2022. Október 26.- Budapest Aréna
Október végén egymást követő két napon is világsztárok tartották újraindító koncertjeiket Budapesten. 26-án a Cure együttes, 27-én pedig a Police zenekar énekeseként is ismert Sting lépett fel az Arénában – ami után napokkal már friss beszámoló cikkek születtek – több irányból is értékelve teljesítményeiket. Itt most egy nagyobb kulturális távlatból összegzem a gondolataimat elsőként a Cure koncertje kapcsán.
(A) The Cure – a világ egyik legismertebb kultikus angol post-punk, goth-dark-rock, new wave és pop zenekara – Magyarországon korábban négyszer léptek fel: a rendszerváltás idején, 1989. május 26-án a Kisstadionban, főleg a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me (1987) és a Disintegration (1989) lemezek dalaival. 2002. július 31-én a Sziget fesztiválon már a klasszicizálódáson túljutott új korszak lemezeinek a friss eklektikusabb pop számait is előadták: Wish (1992), Wild Mood Swings (1996), Bloodflowers (2000). A 2005. augusztus 26-án a Szegedi Ifjúsági Napokon pedig olyan évekig emlékezetes monstre koncertet adtak minden korszakuk dalaiból is, három ráadás blokkal (!) és három órát is meghaladó programmal, amit nemzedéki életérzést átélve az első sorokból felszabadult fesztivál hangulatban nézhettem végig.
A fesztiválok után az idei, október 26-ai koncert előtt majdnem napra pontosan 6 évvel korábban volt a negyedik jelenés 2016. október 27-én, szintén az Aréna már professzionális intézmény rendszerében. Az idei koncertről írt beszámolóm nem tudja figyelmen kívül hagyni az elmúlt két év nagy ’grand recit’ történéseit, olyan távlatként, ami globálisan mindenkit leginkább befolyásolt/átírt az új évtizedünkben.
2019-ben – még a covid 19 vírus első hullámainak a kirobbanása előtti hónapokban – Robert Smith énekes-gitáros és zenekara az angol Cure együttes a pop/rock zene örök világhírnevének csúcsára ért. A Rock & Roll Hall of Fame / Rock Hírességek Csarnokának a tagjaivá avatódtak, 40 éves dalszerzői munkásságukat elismerve, a popkultúra, rock történelem kultikus aktusában. Az ünnep után minden előkészület adott volt, hogy három év csend után a még névtelen új albummal biztosítsák a Cure eleven kultúra alkotói-dalszerzői folytonosságát. Minden, ami ez után történt már szintén történelemmé vált: a covid közel két évre leállította Cure-t, átalakította a zene világát, egyben mindennapi életünk egészét.
A zenekar a ceremónia és a covid válságos két éves korszaka után már 2021 végén jelentette be az új és ideiglenesen CURE TOUR EURO 22 nevet kapó most zajló, újranyitó turnéját. Idén a történelmi távból már új nevet kapott a LOST WORLD TOUR 2022 / Elveszett világ turné a SONGS OF A LOST WORLD / Egy elveszett világ dalai új lemez címe után. Visszatekintve az egész covid históriára és a járvány indította történésekre, szeparációs jelenségek, lezárások után kialakult radikális új gazdasági-társadalmi folyamatokra, az új lemez és új turnécím is döntő értékelés reakció lehetett a veszteségekre.
Visszatekintve (a) The Cure történetére is, a zenekar 1978-ban alakult Crawley-ben (Nyugat-Sussex), Robert Smith énekes-gitáros együtteseként kezdeti trióként, a Sex Pistols féle punk korszak bűvkörén. Az idén már 45 éves zenekar első korszakában az angol post punk, new wave kezdeti jegyein született. Korai dalaik, kislemezeik, a Three Imaginary Boys (1979) debütáló és a Seventeen Seconds (1980) album már határozott sötét, góth, dark rock zenét, külső megjelenés új szubkultúrát hozott számukra. A harmadik, negyedik Faith (1981) és főleg a Pornography (1982) lemez sötét végletei utáni fordulat az 1980-as évek közepétől a populáris mainstream felé nyitás jelezte a kor és a csapat új hangulatait.
