Lakatos Sándor “Alex” a Korál Tribute Band vezetője, szólógitárosa. Sanyit korábban a Team, a Spectrum, a Roll-R együttesekben, illetve Balázs Pali kísérőzenekarában is láthattuk, hallhattuk. A karantén-időszak remélhetően végleges lezárása és a visszatérő koncert után készült interjúban Alex az előzményekről, a KTB jelenéről és jövőbeli terveiről is vallott a Rockinform olvasóinak.
Először is, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!
A nevem Lakatos Sanyi. Észak-, azaz a szlovákiai Komáromban születtem, 1969. augusztus 25-én.
Volt valamilyen előzménye a zenész-pályának a családodban? Gyerekkorodban tanultál zenét?
Igen, az édesanyám családjában voltak, illetve vannak zenészek. De mivel távol élünk egymástól, a zene szeretete önmagától alakult ki bennem. Hatéves koromban a szüleim beírattak a zeneiskolába, zongora szakra, amit két hónap elteltével sikerült is otthagynom…
Az igazi nagy szerelem a gitár lett. Tizennégy évesen kaptam a szüleimtől az első gitáromat, mely egy csehszlovák elektromos hangszer volt, Jolana Alfa névre hallgatott. Majd az egyik unokatestvérem megmutatta az alap akkordokat, azok elsajátítása után autodidakta módon történt a tanulás, a hangszer felfedezése. Teszem hozzá, elég rögös volt az út, hiszen akkoriban, 1983-ban Csehszlovákiában nem igazán állt rendelkezésre tanulandó zenei anyag, legalábbis számomra. De a gitár – mint hangszer- szeretete mindennél erősebb volt. Így mindig átlendültem az aktuális nehézségeken.
Mikor és hol találkoztál a rockzenével?
1981-ben egy kazettás magnó segítségével, melyben a Korál 1980-ban megjelent első albuma szólt. Tizenkét éves voltam, mikor először hallottam és életre szóló erős hatást gyakoroltak rám a “Korál I.” dalai.
Kik voltak még a kölyökkori kedvenceid, kik számítanak a fő zenei hatásaidnak?
Az előbb említett élményből fakadóan, főként a Korál zenei világa, azon belül is Fischer László egyedi gitárjátéka inspirált. Aztán az Edda Művek, a Dinamit, a P. Box, a V’Moto-Rock, továbbá Tátrai Tibor gitárjátéka és még hosszan sorolhatnám a listát… De természetesen az akkori magyar rockélet minden egyes képviselője hatással volt a zenei fejlődésemre.
Ezért volt, hogy végül tartósan a gitárt választottad?
Igen, ezért is. Azt gondolom, hogy akkoriban minden hozzám hasonló srác gitározni szeretett volna. A rockzene azokban az időkben élte igazán a fénykorát, így a torzított gitárhang, a riffek és a szólók mélyen belém égtek.
Mesélj, kérlek az első zenekarodról!
Az első csapatot Team néven alakítottuk. Ha emlékeim nem csalnak, valamikor 1985 vagy ‘86 környékén indultunk. Ez egy tánczenét, illetve báli zenét játszó zenekar volt, mely kis szünetekkel egészen 1988-ig, a katonaságig tartott.
Kik voltak a Team tagjai? Milyen műsorral léptetek a nagyérdemű elé? Hol, milyen jellegű helyszíneken léptetek fel?
Az igazat megvallva, az a csapat messze elkerülte a rockzenei vonalat. Ahogy már említettem, tánczenét, illetve báli zenét játszó zenekar voltunk. Természetesen azért akadt néhány sikerélmény is. Például hajnalig tartó bulik, táncmulatságok és egy-két farsang képében. Pontos helyszínekre sajnos már nem emlékszem, de mindenképp Komárom megyében és a környékén zenéltünk.
Maradt a Team együttes után valamilyen felvétel?
