A Trottel Records története idén 30 éve – 1992-ben indult a kiadó. A tíz évvel korábban, 1982-ben zászlót bontó, azóta pedig lehető legváltozatosabb felállásokban, eklektikus stílusban és sokféle néven alkotó zenekar (Der Trottel, Die Trottel, Trottel, Troxx, Trottel Monodream, Trottel Stereodream Experience, Trottel Stereodream Workshop, Trottel – a Talayapa project stb.) – a diktatúra tilalomfáit megkerülve- hamar a saját kezében vette a dolgokat: 1986-tól illegáliskiadó- és terjesztő céget működtetett, Trottel Distribution néven, melynek helyét ’92-ben vette át a már hivatalos formában tevékenykedő saját label.
A Trottel Records azóta is stabilan az egyik-, ha nem egyenesen a legjelentősebb aktív hazai alternatív kiadó, mely a saját zenék terjesztésén túl is széles repertoárral rendelkezik, a legkülönfélébb stílusban dolgozó (punk, alter, psychedelic, rock, electro, hardcore, rap, metal, folk, world music stb.) előadók felvételeit gondozva.
A 30 éves jubileumot pedig mi mással ünnepelhették volna, mint munkával. Idén is folytatódott az életmű-sorozat, a klasszikus Trottel albumok vinil újrakiadása, melyekhez a korszakot idéző informatív fanzine-ek társulnak. Így 2022. április 9-én napvilágot látott a korai Trottel műsorokat összegző opus magnum, a „The Final Salute In The Name Of Human Misery” dupla nagylemez remaszterizált új változata. Melynek előzménye a „Borderline Syndroma” 2020-as, illetve a „The Same Story Goes On” 2019-es újrakiadása. És a történet folytatódik…
A „Borderline Syndrome” után egy évvel, 1989 novemberében készült második Trottel hanganyagot ismét egy új dobos, Orosz Sanyi ütötte fel. Azonban a Gougnaf időközben bekövetkezett csődje miatt egy darabig még várni kellett a kiadásra. Így a két – közel tíz-tízperces- hosszú, progresszív kompozíciót tartalmazó „Your Sincere Innocence” EP – a debütalbumhoz hasonlóan- átcsúszott a következő évre. A végül a nyugat-német X-Mist Records gondozásában megjelent minialbum, vörös vinilre préselve, 45-ös maxi formájában került a boltok polcaira, Európa szerte. Viszont a csodaszép kiadvány, ez a gyönyörű exkluzív darab – az elődjéhez hasonlóan- alig került be Magyarországra.
Az „Őszinte ártatlanságod” szándékoltan provokatív, sőt kihívó szövegével Asztalos Ildiék az emberi nyomorúsággal szembeni emberi közönynek üzentek hadat. A „Nálunk hideg van” pedig az akkoriban is, napjainkban is erőteljesen tapasztalható össztársadalmi képmutatást leplezi le, módszeresen, könyörtelenül és hidegvérrel. Miközben a lázadók önnön cinizmusának és hitetlenségének is görbe tükröt mutat.
A második koronggal a Trottel ismét szintet lépett. E két remekmű, mint okosan építkező dalfolyam, messze túlhaladta a korszak hardcore punk zenei kliséit.
Kaktuszék ismét minden műfaji kötöttségtől és színtérbeli szabálytól mentesen, szabadon alkottak, aminek ismét a művészi nagyság ritka különleges kifejeződése lett az eredménye. Egyfajta egyedi progresszív punk jött ki a csapat kezei közül, mely a ’60-as évek pszichedelikus és progresszív beatjének dinamikáját, valamint azoknak az időknek az őszinte, elemi erejű, ösztönös felháborodását hozta vissza, a hidegháború végére befásult, a társadalmi egyenlőtlenséggel egyre inkább kiegyező, a hatalmi machinációkra egyre kevésbé érzékeny korszak színpadaira.
Miközben a Trottel berkeiben változatlan maradt a punk attitűd, a „csináld magad” elvén dolgozó együttes, illetve az önellátásra törekvő zenekar képében. Mely új éra, nem hogy lazított volna a csapat társadalomkritikus mentalitásán, hanem a művészi paletta bővülésével az aktuális Trottel üzenet talán még a korábbiaknál is szigorúbb lett, ha egyáltalán még lehetséges ilyesmi.