Az MTV/Music Television (’Video kill the Radio Star’) generáció már elektronikus popzenére is nyitott populáris közeg volt, ahol a Cure az 1990-es évekre kialakította sokszínű eklektikus pop világhírnevét. Az évtized sokszínű válogatáslemezeinek – The Top (1984), The Head on the Door (1985) – dalaiban a sötét melancholic, alt, dark-rock szubkultúra alaphangulatát ekkor újromatikus pop jegyek is váltották. Miközben kialakult a Robert Smith / Cure imagó, klipjein sok korabeli fiatalban beégett audiovizuális zenei, képi mémként, amit a visszatekintő válogatás is erősített – Staring at the Sea – The Singles (1986). A Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me (1987) dupla lemez ennek a kései újhullámos populáris eklektikának egy klasszicizáló kísérletét a nyolcadik Disintegration (1989) lemez új hangja, összegzése tetőzte már be. A The Cure in Orange (1988) a koncertjeik ekkori világába adott bevezetést, majd már egy új zenei átmenetet is jelezték a DJ világ irányában elmozdulást mutató Mixed Up (1990) újrakevert sikerdalai. Az 1990-2000-es új évtizedek már megerősítették a Cure pozícióit – Wish (1992), Wild Mood Swings (1996) Bloodflowers (2000), The Cure (2004), 413 Dream (2008) és a világhírnév kiteljesedve rögzült.
Budapest belvárosi utcáin órákkal a koncert előtt szokatlanul sok sötét ruhába öltözött rajongó indult a Stadionok/Aréna felé; a bejáratok előtti tereken hat évvel korábban és a Sziget, a SZIN fesztiváljain is nagyobb grufti, festett arcú csődület kvázi időszerű halloween parti várta, fogadta a zenekart, de mára ez kissé megkopott – idősebb, konszolidáltabb ismerős arcok próbáltak rendezetten bejutni az arénába.
A Twilight Sad együttes előzenekarként bent már közel fél ház előtt kezdett; a friss lendületű, Cure közeli műfajú zenéjüket jól fogadta a közönség; a skót poszt-punk, indie rock csapat próbálta a stadion hangulatát még jobban emelni, de a főzenekar előtti várakozásban mégis kicsit láthatatlanok maradtak. A Cure előzenekarának lenni két hónapos turné minden állomásán mindenképpen mérföldkő lehet az életükben, de a profi zene és a jelenlét ellenére mindez a valóságban mégsem ment könnyen. Számukra talán a dark/alt/indie scénában az új beavatott, fiatal zenészek számára minden idők egyik legjobban kívánt, mégis – a gyakorlatban- talán a leghálátlanabb feladata lett kiszabva (a) The Cure előtt.
Nagy műgonddal, a kissé hangosra állított és fokozottan – lassan- emelt erejű keverőpult zaj vezette fel a főzenekar belépőjét: úgy tűnt ezzel, mint korábbi lemezeiken, a lassú esőzés, az erózió, a lassan eltűnő világok, idők, ritmusának időtlen szépségét próbálták megidézni: altató hipnózis a zaj és a távoli esők hangjainak keveréke hullámzott a hangszórókból – mialatt a színpadra léptek a Cure tagjai…
Október 6-án, turnényitó állomásán, Rigában, az Oroszország közeli fővárosban volt a világpremierje az Egy elveszett világ dalai új album első dalának: a Cure hosszú idő óta első új Alone dalát vírusszerűen terjedő live koncert video megosztó oldalakon ismerhették meg a turnét a Budapesten várakozó rajongók is. Az Alone szám hosszú bevezetője alatt Robert felvezetésként hosszan babrálva a kézelőin; körbejárta a színpad mindkét oldalát és mindenkit megnézett: Metakommunikációja egyszerre volt kedves-nyitott, élénk, kíváncsi és összefogott kezeivel, teste előtt védekezve, a megkötözöttség képeivel zavart is idéző. Próbálta befogadni a közönséget, felmérni az atmoszférát, a visszajelzést a dal epikus bevezetőjében. Az Egyedül első dal kezdete rögtön ugrás lett a probléma/kérdés közepébe; a vég kérdése, a szerelem/szeretet eltűnése az életből: „Ez a vége minden dalnak, amit énekelünk…elszállt remények, álmok…”
A nyitódal után felgyorsultak az események és hömpölyögtek a nagyobbnál nagyobb The Cure slágerek: (2.) Pictures of You, (3.) Closedown, (4.) A Night Like This, (5.) Charlotte Sometimes, (6.) Lovesong, (7.) And Nothing Is Forever, (8.) Cold, mintha bármelyik lassú, középtempójú vagy gyors számuk is mind egy banálisan lecsupaszított egyszerű tétel lett volna ugyanarra a válságos tematikus variációkra. Mintha már nem is a dal születési korszaka, vagy adott dalszövege, üzenete, előadási módja számítana. A (9.) Burn, (10.) Fascination Street, (11.) Push, (12.) Play for Today, (13.) Forest, (14.) Shake Dog Shake, (15.) From the Edge of the Deep Green Sea, (16.) Endsong repetitív, ismétlődő alaptémájú és bevezető, kifejtő részei alapot adtak a részvevő közönségnek egy nagy mágikus meditatív gondolati utazásra, alaptémák zenei-szöveges variációinak alaphelyzeteire, amit a Cure a kezdetektől képviselt, nagyon változatos vetített képei, múltidéző videó részei, ősi motívumai, totemei/tabui illusztrációin át.
A kivonulás, majd rövid szünet után két új zenei blokkban következett a ráadás – ismét egy új dallal kezdve: (17.) I Can Never Say Goodbye, ( 16.) The Figurehead, (18.) Plainsong, (19.) Disintegration… mind kötelező tételekként, majd a második ráadás tényleg egy szép jutalomjáték érzését kezdte közelíteni: (20.) Lullaby, (21.) The Walk, (22.) Friday I’m in Love, (23.) Close to Me, (24.) In Between Days, (25.) Just Like Heaven, … végül az egész egy heroikus, akusztikus gitáros, lassú úszó zárást hozott el, amit még megkoronázott a Cure kezdet egyik fő iskolás zenekari pop-punk alapdala a (26.) Boys Don’t Cry.
Az európai irodalom ősi görög, Homéroszi epikai gyökerei és késői, modernkori – mostani- popkultúra öröksége, az epikus hős hiánya egészen közel került egymáshoz a LOST WORLD TOUR 2022 alatt. – Az elveszett világ dalainak eléneklése és a gyógymód, gyógyír lehetősége megváltása a veszteségekre közeli tett, aktus lett, amire a 2022. október 26-ai koncert nem csak egy több éves adósságot törlesztett, de a kulturális folytonossága megmutatta azt is, hogy egy a turné és az új lemez címével élve, az épp elvesző világ dalai a vírus, veszedelem, a többféleképpen terjedő fertőzés ellen jó gyógymódot adhat. A 44 állomásos és 22 országot érintő koncert körút 2022. október 6. és december 13. között most zajlik. A Rock’n’Roll Hírességek Csarnokába beiktatott Cure-nak, a 43 éve alatt megjelent 13 stúdióalbuma, több koncertfilm élő lemeze és több mint 40 kislemeze, volt 13 tagja – több variációban. A 2022-évi új turnén Robert Smith (ének, gitár), Simon Gallup (basszusgitár), Jason Cooper (dob), Roger Donnell (billentyűsök), Reeves Gabrels (gitár) Perry Bamonte ((billentyűsök, gitár) a Cure legjobbját hozták el.
A 63 éves Robert és a Cure project összesen 27 dalt adott elő, ötödszörre fellépve itthon, közel 3 órás koncertet adva, amely ritka igényességet, már-már megalomán munkaetikát és zenei alázatot mutatott a pop-rockzene világban, amely az intellektuális bohém-komoly Cure imagót mindig is jellemezhette.
