekem már húsz éve minden projektben ez a célom, az elmúlt 16 évben pedig meg is tanultam, hogy hogyan kell mindezt elérni…
Ez kicsit összefügg a mostani zenészi pályáddal is, ami egy elég erős fordulatot vett most…
Abszolút! Amikor megtudtam, hogy a Wall Of Sleep zenekar – ahol a BZ is énekel- basszusgitárost keres, rögtön az jutott eszembe, hogy ez egy csodálatos lehetőség arra, hogy a saját magánéletemben is megéljem az agilitást. Amikor nyolc éve elkezdtem basszusgitározni, a zenésztársaim, akik már akkor is ismertek, amikor énekesként léptem fel, sosem tekintettek rám igazi basszusgitárosként, csupán egy olyan énekes voltam nekik, aki hobbyból elkezdett gitározni. Viszont nekem ez a “hobby”, mivel komolyan gondoltam, nagyon kemény munkát jelentett minden nap – több órás gyakorlásokkal a teljes kimerülésig.
A meghallgatáson pedig igazi kihívás elé állítottak, hiszen Ozzy Osbourne Bark at the Moon dalát kellett eljátszani, amibe időnként tapasztalt zenészeknek is beletörik a bicskája. Végül többek között ezt a dalt is olyan minőségben sikerült eljátszanom, hogy a jövőben már a zenekar új basszusgitárosaként állhatok a színpadon. Ez az eredmény csak megerősített abban, hogy ha hagyjuk, hogy a vágyaink vezessenek minket, nem hagyjuk befolyásolni magunkat a negatív hangoktól, és nem csak szeretnénk, hanem akarunk is valamit elérni, az menni fog. Lehetünk akárhol, akárhány évesek, akármilyen nézetekkel, ha egészség van, elég szorgalmasak és kitartóak vagyunk, akkor a vágyaink be fognak teljesülni.
Hogyan fogod összeegyeztetni a zenélést és az üzleti karrieredet?
A mostani RI Consulting cégünkben egy olyan profi csapatot építünk, ahol a kollégák elkötelezettsége lehetővé teszi, hogy megtaláljam az egyensúlyt a két életem között, miközben a családomra és egyéb elfoglaltságokra is jut időm. Jelenleg úgy érzem, hogy a zenei karrieremben az a legfőbb célom, hogy minden koncert után, beleértve az április 8-ait is – ami a Robotban lesz-, az énekes úgy jöjjön le a színpadról, hogy elégedett legyen azzal, hogy én voltam a basszusgitáros. Egyébként ez lesz az első koncertem a srácokkal, itt a Raksha Bandhan is fellép előttünk 21 órától, mi 22-kor kezdünk.
Az üzleti karrieremben a céljaim változatlanok: boldogabb és elégedettebb munkavállalókat szeretnék. Mindez természetesen az ügyfeleimre és a RI tágabb közösségének gerincét adó kollégáimra is vontakozik.
