Az idén már ötvenegyedik évét taposó Manfred Mann’s Earth Band az utóbbi negyedszázadban nem csak a rendszeresen parádésra sikeredett koncertjei miatt hallatott magáról, hanem a professzionálisan feldolgozott zenei archívuma miatt is erősen a figyelem központjába került. Legalábbis a világ Enns folyón túli részén mindenképpen. A referenciaértékű archív sorozatokat és dobozos készleteket ráadásul kiterjesztették Mann további formációjára, így a Manfred Mann első két korszakára és a Manfred Mann Chapter Three együttesekre, valamint a Manfred Mann’s Plain(s) Music, illetve a Manfred Mann ’06 projektekre is.
Ötödszörre a kétszer ötkorongos bootleg archívumot ismerhetjük meg, elsősorban a kiadások apropójára, illetve a gyűjteményes kiadványok szerkesztésére fókuszálva.
A stúdiófelvételeket és a hivatalos koncertalbumokat felvonultató sorozat, illetve gyűjtemények mellett időközben megjelent még kétdoboznyi archív Earth Band bootleg is. Bár ezeket az illegálisan készített közönségfelvételeket és a keverőről rögzített munkaanyagokat a zenekar eredetileg nem tervezte nagyobb nyilvánosság elé tárni, idővel annyira elfajult a helyzet, hogy úgy érezték, muszáj lépniük valamit az ügyben.
Mint később nyilatkozták: „ezek a koncertfelvételek nem olyan színvonalúak, amelyeket normál esetben fontolóra vennénk, hogy kiadjuk. De mivel sok éven át gyötörnek bennünket a rossz minőségű bootlegek, melyeket ráadásul magas áron adnak el a rajongóknak, jött az ötlet, hogy akkor inkább már a rajongók is elfogadható áron gyűjthessék össze ezeket a felvételeket, ugyanakkor a zenészeknek és a dalszerzőknek is jusson némi ellenszolgáltatás a munkájukért.”
A Manfred Mann’s Earth Band „Bootleg Archives” sorozatában eddig kétszer öt CD jelent meg. A „Bootleg Archives Volumes 1-5” 2009-ben, a „Bootleg Archives Volumes 6-10” pedig 2017-ben látott napvilágot. Maguk a korongok kartontokban kaptak helyet, melyeket ötösével fog össze egy-egy puha papírdoboz. Melyek kivitelüket tekintve majdnem úgy néznek ki, mint ahogy a P. Mobil együttes „Nagy P.” sorozatának 2010 húsvétjára tervezett kiadványai lettek volna. Annyi kis különbséggel, hogy a mobilos archívum három cédés etapokkal jelent volna meg, lásd például Máté Péter vagy a Diktátor „Gyűjteményes válogatás”-ait.
(Csak aztán jött néhány fékezhetetlen agyvelejű túlmozgásos jellembajnok és a nagyokosok ügyesen, okosan megfúrták a sorozatot. Majd, mikor öt évre rá végre újra sínre került volna a dolog, megint volt néhány másik idióta, akik meg tartalmilag barmolták össze a korábban gondosan összeállított CD-k tartalmát. Az ilyen és hasonló sztorik miatt vagyunk még mindig, hatvan év múltán is sok-sok mérfölddel lemaradva a brit és német kiadások mögött, pedig lassan már az összes fontosabb előadó matuzsálemi korba ért és szép sorban lépegetnek át a másvilágra…)
A Manfred Mann’s Earth Band szerencsére a bootlegek kiadását és szerkesztését is olyan komolyan vette, mint az eleve hivatalos kiadásra szánt felvételekét. Így hát végül a kalóztevékenység elpofátlanodása, mint kényszerítő erő hatására összeállított archív gyűjtemények is ugyanúgy referenciaszámba mennek, mint a „normál” kiadványaik.
A gyűjtemények lemezei:
MMARCHIVE1: Manfred Mann’s Earth Band – Bootleg Archives Volumes 1-5 5CD 2009
MMARCHIVE1-A: Manfred Mann’s Earth Band – Live In Europe 1981 CD 2009
MMARCHIVE1-B: Manfred Mann’s Earth Band – Live In Vienna 28/05/1986 CD 2009
A 2009-es doboz ez első két korongja a ’80-as évekbe kalauzolja a hallgatót, mely blokk két Chris Thompson fémjelezte Earth Band album turnéjából nyújt ízelítőt. Az első CD a Thompson első visszatérése után megjelent „Chance” nagylemez európai turnéjának válogatott felvételeit gyűjtötte csokorba. Többek között az 1981-es koncertkörút kölni, párizsi és bécsi állomásainak anyagából szemezgetve, a felejthetetlen Steve Waller káprázatos játékát megörökítve.
A második optikai lemezen pedig az 1986-os „Criminal Tango” bécsi állomásán rögzített anyag hallható, a szintén visszatérő Mick Rogers-szel. Utóbbi hangminősége már lényegesen jobb, mint az öt évvel korábbiak.
Ez így együtt szép kerek és egyben erősen hiánypótló. Hiszen, mint közismert, míg a budapesti koncertfilm és koncertlemez a „Somewhere in Afrika” LP-hez tartozó, 1983-as „Somewhere in Europe” turné anyagát mutatja be, addig a „Masque” nagylemez műsorát sosem mutatták be élőben. Nyolcvanas évek tehát kész, pipa.
MMARCHIVE1-C: Manfred Mann’s Earth Band – Live In Köln 03/07/1991 CD 2009
MMARCHIVE1-D: Manfred Mann’s Earth Band – Live In Hell 10/09/1999 CD 2009
MMARCHIVE1-E: Manfred Mann’s Earth Band – Live In Markranstadt 23/06/2007 CD 2009
A következő három diszk már az újjáalakulás utáni időkbe, a Noel McCalla érába repít vissza minket az időben.
A harmadik CD a visszatérést jelentő „20 Years of Manfred Mann’s Earth Band 1971-1991” című turné kölni állomásába, illetve a londoni bejátszó buliba nyújt betekintést. Szintén erősen hiánypótló jelleggel, hiszen a programban a Manfred Mann’s Plain Music LP-ről is játszanak. Valamint, mert a „Mann Alive” felvétele pedig a soron következő album, a „Soft Vengeance” lemezbemutató turnéját örökítette meg. Így együtt a kilencvenes évek stúdióalbumaihoz tartozó koncertműsorok is elérhetővé váltak.
A negyedik és ötödik korong két olyan turnéba nyújt betekintést, melyekhez nem tartozott konkrét album promóció, így hivatalosan is best of jellegű műsort hirdettek a nagyérdeműnek. A Manfred Mann rajongók körében egyfajta szent Grálként keresett és tisztelt „pokoli koncert”, tehát az egyik legjobb minőségű, ráadásul egy ismét bombaformában játszó Earth Band-et reprezentáló 1999-es „Live In Hell” végre hivatalosan is kiadásra került.
Történt pedig, hogy a fesztiváljairól híres norvég faluban adott fergeteges koncertet az egyik norvég rádió professzionális módon rögzítette. Majd a „hell-i” felvétel kiszivárgott anyaga rendkívül gyorsan szétterjedt a világban és hamar a legnépszerűbb bootlegek egyikévé nőtte ki magát. Okkal, joggal. Ennél ütősebb élő cucc még hivatalos koncertlemezen is ritkán kerül kiadásra. Megérdemelte, hogy végül a hivatalos katalógus részévé vált.
Szemben a 2007-es markranstädti fellépéssel, melynek anyaga már egy fásult, elfáradó Earth Band-et mutat. Nem véletlen, hogy nem sokkal később ismét beindult a tagcserék sora. Ennek ellenére a bulit és egyben a koncertfelvételt azért mégis megmentik az ezerszer az agyunkba égett csúcsszerzemények.
MMARCHIVE2: Manfred Mann’s Earth Band – Bootleg Archives Volumes 6-10 5CD 2017
MMARCHIVE2-A: Manfred Mann’s Earth Band – Offenbach 19/12/91 CD 2017
MMARCHIVE2-B: Manfred Mann’s Earth Band – Tel Aviv 22/05/04 CD 2017
MMARCHIVE2-C: Manfred Mann’s Earth Band – Stein An Der Traun 28/03/09 CD 2017
A 2017-ben érkezett folytatás ismét két blokkra osztható. Az első három CD-n további élő felvételeket hallhatunk a McCalla korszakból. Elsőként szintén a „20 Years of Manfred Mann’s Earth Band 1971-1991” turné kerül terítékre. Ezúttal az offenbachi előadáson rögzített felvételt hallgathatjuk meg, némi new yorki klubhangulattal fűszerezve.
Első blikkre akár felesleges ismétlést is kiálthatnánk, de azért szerencsére a két 1991-es korong műsora kellően eltérő, így olyan dalokat is hallhatunk a kilencvenes évek eleji felállástól, melyeket egyébként sem játszott, játszik gyakran az Earth Band.
A 2004-es és 2009-es best of előadások között szintén az az érdemi különbség, hogy a kétezres évek vége felé már érezhetően fogyott ki a szufla az addigi felállásból. Így a tel-avivi buli erőteljesebb, míg a német inkább csak Jimmy Copley bemutatkozása miatt érdekes.
MMARCHIVE2-D: Manfred Mann’s Earth Band – Munich 18/12/14 CD 2017
MMARCHIVE2-E: Manfred Mann’s Earth Band – Aschaffenburg 14/12/15 CD 2017
A második gyűjtemény utolsó két CD-je pedig már a Robert Hart korszakra koncentrál. A 2014-es, illetve 2015-ös koncertfelvételek közül utóbbi a jobb. Egészen egyszerűen azért, mert hallhatóan nagyobb átéléssel és egyúttal sokkal jobban játszanak a fiúk. Ami tűz még az otthoni hangrendszeren is átsüt. De persze azért előbbinek is akadnak hangulatos pillanatai.
Mindenesetre a Manfred Mann’s Earth Band „Aschaffenburg” CD-je toronymagasan a második gyűjtemény legjobbja. Mely nemcsak a harmadik Hart-tal készült élő lemezhez, a „Live In Ersingen 2011” albumhoz ér fel, de az összes korábbi hivatalos Manfred Mann koncertlemez anyagához viszonyítva is kiállja a próbát.
A 2014-es „Lone Arrenger” albumhoz kapcsolódó „Get It On” (Bang A Gong) összekapcsolása a „Give Me The Good Earth” riffjével pedig maga a tömény gyönyör.
Hiába, hogy aránylag kevés saját szerzeménnyel rendelkeznek, illetve, hogy az idő előrehaladtával egyre ritkábban jelentkeznek stúdiófelvételekkel, attól még ezek a muzsikusok egytől-egyig zsenik.
Összességében tehát a kétszer öt kötetes bootleg archívum jó érzékkel foltozza be azokat a lyukakat, melyeket a korábbi hivatalos élő anyagok kihagytak, mint fontos és a zenebarátok részétől érdeklődésre számot tartó időszakokat. Kivéve a rövid Peter Cox érát, melyet így utólag már szinte mindenki, a közönség és az akkori tagság is működésképtelennek ítél.
Folytatjuk!
