Két év kényszerű kihagyást követően, idén augusztusban végre rendben lezajlott a Djabe zenekar és Steve Hackett immár hagyományosnak tekinthető közös nyári turnéja, illetve lemezfelvétele. Ismeretes, hogy már a járványhelyzet miatt törölt előadás-sorozatok előtt is elmaradt néhány szabadtéri előadás, így hát nem csoda, hogy mikor végre elvonultak a fejünk fölül a sötét fellegek, tripla örömmel találkozott egymással a Djabe & Steve Hackett produkcióra kiéhezett közönség, a jelenleg aktuális koncertformáció és a Genesis legendás gitárosa.
A turnébeszámoló második részében a debreceni, alamóci és győri állomások kerülnek terítékre.
2022. augusztus 19., Debrecen – Android + Djabe & Steve Hackett koncert, valamint a technika ördöge a Liszt-teremben
A dupla pesti buli után még sokáig dumálgattunk, az élményeket értékelve. Majd másnap reggel Julian is csatlakozott hozzánk. Gondolom, legalább olyan megilletődéssel utazott Steve-vel egy buszban, mint én. Még mindig nem tudtam megszokni a tényt, hogy Mr. Hackett ül velem szemben vagy mögöttem, pedig ez már az ötödik hosszabb-rövidebb turném volt a Djabe & Steve Hackett produkcióval. Íme, az élő bizonyíték, hogy nem csak, hogy megvalósulnak az álmok, de néha bizony olyan ajándékokat is tartogat számunkra az isteni gondviselés, melyekre még csak nem is gondoltunk.
Úgy vélem, egész jól magamban tudtam tartani a megilletődöttségemet. De azért az utolsó előadás utáni reggel, útban Ferihegy felé, csak nem bírtam ki, hogy ne osszam meg vele, hogy mekkora hatású, korszakos gitárosnak is értékelem. Igen jellemző módon, miután a magam gyér angolságával Steve elé tártam, hogy milyen nagyra tartom őt és megtiszteltetés, hogy ismét eltölthettem vele egy hetet, lazán azt felelte, hogy csak zajt csihol („just make noise”) a gitárjával…
Augusztus 19-én a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának Liszt Ferenc termében léptek fel művészeink, az Android együttes társaságában. Először a debreceni prog rockerek adtak koncertet. Tőzsér Józsi és csapata az „East Of Eden Revisited” és az „Another Midnight Ball” lemezeik anyagából vezettek elő részleteket.
Majd az átszerelés alatt Steve és a Djabe dedikált. Bármily meglepő, úgy tűnik bevált a koncert előtti dedikálás, melyet Jo Hackett javasolt. A közönség eleve lelkesebben ül be a koncertre az életre szóló szuvenír és a nagy találkozás után. Ráadásul sokkal többen vannak, mint ha a koncert után kéne még várni a művészekre. A magam részéről, kisebb szünetekkel már több mint harminc éve járok estéről-estére, koncerthelyszínről-koncerthelyszínre, de úgy tűnik a prog rockra, illetve a fúziós jazz színtérre is érvényes, hogy jó pap holtig tanul.
A debreceni előadás különlegességét egy technikai hiba adta. Két alkalommal is elhallgatott a Steve által használt Fernandes gitár. A zenekar és a stáb azonban ezt a váratlan helyzetet is vérprofin kezelte. Miközben a technikusok igyekeztek kideríteni a baj forrását, a hangszeresek fegyelmezetten befejezték az adott kompozíciót, ha kellett, más hangszerrel kiváltva a gitáros részeket. Majd, mikor újra szólt a hathúros, megismételték a számot, így a debreceni közönség nem csak, hogy nem maradt ki semmiből, de egy különleges élménnyel is gazdagodhatott. Mert bár a színpadon állóknak nyilván frusztráló és kellemetlen minden egyes technikai hiba, a közönségben nem feltétlen úgy csapódik le, hogy ez egy milyen ciki vagy rossz élmény volt.
Számomra például pár éve kifejezetten érdekes, sőt felvillanyozó hatású volt a Kraftwerk egyik bécsi koncertje, ahol nem csak az derült ki mindenki számára egyértelműen, hogy bár „az embergépek” javarészt előre felvett mintákat használnak, mégiscsak élő a produkció – akárki akármit is dumál róluk tudatlanul. De sem előtte, sem utána nem láttam még öt főt, a felrohanó technikust is beleértve, a Kraftwerk színpadán; miként trióban előadott dalt sem, ének és a kis billentyűs dallamocskák nélkül, mert Ralf épp a színpad szélén intézkedik a hangosítás hibáinak kijavítása ügyében. Szóval, ami az egyik embernek bosszúság, a másik számára még simán lehet élmény.
Mint később kiderült, a debreceni koncerten azért lett második leállás is, mert bár első blikkre mindenki a gitárban kereste a hibát, de végül sikerült rájönni, hogy a nem a hathúros a hibás, hanem a pedálsor valamelyik eleme rendetlenkedett. A szünetben az Andorid dedikált, majd a Djabe & Steve Hackett előadás második része már hiba nélkül, rendben lezajlott.
