2. rész

Scholtz Attila énekes gyermekkora óta zenél. Deep Purple cover bandájával huszonöt éve ápolja a hard rock alapvetésének számító legendás együttes életművét. 2019 augusztusától a Dinamit frontembereként is dolgozik . A beszélgetés második részében a Cry Free közelmúltja és jövőbeli tervei kerültek terítékre, továbbá a Dinamit zenekar, valamint érintőlegesen Atka egyéb formációi, beugrásai is, mint például a Szekeres Tamás Jam Band, a Zep Session, a Heep Freedom, a Celebration Days, a Nasty Habits vagy a Zártosztály.

Kik alkotják ma a Cry Free zenekart?

A huszonöt éve fáradhatatlanul daloló személyem mellett, több, mint egy évtizede Soós Norbi a Hammondos. Továbbá három és fél éve Bognár Csabi a gitáros és négy éve Kaminszki Szergej a Cry Free dobosa, de a vele való kapcsolat messzebbre tekint vissza, mivel ő már korábban is gyakran lépett színpadra velünk Tatai Tomi helyetteseként. Tóth Csaba októberi kilépése óta nincs állandó basszusgitárosunk, és ugye a COVID-19 aktuális hulláma miatt nem is lehetett muzsikálni egészen nyárig, így nem siettünk az új tag felvételével. Most nyáron – a járványhelyzet alól felszabadulva – lenyomtunk már pár bulit, ahol egyelőre kedves beugrós barátaink segítségével léptünk fel, de itt az ideje, hogy újra ütős egységet alkossunk egy igazi CF basszerral. Ha valaki úgy érzi, hogy ő a magyar Roger Glover vagy Glenn Hughes, és korban, illetve fazonban is illik közénk, ne habozzon megkeresni minket!

Tóth Csaba kilépéséről mit lehet tudni? Nemrég Chubbyval is készítettem egy ehhez hasonló interjút, és amikor a Cry Free került szóba, támadt egy furcsa érzésem…

Én is olvastam az interjút, és nekem is voltak fura érzéseim. Nehéz megfogalmazni, de talán a “savanyú a szőlő” érzet volna a legmegfelelőbb. Szomorúan konstatáltam, hogy míg Totya a pályájának összes állomását pozitívan méltatta, kizárólag a mi esetünkben vett fel egy negatív attitűdöt. Idézőjeles „kedvencem” az a rész volt, ahol úgy nyilatkozott, hogy rájött, belépése idejére a Cry Free-ben már „lefőtt a kávé”, hiszen Jon Lord is meghalt ugyebár, így a zenekar túl volt a nagy dobásokon… Eleve a kifejezés is milyen már, meg maga a gondolat is, de utána megmosolyogtatott, ahogy pár mondattal később önmagával került ellentétbe, amikor újságolta, hogy mekkora érzés volt számára egy színpadon állni Ken Hensley-vel és Glenn Hughes-zal a Cry Free színeiben. Akkor most „lefőtt a kávé”, vagy sem? A CF-ben sosem „fő le a kávé”, jelenleg is folynak tárgyalások egy komoly nemzetközi turnéról, világsztár társaságában. Nálunk bármelyik pillanatban érkezhet izgalmas új kihívás, de akik a csapat igazi, szívből zenélő tagjai, azok örömüket lelik a „standard” hazai klub- és fesztivál-szereplésekben is. Nem temetik a zenekart olyasmi végleges vagy ideiglenes megszűnése miatt, ami eleve csak egy rendhagyó extra. Elvárható alapkritérium talán, hogy egy emlékzenekar állandóan rocklegendákkal álljon színpadra? A tribute bandák 99%-ának soha nem adatik meg ez a ritka kincs.

Kérdésedre válaszolva, ami Totya kilépését illeti, mindkét félnek jobb volt már így. Nehéz az ilyesmi, amikor barátságokról is szó van, de nem akarásnak nyögés a vége, és az állandó negatív hangulat nagyon káros volt már a csapat munkájára. Jól tette, hogy távozott, bár a módszere kifogásolható: zenekar és közönség egyaránt a Facebookról értesült egyik reggel, hogy Totya videóüzenetben lép ki a Cry Free-ből – mindez a privát profilján. Emberileg nekem ez kicsit olyan, mint amikor valaki SMS-ben szakít a kedvesével, szakmailag meg inkább nem is kommentálom.