Igen, maradt egy nagyon rossz minőségű hangfelvétel. Köszönöm a kérdést, elő is keresem, nosztalgiázom egyet…
A katonaság alatt is muzsikáltál. Mit lehet tudni a Spectrum együttesről?
Igen, megadatott, vagy csupán szerencsém volt bekerülni egy katonazenekarba. A Spectrum egy fantasztikusan jó zenészekből álló csapat volt, ami főként saját zenét játszott. Stílusát tekintve a fúziós jazz-rock kategóriába sorolnám. Mit is mondhatnék, ez a fajta muzsika számomra új kihívást jelentett, ami a gyakorlatban sok-sok gyakorlást és odafigyelést igényelt. Részt vettünk egy országos katonai versenyen, ahol – ha jól emlékszem harmincnégy banda közül- a második helyezést nyertük el.
A leszerelés után miként folytatódott a zenei pályafutásod?
1991-től 1993-ig szintén egy tánczenét játszó zenekarba kerültem, mely Roll-R néven volt ismert itt Felvidéken. A Roll-R zenekarral már igazi nagy bulikat játszottunk kultúrházakban, akár heti két, sőt három alkalommal, esetenként két-háromszáz embernek. De akadt pár olyan sportcsarnokos buli is, ahová akár kétezer fő is ellátogatott. Igazi őrület volt…
Kik voltak a társaid a Roll-R együttesben?
Redecky László, dobos és énekes pozícióban. Laci már évek óta az észak-komáromi hangszerboltot üzemelteti és néhanapján, születésnapokon, kisebb rendezvényeken zenél. Aztán Stefankovics Béla, aki a különféle billentyűs hangszereken játszott, máig alapiskolai tanári foglalkozást ápol. Czibulka Denisa, az énekesnőnk később tévés lett. Már sok éve a szlovák TV Markíza egyik ismert arca, moderátora. Végül, de nem utolsó sorban: Czibulka Imre zenekarvezető, basszusgitáros, akire tanáromként nézek fel – a mai napig- az élet minden területén.
Készült a Roll-R korszakban valamilyen kép- vagy hangfelvétel rólatok?
Tudomásom szerint több videó-felvétel is készült, hiszen azokban az időkben –igaz, még körülményesen-, de már elérhetőek voltak a házi kamerák.
Van ezek között publikálható minőségű felvétel?
Nincs. Legalábbis nekem biztos nincs. Régebben volt a YouTube-on egy eléggé rossz minőségű videó. Sajnos már eltűnt. Máshol pedig nem találtam meg. Gondolom, a rossz hang- és képminőség miatt került törlésre.
Milyen volt az egykori Csehszlovákiában rockzenét játszani? Felétek mennyire tolerálták az elvtársak a villanygitárt, a hosszú hajat vagy a rocker ruházatot?
„Azokban az igazán kemény időkben még eléggé fiatal voltam. De amennyit tapasztaltam belőle, úgy gondolom, hogy – ugyanúgy, mint az akkori Magyarországon- a szocialista érában a hivatalnokok és a rendvédelmi erők számára a Felvidéken sem igazán volt megnyerő a hosszú haj és a rocker külső.”
A Roll-R után hosszú évekig tartó csend következett. Legalábbis nem igazán lehetett rólad, mint gitárosról hallani. Szálazzuk ezt szét, kérlek! Miért hagytál fel az aktív zenéléssel?
Igen, ez sajnos így igaz! 1994-ben, huszonnégy évesen teljes mértékben felhagytam a zenéléssel. Szinte fájó volt a sok évig tartó csend, amit utólag is nagyon sajnálok. Olyan szinten makacsoltam meg magam, hogy még hangszerem sem maradt. Olcsó vigasz, de nyilván okkal történt mindez… Az élet tette a dolgát, és mivel a zenéből származó pénz kevésnek bizonyult, így másfajta megélhetés után kellett néznem.
Mivel foglalkoztál a csend évei alatt?
