Köves Miklós a Piramis együttes dobosa, a Mini, a RABB, a Non-Stop és a Futurama egykori tagja hatvan éve aktív tagja a magyar beat- és rockéletnek. Ez idő alatt számos nagy sikert, mára már örökzölddé nemesedett dalt játszott fel szép sorban a különböző kis- és nagylemezekre. Munkássága megkerülhetetlen, a hazai rocktörténet aranylapjaira tartozó, fontos albumokkal tűzdelt, példaértékű zenei pályafutás.
A sorozat negyedik részében a klasszikus Piramis hőskorszakát boncolgattuk tovább, ezúttal az 1977-es kislemezektől egészen 1981 nyaráig, Révész Sándor kilépéséig.
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy 1977-ben végre megjelent az első nagylemez, mely a kislemezhez és a lengyel koncertfilmhez hasonlóan ismét nagyot robbant. Szűk másfél év alatt az ország egyik, ha nem egyenesen a legnépszerűbb együttesévé váltatok. Aztán a nyáron jött a Metronóm ’77 fesztivál, ahol egyénileg is indultatok és Karda Beáta kísérőzenekaraként is.
Ezt akkor muszáj volt megcsinálnunk. Be kellett adni a fesztiváldalt. Ki volt adva fentről. Majd együttesként és valamelyik szólista kísérőként is fel kellett lépni. Akkor aztán ott ők párosították az indulókat. A mi esetünkben egyértelmű, hogy a Beával.
Lajos bátyám (Som Lajos, basszusgitáros, zenekarvezető – a szerkesztő) azt mesélte, hogy nem sok kedve volt erre a megmérettetésre pazarolni az energiákat, mert akkor a Piramis már befutott együttes volt, úgymond „átlépett” a popmaffián. Viszont a korai időszak egyik szövegírója, S. Nagy István mégiscsak rábeszélte, hogy jót fog tenni az együttesnek a szereplés…
Ezeket én nem tudom ilyen konkrétan. Lajos persze az elején elmagyarázta, hogy mit miért fog csinálni, de mivel megbíztunk benne és tényleg minden működött, ráhagytuk a szervezést. Tehát, ha azt mondta, hogy ide megyünk, vagy oda megyünk, akkor megcsináltuk.
A két fesztiváldal, az Égni kell, aki gyújtani akar és a Bolond mesék kislemezen is megjelent. Jól tudom, hogy ismét rádiófelvételeket préseltek vinilre?
Igen, igen. Ez az egész egy rádiós fesztivál volt.
A rádió stúdiójában vettétek föl, vagy az élő fesztiválfellépést rögzítették?
A rádióban, azt hiszem a 8-asban.
Majd elég gyorsan, még szintén ’77-ben kijött a következő, harmadik kislemez is. Miért került fel más szöveggel ugyanaz a dal előbb a kislemezre, majd az utána következő második nagylemezre? Te hogy emlékszel, miért készült Ajándék szövegváltozat a Kívánj igazi ünnepet után?
Azt hiszem, hogy ez Attila (Horváth Attila – szövegíró) ötlete volt. Mármint, hogy legyen egy karácsonyi variáció. És ez nagyon be is ütött, hogy volt egy karácsonyi dal, egy karácsonyi szöveg.
Nem volt abból valamiféle hátrányotok, hogy bizonyos elvtársaknak nem tetszett a karácsonyozás? Felénk még tíz évvel később is csak „fenyőfaünnepet” lehetett tartani és szigorúan „kellemes ünnepeket” kívántak az iskolában vagy az MHSZ-szakosztályokban.
Nem.
Akkor ebből a szempontból már nyugis idő volt a hanglemezgyárban?
Nem, nem volt nyugis, de ebbe nem kötöttek bele. Több szöveget dobtak vissza, de ezt nem. Volt, hogy bele kellett javítani és voltak az Erdősnek egyéb óriási dolgai. Gátolták a lemezeladást, aztán amikor meg ment, akkor siettettek, hogy mikor adjuk ki a következőt.
