Török Ádám és a Mini történtét sokan, sokféleképpen feldolgozták már. Azonban magukról a konkrét lemezekről, főleg a rendszerváltás után készült albumok részleteiről aránylag kevés szó esett. Lemezleltár rovatunkban ezúttal Török Ádám hivatalos hanghordozóit vesszük sorba.
A második részben a Mini negyedik kislemezét, az első négy nagylemezt, valamint az azokhoz kapcsolódó felvételeket vesézzük ki. Az úgynevezett ezüstkorszak mellett szóba kerülnek még az átmeneti felállások.
Csapjunk egyből a közepébe! A negyedik Mini kislemez egy split kiadvány. A Color együttessel közös korong B-oldalán hallható „Minden változó” a „Metronóm ’77” dala volt. Más korszak, más felállás. Mit kell tudni a fesztiválhoz kötődő hanghordozóról és annak hátteréről?
1978-ra ismét ki voltunk jelölve, hogy lesz nagylemezünk, ezúttal már saját számokkal. Beck tanár úr, aki az MHV művészeti igazgatója volt, egy akadémiát végzett karmester, nagy nehezen elintézte. Nagyon szeretett engem. Mindig azt mondta, hogy „Olyan a Török, mint a Vivaldi: gyönyörű dallamok, de mindig ugyanazt csinálja.” Hát, igaza volt, szeretem a jó kis témákat megtartani. Mindenesetre neki sikerült kieszközölnie, hogy készülhessen nagylemezünk, méghozzá végre saját szerzeményekből, nem musical vagy más kötelező feladat végrehajtásaként. Erdős végül rábólintott.
A másik sztori, ami az MHV enyhülés mögött volt, hogy akkora nyomás volt rajtuk, mikor mi 1974-ben elkezdtünk a Mobillal az Ifiparkban játszani, hogy már nem igazán maradt más választásuk, mint minket is kiadni. Főleg, hogy volt egy csomó új dalunk, amiknek nem tudtak a szövegébe sem belekötni. Borsnak volt egy lánya, biztos tetszettem neki, 1976-ban elhívta az apját az Ifiparkba. Négyezer ember volt – fizető néző, kedden este! Mini-P. Mobil koncert. Most egy sportcsarnokban nem lenne ennyi, hétvégén sem. Elkezdtünk játszani. K.rva nagy siker volt. Utána behívatott Erdős. A következő dumával nyitott: „Maguk megjavultak! Végre megjavultak. Nagyon jó, hogy megjavultak!” Mondom, jó, végre foglalkoznak velünk. „Adjon be egy anyagot!” – folytatta. De hát már 1976 óta benn volt az agyagunk, az akkori úgymond „ezüstfelállás” dalaival. „Benn van a Wilpertnél.” – feleltem. „Ó, akkor kapnak stúdióidőt.” – mondta, majd felhívott egy titkárnőt. Egyből kaptunk is stúdióidőt, ha jól emlékszem 1977. november 16-tól 28-ig szólt, a Rottenbiller utcába.
Ami a gyakorlatban 1978-as nagylemez felvételét jelentette. Nem dühített, hogy csak tíz évvel a megalakulás után adtak lehetőséget egy sajátdalos debüt albumra?
Figyelj, nekünk akkor évi százhetven, száznyolcvan bulink volt. Lengyel turnéink, zsufi teltházzal. Úgy voltam vele, hogy hippiskedek, élőben játszom, jól keresek vele. K.rvára nem érdekelt, hogy kiadják-e vagy sem az anyagot. Felszedtem rengeteg csajt. Jókat buliztunk. Az élő zenében jó kis lé volt akkor. Sz@rtam én a lemezre. De azért mikor a lehetőség adódott: „Jó, csináljuk!” – választoltam Erdősnek, aztán ennyiben maradtunk…
Tartotta a szavát?
