Jülek Dínó – billentyűs, zeneszerző, hangmérnök- kisgyermek kora óta muzsikál, illetve segíti munkájával a különféle zenei produkciókat. Bandája, a Griff a ’80-as évek egyik utolsó nagy durranása volt, melynek hatása a mai napig érzékelhető.
2021-ben a Griff ismét berúgta a motort, „Feltámadás”címmel új albumot készítettek, melynek lemezbemutató koncertje 2022. május 7-én esedékes. Az interjú-sorozat első részében a kezdetekről beszélgettünk.
Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!
Jülek Károly néven születtem 1968-ban Budapesten. Akkoriban még egészen kicsi voltam. Haha!
Amióta az eszem tudom, téged mindig mindenki csak Dínónak hívott. Honnét jött a név?
A „Salto Mortale” című filmsorozatban hasonlított rám a kissrác. Körülbelül tíz évesen ragadt rám ez a név, azóta mindenki így szólít…
Volt valamilyen előzménye a zenész-pályának a családodban? Gyerekkorodban tanultál zenét?
Édesanyám zongorázott, ebből adódóan én is nagyon korán megismerkedtem a zenével. Öt évesen már tanulgattam a kottát, rá egy évre a szüleim beírattak zeneiskolába.
„Klasszikus zenét tanultam, de egy idő után azért megelégeltem, hogy folyton orosz darabokat kell játszani. Egy példa erre: a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, a kék szalonban, a Győztesek hangversenyén játszottam, és a Hacsaturján etűddel nyertem. Ezt úgy megtanították nekem, hogy a mai napig eljátszom, ha kell.”
Haha! Nagyon nehéz volt az anyag, untam a kötött dolgokat és hét év klasszikus után úgy döntöttem, hogy váltok. Akkor átmentem a Damjanich utcába, Sellei Jánoshoz jazz zongorát tanulni. Hat évig jártam hozzá zongoraórákra.
Miért pont a billentyűket választottad?
Mint már említettem, ez nem igazán az én döntésem volt, a szüleim zongorára írattak be. Szerencsésnek mondhatom magam, azt gondolom, hogy például a trombita nem annyira állna jól nekem! Bár ki tudja… Haha!
Nyilván, de a korszak elsősorban a rockzenéről és a gitárról szólt. Tehát simán megfertőződhettél volna a hathúros mániával is…
Valóban, de nálunk a helyzetet tovább egyszerűsítette, hogy zongora volt otthon.
Mikor és hol találkoztál a rockzenével?
Sellei Jánosnál találkoztam Gallai Péterrel (Piramis, Bikini stb.), aki szintén nála tanult! A tanár úr elmondta, hogy mi ketten biztosan nem leszünk vendéglátós zenészek, mivel nem voltunk hajlandók megtanulni azt a kötelező kétszáznyolcvan-háromszáz dalt, ami az OSZK/ORI vizsgához lett volna szükséges. Mi már akkor is inkább rockzenét játszottunk ezek helyett. Péter hozta és mutatta az első Rolls lemezt, amikor kijött. Én pedig később vittem a Griff bakelitet. Azóta is sok hazai zenekarban működtem közre billentyűsként, zeneszerzőként vagy hangmérnökként.
Kik voltak a kedvenceid, kik számítanak a fő zenei hatásaidnak?
A mai napig a dallamos hard rock zene a favorit. A műfaj képviselői közül a kedvenceim a Toto, a Journey, a Survivor, a Chicago, a Boston, a Saxon, az AC/DC, a Deep Purple, a Styx és a Yes együttesek. Továbbá kedvelem a Europe zenéjét is, illetve minden hasonló igényes előadót szívesen hallgatok. Elsősorban ezek a csapatok ihlették a Griff zenei világát.
Folytatjuk!
Fotók: Jülek Dínó / Griff Archívum