A „Your Sincere Innocence” 1997-ben jelent meg újra, CD formátumban, egy speciális, mintázott slim tokban, egy korabeli mintájú Trottel trikóval összecsomagolva. A vinil újrakiadás még várat magára, a jelenlegi életmű-sorozatban érkezik majd valamikor.
1990-ben ismét új dobos, Csaba Ákos került a zenekarba. Akivel ezúttal nem csak négy újabb, addig még kiadatlan Trottel dalt rögzítettek, hanem pluszban az előző két hivatalos külföldi kiadás összes szerzeményét is. Így két legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt meglett az egész akkori koncert-repertoár, friss felvételeken, az aktuális felállás előadásában. Másrészt a harmadik, dupla nagylemezes kiadvánnyal összegezésre került az addigi diszkográfia, ami mind a francia kiadó kiesése miatti hiányt, mind a hazai terjesztés korábbi hiányosságait egyaránt orvosolni tudta.
A „The Final Salute In The Name Of Human Misery” album tehát nyolc, korábban már kiadott kompozíció új felvételét, illetve négy, addig még nem rögzített Trottel klasszikust tartalmaz. A korábbiakat javarészt újragondolva, újrahangszerelve, bővítve, kurtítva, átstrukturálva.
A borítófotón Kaktusz alkotása, egy fémvirág látható. A két korong egyike fehér, a másik pedig fekete, mely részben a fanzine korszakra rímel, részben pedig azt prezentálja – amiről a Trottel szövegek is szólnak-, hogy az életben a dolgok nem kizárólag feketék és fehérek, hanem minden vélemény és viselkedés mögött van valamiféle jó-rossz elgondolás és erkölcs. Majd ezek keverednek és sikerülnek jól-rosszul az emberi tökéletlenkedéseink folytán. Az album érdekessége, hogy a dupla LP hangmérnöke, Füchsel Tibor „Füxi” billentyűzte fel az „It’s Cold Around Us” új változatát.
József Attila „Osztás után” című megzenésített versével indul a dalfolyam, stílszerűen a Fekete Lyukból, az előző éjszakai bulit követő reggeli takarítás hangjai közül előtörve. Majd az intróként is felfogható felütés után a saját szövegű „A történet folytatódik” következik. Mely a zenéjében hasonló, instrumentális „Outro”-val egyfajta keretbe foglalja az addigi Trottel életművet. Ismét a lehető legaktuálisabb üzenetet közvetítve, hogy a változás után minden megy tovább, épp csak a megfáradt régiek után jönnek új hazudozók. Az addigi ideológiai- és ízlés-diktatúra helyett pedig ismét ugyanaz következik, csak pepitában.
Az agyonszabályozó bürokratauralom helyett egy agyon-eladósító látszatszabadság érkezett, ahol bár látszólag minden megváltozott, épp csak a rabság maradt. Annyi egyszerűsítéssel, hogy onnantól már mi is direktben áldozhatunk a PÉNZ ISTENÉNEK, nem kell hozzá trükközni. A tisztességtelenségben megőszült elvtársak látszatmaterializmusa ellenében – akik egyébként szintén a harácsolás bűvöletében töltötték el az éveiket, hónapjaikat, napjaikat. Még az utolsó óráikat is. Csak ugye erősen képmutatóskodtak, sokkal erősebben, mint az általuk felszámolni kívánt kispolgári réteg…
A lemezen prófétai hatású sorok hangzanak el, melyek a maguk idejében hatalmasat ütöttek. Asztalos Ildiék akkor kiáltottak ébresztőt, amikor a többség még a punk-hardcore színtéren is a rendszerváltás eufóriájában kergette a tömegmédia keltette hamis illúziókat.