Igen. Eltelt némi idő. Jó pár hónappal később, valamikor nyáron megint csörög a telefon. „Egy hónap múlva indul a ’77-es fesztivál.” – köszönt be. Majd azzal folytatta Erdős elvtárs, hogy „Indulniuk kell a lemez miatt. Ez utasítás! Holnapra hozzon be egy nótát!” Nem volt választásunk. Ha azt mondom, hogy nem, akkor nincs nagylemez. Lemezhez beadott dallal nem lehetett jelentkezni, mert a fesztiválra új anyag kellett. Hát jó, megcsináljuk, b@ssza meg! Felszaladtam Németh Karcsiékhoz, aki gyorsan mutatott valami témát a zongorán. Mondtam neki, csináljuk meg! Azonnal nekiestünk. Ezért van, hogy a „Minden változó” dal olyan, mint egy félreértés. Szerintem a fuvolaszóló latinos, a nóta meg alapvetően diszkó. Akkoriban nagyon ment a latin disco. Csak ugye, mi alapvetően progresszív és fúziós, valamint jazz rockban utaztunk…
Tehát, egy napunk volt, hogy megírjunk egy dalt. Miután Karcsival végeztünk a zenei vázlattal, még aznap este lementem az Erzsébetbe, bepiáltam és megírtam a szöveget. Olyan is lett. Három feles barack után jött, hogy minden változó. Mert, hát, mint a történet is mutatja, tényleg minden változó. Az idő is röpül, a hajad is szürkül… Tudod, mikor egy huszonkilenc éves ember kezd ráébredni a halandóságára. Mindenesetre kényszerből megírtuk ezt a hülye számot. Bevittük a lemezgyárba, majd azt hallgattuk tőlük, hogy: „Nagyon jó! Nagyon jó!” Haha! Közben egy latin és disco keverék, sz@r szám. Egy nap alatt megírt gagyi. Borzalmas. Állítólag Módos Péter később mindenhol azt mesélte, hogy jöttek a tévébe a levelek, arról, hogy hogy kerülhetett be a műsorba egy ilyen szörnyű alak, mint én és egy ilyen gyenge dal? Haha!
Miben különbözött a ’70-es évtized második felének Mini zenekara a korai felállásoktól?
A tizenöt évig fennálló nagy Mininek 1968-1983 között két nagy korszaka volt: A Papp Gyula, Nemecsek, Nagyi és Török Ádám formáció, az aranykor, 1971-1973-ban. Majd az ezüstkorszak: Karcsi, Lojzi, Szivacs, Ádám felállással, illetve a végén már Kunu Laci basszusgitárossal dolgoztunk, 1976-1980 között. Az arany és ezüst korszak eltért. A Papp Gyulás Mini alapvetően egy prog rock banda volt, klasszikus zenei elemekkel. Míg a Németh Lojzi-Kunu féle banda egy fúziós rockot játszó együttes volt, tele jazz rock elemekkel…
Az ezüst- és az átmeneti korszakot is felidézi a 2018-as „Álomkoncert” című CD. Mutasd be, kérlek a különleges kiadványt!
Csodálatos „koncsertók”, keverőről felvéve. Az utánjátszás nélküli nyers koncertanyag a hangulat mellett még az is megmutatja, hogy milyen magas szinten játszottunk élőben. Tehát a ’70-es évek két nagy felállása játszik, tök élőben! Az „Álomkoncert” első formációja 1973-ból, a Papp Gyula lelépése utáni felállás: Nemecsek, Nagyi, Gallusz Gyuri és Ádám. Szerencsére a koncertfelvételen fennmaradt egy másik Bartók-átiratunk, a „Rondók”. Majd az „Álomkoncert” CD-második blokkjában a Lojzi, Karcsi, Szivacs és Ádám formáció hallható, 1977 idusán, még mindig az első nagylemez előtt. Egyik jobb, mint a másik. A Mini mindig élőben volt a legjobb. Az album harmadik részén pedig azt idézzük fel, mikor Tátraival és a Jammin együttessel játszottunk közösen, Pakson, az első fesztiválon, 1993-ban.
