Zselencz László Zsöci idén töltötte be hetvenedik életévét. A kerek évforduló kapcsán ülünk le beszélgetni, hogy átvegyük az eddig eltelt hét évtized fontosabb történéseit, melyből legalább ötvenöt a zenéről, az aktív zenélésről és elkötelezett muzsikuslétről szólt. Mely vélhetően már a továbbiakra is így marad.
Az Edda Művek, a Pandora’s Box, a Metal Company, a Beatrice és még számos egyéb fontos magyar együttes egykori-, a Dinamit jelenlegi basszusgitárosa egy végtelenül kedves, szolid és szerény ember. Zsöci egy élő legenda, aki nagy idők tanújaként, sőt alakítójaként jelentős szerepet játszott a hazai rockéletben, mégis szinte harapófogóval kell kihúzni belőle a történéseket, mikor a saját érdemeire terelődik a szó. Önmagánál sokkal szívesebben beszél egykori és jelenlegi kollégáiról, tartja életben a már elhunyt zenésznagyságaink emlékezetét.
Második körben a Szinkron második korszaka, az Odera és a Favorit együttesek kerültek terítékre.
Az előző részben ott fejeztük be, hogy miután behívtak titeket katonának, vége lett a Szinkronnak. Viszont a seregben is zenéltél.
Majd 1975 októberében szereltem le.
Jól tudom, hogy utána is volt még egy kis Szinkron korszak?
Igen, de eltérő felállásban. Amikor újjáalakítottuk a csapatot, akkor én már basszusgitároztam. A kísérőgitáros-énekes Jakab Józsi szintén megmaradt. Az új felállásban egy Mikó Laci nevű srác volt a dobos. A szólógitáros pedig Terstyánszky Karcsi volt, aki később a Fáraóba került.
A Gidó féle Fáraóba…
Igen, a Gidó féle Fáraóba. Így voltunk egy csapat, de aztán valahogy nem jött össze…
Vajon miért nem? Ezzel az új Szinkronnal is Miskolcon és a környékén játszottatok?
Igen, szinte ugyanott, de valamiért mégsem ment annyira jól a csapat, mint a korábbi felállások.
Feldolgozásokat játszottatok, vagy akkor már voltak sajátok is? Hozta Karcsi a dalokat?
Inkább csak feldolgozások voltak. De nem volt felszerelésünk, egyedül nem nagyon tudtunk bulit vállalni. Nehézségek voltak. Meg még ráadásul Jakab Jóska a miskolci Sportcsarnokban dolgozott és ott meg rendszeresek voltak az esti programok. Ezért is nehéz volt összeegyeztetni ezeket a fellépéseket. Így hát elmentem egy Odera nevű zenekarba, amit a Darázs Pisti vezetett akkor.
A második Szinkronhoz van még egy érdekesség. Mivel Terstyánszky Karcsi nagyon szerette Barta Tamás játékát és minden szólóját megtanulta, mi csak „Bartha Karcsinak” hívtuk. A basszusgitárosunk pedig ezt a képet rajzolta róla.
Melyik évben váltottál?
1976-ban léptem be az Oderába. Közben pedig beiratkoztam a zeneiskolába, nagybőgő szakra.
Milyen megfontolásból, hogy megtanulj jobban basszusgitározni, kísérni? Vagy az alapokat?
Nem, inkább a zenei alapokat szerettem volna elsajátítani. Összhangzattan, zeneelmélet, ilyeneket akartam tanulni, ez volt nekem a fontos. Ráadásul én szakmai tagozatos voltam, mert már volt érettségim, ezért nekem a történelem meg a matekórákra nem kellett járni. (nevet) Úgyhogy gyakorlatilag csak a zenei tárgyakra jártam. Tizenhat éves gyerekek között ott ültem hátul, huszonhárom évesen. (nevet)
Nem cikiztek?
Nem, mert közben bekerültem az iskola szimfonikus zenekarába, mint nagybőgős. Volt egy gyerekopera, Az aranyszárnyú méhecske, amit játszott a zenekar, abban egyedül én bőgőztem. A többiek, a fiatal lányok voltak a hegedűsök, meg a csellósok, a dobosok meg nyilván azok a fiúk, akik az iskolatársaim voltak.
Térjünk vissza az 1976-os együttes-váltásra! Szóval volt egy olyan szituáció, hogy akkor valamiért nem jött be az új Szinkron. Miként találtál az Oderára? Kerestél másik csapatot? Vagy ők szóltak rád, hogy kéne egy basszeros?
Az énekesük, Darázs Pisti keresett meg.
Magyarán egy működő zenekarba hívtak.
Igen, egy akkor már egy működő zenekar volt, amibe beszálltam. Ráadásul Fortuna Laci volt a dobos, akivel később az Eddában is játszottam.
Három későbbi eddás egy csapatban. Rajtatok kívül ki volt még ott?
Az Odera szólógitárosa Ónodi Nándi volt, a másodgitáros pedig Görög Pali. Aztán Fortuna Laci járt úgy, mint én a Szinkronnal, bevitték katonának és akkor egy Debreczeni Laci nevű srác jött a helyére.
Beváltotta az Odera a hozzá fűzött reményeket? Volt elég fellépés, játszóhely, siker?
Igen, az egy jó időszak volt. A Miskolci Közlekedési Vállalat klubjában játszottunk és ott is próbáltunk. Egészen 1978-ig ment így. Majd Pataky Attila elhívta Darázs Pistit énekesnek és szervezőnek az Eddába, ezért aztán az Odera feloszlott.
Mihez kezdtél abban a helyzetben? Ugye ti nem együtt kerültetek az Eddába, hanem ha jól tudom, akkor csak bő fél év különbséggel követted Darázs Istvánt…
Igen. Mikor Pisti kilépett, beszálltam a Favorit nevű zenekarba. Az együttes az Ady Művelődési Házban játszott, így visszakerültem újból az Adyba. Ők hívtak engem, én pedig örömmel mentem.
Honnan volt az ismeretség? Mi volt a Favorit akkori felállása?
Mikó Laci volt a dobos, akivel a második Szinkronban is együtt játszottunk, 1976-ban. Továbbá Csabai Laci a billentyűs és Misik Pisti „Öcsi” a szólógitáros. Én lettem a basszusgitáros, Görög Pali pedig jött velem az Oderából. Aztán egyszer csak a nyáron megkeresett az Edda.
Lehet tudni, hogy konkrétan ki keresett meg? Mit mondtak neked, miért van szükség új basszusgitárosra?
Azt, hogy úgy alakult, hogy Róna Gyuri államvizsgázik, és nem akarja tovább csinálni már a zenekarozást. Tehát: nincs-e kedvem az Eddában játszani? Igazából Darázs Pisti protezsált be, mivel jól ismert. Ugye nem sokkal előtte együtt játszottunk az Odera zenekarban. Igent mondtam, majd nyáron már tanultam is az Edda nótákat. 1978 szeptemberétől fogva pedig már én játszottam az Eddában.
Egy kicsit szaladjunk még vissza az Oderához és a Favorithoz! Milyen műsorral léptetek fel akkoriban?
Az Oderával klasszikus rockzenét, például Bachman-Turner Overdrive-ot, Uriah Heep-et és hasonlókat játszottunk. A Favorit is hasonlókat, de slágerzenét is. Amire emlékszem, hogy például volt Status Quo. A favoritosok mindnyájan nagyon jól énekeltek. Csabai Laci is, Misik Öcsi is és Görög Pali is, aki jött velem az Oderából.
Volt saját számotok is?
Az Oderával nem volt, csak külföldieket játszottunk. A Favorittal azt hiszem, hogy csak egy vagy két saját számot játszottunk.
Abból emlékszel valamire? Címre, szövegrészletre, refrénre?
Nem, sajnos.
Ezekből a korszakokból, amiket eddig elmondtál, a Szinkrontól a Favoritig, készült valamilyen felvétel?
A Szinkronból igen, most dobtam ki.
Jaj nekem!
Sajnos hallgathatatlan volt. Még ’71-ben készült, szalagra. Annakidején rendszeresen csináltunk gitárpárbajokat Miskolcon. Ugye akkor mi a Vasasban voltunk. Fortuna Laci pedig a Gárdonyi Géza Művelődési Házban játszott, a Héliosz nevű zenekarral. Aztán volt még Slamo Pisti, aki akkor nem is tudom, hogy már Kőtörő volt-e, vagy még a LUW zenekarban játszott együtt a bátyjával. Velük is volt akkor gitárpárbaj. Aztán még volt egy Almási testvérpáros, nekik is volt egy zenekaruk, a Pelikán és akkor időnként velük is csináltunk ilyen gitárpárbajt.
Hogy nézett ki egy ilyen gitárpárbaj?
Nálunk a Vasasban volt időnként egy-egy koncert, amin két együttes játszott. Négyszáz ember fért be ülve és akkor eljátszottuk a nótáinkat, majd megtapsoltak. Persze így volt siker is, mind a két zenekarnak. Az egyik ilyenen készült egy felvétel, ahol négy saját számunkat rögzítettük. Sajnos a magnószalag annyira tönkrement az azóta eltelt ötven év alatt, hogy hiába írtuk már ki CD-re, szinte semmi sem hallatszik, csak egy nagy recsegés, ropogás maradt.
Nem lehetett volna restaurálni a szalagot?
Nem tudom. Kidobáltam, mert annyira rossz volt.
Tehát akkor egyik korai zenekaroddal sem maradt fenn felvétel?
Nem, nem.
Se koncert-, se rádió-, se demó-, se semmi… Nagy kár! Aztán az Eddába kerültél…
Igen. Aztán ’78-tól már dokumentálva van minden.
Folytatjuk!
Fotók: Zsöci Archívuma, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum
Az interjú letisztázásához nyújtott szakértelméért hálás köszönettel tartozunk Mező Istvánnak, a Miskolci Illés Klub vezetőjének!
