Szép sorban jönnek a jubileumok, ezúttal a legendás punk zenekar, a Hisztéria ünnepli 35. születésnapját. Ennek az apropóján beszélgettünk Toncsi Cox alapító frontemberrel, egy klasszikus nagyinterjú keretében. Felidéztük vele a zenekar elmúlt 35 évét, valamint kísérletet tettünk arra, hogy megtudjuk, ő személy szerint hogyan élte meg, hogyan látja ennyi év távlatából a zenekar történetét.

Toncsi a Sztráda Rádióban fogadott bennünket, ahol szerkeszti, keveri és vezeti a műsort, a Hey Ho Let’s Go rádió showt. Mellette csinálja a Hisztériát, DJ és a Gödör Underground klubban is dolgozik. A mai napig nyomja ezerrel a rock ’n’ rollt. Az interjúban szó esik zenéről, munkáról, érzésekről, gondolatokról, világlátásról, családról, életről, jövőről és természetesen az életét meghatározó Hisztériáról.

Ezúttal is Dávid Zsolt fotós barátommal együtt hármasban beszélgettünk Toncsi Cox-szal.

Kérlek, mesélj nekünk a Hisztéria kezdeti éveiről! Hogyan alakult, miért jött létre, kik voltak az alapítók?

Ez egy nagyon jópofa sztori. Drága édesapám gyűjtötte a kazettákat, ha valami megtetszett neki, azt megszerezte. Volt egy kazettája, aminek az egyik oldalán Led Zeppelin, a másik oldalán talán Kiss volt… Imádtam a Led Zeppelint, próbáltam beszerezni. Volt egy bolt, ahol metal bakeliteket árultak. Mondom az eladónak, hogy Led Zeppelint akarok. Mutatja a kazettát, mondom ez nem az. Biztos, hogy az! Mondom, az enyémen ott a kép, de az más. Hozd már be, mondja, meghallgatjuk… Bevittem. Kérdezi: ezt hány éve hallgatod?! Mondom, 5-6. Tudod mi ez? Sex Pistols! Tehát én a Sex Pistolst imádtam Led Zeppelinként évekig…

Hogy jutottatok akkoriban zenékhez?

Akkoriban Zana Zoli is hozta be a bakeliteket. Finn hardcore-t! (Itt Toncsi felsorol vagy 8 zenekart, amit meg sem kísérelek leírni…)

Jóban vagytok Zanával?

Persze, de nem tartunk annyira szoros kapcsolatot. Néha dumálunk, ha egy koncerten, vagy más alkalommal összehord minket a szél.

Visszatérve a lemezbeszerzésre…

Persze jöttek be angol bakelitek. Amerikai, angol hardcore, francia punk zenék. Zoli által a finn vonal. 4000-4500 CD-m van, a bakelitet nem gyűjtöttem, abból csak 300 van.

Volt két CD üzletem, ott lehetett használt CD-ket cserélgetni. Teljesen véletlenül kerültem bele ebbe a dologba egy barátom révén. DJ-ztem a Bahnhofban, megvolt a zenekar, de csak kéne még csinálni valamit… Így jött ez a lehetőség. Egyik ismerősöm nyitotta, tudta, hogy ismerem a zenéket, megkért, hogy csináljam. Bevállaltam, a Corvin közben volt, és véletlenül a Lurdy házban is lett egy üzlethelyiségem. Mai napig olyan CD-im vannak, hogy hihetetlen. Eredeti nyomások az 1980-as évektől, amikor gyártani kezdték a CD-ket. Szóval, van kétfalnyi CD-m otthon ABC sorrendbe rakva.

Akkor ezután a kis kitérő után térjünk vissza a Hisztériához!

A zenekar a zene iránti szeretetből indultunk ki. 1987-ben született az ötlet. Akkor volt a Fog-oi nevű zenekar. Jött a Fizzukitchi, 4 számmal, utána jött a Hisztéria, különböző leírásban. Az előző tagokkal megbeszéltük, hogy akkor ’87-től Hisztéria, így onnan számoljuk a létét.

Régi tagokkal jóban vagy?

Igen, jóban vagyunk. Ugyanakkor van, akivel 15 éve nem találkoztam. Akkoriban mindenfelé játszottam, blues zenekarok előtt, a Kassák klubban, a Kossuth klubban, a Fekete Lyukban, a Muter klubban. Később lehetett menni vidékre is. Aztán volt 3 év kihagyás. ’96-ban Németh Lojzival csináltunk nekem egy lemezt „Nem vagyok angyal” címmel. Akkoriban volt a Detroit Raiders nevű zenekarom, velük dirty punk rock ’n’ rollt játszottunk.

Volt még egy hosszabb szünet a zenészi pályafutásodban. Ez hogy is volt?

Feleség, gyerek, műsorvezetés, rádiózás. A Tilos rádióban kezdtem, Rádió 1, Rádió 11, Gazdagrét stúdió, Motoroshang rádió és újra Tilos rádió, és a többi… Amikor azt befejeztem, akkor kerültem ide a Sztráda Rádióba. A kihagyás azért volt, mert mindenfelé DJ-ztem. Annyira lefedett ez az elfoglaltság, hogy nem volt másra időm. Nagyon ment ez a téma akkoriban. 9-10 évig a Bahnhofban játszottam és műsort vezettem. Nagyon sok promóciós turnén vettem részt, pl. másfél évig ment egyik kedvencem a pepsi long drink tőzsde, és persze közben kb. 10 évig voltam dj és műsorvezető a Szigeten és nagy fesztiválokon.

Miért a punk?

Már korán megkedveltem a lázadó zenéket. Mindig ellene mentem a rendszernek. Bármi is volt, ha ez, ha az, soha nem tudtam elfogadni. Ma már persze ez nem teljesen egyértelmű. Azért én szerettem mindig lázadni. Emlékszem, amikor Brezsnyev meghalt mindenkinek feketében kellett suliba mennie. Kérdeztem, kicsoda mégis ez a Brezsnyev, mi közöm van hozzá? Édesapám azt mondta, semmi közöd hozzá, mész, ahogy akarsz. Kisfiam, a te ruhád, a te hajad, ha ez alapján ítélnek meg a tanárok, akkor itt nagyon nagy probléma van. Persze volt is, azonnal behívták apámat. Szerencsétlen, barom ofő sírt órákon keresztül, hogy ’jaj, meghalt Brezsnyev, mi lesz velünk?’. Szartam rá…

Hova jártál középiskolába?

Sportiskolába jártam, országos felmérő volt és két osztálynyi embert vettek fel. Ebbe kerültem be, ballábas voltam, fociztam. KSI, Fradi. A Fradiban nagyon keveset, talán pár hónapot.

És mi lett a labdarúgó pályafutásoddal?

Abbamaradt, mert volt egy nagyon csúnya porcleválásom, ami után már nem tudtam visszajönni. Campo basso. Teljesen átnyergeltem a zenére.

Hogy alakult a zenei ízlésed?

Imádtam a zenét, mindent meghallgattam, DJ voltam, mindent játszottam és hallgattam. Nyálasabbakat is, szintipop, bármi jöhetett. De hát a punk volt a fő csapásirány.

Magyar vonalon kiket kedvelsz?

Rengeteg zenekarral voltam kapcsolatban, csak sokan feloszlottak, vagy más irányt vettek. Ott van például a Kretens, vagy a QSS. Tök jó haverság van most is, mindenki kedvel mindenkit. A skinhead és a punk régen nem volt annyira különválasztva. De már elképesztő tagozódások vannak. Én se jobbra, se balra nem akarok menni. Nem azért, mert nem akarom felvállalni, hanem mert egyik sem tetszik. Nem vagyok idióta, nem fogok se Kádárt, se senkit a testemre tetováltatni, főleg nem azt, aki alatt üldözött volt a punk muzsika és vertek meg ok nélkül az utcán és kasztniszták be ok nélkül az embereket, mert épp csak más volt, mint a többi. De mindenki azt csinál, amit akar, én leszarom. A politikamentesség ma szinte kizárt, de engem mindenki hagyjon békén, én zenélni akarok. Elmondom, ami bennem van, ami engem érint, érdekel. Kőkeményen elmondom, akár csúnyán is, vagy szépen, vagy agresszíven, vagy punkosan, ami ma a fő csapásirány. Régebben az agresszív, keményebb punk ment, a Támadni kell, a Kár az életért pont erről szólt, nyers, egyszerű, kapja be mindenki! Ha nem tetszik, tekerd tovább… Csá!

A „Támadni kell” hangzása hogy sikerült ennyire egyedire?

Bementünk a stúdióba azzal, hogy 8-10 számot felveszünk, aztán 16 lett belőle. 56 perc… Toltuk, ahogy kell! Ez már Nagy Feró (Nagy Feró Produkció) égisze alatt ment. Segített nekünk, hogy összejöjjön. Jó fej volt nagyon, állandóan ott volt velünk. ’91-ben felkerültünk a Lyukas Tablóra rengeteg más zenekarral. Sex Action, Tankcsapda stb. Csináltunk klipeket, a No future-t támogatta a brigád.

Feróról mit gondolsz most?

Megmondom őszintén, bárki bármit is mond Feróról, ő nekem csak segített. Először majd minden zenekar csak a Garázs műsorban kapott teret.

Volt emlékezetes fellépés akkoriban?

Persze, sok. Játszottunk a Felvonulási téren a dísztribünön, ahonnan anno Kádár Fajankó, meg Bresznyev integetett a sok lefizetett kötelező felvonulónak. Konkrétan ott álltunk öten-hatan zenekarvezetők. Mondták Hisztéria, miket kéne játszani – lájtosabban-, meg mit nem kéne… Például a „Tépd szét a behívót”. Fogtuk magunkat, azt nyomtuk. A refrénnél meg mutattam a közönségnek a mikrofont, ők meg énekelték. Néztem oldalra, én nem énekeltem, b… meg…

Ez termékeny időszak volt a Hisztéria életében!

Igen, ’87-88-tól ontottuk a számokat. ’90-91 Támadni kell, rá egy évre Kár az életért. Évente dobtunk egy új albumot. Utána átmentünk a Trottel Recordshoz, ott jelent meg a Ne fogd be a szád! Az nagyon megosztó lemez lett, ott jöttek már az alternatívabb dolgok. A maxinkkal együtt összesen 13 lemez jelent meg.

Jön még új lemez?

Az új album majdnem teljesen kész, bár még nincsen munkacíme. 10 új számot fog tartalmazni és 2 régit. Még ska-sabb vonal lesz, fúvósokkal, és persze billentyűvel kiegészítve, legalábbis remélem, hogy ezt mind meg tudjuk valósítani! Ahogy mondani szoktam, nem egy séma lemez lesz, hogy belehallgatsz az első dalba és akkor ismered az egész lemezt… Tartogat meglepetést az anyag, ahogy ez nálunk lenni szokott. Lesz egy egysége, ez természetes, de lesznek benne őrületek, mint reggae, vagy éppen blues vagy éppen alternatív sanzon és persze sok-sok PunkSka. A 12. perctől hallgassátok!

A zeneszerzés, szövegírás, a dalok témái hogyan változtak?

A Kár az életért és a Támadni kellnél kellett csinálni szövegkönyvet. Az összes szöveget én írom. Ott nagyon beletapostam a gázba. A zenét együtt írjuk, de ha valaki hoz szöveget, azt is szívesen fogadom, nem sajátítom ki. A 13 lemez 92%-ának a szövegét én írtam.

Akkor ez szinte a te produkciód? Erről mit gondolsz?

Sokan úgy gondolják, hogy a Hisztéria az Toncsi. Az idő vasfoga azért csavar minket. Jönnek-mennek a gitárosok és mindenki hozza magával az attitűdjét. A Hisztéria megmarad Hisztériának. Most is lesz benne kemény, döngölős szám, kemény odabaszós zene. Szeretem az Agnostik Frontot, a Sick of It Allt, a new yorki hard core-t. Valljuk be őszintén ezeknél az első szám húzós, aztán végig ugyanaz… Míg a The Interrupters azért egy kicsit más. Öt baromi jó zenészt összeválogattak, és akkor mi van, kurva jó zene.

Nálad is volt olyan, hogy összeválogattad a zenészeket?

Nem, és nagyon jó a kérdés. Mondtad, hogy a Hisztéria az a Toncsi. Nem. Az, hogy én viszem a hátamon az egészet, én szervezek mindent, ettől még nem egyszemélyes zenekar vagyunk. És ezt én mindenhol kifejezésre is juttatom. Ahhoz, hogy én egyáltalán meg tudjak szólalni, elő tudjam adni a számokat, ahhoz a társaim, a barátaim ott kell, hogy legyenek. Teljesen egyértelmű, hogy minden felállásban mindenki a Hisztéria tagja. Közösen döntünk mindenben. Mindenki véleményére kíváncsi vagyok. A Hisztéria ma négy embert jelent: Toncsi Cox-ének, Kereszty Dániel-gitár, Mészáros Tibor-dob és Farkas Gábor-bass.

Mikor lesz konkrétan a 35. éves koncert és hogy fog kinézni?

Március 14. Amúgy ugye beleszólt a Covid, és ezért toltuk át 2023-ra. Tehát igazából 1987-2022, de 2023-ban megy a 35-ös turné.

Hol lesz?

Gödör, március 14. Kretens és Voodoo Allen kíséretében.

Készültök valami extrával?

Lesz egy-két furcsaság, egy-két vendég. Amit már biztosan mondhatok, hogy ahogy pár koncerten beugrott hozzánk, ami megtiszteltetés is, drága barátom, ’testvérem’ Horváth Zsolt /ex-Deák Bill B.B. Lord/. De a poénokat nem lövöm le, gyertek el, jöjjön el mindenki, nézzétek meg! Várunk szeretettel mindenkit.

A koncert felöleli a 35 évet?

Igen, de nem lesz kronológiai sorrend, de minden korszakból nyomunk dalokat, lesz két nagyon-nagyon új is.

Hogy néz ki egy ilyen koncert nap nálatok? Isztok valamit? Tudsz aludni? Izgulsz?

Figyelj, akár egy adásnap itt a rádióban… Ha már nem izgulnék, akkor abbahagynám. Minden egyes koncert előtt bennem van a drukk, ha öten vannak, ha 25-en, ha 150-en. Szeretem a közönséget, szeretem, ha jól érzik magukat. Ha valakinek nincs lámpaláza, az hagyja abba!

Igen, van, amikor iszom, van, amikor túlmegyek, jókedv van, átlendülök, de tudom a határokat. De azért a korty az kell. Egy kis jager, egy kis vodka lecsúszik. Előző nap már minden totálisan megvan. Jön a ’mit vegyek fel’, ’hogy vegyem fel’. Ezek plusz adrenalint adnak. Sorrend, molinó, intro-outro stb. Az intro Liza Minnellitől a Kabaré, ami valahol fel is öleli a Hisztériát. Jópofaság, hülyeség, és valahol az egész világ egy nagy kabaré. Ezért is mondtam, hogy se ide, se oda nem akarunk tartozni. Zenélni akarunk. Ennyi.

Hogy látod, ma ezeknek az ideológiáknak van létjogosultsága?

Minden zenének van. A punk arról is szól, hogy érezzük jól magunkat, nem minden esetben a lázadásról kell, hogy szóljon. Szólhat arról is, hogy vidámak vagyunk, csajozunk, bebaszunk, ez is benne van az életben. Nem kell egyfolytában polgárpukkasztani és a politikával foglalkozni.

Jelenleg mit csinálsz a zenén kívül?

Jelen pillanatban a Gödör Klubban is dolgozom. Előtte a Gozsdu udvarban, az Arborétumban voltam, csak ebből a 3 év nagyon sok volt, ezért váltottam. Na, az brutál daráló volt. Előtte volt saját klubom, a Filter Klub az Almássy tér és Dohány utca sarkán, ezt 9 évig csináltam. Szépen ment. Voltam még a Rochtogonban és a Prága Sörházban is. Nagyon sok volt az éjszaka, kezdek kifarolni belőle. 27 évesen még megy, csinálod, de egyre nehezebb. Anyukám most ment el, apu régebben. Anyukámmal sok dolog volt, kórház, hozni-vinni, minden, ami ezzel jár. Gondolhatjátok. Rohangálni hozzá, többfele, a lakások között. Külsőleg mást látnak az emberek, mint ami ezzel jár, de hogy hol a vége, azt még én se látom. Egyszóval, nem egyszerű! Csütörtökön 2-ig, pénteken, szombaton 4-ig is nyomom, mire elszámolunk… 7 óra mire lefekszem. És mindenhol ugyanez volt. Nem kell már plusz dolog, a saját dolgom, ezt szeretem, odateszem magam, elvégzem a feladatom és ennyi.

Azért azt hozzáteszem, hogy a lendület megvan, van amikor péntek-szombaton beleharapok a lecsóba. Élem én is a rock ’n’ rollt. Egy-két finom ital lemegy. Már csak a vidámság kedvéért is.

Hát a rock ’n’ rollt mi is éljük. Mi a véleményed a másnapról?

18-20 évesen kérdezték, hogy te nem vagy szarul? Mondtam nem-nem, mentem edzésre, csináltam mindent. Aztán 35 körül kezdődött, most meg már… Hallod, elég egy komoly bevetés és kedd körül kezdek magamhoz térni, hogy mi is a sztori???

Te sokat DJ-kedtél, műsort is vezettél…

A Dürerben több évig, a Szigeten kb. 10 évig. A Bahnhofban is 12 évig voltam DJ. Konferáltam világhírű bandákat, előadókat, hát, el is kéne dobni a telefont… Olyan sztorik vannak, amiket, ha elmondanék olyan pert kapnék a nyakamba, hogy még.

El se hiszed, hogy az megtörtént!

Nem. De imádom. Mint ahogy mondtam, rengeteg külföldi sztárt kellett bekonferálni, nem volt kivétel, nem volt olyan, hogy szeretem, nem szeretem ez volt a feladatom. A teljesség igénye nélkül most sorolhatnám, hogy kik voltak, nagyokat lehetne nézni.

Család, gyerekek? Erről beszélsz egy kicsit?

Minden további nélkül. Van egy 27 éves fiam, ő kint él Angliában, van párom és teljesen jó minden.

Fiatalabb korában a fiad hogy viszonyult ehhez a zenei életedhez?

Semmiképpen sem szerette volna, hogy az én életem által jelöljék meg őt, sőt annyira nem, hogy el se jött a koncertekre! Ő nem a Toncsi Cox fia, ő Pataki Márk. Most, mikor már benőtt a feje lágya, most mondta, hogy az apám mekkora fej! 50 felett jár és még megy és nyomja. Apu, hogy a fenében bírod ezt? Egyszer-kétszer elmentünk együtt bulizni, és azt a mindenit… Már kint él Angliában, Bristolban alapozza magának a kis jövőjét nagyon ügyesen. Büszke vagyok rá, okos, ügyes fiú.

Akkor a pároddal is össze tudod egyeztetni a zenekart?

Persze. Mondanom sem kell, hogy elváltam már. Rock ’n’ roll. Nem is egyszer, megőrültem. Papír? Mi a szarnak, semmit nem jelent, szeressen papír nélkül. Mindegyik tudta, hogy zenész vagyok, ez volt a díjcsomag.

Van-e esetleg valami személyes, érdekes hobbid? Ha még egyáltalán van rá időd?

Már elmondtam, hogy annyira szeretek a Hisztériával foglalkozni, hogy a hobbim is ez. Az összes lemezborítót én csináltam. Photoshop, és megcsinálom a legapróbb részletekig. Imádom csinálni. Ez már valahol autizmus. A másik hobbim a rádiózás. Például otthonról adtam műsort másfél évig a Covid alatt. Stúdió, laptop, mikrofon, telefonok beállítva stb. Egyiken Krisz, másikon a meghívott vendég.

Az Imre Norbival készített előző interjúnknál rengeteget röhögtünk a katonaságon. Téged érintett ez a dolog?

Hát figyelj, én az utolsó között voltam, akiket 1,5 évre hívtak be. Taszárra vonultam be, aztán Budapestre kerültem. Betettek egy munkásszázadba, akkor ott nem volt munkagép, helyette a kiskatonák dolgoztak. Hát, hogy emeljük fel ezt a betontömböt? Hát úgy, hogy szépen felemelik! Hát lett is egy hasfali sérvem.

  • Na, katona, mikor van a születésnapja?
  • November 18.
  • Akkor november 18-án kap egy születésnapi ajándékot.
  • Mit?
  • Akkor megműtjük. 

Fasszopó, büdös köcsögök voltak. Reggel bejött a doki – öten-hatan körül álltak. Beszélgettek fölöttem jegyekről. Kérdezem a dokit, hogy mi volt ez? Mondja, megmondom őszintén, bármit kérhetsz, mert ez volt az első élő emberen végrehajtott műtétem. Mondom neki, akkor szereltess le! Azt mondja, nem lehet. Mondtam neki, hogy kezd fájni a hasam. Röhögött, de 1 hónap egészségügyi szabit kaptam, de egy „I” kategóriát kiharcoltam. Nem hívnak be, de lehet, majd egyszer… Közben tök jól épült a Hisztéria, de az akkori számítás szerint fennmaradt még 4 hónapom. És képzeld el, visszahívtak! Apám elkísért Kaposvárra, volt ott egy kis hirtelen jött ismeretség apám révén, nem kis turpisság volt a háttérben egy ezredes személyében. Így hirtelen megváltoztatták a 4 hónapra való behívást. De ez legyen egy másik sztori, máshol!

Külföldre eljutottatok a zenekarral?

Valahogy a Hisztériának nem sikerült ez a külföld. Nem nagyon külföldöztünk, de a magyarságot keresztül-kasul. Játszottunk falunapon, szülinapon, bárhol. A Hisztériát soha nem motiválta a pénz. Tényleg nem a lóvé volt a lényeg. Gyertek, menjünk, játsszunk, érezzük jól magunkat, ez volt a lényeg.

Nagyon köszönöm az interjút! Találkozunk a Gödörben március 14-én!!!

Fotók Dávid Zsolt