A „Rondók” mellett van még rajta néhány másik exkluzív darab is. Mit kell tudni a „Hideg láz” című dalról?
Gallusz egyetlen szerzeménye a Mininek, melynek a szövegét én írtam.
Már a Lojzis Mini adja elő a „Busótánc” és a ”Sevilla se kanál” dalokat…
Spéci jazz rock dalok, melyek elsősorban ismét a jazzfesztiválokra készültek. De aztán a nagylemezek lehetősége miatt kikerültek a fősodorból, és inkább csak rövidebb, popos nótákat kezdtünk játszani. Sajnos közben szép lassan elmaradtak a jazzfesztiválok is… 1986-ig még Kiss Imre sem hívott minket.
Tátrai már 1973-ban is játszott veled, néhány hónapig a Miniben.
Miután Galluszt kirúgtam 1973 augusztusában, akkor Tibuszt vettem be, aki szűk fél évig játszott velünk.
Tag is volt?
Igen. Decemberig volt, Nemecsekkel és Nagy Pistával nyomtuk. Tibivel két dalt csináltam. Az egyik az „Asztalhoz leültem”, a másik az „Apák és fiúk”. Ez a két Mini szám köthető hozzá.
Tibusz és Lojzi között milyen felállásban nyomultatok?
Karcsi, Nemecsek, Nagyi és én. Majd Bajka Imre lett a basszusgitáros.
Melyik hónapban alakult ki a három Németh plusz egy Török felállás?
1975 szeptemberében.
Akkor miért mindig 1976-tól számítjátok a Mini ezüst korszakának indulását? 1976-ban kezdtetek próbálni vagy koncertezni? Esetleg akkor készült az ezüst felállással az első közös szám?
Egyik sem. Azért ilyen az időszámítás, mert Nemecsek még a régi érát képviselte, Szivacs pedig már nagyon az újat. 1976 augusztusában került az együttesbe, és vele alakult ki a legendás Lojzi, Szivacs, Karcsi és én ezüstfelállás, mely augusztus 6-án debütált, Budaörsön.
1978-ban megtört a jég, végre ti is nagylemezhez jutottatok. Mutasd be, kérlek az akkori formációt!
Németh Lojzi korának egyik legjobb basszgitárosa. Akkor sokan Orszáczkyhoz hasonlították. Karcsi közel ötven éve velem játszik. Jó barát. Csodálatos zeneszerző. Szivacs virtuóz dobos. Fantasztikus, látványos zenész volt. Korának nagy sztárja. Kunu Laci pedig, a későbbi formációból, szintén csodás basszeros volt. Ma is rácsodálkozom, milyen magas fokon játszott funkot, jazz rockot és a többit is…
Mi alapján választottátok ki a „Vissza a városba” című korongon hallható szerzeményeket?
Új dalokat akartunk. Ezért egyedüliként csak a címadó maradt régről, ami nem jelent meg korábban, egyik Mini kislemezen sem.
Mutasd be, kérlek a „Vissza a városba” album dalait!
A „Vissza a városba” eredeti verzióját még Gyulával írtuk, 1972-ben. De itt, az első LP-n lett az igazi. A ’70-es évek egyik nagy rockhimnusza. A „Körbe-körbe” Németh Karcsi csodás szerzeménye. A „Fekete gép”-et hárman írtuk, egy korai jazz rock funk dal. A „Héjatánc” Lojzi kitűnő jazz rock műve. A „Hangok és jelek egy nem azonosított repülő tárgyról” közös munka, tele elektronikával. Az egyik legelvontabb Mini dal. A „Játék-rock” kompozíciót 1977. október 1-én az Ifipark záróbuliján mutattuk be, hatalmas sikere volt. Akkor úgy konferáltam be négyezer néző előtt, hogy „Jegesmedve rock”, mert esett az eső, és nagyon hideg volt. A „Vénuszdal” és a „Rakétaember” két nagy kedvencem. Kiemelkednek az egész Mini repertoárból. Mind a zene, mind a szöveg, mind a felvétel „fantasztiko”, bárhol megállják a helyüket…
A „Körbe-körbe” később a „Vuk” rádiójáték változatának LP- és kazetta-kiadására is felkerült. Mennyire lepte meg a bandát a felkérés?