Mi lesz a vele már alaposan összegyakorolt “Come Taste The Band 45” bulival? Pótoljátok valamikor, és ha igen, milyen formában?

Azt a bulit sok Deep Purple rajongó várja, mert bár a lemez szélesebb körben nem olyan egyértelmű favorit, mint az “In Rock” vagy a “Machine Head”, mégis – vagy éppen ezért -sokak kedvence. Természetesen sort kerítünk majd rá, csak a címben szereplő szám változik majd értelemszerűen. Haha!

Ki fog basszusozni a 25 éves jubileumi koncerten most szombaton (2021. július 31-én) az Arena Gardenben, és mire számíthatnak, akik ellátogatnak a Cry Free születésnapra?

A basszusgitár ezúttal Várkonyi Imi barátunk szakértő kezei alatt mennydörög majd, és mivel ők együtt játszanak a dobos Szergejjel a Heep Freedomban is, összeszokott ritmusszekciót alkotnak. A bulin pedig megidézzük a Cry Free legjelesebb korszakait egy-egy dallal, pár nóta erejéig kilépünk a Deep Purple keretből is, és színpadra szólítunk néhány kiváló muzsikust, egyben jó barátot is. A zenekar régi tagjai közül köszönthetjük majd Lee Olivért, Nagy „Sonka úr” Attilát és Fülöp Tibor gitárost. Sztárvendégeink pedig fantasztikus kollégáim lesznek a Dinamit zenekarból: Németh Gábor dobos és Zselencz „Zsöci” László basszusgitáros. Ők mindketten szinte minden magyar rockegyüttesben megfordultak, ami számít, de ezúttal ifjúkori inspirációjukhoz, a Deep Purple-höz térnek vissza a társaságunkban.

Tökéletes átvezetés. Akkor térjünk is rá a Dinamitra, de előbb hadd kérdezzelek meg az odavezető útról, mert úgy tudom, a Cry Free huszonöt éve alatt számos egyéb produkcióban is részt vettél.

Így van. Az első jelentős formáció a Szekeres Tamás és a Treo nevű társulat volt úgy ’99-től talán; óriási megtiszteltetés volt egy csapatba kerülni az egyik legnagyobb tudású és legvirtuózabb hazai rock-metal gitárossal. Nem is az utolsó közös zenekarunk volt ez, ugyanis később meghívást kaptam a Szekeres Tamás Jam Band-be is, ahol a zenekart rajtam kívül az eddás Kicska Laci, illetve az omegás Debreczeni „Ciki” és Benkő Laci alkották. Képzelheted… Huszonéves kölyökként azt sem tudtam, hogyan csöppenhettem egy ilyen sztárcsapatba! De Tamás szerette, ahogy énekelek, én pedig roppant mód élveztem a hangulatos próbákat a „nagy öregekkel”  – hónapokon át.

Erről hallottam anno, de nem emlékszem Jam Band koncertre…

Színpadra sajnos nem jutott a produkció. A közelebbi múltban aztán a hazai klasszik rock világban forgolódtam évekig, és a legendás „hard rock négyesfogat” összes vokalistájának cipőjébe belebújhattam időlegesen. A Purple mellett tehát énekelhettem Led Zeppelint a Zep Session-nel, Uriah Heepet a Heep Freedommal és Black Sabbathot a Celebration Days-szel. Ráadásul hat éve a Deep Purple alapító basszusgitárosával, Nick Simperrel is közös zenekarban vagyok, ez a bécsi telephelyű Nasty Habits.

