Az idén már ötvenegyedik évét taposó Manfred Mann’s Earth Band az utóbbi negyedszázadban nem csak a rendszeresen parádésra sikeredett koncertjei miatt hallatott magáról, hanem a professzionálisan feldolgozott zenei archívuma miatt is erősen a figyelem központjába került. Legalábbis a világ Enns folyón túli részén mindenképpen. A referenciaértékű archív sorozatokat és a dobozos készleteket ráadásul kiterjesztették Mann további formációjára, így a Manfred Mann első két korszakára és a Manfred Mann Chapter Three együttesekre, valamint a Manfred Mann’s Plain(s) Music, illetve a Manfred Mann ’06 projektekre is.
A sorozat harmadik részében azé a könyvbe csomagolt CD-gyűjteményé a főszerep, melyben a demók, kislemez-felvételek és alternatív verziók mellett végre két, a gyűjtők és rajongók által régóta keresett kiadatlan album anyaga is feldolgozásra került.
Az önálló CD kiadások után 2005-ben egy négykorongos box set, pontosabban digibook következett. A részletes track-listával, illetve dal- és projekt-leírásokkal rendelkező informatív könyvecske ezúttal a kiadvány szerves része, nem csak egyfajta bónusz melléklete. Hiszen a sok-sok ritkaság, illetve korábban sosem hallhatott felvétel nemcsak, hogy erősen igényli, de egyenesen meg is követeli a komoly ismertetőt.
A Re-Mastered széria után az „Odds & Sods – Mis-takes & Out-takes” gyűjtemény szintén egy referencia kiadvány. Melyben, ha kellő mértékben elmélyedünk, igen sok tapasztalattal gazdagodhatunk. Nem csak a Manfred Mann zenekarok pályafutásával kapcsolatban, hanem általánosságban is, a zenei ötletek evolúciójáról, illetve a kész produktumok időzítésének és tálalásának módjairól. Ezért igencsak érdemes, legalább az első hat-nyolc hallhatás alkalmával olvasással együtt végigkövetni a négytálnyi zenemenüt, mert eme gondosan szerkesztett kollekciók meghálálják a törődést.
A doboz időzítése véletlennek tűnhet, de vélhetőleg nagyon is tudatos volt 2005-ös megjelenés. Részben azért, mert akkorra már kijött a „2006” címet viselő, de szándékosan korábban, 2004-ben publikált album, amivel ismét lezárult egy korszak. Részben pedig azért mert a korábbi CD sorozathoz hasonlóan az „Odd s & Sods” gyűjtemény műsora is a Manfred Chapter Three együttes kései felvételeivel indít, így akár egy 35 éves jubileumi kiadásnak is felfogható.
A 2005-ös box set nagyban épít a remaszter sorozatra. Mi több, valamilyen szinten igényli is annak ismeretét. Vagy megfordítva: a „Mis-takes & Out-takes” alcímet viselő négylemezes dalfolyam a korábbi CD-sorozat egyfajta beavató jellegű kiegészítésének is felfogható. A téma iránt komolyan érdeklődő zenebarátok ismereteinek elmélyítésére, illetve gyűjtők és a feketeöves Manfred Mann rajongók örömére.
A gyűjtemény lemezei:
MMBOOK1: Manfred Mann’s Earth Band – Odds & Sods – Mis-takes & Out-takes 4CD 2005
CD 1 – In The Beginning
Az első CD műsora javarészt két kiadatlan albumot mutat be. Az első ilyen extra ritkaság a Manfred Mann Chapter Three sokáig elveszettnek hitt „Volume Three” albumának egyfajta rekonstrukciója.
Mikor 1999-ben megjelent a Re-Mastered series második etapja, sokan értetlenkedtek, hogy miért is került az alapvetően a Manfred Mann’s Earth Band-ről szóló sorozatba két Manfred Mann Chapter Three CD is? Mert az egy dolog, hogy a „One Way Glass” újragondolt verziója később felkerült a „Glorified Magnified” albumra. Miként a korábbi Manfred Mann (Chapter Two) B-oldalas kislemez-dal, a „Travelling Lady” is új verziót kapott a Manfred Mann Chapter Three „Volume One” nagylemezére és így tovább.