Valaki kinézte. De nem mi intéztük zenekarilag. Teljes egészében Karcsi biznisze volt ez. Hála a sorsnak, jól járt vele!
1979-ben érkezett a második nagylemez. Némileg más felállásban, némileg könnyedebb hangnemben, részben már új dalokkal. Mi indokolta az irányvonal enyhe módosítását?
A lemezgyár ránk szólt, hogy játsszunk rövidebb dalokat és kevesebb hangszeres impro legyen. De azért így is került rá két instrumentális: az „Aphrodité” és az „Aszfaltdzsungel”, Karcsi remek dalai…
Mutasd be, kérlek az „Úton a Föld felé”album dalait!
A címadót Karcsival szereztük, amihez a felvételen négy éneksávot is csináltam. Sajnos S. Nagy itt már erősen belekontárkodott a szövegeimbe. De, ha nem veszem be szerzőnek, nem lett volna lemez. Persze én írtam a szövegeket,de a jogdíjakat a mai napig ők kapják. Több, mint negyven éve. Gondolj bele! A lemez legsikeresebb dala, a ma is sokszor játszott „Kell a barátság”, csak ez az egy szerzemény is hatalmas összeget, körülbelül egymillió forint jogdíjat termelt nekik, az eltelt negyven év alatt…
Mi szükség volt S. Nagy Istvánra, az „Úton a Föld felé” és a „Koncert” nagylemezek megjelenéséhez?
Sajna Bors Jenci 1978 végén letiltott a szövegírásról. Kellett egy stróman. Ez volt S. Nagy Pisti, aki beleírt egy-két krém-rém-rímet a szövegeimbe. De a lét is kapta, évtizedeken át.
Bors elvtárs miért tiltott le?
Még a „Vissza a városba” album hivatalos lehallgatásán történt, hogy Bors felordított: „Milyen hülyeségeket ír ez a Török?” El voltam vágva egy fél életre. A következő öt évben az S. Nagy mankó kellett… Az „Úton a Föld felé” lemez már ennek a következménye volt.
Szóval, a két instrumentálist már említettem. Örülök, hogy legalább ennyi csonkítatlanul megmaradt az eredeti elképzeléseinkből. A „Bem Rockpart 6” az én zenei és szövegi ötletem, szintén príma nóta, a kedvenc számom a második LP-ről. A „Majdnem szép vagy” és a „Ne nézz vissza haraggal” viszont az MHV-nak való megfelelni akarás gagyi terméke, ma is szégyellem… A „Nem tudom, hogy merre” pedig a Lojzival készült utolsó számunk…
Mit szóltál, mikor megtudtad, hogy Lojzi lelép a Dinamitba?
Hát nem örültem, gondolhatod. De végül sikerült megoldani, egy jó pótlással, Kunu Laci személyében…
1980-ban egy koncertfelvétellel jelentkeztetek, Závodi Janóval kiegészülve. A ti döntésetek volt, hogy a hanglemezgyár harmadszorra élő albumot adjon ki?
A mi ötletünk volt, de balul sült el. Ugyanis az ifiparkos falomlás miatt a Lőrinci Parkba kellett átvinni a bulit, az utolsó percben. Még így is kétezer fizető volt, de sajnos nem volt elég az áramerősség, így nagyon rossz lett a felvétel…
Az koncertalbum első fele gyakorlatilag addig kiadatlan, új szerzeményekből áll, míg a másik, egy csokor, a már ismert klasszikusokból.
Yes! Az első blokkot kifejezetten a koncertlemezre csináltuk. Kivéve, természetesen a „Fekete gép” nótát, melyet intrónak használtunk. A „Ne hátrálj”, a „Kolduskirály” és a „Senki sem vehet el tőlem” akkor vadi újak voltak. Sajnos S. Nagy itt is beletúrt a szövegeimbe és elég gáz is lett, mind a három…
Ha jól tudom, még a javarészt korábbi, ismert, elfogadott szerzemények ellenére is volt némi anomália. A „Játék-rock” szövegét már a stúdiólemezen betiltotta a cenzúra, ami ezúttal sem állhatott helyre. Mi lehetett az elvtársak baja a dal eredeti tartalmával?
Az utolsó pillanatban adtam be a sanzonbizottságnak. Valami ilyesmi volt: „Ordíts, kiabálj, énekelj nagymedve, korunk hőse…”Persze, hogy nem ment át, ezért lett helyette a „subidubasubappa” impró… Haha!
A Mini „Koncert” LP után három év szünet következett, majd egy kvázi búcsúlemez, a tizenötödik évfordulóra. Ismét változott a felállás, Lakatos Laci lett a dobos. De részben változott az addigi zenei, szövegi irány is. Mennyiben volt tudatos, hogy az előzőektől eltérő, a ’80-as évek kortárs jazz rock vonulatához jobban illeszkedő anyaggal rukkoltok elő?
A „Dzsungel” a Mini legerősebb jazz rock, latin, fúziós lemeze, Kunu világszínvonalú basszusjátékával. Az előző részben már említett Stefano Orlando Puracchio három könyvet írt a progrockról, melyben a Minit Európa három legjobb progrock együttesébe sorolja, a ’70 évek végén és a ’80-as évek elején. Az olasz zeneesztéta külön kiemelte a „Körbezárt a dzsungel” és a „Jaguárok, kolibrik és amazonok” című munkámat, ami felkerült a Bluelight angol CD válogatásra is.
Mutasd be, kérlek a „Dzsungel”album dalait!
A „Körbezárt a dzsungel” és a „Jaguárok, kolibrik és amazonok” a legjobb dalaim között vannak, Kunu fantasztikus játékával. Ez van az „Arménia” számban is, ami a két hónapos ruszki turnénkra asszociál. Az„Indul a koncert” és a „Mániákus nosztalgia” is telitalálat, tőlem és Karcsitól. Remek tempójú felvételek. Az „Álmodom” Karcsi szerzeménye, miként az „Őrtorony” is, bár utóbbinál volt egy kis segítség tőlem. A „Neon éjszakák” szintén nagyon nagy nóta és szöveg, ez közös szerzeményünk.
Megítélésed szerint miért nem ütött akkorát a „Dzsungel” LP, mint a korábbiak? Pedig zeneiség, eredetiség, ötlet, erő, energia bőven volt, van benne…
Ez az egyik legjobb munkánk, de már nem kellett az embereknek. 1982 novemberében vettük fel, majd ’83 áprilisában jelent meg. Az újhullám, a punk, valamint a videodisco tombolása idején… Elmaradtak a nézők, nem voltak bulik… Így, ’83 november 3-án, bezártam a boltot. A nagy Mini tizenöt év létezés után megszűnt.
A dalok viszont máig velünk élnek. Szerinted mi lehet az oka, hogy a Várszegi Gábor tulajdonolta Fotex sosem érezte szükségét, hogy CD formátumban is megjelentesse az általa birtokolt klasszikus Mini nagylemezeket?
Az ő szemükben nem volt akkora sikere a bandának, Várszegi különben sem kedvelt. De én még mindig játszom azokat a dalokat és szép sikerük van a világ számos részén. Míg azok a bandák, akiket ezerrel futattak, már rég a köménymagos levesben vannak…
Folytatjuk!
Fotók: Török Ádám archívuma, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum
