Ahogy 2024-ben már leírtuk, omen jelként 1951-ben született Sting és a világ legelső már tömeggyártott basszusgitárja: Fender 1950s Telecaster Bass. Idén már 75 évesek: 3/4 évszázadosak! Történetük ünnepe volt június közepén a 3.0 turné idei Budapesti koncertje. Sting korábbi interjú részlete is változatlan érvényű maradt:
„Dolgoztam már színházi zenekari gödörben, kabaré komikusokkal, sztriptíz műsoros táncosnőkkel, tengerjáró hajón, dixielandet, jazzt játszottam big bandben és igen… Igazán jó basszusgitáros vagyok, büszke vagyok minden munkámra, amit végeztem. Útlevelemben zenész szerepel…”- a cikk címe pedig továbbra is prózaian helytálló, gyors fordítással:„Jó basszusgitáros vagyok, cseszettül jó basszusgitáros vagyok!”
Utánajártam pár történelmi ténynek, amiről a korábbi 2024. májusi Budapest Aréna Sting koncertről szóló írásom részben átfogóan beszámolt már a Rockinform oldalán. Sting mostani, 2026 évi koncertje pár dolgot átírt, átrajzolt, pár más dolgot pedig még változatlanul hagyva el is mélyíthetett, amit az életmű tükrében jobban be lehet látni.
A visszatekintő mostani két írásomban – „The Police és Sting életmű: Visszatekintés – Sting 3.0 Turné 2. Budapesti koncertje tükrében”- bővebben is kifejtem, két fő és erős vonatkozási pont látható a Sting életműben, ahol az utóbbi két évtizedre állandósult a koncertek dallistája, de még a lejátszásuk sorrendje is…
Sting The Police zenekara mindkettőnek az alfája és omegája, az egyik történetileg még a Broken Music mű, önéletrajz, a hozzá kapcsolódó Broken Music Tour (2005–2006) új zenei album nélküli turnéja, a másik pedig már történelmileg a 2007 évi The Police Reunion Újraalakulás és The Police Reunion Tour (2007–2008).
Érdekesen ekkorra alakult ki az a zenei váz, dalsorrend összetétel is, ami már máig, tulajdonképpen több mint 20 éve jellemzi, uralja a Sting koncertek dalvilágát. Erre épült fel a mostani 3.0 koncertje is…
Sting nem pár éve, vagy a Covid óta, hanem pontosabban megnézve már teljes negyed évszázada játssza ugyanazokat a dalait – nagy részben közel azonos sorrendben is…
…Message in a Bottle, Englishman in New York, Every Breath You Take, Roxanne,
Fields of Gold, Desert Rose, Driven to Tears, Every Little Thing She Does…, Fragile
Sting artisztikus, művészi kibúvót adott interjúiban erre a hallgatólagos rejtett önellentmondására: színművészethez hasonlította az állandósuló és változatlan sláger repertoárból álló műsora előadását és úgy tekint rá, mintha egy színész naponta, minden este- előadná egy klasszikus, nagy darabját…
Dalaira, mint drámai szerepekre tekint, nem statikus ősi múzeumi tárgyakra, hanem aktív naponta újra alkotható élő karakterekre, meditációs vonatkozási pontokként egy -egy színészként bele bújva egy-egy dal narrátorának bőrébe: a dalok, karakterek kis igazságait, érzelmeit hívja elő – akár lassan fél évszázados stúdiólemezeinek, felvételeinek megújuló, élő előadásával… Szép mentés: büszke minden munkájára…
Sting nem is önmaga lenne, ha nem próbálná műfajai korlátait minden alkotása provokációjával bővíteni, miközben komplex személyiségével egyben meg is tartani a népszerűség populáris elegyét. Tulajdonképpen a 3.0 turné is erről szólt/szól, maga a két évtizedes dallista struktúra is ezt a kettősséget tükrözi, magasság és mélység – egyben popularitás és befogadhatóság: mindenkinek megadni a neki megfelelőt…
2024-ben előzenekara saját fia volt, idén az ír Dea Matron lett a bemelegítő együttese. A 3.0 világturné 3.1-es június közepi Sting koncertje szokásos felállással zajlott: Sting (ének, basszusgitár), Dominik Miller (gitár), Chris Maas (dob), közel két óra, minimal power trió felállással, szintén egy visszatérés volt az alap idea Police korszakhoz.
Amiben a megközelítés a korábbitól eltért, a Police szerep felfogásokhoz képest az lehetett, hogy most improvizatívabb volt a két évvel régebbi beállítottsághoz képest is. Sting egyébként már a korábbi koncertjeivel is kockáztatott párszor, ezt pár naiv közönségtől jött reakció a múlt alkalommal is konstatálta: óóó, „szegények”, csak hárman zenélnek….
Az idei 3.0 felfogás, ezt a kockázatot, ha lehet még tovább növelte, ezt Sting már megteheti, szellősen, nyitottan improvizálva játszani, nem kell ciklusokban vagy egyéb hátráltató keretekben korlátozódnia. Zenei társai ebben is segítették és a dallista, ahogy már szó volt róla, a megszokott és az elvárt volt. Tulajdonképpen így azt is lehet mondani, valamennyire egy jóléti divat, szokott dolog is lett Sting koncertre járni és ezeket a dalokat megszokni, elvárni, velük ünnepelni…
Sting budapesti koncerten elhangzott legfőbb dalok és a setlist felépítése adott volt:
Nyitány: Message in a Bottle (The Police), I Wrote Your Name (Upon My Heart) (új)
If I Ever Lose My Faith in You.
Szólóklasszikusok: Englishman in New York, Fields of Gold és a Shape of My Heart.
A Police-korszak nyers trió rockverziókban): Driven to Tears, Every Little Thing She Does Is Magic, Can’t Stand Losing You és So Lonely.
Finálé, ráadás és záró sláger: Roxanne Every Breath You Take. Fragile
Szakmailag a kritikák is megosztóak voltak, de végül a mérlegen, összhatásában és az összegzésében főleg pozitívak lettek: sokan úgy idézték magát a power rock trió felfogást, mint minimál, lecsupaszított – a „kevesebb több” felfogás diadalát.
A dalokat így több helyen egészen lecsupaszították, újra feldolgozva, improvizálva mutatták be, amitől szellős és élőbb, érzelmesebb is lett a műsor, pár populáris, de összetettebb dalnál ez már kicsit erőltetett módon kevésnek hatott hangszerelésben is.
Mintapéldája volt ennek a hangszeres, hangszereléses alapellentmondásnak az idei koncertjének is egyik tervezett csúcspontja, a Desert Rose dala; a szám kedvéért és a lemezen szereplő hangzás eléréséért itt kivételt is tettek, alap és lecsupaszított power trió alaphangzását kiegészítették a modern hallgató által elvárt elektronikus bejátszásokkal.
A „hangkép itt ki is esett korábbi szerepéből”, az elvárt megélt mester hangzás és a végig a koncertet uraló csupasz trió alap hangszerelés nagy kontrasztját is megtapasztalhattuk ezzel. Sting nem lenne Sting, ha nem játszana, nem kísérletezne ezekkel a lehetőségekkel, és ha nem nyerne, nem vinné át a felfogását ilyen területeken is – valahogy úgy, mint ahogy egyszerűsödik, idősödik, maga a szemlélete az egész életművére rátekintve, úgy is, mint ahogy mi is visszatekintettünk, erre a csodálatos szétágazó életműre majd a második részben…
Sting most 74 éves, októberben 75 lesz. A zenész is visszatekint, de előre is néz. Elképesztő jó fizikai állapotban, aktivitással, jelenléttel és nem is annyira biztonsági játékot adó koncerttel, ahol a hangja, vagy játéka pár helyen, ha erőltetetté kezdett volna válni, engedett, játszott ezzel, magával ezzel az új helyzetével is improvizálva.
Sokan azt is érezni vélték, hogy jobb formában volt most, mint 2024-ben, de erről is egész megoszlóak a vélemények: megosztó sztár, érthetően kevesebb vagy több üresjárattal, manírral. Negatívumokkal, vagy ezek hiányával írták le a médiumok, olyan meghatározásokra is ragadtatva magukat, hogy lényegi, nosztalgiától független, sőt az egész életművet nyersebb és még izgalmasabb keretbe helyezheti, ennek hatása lehet majd új dalok/ lemez születésére: kíváncsiak lennénk egy tényleg új Sting koncept stúdió lemezre.
Lehet a projekció már túlzás, de az új koncept tematikus értelmezésére is kíváncsian várjuk, mit hoz majd a közeljövő a 75. évre! Milyen kreativitást ad a világ egyik legjobb basszusgitáros, zenész énekesének tartott, egykori Police tag Sting életében is…
75. születésnapjakor október elején a 3.0 turné észak-amerikai állomásain fut majd. Vancouverben, Seatleben és Brooklynban és lehet a nyári új koncept koncert lemez az amsterdami The Night Watch Live at The Ríjksmuseum album projekt után már új stúdió anyagra is ihlet születik, az életmű élményének egyik újabb betetőzéseként…
Sting 3.0 Turné 2. Budapesti koncert setlist:
(2026. június 18. MVM Dome, Hungary)
Message in a Bottle (The Police song)
I Wrote Your Name (Upon My Heart)
If I Ever Lose My Faith in You
Englishman in New York
Every Little Thing She Does Is Magic (The Police song)
Fields of Gold
Never Coming Home
Mad About You
Wrapped Around Your Finger (The Police song)
Driven to Tears (The Police song)
When We Dance
You Still Touch Me
Can’t Stand Losing You (The Police song)
Shape of My Heart
Walking on the Moon (The Police song)
So Lonely (The Police song)
Desert Rose
King of Pain (The Police song)
Every Breath You Take (The Police song)
Encore:
Roxanne (The Police song)
Fragile
Fotók: Kurucz Attila – 2024