2022. augusztus 20., Alamóc – Őrületes siker és ráadás blues a Bounty Rock Clubban
Szombaton hosszú út várt ránk. A hajnali kelést követően irány a Cseh Köztársaság. Majd a hosszú buszozást követően szinte azonnal kipakolás és beszerelés. A három évvel korábbi szabadtéri bulit szinte cunamiként mosta el egy felhőszakadás, a közönség, a színpad és a felszerelés is oly annyira elázott, hogy pár óráig még a másnapi turnéállomás is erősen kérdésessé vált. Ezért aztán a pót-koncertet már fedett helyszínre szervezték, amit viszont a pandémia és a karantén-szabályok miatt kellett kétszer is elhalasztani.
Mindenesetre 2022. augusztus 20-án végre valahára megvalósult a régóta várt Steve Hackett plusz Djabe előadás. Őrületes sikerrel. A művészek a morvaországi Alamócban varázsolták el a publikumot. Méghozzá egy olyan motoros klubban, ahol leginkább az Orange County Choppers idősebb Paul Teutul-jára emlékeztető fazonok lóbálták a korsóikat. Részint csapolt sörrel, részint rummal és egyéb finomságokkal bélelt csapolt Kofolával megalapozva a hangulatot.
A megfelelő design-elemek, például a bejáratot körülölelő két hatalmas Les Paul gitár, a témához kapcsolódó Zappa-fotós vécéajtó, vagy hátulról kivilágított Gary Moore koncertkép tovább erősítették a Liszt- vagy a Richter-teremtől a lehető legtávolabb álló milliőt. De a Djabe & Steve Hackett formáció mindegyikben tisztességesen helyt állt. Jól fogadták a tapsokat, miként a bekiabálásokat, önfeledt csápolást is.
A Bounty Rock Club közönsége oly annyira ünnepelte a muzsikusokat, hogy Alamócban extra ráadásszámra is sor került, egy blues improvizációra. Itt érdemes kiemelni, hogy a Steve a turné minden állomásán szájharmonikázott. Továbbá ütőhangszereken, például bongón is játszott, a gitározás és éneklés mellett. Az „Olomouc Blues” őrületes hangulatába még egy kis spontán közönségénekeltetés is belefért, Koós-Hutás Áron fúvós remekül reagált a helyi közönség reakciójára, felfokozott hangulatára.
2022. augusztus 21., Győr – Polgármester gitárral, gitár-technikus angklunggal, valamint filmfelvétel a Richter-Teremben
A 2022-es körút utolsó előadását a győri Richter Terem színpadán celebrálták, augusztus 19-én, melyen csatlakozott a csapathoz Romhányi Zoltán angklungon, aki ezen a turnén Steve Hackett gitár-technikusaként dolgozott, valamint Dézsi Csaba András polgármester, aki gitáron és ütőhangszereken szállt be a koncertvégi örömzenélésbe. Barabás Tamás szokásos improvizációja természetesen ezen az állomáson kapta a legnagyobb tapsot, révén, hogy a basszusgitár virtuóz győri illetőségű. A Richter Teremben ismét elhangzott egy extra ráadás, ezúttal egy Győri bluest improvizáltak a srácok.
Égerházi Attila gitáros, ütőhangszeres, producer és stábja a 2022-es nyári turné összes állomását, mind a hat koncertet felvette hangban, melynek legjobb pillanataiból élő albumot terveznek összeállítani. A győri előadást pedig képben is rögzítették. Az anyagból várhatóan ”Djabe & Steve Hackett: Live in Győr” címmel készül koncertfilm és DVD.
Sokszor voltam már jelen stábtagként, több éve járok már Djabe koncertekre, de ilyen összhangot még sosem tapasztaltam Steve Hackett, Barabás Tamás és Égerházi Attila, illetve a Djabe aktuális felállásának többi tagja között. Talán a hosszas kihagyás után jelentkező zeneéhség, talán a turnéindító klipforgatás, talán a másnapi részletes műsorátbeszélés, talán valami egészen más okozta, de olyan energiák szabadultak el a színpadokon a 2022-es közös nyári turné alkalmával, amik nehezen fejezhetők ki szavakkal. Mindez találkozva a közönség lelkesedésével – különösen a bécsi- és az alamóci publikum esetében- rendkívüli élményekkel ajándékozta meg a jelenlévőket.
Nincs is annál szebb, mikor egy buli annyira beindul, hogy még a jegyszedő néni is beszalad, hogy a „Los Endos” tüzes dallamaira rázzon egy jót az önfeledten csápoló közönség között, a gyönyörűségtől könnybelábadó, boldogságtól sugárzó szemek közt!
(Az pedig már tényleg csak a hab a tortán, amikor vége az utolsó dalnak is, majd pár óra alvás és gyors zuhanyzás után félálomban lebotorkálsz a szálloda étkezőjébe némi friss kávéért, illetve a villásreggelihez elengedhetetlen tojás után kutatva, egyszer csak Stewart Copelandbe botlasz, aki kedélyesen beszélget Steve-vel a turnéélményeikről…)
Fotók: Romhányi Zoltán, Jozé – TTT Nemzeti Rockarchívum
