Papp Gyula billentyűs, zeneszerző, a budapesti Újszínház zenei vezetője és a soproni Petőfi Színház zenei tanácsadója. Az elmúlt ötven év folyamán közel 250 lemezt játszott fel, miközben nagyjából ugyanennyi zenés darabot tett színre. Továbbá írt három színdarabot és két évtizede a békéscsabai Jókai Színháznak is dolgozik.
Az idén 70 éves Papp Gyula 2021. október 11-én “Generációk közt” címmel tart Életműkoncertet a budapesti Erkel Színházban. Ennek kapcsán kértük fel egy karrier összegző beszélgetésre, melyben saját szavaival mutatja be az elmúlt félszáz év fontosabb mérföldköveit.
A harmadik részben a Dinamit első felvonásának időszakát, valamint a P.S. Band és a Safari együttesek történeteit elevenítettük fel. Közben szóba került a “Julio Pappa” művésznév, mint előadói alteregó eredete; valamint néhány, Gyulához kapcsolódó lemez, Szűcs Judith, Varga Miklós és Szörényi Levente albumai, továbbá természetesen az “István, a király” kapcsán sem maradunk vonatkozó Papp Gyula sztori nélkül…
A második részben eljutottunk a Skorpió első korszakának a végéig. Karesz újjászervezte a zenekarát, ti pedig megalapítottátok a Dinamit együttest.
1979. április 4-én a Skorpió felbomlott. Karesz vitte tovább a Skorpió nevet, mi hárman pedig új zenekar építésébe kezdtünk. Németh Gabi hozta a Miniből az öccsét, Lojzit basszusgitározni. Igen ám, de kellett még egy frontember is. Ki legyen az énekes? A technikusok nagyon sok zenekart hangosítottak. Kérdem tőlük: “Ki énekel most a legjobban? De olyan ám, akinek a hangja illik a hard rockhoz, amit játszani akarunk.” Hárman egyszerre mondták, hogy: „Vikidál!” Megnéztük testületileg a banda többi tagjával, Gyula mindenkinek nagyon tetszett.
Könnyű volt elcsábítani? A P. Mobil a fénykorát élte, nagylemez nélkül is sikert sikerre halmoztak.
Volt egy zenekari szerződés közöttük, hogy aki elhagyja a P. Mobil együttest, százezer forintot kell fizessen a többieknek, a zenekari kasszába. Az most nem tudom hány millió lehetne ez, de sok volt ez ekkoriban is. A lényeg, hogy volt egy harmadik pont, ami bizonyos esetekben mentességet biztosított a fizetés alól. Magyarán katonaság vagy betegség esetén nincs fizetési kötelezettség. Az utóbbit választottam. Sikerrel.
Gyula tehát sokadszorra is lelépett a P. Mobilból, ezúttal tartósan. A közönség, különösen a mobilosok viszont nehezen fogadták el a változást. Miközben némely állami sajtóorgánum is ellenetek fordult…
Nem igazán volt alapja annak a híresztelésnek, hogy a Dinamit államilag támogatott zenekar. Először is, a Skorpió magától bomlott fel. Persze, kaptunk a hanglemezgyártól szerződést és néhány plakátot is. De miért ne kaptunk volna? Én akkor már nyolc aranylemezen voltam túl. A másik két tag is jött velem a négytagú bandából, szintén aranylemezekkel. Mégis, mi oka lett volna bárkinek is, hogy évekig-évtizedekig parkoltassa az addigi Skorpió háromnegyedét? Másodszor az is igaz, hogy Vikidál elhívása és a P. Mobil úgymond leszalámizása miatt sokan haragudtak ránk. Ezért is „állami rockzenekarozták” a bandát. De az igazság az, hogy Vikidál Gyula el is akart jönni a P. Mobilból. Nem először próbálta otthagyni a zenekart. Az orvos mondta: „Ha Gyula marad, tönkremegy teljesen idegileg!”
Miként alakult a Dinamit története?
Felvettünk két kislemezt, majd két nagylemezt. Utóbbit már Lugosi Lacival kiegészülve, kétgitáros felállásban. Megítélésem szerint ezek közül az 1979-ben rögzített két kislemez négy dala szól a legjobban. Kár, hogy utána már nem Kovács Györgyöt kaptuk hangmérnökként az első nagylemezhez is.
Hogy fogadta a közönség a Dinamit produkciót?
Alapvetően nagyon jól. Minden lemezünk jól fogyott. A két kislemez után a két nagy is. Szerencsére az 1981-es “A híd” már jobban is szólt, mint az elődje. Ennek az összes szövegét S.Nagy Pista írta, csakúgy, mint később, Varga Miki “Európa” nagylemezét, kivéve a címadó számot, ami már korábban kijött kislemezen. Viszont – sajnos- a koncertjeinken minden alkalommal szervezetten árulózott szegény Gyulára egy tömör mag. Pedig ő nem ezt érdemelte! Különösen, hogy minden olyan P. Mobil és P. Box szám dallamát Vikidál Gyula alkotta meg, amelyik az ő időszakában született. Az pedig kőkeményen zeneszerzés! Szeretném egy életre helyre tenni, mert nagyon fontos dolog. Jogtalanság volt kihagyni őt a szerzők közül. Bár ez szerintem inkább a jogi ismeretek hiányának tudható be, semmiképp sem rosszindulatnak – a többi szerző tekintetében.
Lugót is árulózták a ricsések?
Nem. Lugóval soha, senkinek semmi baja nem volt. Fantasztikus gitáros volt és nagyszerű barát, valamint nagyon jó zeneszerző.
Készült a Dinamit legénységével egy harmadik nagylemez is. Szűcs Judith második albuma, aminek részedről volt már előzménye.
Szűcs Judit, Szűcs Antal Gábor húga fodrászkodott, majd gondolt egyet és elindult a Ki Mit Tud-on. Aztán meg is nyerte. A nagyszerű menedzseri vénával rendelkező Várszegi Gábor, aki akkor a Gemini együttes basszusgitárosa volt, szövegeket írt Juditnak és befuttatta. Az első albumot a Color együttes tagjai, Delhusa Gjon, Szűcs Totya, Ihász Gábor és én írtuk. A nagylemez 1978-ban jelent meg, “Táncolj még!” címmel. A másodikat már a Dinamittal vettük fel. Erre Szűcs Totya és én írtunk dalokat, a szövegeket pedig ismét Várszegi Gábor.
Nem éreztétek cikinek, hogy őszinte, kőkemény rockerként egy diszkós csajszit kísértek? Anno voltak ilyen reakciók is, főleg Gyula miatt, az eleve zabos mobilosok között. Persze az is egy őszinte reakció, ha egy egészséges férfiember hosszasan elidőz a szemrevaló énekesnőben gyönyörködve…
Judit Totya húga. Mindig természetesnek éreztem, hogy albumokat készítünk neki. A szüleiket is nagyon szerettem. Jó volt náluk lenni Sashalmon. Egyébként az együttműködést a szakmában senki nem nehezményezte. De ha úgy is lett volna, akkor sem érdekelte volna egyikünket sem. Szuverén magyar állampolgár vagyok. Hadd dolgozzak már azzal, akivel akarok!
Mihez kezdtél a Dinamit után?
A zenekar felbomlása után az egyik Svédországban élő barátom azt ajánlotta, hogy csináljunk egy nemzetközi, svéd-magyar együttest. Megkérdeztem Erdős doktort: “Lehet-e ilyet?” „Várj egy hónapot, megkérdezem Aczélt!” – felelte. Lehetett. Már 1982-t írtunk. Lazult a lánc. Eredetileg a “P.S. Band” nevet adtuk az együttesnek. Ezt a “P.S. I Love You” című Beatles dal ihlette, ezen kívül a Papp-Swardmark nevek adták az ötletet. Először csak két Svédországban élő magyar, Bela Swardmark és Jozef Barabas voltak a tagok svéd részről. Felvettünk egy kislemezt, majd adtunk két koncertet a Kertészeti Egyetem aulájában.
Ha jól tudom, ez azért nem ment ilyen egyszerűen…
A lemezfelvételt követően, a lehallgatásnál, a „nagyformátumú” Bors Jenő kiszúrta, hogy Katona Klári is énekel egy-két sort. “Letörölni!” – parancsolta. Végül Postássy Juli énekelte fel Klári szólamát.
De odakinn sem volt mindenki elégedett…
Varga Mikin és rajtam kívül mindenkivel baja volt Swardmarknak – az együttes kísérőzenészeit illetően. Gyakorlatilag mi hárman voltunk a P.S. Band. „Meglátod, – mondta – ha hozom Janne Schaffert, aki az ABBA session gitárosa és feljátsszák az albumot, Christian Weltman basszusgitárossal és Magnus Persson dobossal, egész másképp fognak szólni a dalaink!” Ebben 100 %-ig igaza lett. Ahogy Marcello Manci göteborgi, „Vivaldi” nevezetű stúdiójában közvetlen a felvétel előtt elpróbáltuk a dalokat, adrenalin felhőbe kerültem. Világszínvonal! Erre ott és akkor azonnal rájöttem.
Ez volt a névváltozás oka?
Az akkori menedzserünket Finn Johansson-nak hívták, apja svéd, anyja norvég volt. A producerünk pedig Gus Eden, az angol világsztár, akinek a Love Affair volt a zenekara. Mindketten nagyszerű tanácsokkal láttak el bennünket. Ők javasolták, hogy adjunk egy jobb nevet a bandának. Végül Bela hozta az új zenekarnevet: Safari. Utáltam, de belementem. Gus az én nevemmel sem volt kibékülve. “Nehéz angolul mondani, hogy Gyula. Túl kemény.” – sommázta a véleményét. „Mi a fordítása?” – kérdezte. „Julio” – felelte Bela. „Akkor legyen Julio Papa”. “De két p-vel írom…” – okvetetlenkedtem. „Annál jobb! Jobban vonzza a szemet, ha két p-vel van írva. Milyen papa? Aki ráadásul két p-s.” Így lettem Julio Pappa.
Bárcsak volna nálunk is néhány ilyen hozzáértő producer, döntési helyzetben!
Nem gondoltam, hogy amikor hazajövünk, Benkő Lacival rögtön össze fogok futni. Azonnal szóba is hozta, mennyire jó ötletnek tartja ezt a sztorit. Zeneileg Gus nagyszerű tanácsokat adott. “Ez a dal legyen reggae!” – tanácsolta. Megfogadtuk. Tényleg jobb lett úgy a nóta. Végül ennek az albumnak köszönhettem, hogy a szakmában nagyobb elismertséget szereztem, az addigra tízre bővült aranylemezeken túl.
A magyar közönséghez viszont csak késve jutott el…
A menedzserünk azt remélte, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat majd három dollárért megveszi darabját az albumnak. De Bors Jenő igazgató elzárkózott.
Mihez kezdtetek így a Safarival?
Hála Csanády Lilinek, a Kossuth Klub akkori igazgatójának, 1984-ben megvalósítottunk egy magyarországi turnét. Három nagyváros: Miskolc, Szombathely, Debrecen, majd a budapesti Körcsarnok és a Hilton szálló bálterme voltak a színhelyek. A menedzserünk viszont tönkrement. Másfél év múlva, amikorra a Safari LP-nek köszönhetően, Varga Miki már címszerepet kapott az “István, a király”-ban, akkor jelent csak meg itthon az anyag. Gyakorlatilag posztumusz, utólag.
Miért változott meg az itthoni kiadáson a frontborító?
Borsék csak a gatefold borító két belső oldalát használták, hogy a hazai ne kinyithatós legyen. Szarrágás… Az egyszerűsített borítóra viszont rányomtak egy piros alapú pöttyöt, amire fehérrel ráírták: „Varga Miklós angol nyelvű felvétele”. Így nem tudott üzemelni a svéd-magyar formáció. Rajtunk kívül kinyírták a Syrius-t, a Taurus-t és sorolhatnám, még hány zenekart. De még utánunk is ellehetetlenítették például a Fáraó-t vagy a Senator-t. Ilyen időket éltünk.
Bizonyos nézőpontból a svéd-magyar csapat utóélete a Varga Miklós Band, illetve annak debütalbuma is…
Becsületből, hogy ne bántsam meg Bela Swardmarkot, azt mondtam Varga Mikinek: “Csináljunk neked szólókarriert!” Ezt később is csak azért bántam meg, mert két évre rá valaki azt mondta: „Jól játszol a Varga Miki zenekarával is…” Mindezek után két úriember, akiknek udvariasságból nem mondom a nevüket, felajánlották Mikinek, hogy ők sztárt csinálnak belőle! De hát, már az volt! Közben viszont lehetetlen körülményeket teremtettek számomra a bandában. Olyan szerződést alkottak, amit tudván tudtak, hogy nem fogom aláírni. Addigra untam meg, hogy minden bandába válogatok, nagyszerű zenészeket viszek, de mégsem úgy működnek a dolgok, ahogy kellene.
Az “Európa” című kislemez közben hatalmas sikert aratott, akárcsak egy évre rá, az azonos című bemutatkozó nagylemez is…
Amikor Miki mutatta nekem a Dési Huber Művelődési Házban, aminek akkor az a Varga Misi volt az igazgatója, aki a szöveget írta, egyből tudtam, hogy ebből idézőjelben “úttörőtábor nóta” lesz, tehát, kurva nagy siker. A későbbi nagylemezre új felvétel készült, hogy egységesen szóljon az album. A parlament előtt rendeztek egy rockkoncertet, ahol az összes akkori sztár fellépett, köztük a Varga Miklós Band is az Európával. Sosem felejtem el milyen különleges élmény volt, mikor lézerrel, több nyelven kivetítették, hogy “béke”, majd százezer ember szájából hangzott fel, hogy “mir” vagy “pax”…
Varga Miklós és együttese is részt vett a “Slágerbarátság ‘84” című gála- és rádióműsorban. Nívós feldolgozást tettetek az asztalra egy szovjet slágerből. Kinek az ötlete volt, Alexander Szitkoverszkíj “Istina” című szerzeménye, a későbbi “Miért menekülsz?”
Nyilván a moszkvai VIT-re készült a magyar kulturális delegáció, feltevésem szerint amiatt szerezték ezt a rádiós fesztivált.
Térjünk vissza az “István, a király” című rockoperához!
Az “Utazás” című Szörényi Levente szólólemez után nagyjából tíz évvel felkérést kaptam az “István, a király” Hammond szólamának feljátszására is. 1983 tavaszán Levente hívott, hogy látogassam meg. Nem sokkal korábban jöttem haza Göteborgból, a Safari lemezfelvételéről. A Varga Mikivel készült „That Was Then, This Is Now” című album hanganyagát itthon odaadtam Riskó Géza újságíró barátomnak, aki továbbadta Koltay Gábor rendezőnek, Gábor pedig Leventéhez juttatta el, az akkor még csak kazettán meglévő albumot.
Az elején jártak még a szereposztásnak, akkor még csak Vikidál Gyula kapta meg Koppány szerepét, illetve Nagy Feró Laborcét. Szóval átmentem és meghallgathattam az egész művet, egy darab spanyol gitáron. Közvetlen utána Levente azt mondta: „Ezen is te fogsz Hammondozni, mint az Utazáson.” Majd a Safari kazettát visszaadva folytatta: „Nem vagyok elájulva, ha angolul énekelnek, de ahogy ez a lemez szól! Hozzájárulsz ahhoz, hogy az énekesed kapja meg a címszerepet?” Paffá lettem! “Természetesen, én vagyok a legboldogabb ez esetben.” – feleltem. Később Sitkén szólalt meg oratórikus formában az “István, a király”, első alkalommal élő hangszerekkel, 1988-ban. Majd 1990-ben Szegeden a Dóm téren, Koltay Gábor rendezésében, kilenc alkalommal.
Az “Utazás”, a Kovács Kati lemez és az “István, a király” után egy negyedik Szörényi album is megjelent, melyen hallható az orgonajátékod…
1986-ban ismét felkért Szörényi Levente, hogy Hammondozzak a következő szólóalbumán, mely “Végtelen úton” címmel került a boltok polcaira. Szeretek Leventével dolgozni, mert a munkámat követően szavakban is mindig kifejezte nagyrabecsülését, kivétel nélkül minden alkalommal.
Folytatjuk!
Fotók: Papp Gyula 70 Életműkoncert / Papp Gyula archívuma, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum
