NÉMET DÁNIEL – 2021.08.11. 08:15
Nem akarom magunkat sem Bartók Bélához, sem Kodály Zoltánhoz hasonlítani, hiszen megismételhetetlen az a teljesítmény, amelyet a magyar klasszikus zenében alkottak és a népzene archiválásáért és megmentéséért tettek, de azt gondolom, az ő nyomdokain járunk a beat- és a rockzenében – mondta Monostori Péter történész, közíró, aki szerint a rendszerváltás előtti magyar sztárzenekarok nagy része, ha angolszász területen születik, akkor ma az egyetemes popkultúrában a Deep Purple, a Led Zeppelin és a Uriah Heep mellett helyeznék el őket. A Benkő László TTT Nemzeti Beat-, Pop- és Rockarchívum alapító kurátora tíz éve dolgozik azon, hogy a gyűjtemény intézményesüljön, a kormány nemrég hozott döntése alapján pedig erre hamarosan sor is kerül.
Miként ragadta magával a rockzene?
A hetvenes években, még kisiskoláskoromban az unokatestvérem számtalan koncertre elvitt magával, és soha nem felejtem el azt a pillanatot és azt a furcsán bizsergető érzést, amit akkor éltem át, amikor – miként Karácsony János énekli az LGT Mi lesz velem? című dalában
–ELŐSZÖR HALLOTTAM IGAZÁN SZÓLNI AZ EZÜSTÖS HAT HÚRT.
Rögtön tudtam, hogy a zene ilyen vagy olyan módon, de részese lesz az egész életemnek. El is kezdtem gitározni tanulni, de hamar rájöttem, nem vagyok elég tehetséges hozzá, márpedig úgy voltam vele, ha nem lehetek az új Jimmy Page, akkor nem érdemes közönség elé állnom, így inkább megmaradtam lelkes rajongónak.
A hangszeres játék, a dalszövegek vagy a lázadó attitűd keltette ezt a lelkesedést?
Is-is, de talán elsősorban az élőzene varázsa. Emlékszem, amikor először láttam 1977-ben a P. Mobilt a Metró Klubban: ott álltak öten a színpadon, és csaknem lemezminőségben adták elő a számaikat. A dalok zeneisége és a harmóniák mindig lenyűgöztek, de természetesen hasonlóképpen fontosak voltak a szövegek is. Ebből a szempontból pedig igencsak el voltunk kényeztetve annak idején:
A P. MOBIL, VAGY AKÁR A HOBO BLUES BAND, AZ LGT ÉS A BEATNEMZEDÉK EGYÉB SZTÁRJAI NEM LAGYMATAG SZERELMES DALOKAT ÍRTAK, HANEM MÉLYÉRTELMŰ, GYAKRAN ÁTHALLÁSOS SOROK JELLEMEZTÉK ŐKET.
Emlékszem, amikor gimnáziumban verselemzést tanultunk, a kedvenc számaimat is elkezdtem hasonló módszerekkel tanulmányozni. Például a P. Mobilnak A főnix éjszakája című számában felfedeztem a magát folyamatosan képző, és ezáltal – miként a címe is utal rá – újra és újra feltámadó zenész képét. Később pedig, amikor 1983-ban bemutatták az István, a királyt a Királydombon, izgalmas volt észrevenni a rengeteg áthallást Koppány és Nagy Imre 1956-ban betöltött szerepe között.
FOTÓ: POLYÁK ATTILA – ORIGO
És a lelkes rajongás miként vált kultúrmissziós tevékenységgé?