Lui erről azt mesélte, hogy kiadni kiadták ugyan, de ’77 decemberében agyonhallgatták. Ezért döntött úgy, hogy új szöveggel, újrahangszerelve, újra ki fogja adni. Ami elmondása szerint ütött is, mert 1978-ban már óriási sláger lett, mindkét változat.
Lehetséges, hogy ez volt mögötte. De mint már mondtam, Lajos jött-ment és intézkedett. Mi pedig végrehajtottuk a döntéseit. Próbáltunk, mentünk, ahova kellett.
Amit az előbb említettél, hogy gátolták a lemezeladást, aztán meg siettették a következőt, ugye a nagylemezekre is vonatkozott?
Persze. Sőt! Amikor az első nagylemez megjelent, akkor a csúszás ellenére is csak keveset nyomtak belőle. Aztán viszont, mikor napok elkapkodták és valami elképesztően nagy sikerünk lett, hogy mindenkit meglepett, minket is, őket is, Erdősék hirtelen váltottak és elkezdték követelni a másodikat. Akkor elkezdtük írni a következőt. De hát az nem úgy ment, mint az elsőnél, ami már egy kiforrott, kész anyag volt. Sietnünk kellett, viszont közben folytatódott az állandó koncertezés. Ezért van, hogy aztán kevesebb időt tudtunk a lemezanyagokkal foglalkozni, mint amennyit szerettünk volna, mint az elsőnél. Minden lemezen van jó, meg rossz is.
Mondasz példát?
Nem tudok. De nem is egy-egy konkrét nóta a lényeg. Volt, hogy régen bele-belehallgattam és mondtam, hogy hú, de gyenge ez… Közben van egy-két k.rva jó szám, amit viszont soha nem játszottunk el élőben.
Utóbbira sem akarsz példát mondani?
Nem. Talán úgy, ha beleböngésznék, de most így nem. De mondom, nem egy vagy két dal a lényeges, hanem a jelenség. Sokszor volt, hogy az akkor új lemezről játszottunk élőben valamit, de a nézőket nem érdekelte, csak a slágerek. Beszéltünk utána velük, szóban is megerősítették, amit a koncerten magunk is éreztünk. Ezért aztán egy idő után mindig maradt a régi.
Értem, akkor viszont fordítsuk meg, nézzünk kicsit más oldalról is a Piramis felvételekre! Melyik a kedvenc lemezed, amin játszottál?
A nagy buli, mert az jól is sikerült. Meg azon is van négy új szám, ami kimondottan jó. Nagyon izgalmas dolog volt, hogy a mit tudom milyen, talán négysávos magnóval összerakták. Nem is tudom pontosan, hogy csinálták, de összerakták, átírva egyik sávról a másikra. Ezért aztán mindjárt ki volt jelentve, hogy javításról nem lehet szó.
Tudsz valamit arról, hogy a tervezett dupla helyett miért lett szimpla lemez az Ifiparkos koncertfelvételből?
Nem is tudtam, hogy duplát akarnak. Másodszor meg el tudom képzelni, hogy nem mindegyik sikerült olyan jól, mert mint már mondtam, elég áldatlan körülmények voltak.
Ez egy érdekes gondolat. Mert bár Lajos bátyám sztorijait tényként kezelem, az simán belefér, hogy ő duplát akart, aztán a lemezgyárban azért döntöttek egy szimpla mellett, mert túl sok meló lett volna, így például nem jelenhetett volna meg a karácsonyi szezonra. Ami például a birtokomban van, vágatlan teljes hangfelvétel, nem is szól mindenhol jól, ráadásul vannak benne olyan részek, amik jobb, hogy dobozban maradtak. Remélem, ezután sem fogja egy az egyben kiadni, kiadatni egyik önjáró buzgómócsing sem, mint történt már ilyen gyalázat sok más legendás magyar együttes nyers koncertfelvételeivel… Profi szerkesztést és persze utómunkát igényel.