A habot a tortán pedig René Vrozé „Ultime Salve D’Honneur De La Connerie Humaine” című szövegének angol-magyar megzenésítése jelenti, mely az 1991-es dupla Trottel nagylemez címadója lett. Nem véletlenül. Az eredetileg 1984-ben, a francia „Molotov et Confettis” fanzine-ben megjelent műben René a társadalom kitaszítottjainak sorsát összegezte találóan, fájó pontossággal. Mely alapállapot akkor is és jelenleg is egyformán sújtja a keleti- és nyugati fiatalság azon részét, akik jól fizető állás nélkül legális módon nem juthatnak lakáshoz, viszont kiszolgáltatott csóróként csak csuklóztatják őket az illetékesek, az élet minden területén: az álláshirdetéseken, a hitelintézetekben, illetve a munkanélküli- és egyéb segélyek kapcsán is. Így a lassú elszegényedés után csak a pusztulás vár rájuk, vagy így, vagy úgy. A nyomor megteszi, amit a finnyás középosztály még csak kimondani sem mer, nemhogy beismerni a bűnrészességét…
A „Végső díszsortűz az emberi nyomorúság nevében” dal – és bizonyos szempontból az album többi kompozíciója is- azt a közönyös és érzéketlen társadalmi mértékű kirekesztést veszi górcső alá, mely a modern világ sok kis ártatlannak tűnő apró önzésből áll össze. Mely aztán együttesen áthatolhatatlan falat alkot a társadalmilag szükségtelennek ítéltetett, majd esélytelenségre kárhoztatott értelmes, gondolkodó fiatalok előtt, a vasfüggöny mindkét oldalán. Kisebb csoda, hogy a nyomasztó kilátástalanság folytán időről-időre felgyülemlő gyilkos indulatot és végtelen elkeseredettséget nem követi a jelenleginél is jóval gyakrabban konkrét tragédia…
Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt,
oly időben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.
– Bölcs Salamon
Ezzel a gyűjteményes kiadással az akkori Trottel felért a kreativitása csúcsára. Nemcsak, hogy szinte minden kortársnál pontosabban és precízebben reagáltak az akkori magyar- és úgy általában, közép-kelet-európai fejleményekre és hangulatra, de zeneileg is messze túlnőttek már az ős punk primitíven kifejeződő dühén, miként a tiszta hardcore nyers zúzdáján vagy a crossover gyilkos dühödtségén is.
Egyúttal ébresztőt fújtak az agyatlan nyugat-imádattal szemben is, hogy lám-lám, a magunkfajtáknak arrafelé sincs könnyű élete…
Így bár a Trottel sok tekintetben megmaradt punknak, lásd a kőkemény és aktuális mondanivalót, az addigi illegális disztribúciót, illetve az akkoriban már körvonalazódó, hivatalos, saját kiadót, zeneileg messze a színtér legprogresszívebb csapatává értek.
Abban az időszakban itthon rajuk kívül talán még csak a Leukémia és a Slogan játszott ennyire agyas, zaklatott, töredezett ritmusú, soktémás, soktételes, prog rockosan építkező, de egyben a hagyományos dalstruktúrákon lazán túllépő, egyszerre és egyidejűleg pszichedelikus és dinamikus zenét. A Marina után néhány évvel ismét egy komplett nemzedéknek mutatottak utat Rupaszovék.
Nem véletlen, hogy akkoriban csatlakozott a Trottel élményhez egy csomó vájtfűlű rajongó is. Akik nem a punk vagy hardcore közegből érkeztek. Még csak nem is feltétlen voltak mindenben a művészekkel ideológiailag és világnézetileg egy platformon. De korai Pink Floydot, a Wetton-korszakos King Crimsont, a klasszikus Rush albumokat idéző, valamint a kelet-közép európai jazz rock és prog rock albumok egyedi világával rokon zeneiség már a jazzisták egy részét is megmozdította, miközben a prog rockerek, prog metalosok, sőt még a hifisták körében is komoly érdeklődést keltett.
A „The Final Salute In The Name Of Human Misery” album 1992-ben jelent meg CD-n, mely egyben a Trottel együttes első kompakt diszkje is lett. Az első újrakiadásra 2008-ban került sor, szintén az X-Mist jóvoltából, majd 2013-ban a Trottel Records is piacra dobott egy remaszter CD verziót.
Majd a vinil életmű újrakiadás sorozat 2022-ben érkezett el oda, hogy a Trottel Records alaposan újragondolta ezt a kiadványt is. Ezúttal mind a két korong fekete lemez lett. A kihajtható borító belső részén, illetve a bookletben található fotók is javarészt le lettek cserélve, valamint korábban publikálatlan, a közönség számára újdonságnak számító fényképek kerültek felhasználásra.
Egy szövegcentrikus produkciónál az angol-magyar szövegkönyv nyilván alap, miként egy ilyen megkerülhetetlen alapmű esetében a művek keletkezésének hátterét ismertető részteles biográfia is az. A 2022-es „The Final Salute In The Name Of Human Misery” egy referencia kiadás. Nagyjából pont erről kéne szólnia az összes többi valódi punk produkció „csináld magad” kiadványának is.
Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
– Ady Endre
Folytatjuk!
Fotók: Trottel Records