Az irodalmi értéket képviselő dalszövegeikkel illusztrált életrajz keretes szerkezetében a zenekar első lemeze (Three Imaginary Boys – 1979) egyik első kislemezes sikerének inspirációja, Robert Smith az énekes-dalszerző vallomásában utalt: „egy rövid költői kísérlet volt … összesűrítsem benyomásaimat Albert Camus L’Étranger ( Az idegen /Közöny ) 1942-es regényének kulcsfontosságú pillanatairól”…
Az abszurd ciklus első regénye a krisztusi kérdéseket is felvető áldozat kérdése ugyanúgy a társadalmi és történelmi megváltás, megoldás, feloldás, gyógyulás, gyógymód kérdéseit összegezték, mint a Cure legutóbb megszülető új alkotásai, mint az Alone dala, az elvesző világok dalainak megénekléseként…
Robert a “hope to see you again soon” zárszóval köszönt el, az energikus viszontlátás meg van ígérve, a remény, a megváltás, a gyógyulás lehetősége adott, ha csak popdalok, rock himnuszok képében is, de az elveszett világ dalainak újra eléneklésével a világ folytonossága adott, a megváltás megtörtént…
„Álmodni fiúról és lányról, akik álmodnak… / A világ nem más, mint egy álom …Remélem, megnyugszik egy hang, és hazahív minket / Ez minden dalunknak a vége, amit énekelünk / Egyedül…” „I Hope a voice will mend to call us home / This is the end of every song we sing / Alone…”
Fotók: Szita János
—————————
The Cure Setlist, Papp László Sportaréna, Budapest, Hungary
2022 Október 26 – Tour: Lost World Tour 2022 (Europe)
1. Alone
2. Pictures of You
3. Closedown
4. A Night Like This
5. Charlotte Sometimes
6. Lovesong
7. And Nothing Is Forever
8. Cold
9. Burn
10. Fascination Street
11. Push
12. Play for Today
13. A Forest
14. Shake Dog Shake
15. From the Edge of the Deep Green Sea
16. Endsong
Encore:
17. I Can Never Say Goodbye
16. The Figurehead
18. Plainsong
19. Disintegration
Encore 2:
20. Lullaby
21. The Walk
22. Friday I’m in Love
23. Close to Me
24. In Between Days
25. Just Like Heaven
26. Boys Don’t Cry
THE FULL LIST OF TOUR DATES: Lost World Tour 2022 Október – December Europa
Október:
06 – RIGA Arena
08 – HELSINKI Hartwall Arena
10 – STOCKHOLM Avicii Arena
12 – OSLO Spektrum
13 – GOTHENBURG Scandinavium
14 – COPENHAGEN Royal Arena
16 – HAMBURG Barclays Arena
17 – LEIPZIG Quarterback Immobilien Arena
18 – BERLIN Mercedes Benz Arena
20 – KRAKOW Tauron Arena
21 – LODZ Atlas Arena
23 – VIENNA Marx Halle
24 – PRAGUE O2 Arena
26 – BUDAPEST Arena
27 – ZAGREB Arena
29 – MUNICH Olympiahalle
31 – BOLOGNA Unipol Arena
November:
01 – FIRENZE Mandela Forum
03 – PADOVA Kioene Arena
04 – MILAN Forum
06 – GENEVA Arena
07 – LYON Halle Tony Garnier
08 – MONTPELLIER Sud De France Arena
10 – BARCELONA Palau Sant Jordi
11 – MADRID WiZink Center
13 – TOULOUSE Zenith
14 – BORDEAUX Arkea Arena
15 – NANTES Zenith
17 – FRANKFURT Festhalle
18 – STRASBOURG Zenith
19 – BASEL St Jakobshalle
21 – STUTTGART Hanns-Martin-Schleyer-Halle
22 – KOLN Lanxess Arena
23 – ANTWERP Sportpaleis
25 – AMSTERDAM Ziggo Dome
27 – LIEVIN Stade
28 – PARIS Accor Arena
December:
01 – DUBLIN 3Arena
02 – BELFAST SSE Arena
04 – GLASGOW OVO Hydro
06 – LEEDS First Direct Arena
07 – BIRMINGHAM Utilita Arena
08 – CARDIFF Motorpoint Arena
11 – WEMBLEY OVO Arena
12 – WEMBLEY OVO Arena (igény miatt hozzáadva)
13 – WEMBLEY OVO Arena (igény miatt hozzáadva)