Mivel kései gyerek vagyok és nem állt szándékomban az idősödő szüleim életét nehezíteni – akik egyébként szerényen, tisztességben és a legnagyobb szeretetben neveltek fel-, előbb sofőrködéssel próbálkoztam, majd piaci kofaként és kereskedőként éltem a mindennapjaimat, egészen a pandémia kezdetéig.
2019-ben ismét a nyakadba akasztottad a gitárt, illetve elkezdted róni az országutakat. Mi vezetett a Korál Tribute Band megalakulásához, illetve az akkori beindulásához?
A Korál Tribute Band egy emlékzenekar, mely a pandémia, a karantén és a lezárások ellenére mai napig él és lehetőség szerint élni is fog. Ugyanis Balázs Fecó és a Korál dalaiban megtaláltam önmagam…
Ezt hogy érted?
Úgy, hogy megtaláltam az inspirációt, a számomra fontos zenei közölnivalót Fecó dalaiban, mind a lelkületet, mind az élethelyzeteket illetően.
Talán az idő múlása, talán a sok évig tartó csend, de minden bizonnyal a zenélés hiánya késztetett arra, hogy leporoljam – az akkor már, illetve még addig nem létező- gitáromat és elkezdjek gyakorolni. Természetesen a zene iránti vágyam, vonzalmam sosem hagyott el.
Végül vásároltam egy gitárt és elkezdtem azzal a tudattal gyakorolni, hogy valamikor tudtam gitározni… Ma már csak mosolygok rajta, mármint azon, hogy azt gondoltam, hogy tudtam gitározni. Hát, mit mondjak, nagy csalódás volt és tudomásul kellett vennem, hogy az út nagyon rögös lesz! Azt a tizenöt-húsz zenélés- és gyakorlás nélkül töltött évet szinte lehetetlen pótolni.
Mindez miként zajlott a gyakorlatban?
Körülbelül 2010 nyarán nekiálltam komolyabban venni a gyakorlást, persze akkor még konkrét célkitűzés nélkül. Majd 2018 év elején felkérést kaptam egy magyarországi tévészereplésre, gitárosként. Ott történt meg az áttörés és a cél megálmodása.
Hogyan foglalnád össze a tévészereplést azok számára, akik akkor lemaradtak a műsorról? Beleértve azt is, hogy miként vezetett mindez az élmény a Taurus-Korál életművet gondozó együttes alapításáig?
Balázs Palinak köszönhetően egy feledhetetlen élményt nyújtó élethelyzetbe csöppentem. Ugyanis 2018-as “Zenés Randevú”-ban Pali zenekarában gitároztam. A műsor felvétele alatt pedig személyesen találkoztam olyan előadóművészekkel, akiknek pályafutását gyerekként követtem. Olyan nagy kedvencekkel, mint például Varga Miklós, az Edda, a Karthago és a Lord zenekar tagjai, és még sokáig sorolhatnám… Tehát számomra nagymértékben ezen történések által köszönt vissza a kölyökkori Korál életérzés. Adta magát az élethelyzet, a dalok felelevenítése és így jött a késztetés, hogy szülessen egy emlékzenekar, ami Balázs Fecó és a Korál dalait éltetné tovább! Majd 2019 februárjában meg is alakult a Korál Tribute Band.
Koncertezés szempontjából a lehető legrosszabbkor indult a formáció. Ugye még a vírus európai berobbanása előtt kezdtétek meg a munkát?
Igen, ha fogalmazhatok így, akkor szinte a legrosszabbkor indultunk el. Bár hozzá kell tenni, hogy 2019 tavaszán Közép-Európából nézve még nem tűnt úgy, hogy komolyan fenyegeti a világot a pandémia.
Kik játszottak melletted az KTB első formációjában? Mutasd be kérlek, a további alapítókat!