Amibe bele lehetett javítani utólag, azt meg lehetett csinálni. De általában akkor még úgy játszottunk, hogy nem nagyon kellett belejavítani, mert annyira lendületben voltunk, hogy ha volt is benne itt-ott hamis, azt benne hagytuk. Nem nagyon törődtünk ezzel, mert ami jól sikerült, az tényleg nagyon jó volt. Meg nem is nagyon volt már stúdióidő ilyesmikre, utómunkákra. Néhány héttel a buli után már préselték a lemezeket.
Szimpla lemezeket, szimpla borítókkal. Som Lajos ez utóbbit is sokszor felrótta a lemezgyárnak, a saját füleimmel is többször hallottam, még jóval a betegsége előtt is, hogy A nagy buli lemezhez kihajtható borítót akart. Amit meg is terveztetett, de aztán Erdősék valamiféle takarékosságra hivatkozva -az ő kifejezéseivel élve- „kiherélték” és olyan lett, mintha a Hősök terén álló szoborcsoport valamelyik főalakját „piros sapkás kerti törpére” cserélték volna le…
Ezt is ő intézte, nem igazán tudok mit hozzátenni. Keveset tudtunk a dolgok hátteréről, de nem is foglalkoztunk vele, mert karácsonyra kijött A nagy buli és bődületes siker lett. Fürödtünk a rajongók szeretetében.
Hogyan éltétek meg ezt az extra nagy sikert, hogy így reagált a dalaitokra a közönség, ami a koncertlemezen is hallható?
Hát ez egy érdekes dolog. Akkoriban voltak azok a bizonyos szolidaritási bulik. 1977-ben ott volt velünk a Liar, egy angol zenekar, akit idehaza mi vittünk turnézni. Mikor mentünk a BNV területére az ORI buszával és a közönség megemelte a buszt, még az angolok is megijedtek. (nevet)
Lenyomtuk a bulit, aztán kimentünk Lajossal a ház elé és akkor összeölelkeztünk. Mondtam neki, most bejött, erre ő is, hogy igen. Az volt az a fordulópont. Olyan extázisos dolgokat nem láttunk még korábban. Meg, hogy tényleg őrjöngtek. Én onnantól datálom, hogy felértünk a csúcsra. Bár nem volt hosszú idő, csak egy négy-öt éves kaland. De az a pár év volt a meghatározó. Ráadásul még volt egy pár hasonló. Az ifiparki téli buli, ahol olyan nagyon nagy tömeg volt, nem láttad a végét és közben meg esett a hó. Volt még egy olyan Ifiparkos buli, hogy amikor a hegy tetejére elnéztem, mindenhol emberek. Miközben az utcán is hömpölygött a tömeg. Azt hihették, hogy foci meccs van, annyian maradtak kint a Park előtt. Mi ezt persze akkor nem tudtuk, mert hátulról mentünk be, de aztán az ismerősök elmesélték. Az emberek ott sétafikáltak, hátha mégis be lehet majd valahogy jönni…
Mikor beütött a nagy siker, mennyire változott meg az életed?
Biztos, hogy valamennyit változott. Nem rossz népszerűnek, meg sikeresnek lenni. De annyira engem ez nem érdekelt. Sokkal boldogabb vagyok attól, ha jól játszottunk és jó volt a buli, mintha ott valami őrjöngés van.
Mennyire volt új élmény, hogy mindenütt megismernek az utcán?
Annak is két oldala van. Nagyon jó volt, köszönt a hentes. Beengedtek a klubokba és a szórakozóhelyekre. De valahol már terhessé vált, mikor futottak utánunk a diákok és kergetőztünk. Egy darabig aranyos volt, de hát ugye egyszer mindennek vége van. Annak is vége lett. Ez is elég ambivalens dolog. Jó is volt, meg nem is.
Például Janóék körtéri házában az egész folyosót szétfirkálták a rajongók, mind a négy emeletet. Meg egész nap ott álltak a népek, hogy mikor jön ki Janó. Ez egy idő után olyan fárasztó volt, de biztosan voltak jó részei is. Hát időnként el-elszálltunk tőle. De annyira nem lettünk mások, mint amik voltunk, pedig lehetett volna… Anyagilag amúgy nem nagyon volt különbség, mert mindegy volt, hogy húszezren vannak vagy háromszázan, sajnos az ORI gázsi mindig ugyanaz volt, hiába voltak többen. Akkor nem gazdagodtunk meg, utána meg már…
Mondjuk itt azért érdemes megemlíteni, hogy azért voltak olyanok, akik egyéb bevételeket is realizálhattak. Például Lajos nyíltan vállalta, hogy azokban az években mindig csempészett valamit.
Ő mindig is egy nagyon ügyes üzletember volt. Mindig ez járt a fejében és később ez lett a veszte is, mert idővel már sokkal jobban izgatta, mint a zenélés. Azt gondolom, hogy kivételes adottsága és tudása volt ehhez, magától. Maga a szervezés és a menedzselés, és ahogy ő hajtotta, valami egészen kivételes volt. Ment előre mindig, mint az őrült, a kis noteszával. Még arra is nagyon figyelt, hogy aprópénz mindig legyen nála, ha telefonálni kell. Volt egy szakadt Zsigulija, azzal járkált. Mi meg csak a végén hallottuk, hogy mit intézett. De ő tényleg rengeteget dolgozott. Nélküle soha nem lett volna Piramis, vagy nem maradt volna meg a csapat.
Mennyire vont bele ebbe titeket?
Nem nagyon. De hát tudod, Sanyi is seftelt, ha külföldre mentünk, akkor ő is mindig vitte, hozta a kis bizniszét. A Lajosnak meg már nagyon ez járt a fejében és aztán már nem is tudott túllépni ezen. Annyiból érthető volt, hogy a zenéből nem, hogy meggazdagodni nem lehetett, de épp, hogy csak egy kis valami lett. Egy lakás esetleg. Vagy hát a Zsiguli volt lehető a legnagyobb kocsi, ami seftelés nélkül elérhető volt. Neki meg csak ez járt a fejében. Szeretett volna, miként a felesége, Bea is szeretett volna jobb módú lenni. Nem tudom mit és mennyit csempészett összesen, de abszolút megértem. Pláne amennyit letett az asztalra és aztán azért ő sohasem kért külön.
Tényleg mindig ötfelé osztotta, ami megmaradt?
Azt a kis gázsit nem volt nehéz. Emlékszem, hogy a Kisstadionban játszottunk, aztán amikor lement a buli, az ORI gázsi meg majd csak két hét múlva a pénztárban, nem volt a zsebünkben, de ő körbejárt, hogy mindenki adjon 200 forintot, mert ki kell fizetni a pirotechnikát. Utána persze ezt az ORI nem fizette ki. Akkor még nem volt LED-fal, meg egyéb újdonság, amire lehetett volna költeni. Szóval akkor a 800 vagy 1000 forintból 200 volt a pirotechnika. De hát ezen mindenki csak röhögött: és akkor mi van? Ami neki ebből előnye származott, az csak a személyes ismeretségeket jelentette. Mert utána aztán ő bárhova, bármikor be tudott menni, miután ő a menedzser, meg a Som Lajos, a zenekarvezető. Ez volt a személyes előnye, semmi más. Tehát néhány dolgot ki tudott préselni, be tudott menni a TV-be és be tudott járni mindenhová a zenekar érdekében.
A szintén ’79-ben rögzített angol nyelvű lemezt ti akartátok vagy a lemezgyár?
A lemezgyár. Azt hiszem, hogy azt egyébként csak átvették, tehát alapok megvoltak, aztán csak rá kellett énekelni angolul.
Lajos úgy mesélte, hogy néhány szám újra lett hangszerelve, illetve újrakeverve, mert nem volt elégedett az első három stúdiólemez hangzásával. Vagy ez csak tervben volt?
Nem, nem vettük újra. Esetleg valaki apró részleteket. De én például semmit nem ütöttem újra. Azt tudom, hogy egy német kiadó jött, komolyan tárgyalt, hogy kiad valamit odakinn, de akkor diszkósan kell játszani. Akkor mondtam, hogy gyerekek, akkor a részemről vége. Ilyenhez nem adom a nevem, ez nem fog menni. Nonszensz. Piramis rockzenére, diszkót dobolni…
Gondolom ilyesmiről szó sem lehetett. Mármint, hogy elmenj. Már csak azért is, mert egy másik lemezetek kapcsán Lajos azt mesélte, hogy valaki, valakik szerettek volna téged kifúrni, de konkrétan azt mondta, hogy hallani sem akart róla, mert nagyon hálás volt neked, hogy az elejétől fogva együtt végigcsináltátok ezt az egészet. Egyébként az itthoni felállás megszilárdulása után mennyire volt összetartó a társaság? Mikor egy-egy élesebb helyzet alakult ki, nem volt szó tagcseréről, tagcserékről?
Nem, nem volt ilyenről szó. Amikor az volt, hogy esetleg jön ez a diszkó dobolás, akkor én mondtam, hogy akkor cseréljetek ki. Nem tudom eljátszani és nem is akarom. De aztán nem hiszem, hogy Lajos engedte volna.
Igen, erre akartam utalni. Meg, hogy máskor is kiállt melletted.
Az angol nyelvű Piramis után jött Karda Bea lemeze, amit 1980-ban vettek föl és ’81-ben jelent meg. Gondolom ez is Lajos projektje volt.
Igen, persze. Lui akart egy lemezt Beának. Semmi különös nem volt ebben. A jogdíjak ugyanúgy le voltak adva, de az is csak egy pár fillér volt.
Szívességből csináltátok?
Abszolút. Szó nélkül. Más énekesnő hiába jött volna, biztos, hogy másnak nem csináltunk volna nagylemezt. Másrészt annyira természetes volt, hogy megcsináljuk, ha Lajos akarja, hogy fel sem merült más opció. Ez teljesen haveri dolog volt.
De persze nem volt turnéja.
Nem, élőben nem játszottunk ilyet. Az nagyon hülyén nézett volna ki. Megcsináltuk neki a lemezt, aztán csináltuk tovább a saját, rockos dolgainkat.
Utána jött 1981-ben az Erotika, ami még mai füllel is nagyon nagy előrelépésnek tűnik. Egy koncept-album, Horváth Attila zseniális szövegeivel, mely minden korábbi lemeznél komplexebben és felnőttebben mutatja be a párkapcsolatok bonyolultságát, örömeit, bánatait.
Igen, az egy koncepció lemez lett. De én nem bírtam benne a színészkedést.
Magukat a közjátékokat, vagy az egész koncepciót?
Az egész koncepció rendben van. Csak azokat a kis színészi közjátékokat nem szeretem, ami a dalok közti szöveges részekben van. Ráadásul az én lakásomban vették fel, akkor el is mentem otthonról. De hagyjuk is, mert nevetséges. Nem sikerült, na. A számok viszont elég jók lettek.
Akkor már megvolt az előérzete, hogy hamarosan vége lesz? Vagy meglepetésként ért téged, mikor Révész Sándor bejelentette, hogy részéről vége?
Így azt senki nem gondolta, hogy egy buli után bemondja, hogy „sz.rkomfort”. Bár ott akkor ő már az egész NDK turnét végigsztrájkolta.
Mit értesz sztrájk alatt?
Félrevonult, mikor a színpadon csak azt várták tőle, hogy felszántsa… De ilyet mondjuk a Szovjetunióban is csinált. Nem akart részt venni dolgokban, mert nem tetszett neki a turné, mert ott egyedül voltunk. Úgyhogy aztán a turné végén, az utolsó NDK bulin bemondta, hogy ennek a formációnak ez volt az utolsó fellépése. Én ugye nem hallottam, mert hátul ültem, csak utána mondták nekem…
Mikor az előadás után leültetek Sommal, mit szóltatok ahhoz az első döbbenetetekben, hogy Sándor elmegy?
Mit tudtunk szólni? Akkor már tudtuk, hogy komolyan gondolja.
Gondolom. De csak volt valami reakció arra, mikor bizonyossá vált, hogy lezárul egy dicső korszak…
Lajosnak piros volt a feje. Úgy kellett lefogni…
Folytatjuk!
Fotók: Gyulai Gaál Krisztián, Pinyó Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum, Urbán Tamás, Závodi Janó Archívuma