A „Please Mrs Henry” pedig szintén Manfred Mann (Chapter Two) dalból lett Manfred Mann (Chapter Four) kislemez, majd Manfred Mann’s Earth Band felvétel.
Akárcsak a megasláger „Migthy Queen”, melyet napjainkban is (ezeket a sorokat 2022 kora őszén gépeltem a komputerbe) a ráadásblokkban ad elő az Earth Band.
De ezekből még nem következne egy ennyire szoros kapcsolódás. Igen, értjük, hogy miként élnek túl egyes dalok, illetve dallamok korszakokat és formációkat. Ezzel együtt jogos a korabeli kritika, hogy a Manfred Mann Chapter Three második lemezből nem következik egyértelműen és magától értetődően az első Manfred Mann’s Earth Band LP.
A megfejtés első része az 1970-ben rögzített és 1971-es kiadással számoló Manfred Mann Chapter Three „Volume Three” album, mely aztán mégsem jelent meg a formáció megszűnése miatt.
Később pedig tűz emésztette az archívum egy részét, melyben egyebek mellett megsemmisültek az eredeti soksávos Chapter Three mesterszalagok is. Aztán, hogy néhány felvétel mégis fennmaradt másolatban, majd idővel elő is kerültek a csúcsgyűjtők profán szentélyeiből, szinte a csodával határos.
Az itt hallható, két kislemezdalból és három kiadatlan felvételből álló, nagyjából félórányi blokk jó betekintést ad abba, hogy miként és miért változott, fordult a későbbi irányokba Mike Hugg és Manfred Mann kompozíciós világa, illetve a jellemző hangszerelési megoldásaik. Bár akkoriban még a brass rock korszakukat élték.
Különösen érdekes a korabeli „Messin’ Up The Land” szerkezete, hangszerelése és témája, mely szerzemény továbbgondolt változatából aztán Earth Band harmadik albumának címadója vált a későbbiekben.
A második blokk ritkasága a Manfred Mann (Chapter Four) 1971-es nagylemeze. A „Stepping Sideways” címet viselő anyag, melyet a negyedik Manfred Mann együttes debütalbumának szántak, végül csak a tesztlemez fázisig jutott el.
A Manfred Mann’s Earth Band nulladik LP-jének is felfogható dalcsokrot állítólag azért nem adták ki, mert a zenekar stílusa akkoriban olyan nagyon gyorsan változott, hogy az élő előadásaikon már úgymond „lehagyták” a korábbi szerzeményeiket. Ezért, miközben még erősen érlelődött a koncepció és fejlődött az előadásmódjuk, a csapat úgy érezte, hogy a felvett anyag már nem reprezentálja az aktuális koncertműsoraikat. Amiben maximálisan igazuk volt. A „Stepping Sideways” kilenc dala ugyanis javarészt olyan, a múlt század ’50-es és ’60-as években gyökerező country-s, jazz-es, boogie-s és blues-os hangulatú témákat tartalmaz, melyekhez képest a hangversenyeiken hallható, improvizációkkal tűzdelt fúziós jazz-rock és progresszív rock darabjaik már akkori szemmel is fényévnyi távolságra jártak.
Maradt tehát a restart. A „Stepping Sideways” dalok egy részét átmentették kislemezekre, illetve az első két, valóban meg is jelent Earth Band nagylemezre. Részint változatlan formában, részint átdolgozva, részint pedig egészen az „Odd s & Sods – Mis-takes & Out-takes” megjelenéséig hagyták az archívum legmélyére elásva porosodni.
Érdekesség, hogy a máig koncertfavoritnak számító „California Coastline” is „Stepping Sideways” trackként indult. (Mely már a második „Odd s & Sods” CD, a „Hollywood Town” műsorán hallható.)
CD 2 – Hollywood Town
CD 3 – Brothers And Sisters
Az „Odd s & Sods” első korongjának harmadik blokkja, illetve a második és harmadik CD javarészt már a Re-Mastered sorozatban is felvonultatott ismertebb Earth Band és Plain Music időszakból szemezget. Részben a kihagyhatatlan klasszikusokból, részben pedig a maradékból – az alapművek mellett talán néha el-elsikkadt további gyöngyszemekből, részint abszolút ismeretlen, kiadatlan ritkaságokból.
A gyűjtemény ezen része leginkább a korábbi CD-sorozat válogatáslemezeivel rokon, azok tartalmát egészíti ki további örökzöldekkel, illetve gyűjtőknek és fanatikus rajongóknak való nyalánkságokkal.
Ezek közül is kiemelkedik a „Masque” LP amerikai változatához rögzített, de a projekt törlése miatt dobozban maradt „Summer In The City”. Illetve az 1988-as(!) „All Through The Night”, mely arról tanúskodik, hogy Mann az 1987-es leállás utáni időszakban sem tétlenkedett.
Mi több, a popos hangvétel ellenére azért már bőven alakulgathattak Mann fejében a „Somewhere in Afrika” utáni újabb folkos projekt körvonalai.
Az „Odd s & Sods – Mis-takes & Out-takes” időben nem is áll meg a feloszlásnál, illetve a Manfred Mann’s Plain(s) Music korszaknál, hanem az újjáindulás utáni albumokról (Soft Vengeance, Mann Alive, 2006), illetve azok ritkaságaiból is szemezget.
CD 4 – To The Limit
A negyedik korong javarészt az 1996-os „Soft Vengeance” album korai demóit és alternatív változatait mutatja be.
Ismeretes, hogy miután a Manfred Mann’s Plain Music 1991-es lemeze sikerrel emelte vissza Manfred Mann nevét a fősodorba, a billentyűs-hangszerelő zseni még az évben feltámasztotta a Manfred Mann’s Earth Band-et. Két év koncertezés után pedig belekezdtek egy két, hosszabb szvitből álló új stúdióalbum előkészítésébe, melynek munkái négy hosszú esztendőn át tartottak.
Bár a stúdiómunkálatokat már eleve három énekessel kezdték meg, hiszen az újjáalakuláskor Mick Rogers és Manfred Mann mellé bevették még a Plain Music énekesét, Noel McCalla-t, a felvételek véglegesítése előtt ismét visszatért Chris Thompson, így az éneksávok egy részét menetközben megváltoztatták.
A kiadásközeli, majdnem kész dalok esetében a számok jellemzően úgy módosultak, hogy részben Mick Rogers, részben McCalla kárára szorítottak helyet a régi-új pacsirtájuknak. Így a „Soft Vengeance” CD-n hallható változatok előtti verziók külön csemegének bizonyulnak azoknak, akik Noel vagy Plain Music rajongók, vagy csak simán érdeklődnek az alkotási folyamat iránt.
Az „Odds & Sods – Mis-takes & Out-takes” kollekció másik két kiadatlan albumához hasonlóan a Soft Vengeance sessions is rendkívül értékes és tanulságos anyagnak számít. Oly tökéletesen mutatja be egy készülőfélben lévő prog rock album (és egyben egy zenekar) evolúcióját, amihez foghatót csak keveset ismer a rocktörténet.
Hasonló jelentőségű ez, mint a Beatles 1996-ban megjelent „Anthology 3” gyűjteménye, mely a korszakalkotó „White Album” és a kék-korszak (Blue Album) másik két alapművének (Let It Be, Abbey Road) a demóiból, stúdióvázlataiból, korai verzióiból szemezget. Vagy említhetjük a Pink Floyd 2011-es „Dark Side Of The Moon – Immersion Box Set”-jének hatodik korongját, mely CD-n a leghíresebb koncept-albumuk 1969 és 1973 közötti demóit, korai keveréseit- és stúdióváltozatait, illetve kapcsolódó koncertfelvételeken az élőben tesztelt korai verziókat hallhatjuk, egy szintén rendkívül jól szerkesztett válogatáson. Harmadikként és egyben utolsó hasonló szintű gyűjteményként talán még a Gentle Giant 1997-ben piacra dobott „Under Construction” című archív albuma említhető még egy lapon ezzel a csodával, amit széles körben csak a „To The Limit” CD tárt a rajongók és zenebarátok elé.
Vegyük például Michael Martin Murphey klasszikusát, a „Geronimo’s Cadillac” című örökzöldet, melyet a Manfred Mann’s Earth Band eredetileg enyhén folkos beütésű pop-rock stílusban dolgozott fel, az 1987-es „Masque” LP-re. Majd a feloszlást és újjáalakulást követően 1993-ban már egy szolidan pszichedelikus, progresszív world music verzió készült, amin egyértelműen érezhetőek a Manfred Mann’s Plain Music korszak jellemzői. Amit viszont egy 1990-es Plain Music felvétel, az „Instrumedicine Song” vezet fel, a néhai Barbara Thompson csodás játékával.
Látszólag korban, stílusban egy oda nem illő track nyitja a „To The Limit” című negyedik korongot, valójában kevés ennél jobban és átgondoltabban szerkesztett gyűjtemény létezik e világon.
Ha csak az 1993-1996 közötti korszakot vesszük, akkor a gyakorlatban ehhez a blokkhoz tartozik még a harmadik „Odd s & Sods” korongon, a „Brothers And Sisters” CD-n található „Better Place”, mely már szintén a visszatérő Chris Thompson-nal készült, 1996-ban, de végül mégis lemaradt a „Soft Vengeance” albumról. Viszont mégis indokolt a „Masque” korszakot követő egyéb out-take felvételekkel együtt szerepeltetni. Főleg, hogy végighallgatva is passzolnak a trackek a maguk környezetébe.
A negyedik adag muzsika utolsó blokkja már a „2006” projekthez köthető. Három élő felvétel szerepel a Manfred Mann’s Earth Band 2001-es – tehát már az „Angel Station In Moscow” koncert utáni- turnéjáról. Melyből két dalt első alkalommal osztottak meg hivatalos hanghordozón. Valamint itt szerepel a „Hillbrow”, melyet 2002-ben készítettek a következő stúdióanyagra gondolva, de mégsem került fel a 2004-ben piacra dobott „2006” című CD-re.
Itt is érdekes a fejlődés, hiszen a ’60-as, ’70-es években indult progresszív rock zenekarok javarésze idővel belassult, bemerevedett, majd le is állt.
Kevés példa van arra, hogy valamelyik rock dinoszaurusz az ezredfordulón túl is készítsen új stúdióalbumot. Ráadásul olyat, amelyik úgy tud korszerű lenni, hogy közben mégis egyértelműen önazonos marad. A különleges módszerrel és gyakorlatilag kettős formációval készült „2006” számos tekintetben a kétezres évek legjobb lemezének számít.
Ezért a „To The Limit” CD záró blokkja – ha értő füllel találkozik- nemcsak, hogy hozzátesz egy újabb adagot, a Manfred Mann 1970-2004 közötti (Chapter 3-4-5-6) korszakait bemutató digibook műsorának ritkaságaihoz, de egyenesen meg is koronázza azt.
Mint látható, az „Odds & Sods – Mis-takes & Out-takes” gyűjtemény rendkívül gazdag anyagában mindenki találhat magának érdekességet. Vélhetőleg nem sok olyan rockszakértő rohangál ebben az országban, amelyik minden itt felvonultatott felvételt ismert volna – már a digibook megjelenését megelőzően. De vélhetően még nekik is bőven mondhatott újat a főhős által tollba mondott ismertető.
Persze a dalváltozatok összehasonlításából adódó felismerések és a szerkesztésből kiolvasható szándék mindannyiunk számára tartogathat élményeket, akár még revelációszámba menő meglepetéseket is. Feltéve, ha hajlandóak vagyunk részt venni a játékban és a Manfred Mann életműnek (is) odaszánjunk azt pár napi elmélyült zenehallgatást, amennyit az megkíván, beleértve a körítésre fordítandó párórányi extra figyelmet is. A Led Zeppelin, Deep Purple, Uriah Heep, Black Sabbath vonalon túl is léteznek jó zenék. A Pink Floyd, King Crimson, Yes, ELP alapműveken túl is vannak fontos lemezek.
Folytatjuk!