Flaisz József „Dodó” basszusgitárosként, Fazika Péter „Petyó” a dobok mögött, Téglás János „Yankesz” billentyűs, akit kis időre Felner István „Ricsi” váltott, valamint Fekete János ”Jacsa”, aki az énekes szerepét töltötte be.
Néhány előadás után titeket is utolért a karantén-helyzet. Hol volt alkalmatok a kényszerű lezárásokig fellépni? Milyen volt a közönség reakciója a produkciótokra?
A lezárásokig mindössze csak négy alkalommal állhattunk ki a közönség elé. Ebből nagyobb volumenű alkalom volt a tatai Víz, Zene, Virág Fesztivál és az észak Komáromi Borkorzó. Nyilván mi sem képeztünk kivételt a megszorítások alól, így csak elvétve tudtunk találkozni a közönséggel, akik viszont a szeretetükkel kárpótoltak mindenért.
Mikor és miért alakult át a KTB felállása?
Az átalakulás 2021-ben érte utol a bandát. Részben belejátszott a pandémia miatt kialakult, kilátástalannak tűnő helyzet is: a tiltások és a korlátozások korszaka. Részben pedig a polgári elkötelezettségek és zenekari próbák időpont-ütközése.
Mutasd be, kérlek a Korál Tribute Band jelenlegi legénységét!
Kiss Zoli ének, Laskay Peti dobok, Téglás Jani billentyűs hangszerek, Tornyossy Laci basszusgitár és jómagam, gitáros pozícióban.
„Valamint meg szeretném említeni a zenekar tiszteletbeli tagjait: Dorozsmai Pétert és Fekete Tibor „Samu”-t, a Korál klasszikus felállásának tagjait, akik úgy nyilatkoztak, hogy lehetőségük szerint eleget tesznek a Korál Tribute zenekar felkérésének, alkalmankénti együttzenélésre.”
Volt is már néhány fellépésetek. Milyen emlékeket őrzöl az első Samuval közös koncertről?
Sosem fogom elfeledni az első telefonhívását, amikor is megbeszéltük a fellépéssel kapcsolatos tennivalókat. Samu az első pillanattól kezdve egyenrangú partnerként kezelt, ami leírhatatlanul felemelő érzés volt számomra! Samu egy tiszta lelkű önzetlen ember, aki a kulisszák mögött is igaz barát! Természetesen a színpadon a felkészültségén kívül a nagy szívéről és a zene iránti alázatáról is tanúbizonyosságot tett. Azóta is szoros barátságot ápolunk.
Dorozsmai Péter is tiszteletét tette már a Korál Tribute Band színpadán. Úgy tudom vele is hamar megtaláltátok a hangot. Egyébként ismerted korábban a Korál valamelyik tagját?
A KTB megalakulása előtt személyesen sajnos nem állt módomban találkozni a Korál tagjaival, viszont utólag az élet kárpótolt mindenért… Azóta ugyanis nemcsak, hogy találkozhattunk, de még zenéltünk is együtt Samuval és a legendás Dorozsmai Péterrel. Mindketten az arany-érájukra jellemző odaadást, felkészültséget és alázatot tanúsítottak a projekt irányában, irántunk, és persze nem utolsó sorban a közönség iránt. Úgy érzem, hogy igazi barátság szövődött köztünk.
Péter nagy elánnal és a mindennapi teendőit félretéve fogadott bennünket, lehetővé téve számunkra, hogy egy zenekari próba apropóján a Tom-Tom Stúdióban szép sorban átnézzük, egyeztessük a Korál dalok struktúráját, apróbb részleteit. Amire azért volt szükség, mert profin és felkészülve akartunk elindulni Csata községbe, mivel másnap egy felvidéki koncert-felkérésnek tettünk eleget. Dorozsmai Péter a tőle megszokott módon adta át a tudnivalókat. Majd végig mosolyogva eljátszottuk a dalokat, megbeszéltük a részleteket, végül egy baráti beszélgetést követően pozitív energiákkal feltöltődve váltunk el egymástól. Ez a fajta példaértékű hozzáállás nagyon boldoggá tett minket.
