Kiadó: e-Music

A rock és a metal mezsgyéjén mozgó, kemény, gitárcentrikus lemezzel jelentkezett az MZ Projekt.  Magyar Zoltán gitáros tizenegy esztendeje kezdett készülni arra, hogy kiírhassa magából három és fél évtizednyi zenei munkássága alatt felgyűlt dallam-, illetve szövegötleteit; a hangzó anyag végül az e-Music kiadó gondozásában látott napvilágot. Az Egy álom elég szerzői lemez központi témája a szerelem, amelyet a gitároson kívül neves és kevésbé ismert, ám kiváló énekes-, illetve hangszeres előadók tolmácsolnak. 

Ha álomfejtők lennénk, mindenekelőtt a sokszínű és eklektikus borítóra pillantva próbálnánk következtetni a három osztatú digipak borító rejtette digitális korong tartalmára. Tudjuk, egy mélyalvásos látomás sokféle lehet, amelyre komoly befolyással bír az álmodó mentális-, lelki állapota. E tekintetben és általánosságban beszélhetünk pozitív élményről (ilyenkor sajnáljuk igazán az ébresztőóra kíméletlen figyelmeztetését), vagy épp az ellenkezőjéről, amely viszont jótékony hatást fejt ki a verejtékes rémálomból felriadókra. Előbbi kategóriát erősítik az erotikus-, vagy éppen a szép szerelmi álmok látomásai. Ennyit a költők által is gyakorta használt kifejezésről, amely itt, a lemez-, valamint több dal címét is figyelembe véve talán többször fordul elő a kelleténél…

Szerencsére az MZ Projekt Egy álom elég című albuma nem a rémlátomásokat, inkább a legszebb emberi érzést, a szerelmet igyekszik dalba önteni, és megint csak szerencsére nem szirupos-csöpögős táncdal formájában, hanem a rock és a metal mezsgyéjén egyensúlyozó kemény, gitárcentrikus muzsikával. A túláradó érzelem illetve a metal „zúzás” találkozása érdekes, izgalmas kontrasztot eredményez, és nem is példanélküli a nemzetközi-, illetve a hazai rock történelmében. Gitárcentrikus muzsikát emlegettünk, amelynek szerzője, illetve előadója Magyar Zoltán, aki – egyelőre főként – a rock-, metal szcéna ismert alakja. 1987-től, azaz tizenhárom évesen fogott először hangszert a kezébe, amelyet azóta sem akar elengedni. Maróthy Zoltán és Szekeres Tamás gitárzsenik oktatták, majd amikor kezdte kinőni magát, olyan zenei nagyságokkal muzsikált közös színpadon, mint a néhai Póka Egon basszusgitáros, Debreczeni Ferenc Omega-dobos, Keresztes Ildikó énekes, Gömöry Zsolt Edda billentyűs, vagy éppen a hazai blues-rock gitárosok doyenje, Tátrai Tibor. Gary Moore-fanként nyúzta a hathúrost az Empty Rooms tribute zenekarban, de szerzőként és gitárosként közreműködött a Joy Music Band, a Rebel, valamit a Saqqara formációk lemezein is.

Innen, mondhatni egyenes az út az e-Music kiadó gondozásában napvilágot látott első önálló, szerzői albumáig, amelyre neves és kevésbé ismert, de kiváló énekes-, illetve hangszeres közreműködőket hívott. Utóbbiak közül is kiemelkedő a még ’98-ban indult MZ Projekt-es zenésztársa, Bruckner Viktor, aki egy személyben az album zenei rendezője, valamint az úgynevezett „virtuális hangszerek” – billentyűk, dob-basszus, szintetizátorok – technikai megszólaltatója; ugyanakkor a masteranyag készítőjeként, keverőjeként a lemez hangzásvilágáért is felel. Nem nehéz kikövetkeztetni tehát, hogy csupán a gitárok, az ének és a vokálok szólalnak meg felvételről, a többi a gép dolga.

Akár az élénk színekkel operáló, rengeteg információt halomba sűrítő borító grafikája (ugyancsak a szerző műve), úgy az MZ Projekt muzsikája sem tuszkolható be egy adott művészi kategóriába, zenei stílusba. Ha mégis megpróbálkoznánk ezzel, úgy – a kritikus szubjektív véleménye alapján – alapvetően dallamos, néhol metalba hajló, máskor slágergyanús, vokálokkal dúsított rock lenne az eredmény. Egy valamirevaló gitáros fokozottan figyel az úgynevezett „soundjára”, ilyen módon a szerzői lemezen is megfelelő hangsúlyt kap a megszólalás; a játéktechnikán félreérthetetlenül érződnek a példaképek, a nyolcvanas-kilencvenes évek gitárhőseinek hatásai. A néhol hiperűrsebességbe csapó, ezzel együtt ízes gitárfutamok – akár az operametalban – jól megférnek a nagyívű, fülbemászó, tiszta vokállal megtámogatott dallamokkal. Kálmán György énekes kvalitásai jól ismertek az újkori Dinamitból, vagy még újabban a Jankai Béla féle B-52, illetve Triász formációkból, nem véletlen tartják Vikidál Gyula utódjának. Kiemelkedő a Holnapról álmodtam vérpezsdítő-slágeres tétele, az ugyancsak tempós Vár ránk az élet, vagy éppen a záró nóta, az önfeledt zenei száguldozás után megnyugvást hozó Mindig és örökké lassú, méltóságteljes tétele, amely megint csak érdekes kontrasztot képez a sok felpörgetett gitárszólóval. De a nyugisabbak közé sorolható az Éld meg az álmaid, vagy épp az Emlékek útján is: mindkettő lágy, akusztikus gitár bevezetőjével hívja fel magára a figyelmet. Garda Zsuzsa vokalista nem érdemtelenül kap duett szerepet a Lelked megtalál operametalos opuszában, míg az egyetlen instrumentális dalt (Tűzmadár) Alapi Istvánnal – mondanunk sem kell, a tőle megszokott virtuozitással – közösen gitározza.   

Az Egy álom elég – rock ide, metal oda – az érzelmek lemeze. Úgy a zenében, mint dalszövegben a szerző legbelső érzéseinek ad – szó szerint – hangot a maga eszközeivel. Márpedig az érzelem, mint olyan, meglehetősen ritka kincs mai, érdekközpontú világunkban.