Apám egy technológiai vállalat beruházási főmérnökeként dolgozott, így sokat járt Nyugat-Európában különböző gépsorok vásárlása kapcsán. Így mi mással is lephette volna meg a fiát, mint különböző félprofesszionális hang- és képrögzítő technológiával? Amikor kaptam tőle egy Akai orsós magnót, a tízkilós készüléket sok koncertre elcipeltem magammal, hogy felvételeket készítsek. A technikusokkal gyakran meggyűlt a bajom, sokuk csak hosszú alkudozás után engedte meg, hogy a keverőasztalhoz csatlakoztassam a készüléket. Viszont a magnó olyan jó minőségben rögzítette a hangot, hogy rögtön felkeltette néhány zenész figyelmét. Így barátkoztam össze – többek közt – Bencsik Sándorral, azaz Samuval, a P. Mobil egykori gitárosával, aki nagyon örült a felvételeknek, mindig visszahallgatta azokat, hogy tanuljon belőlük, rendkívül maximalista volt. A halála után, 1987-ben fogalmazódott meg bennem, hogy az – eddig meg nem jelent – örökségét nem szabad veszni hagyni, meg kell őrizni és közkinccsé kell tenni.
Hogyan gyarapodott a gyűjtemény a későbbiekben?
A kilencvenes években ismerkedtem meg Bálint Csabával, az 1999-ben alapított Rockmúzeum igazgatójával, aki szintén érdekelt volt a régi anyagok archiválásában, és lelkesen készített felvételeket is. Akkor elkezdtük rendszerezni az anyagainkat.
Néhány éve kissé átalakult a csapat: Bálint Csaba elkezdett dolgozni a Rockmúzeum létrehozásán, jómagam Csiga Sándor dalszövegíróval, Bese „Jozé” László zenei producerrel és szakújságíróval, továbbá Boros Csaba Tamás zenei szakértővel – aki jelenleg még Londonban él, és a BBC archívumából gyűjti az Angliában fellépett magyar előadókról fennmaradt felvételeket –, valamint
BENKŐ LÁSZLÓ, AZ OMEGA NEMRÉG ELHUNYT ALAPÍTÓ TAGJA RÉSZVÉTELÉVEL NEKIÁLLTUNK EGY SOHA MEG NEM JELENT FELVÉTELEKET ŐRZŐ KÖZGYŰJTEMÉNY FELÁLLÍTÁSÁNAK.
Tiszteletünk jeléül róla fogjuk elnevezni a gyűjteményt.
Nagyságrendileg hány felvétel gyűlt össze az évtizedek alatt?
Én nagyjából kétezer, a társaimmal együtt összesen pedig körülbelül öt-hatezer felvételt őrzünk, amely igencsak komoly mennyiség. Vannak közöttük teljes, vagy éppen csak öt-tízperces koncertrészletek, demófelvételek, de természetesen fényképek, illetve film- és videófelvételek.
Melyek a gyűjtemény legkülönlegesebb darabjai?
Nehéz egyet-egyet kiválasztani, de az egyik legérdekesebb mindenképpen a Gemini együtteshez kötődik. Amikor a zenekar 1970-ben Balatonszemesen lépett fel, Markó András orgonista rögzítette a műsort, amely több szempontból is különlegesre sikeredett. Novai Gábor akkoriban teljesítette a sorkatonai szolgálatot, de elkéredzkedett szabadságra, és megjelent a koncerten, majd elénekelte a Lehajtott fejjel című számot, illetve annak egy korai változatát. Utóbbi ebben a formában csak ott és akkor hangzott el, hiszen később Révész Sándor előadásában, a Generál együttes dalaként vált slágerré.
FOTÓ: POLYÁK ATTILA – ORIGO
ÉS HA MÁR RÉVÉSZ SÁNDOR SZÓBA KERÜLT: ŐRZÜNK EGY OLYAN PIRAMIS-FELVÉTELT 1975-BŐL, AMELYEN MÉG NEM Ő VOLT AZ EGYÜTTES FRONTEMBERE, HANEM GALLAI PÉTER ÉS LÉVAY TIBOR ÉNEKELT.
A koncert a csepeli Martos Flóra Művelődési Házban zajlott, és számos olyan dal elhangzott, amelyet nem rögzítettek lemezre később. Illetve ezen az estén játszották első alkalommal az egyik leghíresebb számukat, az Elment a kedvedet…
A teljes cikk itt olvasható: https://www.origo.hu/kultura/20210809-a-rockzene-a-nemzeti-kulturank-resze-benklo-laszlo-ttt-nemzeti-beat-pop-es-rockarchivum.html