Sajnálatos módon Fischer Lászlóval személyesen még nem volt módunk beszélgetni, de mindenképp meg fogjuk ejteni a nagy találkozást. Laci tud a KTB-ről és teljes mértékben támogatja a csapatunkat.
„Fecó is tudott rólunk, néha írtunk is egymásnak és szintén tanúbizonyságát adta a támogatásának. Vele viszont majd csak az “égi kávézó” teraszán tudtunk találkozni, ha jön az idő, amikor már mi sem leszünk itt…”
Kiss Zoli annak idején állandó vendég státuszban évekig játszott, énekelt a nagy Korálban. Mellette a Balázs Fecó Band oszlopos tagja is volt, valamint a Fischer Laci vezette ZBB, illetve Korál Forever zenekarokat is erősítette. Mik azok, amit a hangja, fazonja és a dalok ismerete mellett pluszban meg tudott még osztani veletek, Fecóékról és a Korál repertoárról?
A sztorik és az élményei mellett a felkészültsége és a kérdésedben szinte meg is válaszolt rutin és profizmus volt irányadó.
Zoli akkor is sok produkcióban énekelt, jelenleg is sok zenekarban érdekelt. Mit gondoltok, mennyire tudja kinőni magát a KTB, ha más együttesekkel is osztozni kell a frontemberen? Esetleg kidolgoztatok valamiféle metódust az időpont-egyeztetést, illetve a szervezést érintő kérdésköröket illetően?
Az egyik szemem sír, a másik viszont nevet! Igen tudtuk, hogy ez így van. Zoli egy sokak által keresett énekes és nem utolsósorban zseniális frontember. Bízunk benne, hogy az idő múlása majd bizonyosságot szolgáltat a céljaink elérését illetően.
Terveztek valamilyen hivatalos kiadványt, fizikai hanghordozót, hanghordozókat, hogy a ti előadásotokban is láthatók-hallhatók legyenek a Taurus-Korál-Fecó életmű ikonikus darabjai, profi felvételeken?
Nincs tervben hivatalos kiadványok készítése, hiszen Fecó és a Korál ezt már rég megtette előttünk. Viszont azok számára, akik szeretnék megismerni a bandánkat, készült néhány amatőr videó, melyek száma idővel majd egyre bővülni fog, reményeink szerint. Természetesen az egyre jobb és jobb minőségnek mi magunk is örülnénk.
Legutóbbi fellépésetek a Csili Alsó Állomás klubban volt, a Radics Béla R.B. Emléktársaság szervezésében, ahol számos Taurus fan, a korálos kemény mag és a rockszakma krémje mellett Fecó fia, Balázs Ferenc is tiszteletét tette. Számodra milyen élményeket adott és tanulságokat nyújtott a rendkívül sikeresnek számító előadás, majd az azt követő rádiós kerekasztal-beszélgetés?
Nagyon megtisztelő volt, hogy jelenlétükkel emelték az est színvonalát. Hálával tartozunk a támogató gesztusért. A magam részéről végigizgultam az egész koncertet. Viszont mindenképp pozitív élmény volt. Alaposan feltöltődtem és egy nagyon komoly visszajelzést kaptam a fiúkkal együtt, hogy érdemes volt megálmodni a produkciót és a jövőben is folytatni kell a komoly munkát! Itt az ideje, hogy a dalok általunk előadott élő változatait egytől-egyig gyémánttá csiszoljuk, hogy méltó módon éltessük tovább a veretes Korál életművet.
Hogyan tovább KTB?
Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a zenekar életben tudjon maradni. Nem utolsó sorban pedig az eddigieknél is keményebben fogunk gyakorolni, hogy méltó módon tudjuk tovább vinni azt a képzeletbeli zászlót. Köszönet a dalokért!
Fotók: Lakatos Alex, KTB Archívum, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum
