Závodi János szólógitáros, vagy amiként mindenki szólítja, Janó már több mint ötven éve aktív résztvevője a hazai rockéletnek. A Piramis együttes közelgő arénakoncertje és Török Ádám májusban esedékes 75 éves jubileumi előadása kapcsán ültünk le beszélgetni. Ezúttal szinte kizárólag csak hőskorszakbeli témák merültek fel, az első részben a kölyökkor és az ős-Mini sztorijaiból szemezgetve.
Kezdjük az elején! Honnan indultál? Hogy kezdődött a Mini története?
1947. december 24-én születtem. Fent laktunk a Budai Várban, egy házban Török bácsival (Török Ádámmal – a szerkesztő). Ők lent laktak a földszinten, mi meg a második emeleten. Mivel a Várban nőttünk fel, gyakran feljártunk a Halászbástyához. Azzal szórakoztunk, hogy golyóstollakat gyűjtöttünk a külföldi turistáktól.
Ezt, hogy kell elképzelni?
Olyan nyolc-kilenc évesek lehettünk, mikor felsétáltunk a Halászbástyára és leszólítottuk a külföldieket. Az alatta lévő utcában laktunk és autogramot kértünk. Akkoriban nagyon kevés külföldi volt Budapesten. A trükk az volt, hogy elájultak attól a turisták, hogy odamegy hozzájuk két szakadt kis csávó azzal, hogy: „Tessék adni autogramot!”
Autogram, autogram. Ezt mindenki értette. Majd elővettünk egy papírt, ráírt, de a tollat kivettük a kezéből. Gyűjtöttük a golyóstollakat. Majd másnap, mikor ezekkel a külföldi tollakkal állítottunk be a suliba, mi voltunk a királyok! (nevet) Hát, az még a nyomor időszaka volt…
Hogyan találkoztál a zenével, a gitározással?
Élt a házban egy bácsi, aki gitározott, elég komoly szinten. Akkor már meg voltam őrülve a Shadows-ért. Nagyjából tizenkét éves lehettem, mikor eltalált. Imádtam a Shadows-t, a mai napig imádom. Az iskolában mindig bajban voltam, mert sokat lógtam. Volt a körúton egy Híradó mozi, az egyik epizódban egy Shadows nóta betét ment és én minden nap ott voltam a moziban, azért a rövid részletért. Akkor hallottam először egy gitárt jól szólni és ez úgy megütött engem, mint korábban még semmi más. Miként nem sokkal később maguk a Shadows dalok is elemi erővel hatottak rám. Dallamos, szenzációs gitármuzsika. Beletrafált abba, amit a zenében szeretek. Onnantól számíthatjuk, hogy megfertőződtem a gitározással.
Miként folytatódott? Például hogyan jutottál gitárhoz?
Apám akkor már egy kicsit megsajnált, de közben balhék is voltak abból, hogy én miért akarok zenélni. Végül aztán tőlük kaptam, valamelyik karácsonyra egy akusztikus gitárt. Tehát a szüleimtől kaptam egy igen cudar kinézetű hangszert és lejártam ahhoz a gitáros tanító bácsihoz, aki megmutatott egy-két trükköt.
Emlékszel még a nevére?
Bensherer Toninak hívták, ott lakott Ádámékkal szemben. Nem volt ismert vagy népszerű, ő is csak úgy magának gitározgatott, de nagyon jól. Ez volt a kisgyerekkor. Aztán fiatal koromban, tizenhat- tizenhét évesen már minden hétvégén tánciskolákban játszottam, különböző zenekarokkal. Akkoriban nagy divat volt a tánciskola. A zenélés mellett odajártunk szórakozni is, mert más lehetőség nem nagyon volt.
Csajozni vagy kikapcsolódni?
Csajozni és kikapcsolódni, szórakozni. Akkor aztán egyszer csak beszólt Török bácsi, hogy van egy zenekar és mivel egy házban laktunk és egy iskolába is jártunk, kérdezte, hogy lenne-e kedvem részt venni benne. Azt válaszoltam, hogy persze. Az volt az ős Mini. Huszonkét-huszonhárom évesek lehettünk, mikor beszálltam.
Az előtte lévő zenekaraid mennyire voltak komoly, komolyan vett, komolyan vehető együttesek? Mármint azok, amelyekkel a tánciskolákban muzsikáltatok?
Hát… Akkor én még nagyon fiatal voltam és mindennek örültem, ami, zene, zenei.
Jó, akkor inkább úgy kérdezem, hogy ezek állandó zenekarok voltak?
Nem igazán. Többnyire inkább alkalmi formációk. Összeállt pár fiú és kísérő zenéket csináltunk.
Miket játszottatok?
Az akkori slágereket, amiket mindenki ismert. Főleg olyanokat, ami gitáros zene volt: Spotnicks, Ventures, Shadows nótákat.
Aztán, mint már említetted, Ádi elhívott a Mini együttesbe…
Igen, mivel Gyugyóval egy házban laktunk, Ádi elhívott. Akkor elkezdtünk „hősködni” az ilyen-olyan helyszíneken. Kis klubokban játszottunk, hol itt-hol ott, ahol befogadták az együttest. Így akadtunk rá a Bem rakpartra, a Bem rockpartra, ahol vasárnap is voltak bulik. Szenzációs közönség gyűlt ott össze, ami inspirálóan hatott a fellépőkre. Játszott ott a Tűzkeréktől kezdve, sok mindenki. Alapvetően mi a Kex együttessel cserélgettük egymást, hogy ki mikor játszik. Így indult el a Török bácsi féle Mini produkció, ami nagy sikereket aratott. Kijutottunk az NDK-ba is, ahol újjal mutogattak ránk az emberek, mert meghökkentette őket a bőrruha és persze borzasztó nagy hajunk volt…
A nálad szinte védjegyszerű bőrruha, az mikortól lett napi viselet? Már kölyökkorodtól volt?
Az édesapám bőrruha készítő volt, és abban az időben mindenki hozzá járt. Billtől kezdve szép sorban az összes zenész és énekes. Később a Piramis tagok is nála öltözködtek, miként Pataky Attila és még sokan mások.
De neked mondjuk már kétéves korodban is bőrruhád volt?
Nem. Nagyjából a Mini megalakulása után kezdtem így járni…
A te idődben kikből állt a Mini együttes? Igaz, amit az öregeink meséltek, a Miniben tényleg basszusgitárosként kezdtél?
Eleinte nem volt fix dobosunk. Döme Dezső volt a terv, de csak fotók készültek, mert koncertig már nem jutott el az a felállás. Aztán fél év múlva jött Doxa, azaz Dobos Sándor, akit később Román Péter váltott. Mikor beléptem, Czipó Tibi volt a szólógitáros. Az első bulikon még úgy léptünk fel, hogy egyszer én basszusgitároztam, egyszer meg Tibi. Akkor még egyértelműen ő volt a gitáros. Tehát szólógitározott, de aztán átengedte nekem ezt a terepet és végül maradt a basszusgitárnál.
Az ős-Miniben milyen hangszeren játszottál? Az már saját elektromos gityó volt vagy kölcsönhangszer?
Volt egy gitárkészítő, akit felkerestem. Úgy emlékszem, Szabó Miklósnak hívták, aki a gitártestet és a nyakat tekintve egy az egyben leutánozta a Gibson-t, a Strato-t. Csak hát a pick-up-ot, meg az elektronikát nyilván nem tudta teljesen. De roppant jól néztek ki ezek a hangszerek és úgy emlékszem, hogy 1200 forintért csinált nekem egy gitárt, amitől elájultam, olyan jól nézett ki. Sokáig játszottam azon a hangszeren.
Akkor már voltak saját számaitok?
Nem. Feldolgozásokat toltunk, mint szinte mindenki akkoriban.
Miket játszottatok? Mikből állt a korai Mini korszak fellépéseinek műsora?
Török bácsi furulyával kezdte. Szóval furulya volt az első időszakban. Aztán, mikor kijutottunk az NDK-ba ott vett egy másik furulyát. Elsősorban Jethro Tull-t játszott, mert azt hitte abban is furulya van…
Aztán játszottunk Jimi Hendrix-et is, és képzeld el, még Elvis Presley-t is énekeltem…
Hűha! És melyik Presley dalt?
A Love Me Tender-t. Hát tudod, az a badacsonyi Tátika időszak volt (nevet), mindent kellett játszani, amit ismertek és szerettek a vendégek.
Viszont közben a Bem rockpart már egy nagyon komoly dolog volt. Egy csomó Jethro Tull-t játszottunk, de akkor még mindig furulyán. Meg jó kis Cream-eket, amiket azóta is nagyon szeretek.
Akkor miért döntöttél a váltás mellett?
Úgy emlékszem, hogy mi játszottunk vasárnap, a Syrius és a Kex meg szombaton. Az történt, hogy ugyan imádtam Török bácsit, de közben mindig is őskövületes rockrajongó voltam, azt szeretem játszani. Én erőltettem a keményebb dolgot, azt a keményebb hangot, ami a Hendrix és Cream nótákban akkor már megvolt. Török bácsi meg ugye ilyen underground. Ami persze szintén nagyon jó, de mikor Czipó Tibi, az akkori basszusgitáros kilépett a zenekarból és átigazolt a Tolcsvayék és a Trióba, valami véget ért. Nekem a Miniben Tibi volt a kedvencem, mikor elment, valami eltört bennem. Mivel közben engem meg már csábított a Kex, hát belefogtam a Kex-be. Úgy, hogy miközben akkor is és most is a legnagyobb barátsággal vagyok Ádám felé, de onnan különvált a pályánk.
Készült a Mininek valamilyen felvétele a te idődben?
Nem. Legalábbis nem emlékszem ilyesmire.
Folytatjuk!
Fotó: Török Ádám Archívuma, Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