Ez nem csak azért óriási, mert úgymond egy újabb Purple tagot pipálhatsz ki, hanem a Deep Purple életmű tekintetében is hatalmas dolog az egyik alapítóval játszani az eredeti felállás, mára talán már kissé elfeledett remekműveit…

Egyetértek, és Nick-kel is szerencsés vagyok, ugyanis akárcsak Jon Lorddal, vele is hibátlan az együttműködésem, úgy szakmailag, mint emberileg. Minden alkalommal óriási élménynek számítanak a közös bécsi koncerthétvégék, és valóban különleges érzés a szokásos slágerek helyett néha egy “Kentucky Woman” vagy egy “One More Rainy Day” nótát színpadra vinni.

Csodás szerzemények! Jó dolog, hogy életben tartjátok az első három album és a kapcsolódó kislemezek dalait. Lehet arról valamit tudni, hogy került Nick Bécsbe?

Fanatikus rajongókként a Nasty Habits tagsága Bécsből kilátogatott egy eldugott angliai klubba, ahol megnézték, illetve végigtombolták Nick koncertjét, teljesen lenyűgözve az „Öreget” és elnyerve az „Őrült osztrákok” titulust. Egy későbbi közös szereplés alkalmával pedig előadták a „Hush” című dalt együtt. Az egy közös nótából végül egy teljes műsor lett, és a többi már történelem, ahogy szokták mondani. Haha!

Te hogy kerültél a képbe?

Még 2010-ben, a megboldogult Wigwam Rock Klubban szerveztem egy Cry Free plusz Nick Simper & Nasty Habits koncertet, ott figyelt fel rám az angol-osztrák csapat, amikor a Mark 1 Purple felállás „I’m So Glad” feldolgozás dalát énekeltem. Nicket annyira lenyűgözte a Cry Free előadása, hogy a backstage-ben így nyilatkozott: „Ti vagytok a Deep Purple-höz legközelebb álló dolog”. Aztán amikor 6 évvel ezelőtt énekesváltásra kényszerültek, eszükbe jutott a magyar énekes srác az „indiános klubból”, azóta töretlen a baráti, szakmai együttműködés.

Szóval azóta időről-időre szerepelsz velük, felcsendül az “Emmaretta” és a többi alapmű. Közben pedig itthon egyre többet láthattunk a Dinamit színpadán is…

Szintén hat éve kaptam felkérést a Dinamit együttestől, hogy csatlakozzam helyettes-énekesként, és ugorjak be Rudán Joe helyére, amikor dátumütközés miatt nem tud részt venni egy-egy koncerten. Nem sokkal később hasonló szerepkörbe kerültem a régi Edda tagokból álló Zártosztály nevű bandánál is, ahol meg a mirigyes Sipos Petit helyettesítettem. Örültem a szerencsémnek, ugyanis a magyar rockzenék közül szinte csak a korai Edda és a Dinamit fogott meg kölyökként, egyébként mindig inkább az angolszász muzsikákat hallgattam. Két évvel ezelőtt pedig még szélesebben mosolygott rám a szerencse, amikor a Dinamit hivatalos énekese lettem.

Azóta már többször láttalak-hallottalak a Dinamittal élőben, és mindig az volt az érzésem, hogy valahogy nagyobb szívvel tolmácsolod ezeket a dalokat, mint az elődeid. Illetve, hogy a jelenlegi felállás sokkal inkább egyben van, mint a visszatérés óta bármelyik. Ugyanakkor szerintem minden zenekari felállást valamilyen saját produktum képes hitelesíteni. Várható a közeljövőben új Dinamit album, az aktuális formációval, már a te hangoddal?

Örülök a pozitív véleményednek, hasonlóan érzek én is. A Dinamit dalokat, különösen a régieket, magaménak érzem, Vikidál Gyula pedig a korszak legnagyobb rock hangja volt, óriási élmény a helyébe lépni. Több alkalommal énekeltünk együtt is, aminek mindig különleges varázsa volt, Gyuszi nagy szeretettel fogadott, fiaként emlegetett a fellépéseken. Az új zenei produktumot illetően viszont úgy gondoljuk, hogy sajnos a nagylemezek kora lejárt… Egyrészt az embereknek nincs már ideje leülni, és negyvenöt percig végighallgatni egy albumot, másrészt a zenekaroknak nem éri meg rengeteg idő, energia és pénz befektetésével előállítani egy művészi produktumot, amely gyakorlatilag a megjelenés pillanatában ingyenesen elérhetővé válik. Én nagy rajongója vagyok az LP-knek, így örömmel fogadnám, ha jelenne meg Dinamit lemez a hangommal, de ennek nincs sok realitása 2021-ben. Arról azért gyakran esik szó a zenekarban, hogy néhány új dallal előrukkolhatnánk, és vannak is ötletek, de a nyár a koncertezésről szól, aztán meglátjuk, mit hoz az ősz.

Ennek annyiban ellentmondanék, hogy általánosságban lehet, hogy igaz a tendencia, viszont elég jól fogyott a Dinamit 40 nagykoncertet megörökítő DVD, illetve dupla CD. Sőt, még manapság is keresik! A hard rock közönség sokkal lojálisabb, mint mondjuk a poprajongók, ráadásul ez a korosztály nagymértékben idegenkedik a virtuális dolgoktól. Tehát igenis szeretnek fizikailag is birtokolni egy-egy számukra fontos felvételt.

Ez igaz, ugyanakkor a „Dinamit 40” egy speciális kiadvány azért, illetve alkotói munkával sem járt, de értem, mire gondolsz. Nos, rajtam nem fog múlni, ha odakerül a sor, én szívesen veszek részt a zeneszerzői, szövegírói tevékenységben is.

Az előző két énekessel megjelent egy-egy CD az új Dinamit dalokkal. Akár te is ráénekelhetnél a már meglévő stúdió-felvételekre. Egy harmadik “Játszd, ahogy akarod” verzió, ezúttal Atkával, egyfajta kuriózum is lehetne, ami nem csak a haknizás vádját pattinthatná le a patinás bandáról, de a promóciót is meg tudná lökni, hazai szinten egyedülálló érdekességként. Vagy esetleg nem gondolkodtatok, egy szintén költséghatékonyabb, koncertlemez rögzítésében, a jelenlegi felállást reklámozandó?

Készültek már felvételek a régi alapokra az én hangommal is, mivel egyes tévéműsorokban sajnos nem kivitelezhető az élőben muzsikálás, így előre kellett készülnünk stúdióanyaggal. Sietve teszem hozzá, hogy a koncerteken viszont 100%-ban élő a Dinamit megszólalása, vagyis néhány pályatárssal ellentétben mi semmilyen gépet nem állítunk csatasorba a bulikon. Ahogy említetted is, a „Dinamit 40” anyag még nagyon pörög, úgyhogy azt gondolom, egyelőre még nem időszerű egy új termék piacra dobása.

A Dinamitban tehát állandó taggá váltál. Mikor Sipi lelépett a Zártosztályból, nem merült fel, hogy ott is véglegesítsenek? Anno voltak ilyen pletykák. Kívülről nézve elég furcsa volt a Sipos, Tóth Attila, Schroti váltás… A közönség csak kapkodta a fejét.

Én is a jelöltek között voltam, de a hangom és a karakterem a „Bakancsos” Eddához illeszkedik csak alapvetően, a későbbi dallamos rock világuk, ami az új irány is a Zártosztálynál, nem annyira az én asztalom, amit mindkét oldalon éreztünk. Viszont az említett énekes-kavalkád tényleg necces volt, sajnáltam is miatta Csukáékat, mivel a tagokkal jó barátságot ápolok.

A Cry Free következő huszonöt évéből mi látszik most? Vannak már publikálható, körvonalazódó terveitek a jövőre vonatkozva?

Az első előttünk álló feladat egy erős formáció felépítése az új basszusgitárossal, hogy az őszi klubszezonban minden tervünket – köztük az általad is várt “Come Taste The Band” tribute bulit- kompromisszumok nélkül megvalósíthassuk. Ezután az égiek segítségével – meg persze a „mindenható Covid” engedelmével – talán sor kerülhet a következő külföldi sztárszereplés sorozatra is, amelyre a zöld jelzést már megkaptuk, a többi a logisztikán múlik. De erről inkább nem beszélek még, előbb legyen vége a pandémiának!