Kalóztámadás a Barba Negrában…
A nyári koncertdömping egyik legjobb hangulatú eseményét mindenképpen a bulizós, kalóz metalban utazó Alestorm szállította. A Pirate Fest-re keresztelt koncert igazi népünnepélyként vonul be az ott lévők emlékezetébe – ebben biztos vagyok. A siker azonban nemcsak Chris Bowes-nak és csapatának köszönhető. Ez a buli tökéletes példája volt annak, hogy egy jól kitalált koncepciót, hogy lehet profi kiadói és menedzsment háttérrel még magasabb szintre emelni.
A sokadik magyar Alestorm koncert volt a mostani, nagy utat tett meg a banda a 2008-as Diesel klubos bemutatkozás óta. Én magam is több alkalommal belefutottam a csapatba, hol fesztiválokon, hol turnék előzenekaraként, de sosem gondoltam volna, hogy önálló koncertként egyszer ekkora ramazurit csapnak. Pedig az előjelek már sejtettek valamit…
A hazai szárnyalás persze egyértelműen Bodor Máté 2015-ös csatasorba állásával kezdődött. Máté a Wisdom és a Leander soraiban már bőven szerzett annyi ismeretséget/elismerést, ami elég volt ahhoz, hogy az Alestorm hazai koncertjeit különös figyelem kísérje. Itt jön a képbe a magyar kiadó/terjesztő/koncertszervező cég a H-Music. Mire az új albummal főként fesztiválokon randalirozó Alestorm elérte kis hazánkat, a hathatós háttérmunkának köszönhetően már csak le kellett aratniuk a babérokat. Addigra szépen kijött a (Maiden után szabadon) Seventh Rum Of A Seventh Rum című album magyar kiadása is, rajta egy spéci, csak nálunk hallható dallal és a Magyarország című nótával. A kiadvány fel is kúszott szépen a Mahasz lista élére, a fanok pedig szépen begyűjthették az egyedi magyar vonatkozású pólót is. Döbbenten néztem a koncerten megjelent rengeteg egyforma magyar trikolóros Alestorm pólót, sehol nem láttam még ennyi egyen pólóba öltözött rajongót, mondhatni piros-fehér-zöldbe öltözött a nézőtér…
Az időjárás annyiban volt kegyes, hogy nem esett, viszont rekkenő hőség várta a kalóz metal rajongóit, akik láthatóan ki is voltak éhezve, hiszen már a napindító hazai Rumproof koncertjét is jelentős tömeg nézte végig. Én magam a koncertjük vége felé csatlakoztam az eseményhez így érdemben nem tudok nyilatkozni, de az egyből látszott, hogy a közönség vevő rájuk, rendesen megmozgatták az első sorokat.
A Visions Of Atlantis érthetően már jóval intenzívebb reakciót váltott ki a közönségből. Programjukkal, az új Pirates című albumhoz igazított kalózos jelmezekben, ebben a rajongói közegben nem csoda, hogy jó befogadó közegre talált a közönségnél. Személy szerint mindig azt gondoltam róluk, hogy azt a fajta kicsit sűrű, heroikus, több énekest felvonultató zenét, amit lemezen magabiztosan hoznak, élőben nehéz jól megszólaltatni. Most sem sikerült maradéktalanul, ami amúgy szinte az egész, hasonló panelekkel operáló szintérre igaz. Ahhoz, hogy ez a fajta zene igazán jól megszólaljon, saját főzenekari koncert kell, saját stábbal, profi odafigyeléssel, de abban az előzenekaros, fesztiválos közegben, amiben mozognak évek óta és amiből valószínűleg sosem fognak kitörni – mondjuk egy Nightwish szintű siker felé-, sosem fognak úgy szólni, ahogy kellene, vagy ahogy szeretnének. Persze ez megint csak szakmai nyavalygás, a Barba Negrát megtöltő közönséget ez cseppet sem zavarta. Mondhatni, a koncertjük tökéletes felvezetése volt az Alestorm rum áztatta programjának.
Mátéék viszont taroltak az első pillanattól kezdve. Meg is dolgoztak érte, folyamatos volt a jövés-menés a színpadon és a másnapra esedékes Whitesnake koncert (ami végül elmaradt) miatt épített kifutón is. Az alkalomhoz illően extra set lista is dukált a felhergelt magyar rajongóknak, ami nem csak abból ált, hogy a fesztiválos műsorhoz képest 7 (!) dallal többet kaptak a hazai rajongók, de közülük kettő, csak nálunk hangzott el. Az egyik a Magyarország című az új albumról, a másik a már említett spéci magyar kiadás bonusz dala, a Neoton Família Nyár van című slágerének fémesített verziója volt. Ahogy a lemezen, élőben is magyarul énekelte az első versszakot Chris, aztán átadta a stafétát Köteles Leandernek.
Azt kell mondanom, hogy az Alestorm, a ’kivétel erősíti a szabályt’ tipikus példája. Minden metal skatulyából kilógnak, de még a műfajból is. Díszletként nem koponyák vannak, hanem egy hatalmas felfújható, sárga gumi kacsa, a tagok még erős túlzással sem nevezhetők rocksztár alkatnak, Chris a szandál, skótszoknya kombóval, nyakában a hordozható szintivel maga az anti rocksztár, amire Máté is ráerősített mostanában a retro sportos megjelenésével. Viszont egy végtelenül pozitív és vidám bagázs, akik valószínűleg még jó sokáig jókedvre derítik az arra fogékony zenehallgatókat.
Fotók: Polgár Péter
További Visions Of Atlantis fotók:
no images were found
További Alestorm fotók:
