Az 1996-ban megjelent „Broken China” Rick pályafutását tekintve egyedülálló módon, kivételesen komoly promóciót kapott. Talán azért, mert az évben nem volt más Pink Floyd, David Gilmour vagy Roger Waters megjelenés. Talán azért, mert a kiadói vezetés is felismerte, hogy micsoda gyöngyszemet áll módjukban gondozni. Mindenesetre Rick Wrightnak ezúttal nem lehetett oka panaszra. Illetve mégis, de arról már nem a kiadó tehetett, hogy a kritikusok egy része nem vette a fáradtságot, hogy még a könnyelmű írogatás előtt megismerje albumot. Miként arról sem, hogy végül a CD és kazetta nem fogyott olyan mértékben, hogy bármelyik szervezőiroda be mert volna vállalni egy önálló Richard Wright turnét. Különösen David Gilmour szereplése nélkül…

Tehát a „Broken China” támogatására először is készült egy azonos című sampler CD, a rádiók és újságírók részére. A négy, könnyebben hallgatható dal (Night Of A Thousand Furry Toys, Breakthrough, Satellite, Along The Shoreline) egy egyszerűsített borítóba került. A kartontok elején és hátulján a vízbe ugró, illetve onnét kitörő hölgy látható; magán a korongon pedig a négy szvit szimbóluma, albumsorrendben. Ennél jobban nem lehetett volna szájba rágni a lényeget. Főleg, hogy szöveges ismertető is járt az EMI promóciós ajándéka mellé. Sajnos ennek ellenére sem sikerült a firkászok egy jó részének befogadni a fő mondanivalót. Olvasva a korabeli zöldségeket, megállapítható, nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt negyedszázadban nem sokat változott a médiamunkások többségének hozzáállása. Mély tisztelet a kivételnek!

Második promo kiadványként egy VHS kazetta érkezett, a „Night Of A Thousand Furry Toys” csodás klipjével. A Pink Floyd szintű albumhoz egy Pink Floyd színvonalú klip készült, Storm Thorgerson rendezésében. A feledhetetlen képsorokon a még újszülött csecsemő Millie szemszögéből láthatjuk a külvilágot. Az elején még homályosan, majd idővel tisztul a kép. A ringó bölcsőből kitekintve láthatjuk a barátokat és hozzátartozókat. Az első szvit jelképének számító játékmackó is előkerül. Ekkor még a helyén van a feje… A babuska fölé belógatott játékok között pedig a borítón szereplő vízbe ugró, onnan kijövő hölgy is szerepel. Persze a cenzúrára és a leadhatóságra gondolva, a tévéknek küldött verzióban („with bra version”) még melltartót varázsoltak rá… Látva-hallva ezt a tömény zsenialitást, az ember önkéntelenül is álmodozni kezd, milyen jó kis filmet lehetett volna összerakni, ha lett volna rá keret. Az album összes dalát, ebben a minőségen megfilmesíteni… Közben, a zeneipari mókamikik értéktelen egynyári akusztikai szemétre költötték a milliárdokat…

A kiadói promóció fő csapása persze akkor is főként az akkori fiatalokat célozta meg, így a „Runaway” és a „Night Of A Thousand Furry Toys” egy remix EP-t is kapott, mely a címadó számot két-, utóbbit egy, táncolhatónak gondolt változatban tartalmazza. A kiadvány CD-n és vinil maxin is megjelent. A borítókon pedig megfordították a sorrendet, talán nem is véletlenül. Tehát a remixek borítóin már fordított sorrendben szerepel az alap képpár, elöl látható a vízből kijövő „csöcsös néni” és hátul a vízbeugrás pillanata a csinos lábakkal. Rick köztudottan szerette a szépet… Persze azért az ügyes PR szakemberek igyekeztek elébe menni a dolgoknak és a hivatalos kommunikációban finomítani a nyilvánvalón. Ezért a vinil változat reklámmatricáján az A-oldal, mint „fej-oldal” („headside”), a B pedig, mint „láb-oldal” („legside”) szerepel, a korong lemezcímkéin megismételt design-nak megfelelően.

A downtempo, ambient jellegű remixekért Rick persze ismét kapott hideget és meleget. Pedig, ha a „The Big Spliff” kiszivárgott demót vesszük alapul, vagy a „The Endless River” bizonyos részeit, akkor nem nehéz felismerni, hogy a múlt század ’90-es éveinek közepe táján bizony ilyesmikben (is) gondolkodtak a főhősök. Sőt, ha jobban belegondolunk, akkor igen sok a hasonlóság a Pink Floyd és a „Runaway” mixeket elkövető The Orb művészetében. Különösen, ha azok lényegi részére tekintünk, a drogok hatásán messze túlmutató pszichedelikus témákra: az álmok, csodák, vágyak, képzelgések, délibábok, jelenések, merengések, víziók, meditálások, emlékek, a rosszullét, az eufória és úgy általában az érzelmi élet és képzeletvilág egymással erősen összefüggő művészi megjelenítésére. Az eleve belső utazásra hívó, magába forduló, elszállós zenei világra; a lebegős, meditatív, melankolikus hangulatokra.

Ez utóbbi az egész kiadványt jellemzi, mind az Orb remixeket, mind William Orbit és Matt Ducasse munkáját. Ha lehántjuk róluk a korszak divatosnak számító ritmusalapjait, akkor még művész(kedő) füllel is értelmezhetők a trackek. De persze azokkal együtt is működnek. Nyitottság kérdése az egész, ez a korabeli éles vitákban, a való világban is jól tükröződtek.

Mindenesetre a bő húsz perces hanganyag annak ellenére is érdekes és értékes hallgatnivaló, hogy sem a rocker hátterű floyderek nem zárták a szívükbe, sem az elektronikus zenékre bulizó fiatalok körében nem lett sláger. A vinil változat különösen szép, ráadásul jól is szól, így akár a komolyabb gyűjtemények egyik ékköve is lehet. Ízlés kérdése.

Folytatjuk!

A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése, részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!