Idén 55 éve, 1968 nyarán jelent meg a Pink Floyd második nagylemeze, mely sok tekintetben a legjobb, legelőremutatóbb és legkülönlegesebb az együttesen és külön-külön is etalonnak számító életműkben. A Saucerful Of Secrets az első és egyetlen album, melyen a Pink Floyd mindkét klasszikus felállásnak minden tagja hallható, hangszeresként és szólóénekesként is. Ráadásul mind az öten kivették a részüket a dalszerzésből is.
A sorozat negyedik részében a kapcsolódó kislemezeket nézzük át.
Apples And Oranges / Paint Box 1967
A hónapokig tartó töketlen kiadói huzavona végeredménye a sokszoros kompromisszum eredményeként kidobott Apples And Oranges / Paint Box lett, egy kvázi karácsonyi kislemez. Két jó erős dal, melyek minden valószínűség szerint A Saucerful Of Secrets LP-re is felfértek volna, ha a kiadónál hagyják, hogy a következő három-négy kislemez anyaga a Roger és Syd által kigondolt, illetve jóváhagyott Set The Controls For The Heart Of The Sun, Scream Thy Last Scream, Vegetable Man, Jugband Blues és a Corporal Clegg dalokból készüljön. De míg Roger rázósabb szövegeit csak a nagylemezre engedték a kiadó emberei, addig Barrett súlyosabb darabjait már egyesült akarattal tiltották le mindenhonnan. Maradt a kényszerpálya, majd az annak nyomán sorsszerűen bekövetkező bukás-sorozat.
It Would Be So Nice / Julia Dream 1968
A következő, kényszerpáros dalai is jóval nagyobbat ütöttek volna valószínűleg, ha az It Would Be So Nice inkább az albumra kerül. Ugyanis kislemeznek nem való, önálló slágernek pedig gyenge. Mint popdalocska, egyedül nem állja meg a helyét. Viszont egy másfajta tartalmú, illetve esetleg egy másfajta lecsengésű A Saucerful Of Secrets nagylemezen nagyon is megtalálhatta volna a helyét. Mondjuk a címadó után, a See-Saw helyén, egy másfajta lezáró dal felvezetéseként.
A történelemben persze nincs ha, viszont a művészeti alkotások esetében, különösen a zenéében el lehet játszadozni gondolatban vagy egy szerkesztőprogramban a dalsorrenddel.
single3: Scream Thy Last Scream / Set The Controls For The Heart Of The Sun
single 4: Vegetable Man / Jugband Blues
single 5: Corporal Clegg / See-Saw
album 2:
Side A:
1. Let There Be More Light 5:38
2. Remember A Day 4:33
3. In The Beechwoods (instrumental version)4:42
4. Paint Box (stereo version) 3:33
5. Julia Dream 2:36
Side B:
6. A Saucerful Of Secrets parts 1-4 11:57
I. Something Else 3:57
II. Syncopated Pandemonium 3:07
III. Storm Signal 1:34
IV. Celestial Voices 3:19
7. It Would Be So Nice 3:46
8. Apples And Oranges (stereo version) 3:11
Látszólag nem nagy különbség, a gyakorlatban viszont lett volna még plusz három sikeres kislemezük, egy nem kevésbé izgalmas nagylemez mellett. Persze az albumot lehetett volna egészen máshogy is szerkeszteni, a lényeg, hogy elég lett volna csak békén hagyni a csapatot. Épp elég bajuk volt szegényeknek szerencsétlen Barrett leépülésével is…
Let There Be More Light / Remember A Day 1968
Mivel az Arnold Layne ’67 márciusi és a See Emily Play júniusi eredményeit egy kerek év alatt sem sikerült az EMI fejeseinek egy újabb sikerrel megfejelniük, az amerikai Tower Records ismét a maga kezébe vette a dolgot és a lehető leglogikusabb lépésként fogták A Saucerful Of Secrets csodás nyitódalát, majd a Let There Be More Light mono nagylemez-változata alapján készítettek egy 3 perces single edit-et. A B-oldalra pedig egy másik ékkő, a Remember A Day szintén karcsúsított, 2:40-es single változata került. Ezt augusztusban gyorsan ki is dobták, az új albumot megtámogató kampányként.
A príma kislemezt persze gyorsan átvették az élelmes japánok is, így a két jó szám az Odeon által is eljutott a rádiókhoz és az újdonságot vadászó tinikhez.
Point Me At The Sky / Careful With That Axe, Eugene 1968
Aztán érkezett még egy kislemez, mely valójában sehova sem tartozik. De mégis inkább A Sacuerful Of Secrets-hez van közelebb, mint az utána következő filmzenealbumhoz. A Point Me At The Sky ugyanis egy kerek egész, amolyan koncept-kislemez, melynek zenéje, szövege, dalcímei és a borítója szorosan összetartozik. Mi több, még a hozzá készül, profi promóciós színes-filmecske, mai fogalmaink szerint videóklip is remekül illeszkedik a multimédiás üzenetbe.
A disztopisztikus sci-fi történet szerint Henry McClean készített egy gyönyörű repülőt, majd miután nem sikerült Eugene-t magával hívnia, idegesen beugrott a Cosmic Flyer néven is hívott gépbe és könnyezve elbúcsúzott. A szöveg további részéből megtudhatjuk, hogy a Föld bolygó annyira túlnépesedett, ráadásul túlsúlyos, kövér emberekkel, hogy alig van már hely. Szó szerint egymás elől szívják el a levegőt. Az étkezést illetően pedig átálltak valamiféle kapszulás rendszerre. Viszlát, gyümölcsfák. Viszlát, kiskert. Viszlát, szántóföld… Az elkeseredett repülésnek pedig mi más is lehetne a vége, mint katasztrófa. Miként magának az önpusztító emberiségnek is. Összeomlás.
Eme nem túl vidám, de annál elgondolkodtatóbb üzenet pedig szépen illeszkedik A Saucerful Of Secrets részint társadalomkritikus, részint elvágyódó dalaihoz, miként a későbbi Pink Floyd szerzeményekhez is. Gondolhatunk itt sok mindenre: a Let There More Light hasonlóan kijózanító sci-fijétól kezdve, a Dan Dare képregényen és a halandóságról elmélkedő Free Four kislemezen át egészen az On The Run vagy az In The Flesh? lezuhanó repülőiig. Roger Waters kialakított egy közlési formát, melynek képeihez aztán újra és újra visszatért, hogy miközben az esztétikája állandósult, újabb és újabb aktuális tartalmakkal töltse fel a jól bevált metaforáit.
Figyelemreméltó, hogy a szöveg egy már akkor sem túl távolinak tűnő dátumot is megjelöl. 2005-re Roger már katasztrofális körülményeket, élhetetlen bolygót vizionált. Melyben amúgy nem is tévedett olyan nagyot. Senki se tévesszen meg a közép-európai viszonylagos jómód, a világ nagyobbik része már vagy krónikusan elhízott vagy tartósan éhezik. Az erőforrások javarészét már feléltük. Egyre nagyobb hiány van az alap dolgokból, így a tiszta vízből és a tiszta levegőből is.
And if you survive till two thousand and five
I hope you’re exceedingly thin
For if you are stout you will have to breathe out
While the people around you breathe in, breathe in
Breathe in, breathe in…
Az elmúlt évtizedekben sokan próbálták már beazonosítani vagy megfejteni Henry McClean alakját és nevét. Mérsékelt sikerrel. Amit egyértelműnek gondolnak, hogy a skót név valamiféle jelentőséggel bír. De, hogy aztán Waters skót őseire, vagy a következő stúdióalbumon megidézett piktekre, vagy az egykori amerikai szenátorra, a kotrógép és a géppuska szabadalmaztatójára gondolt itt a költő, esetleg valaki, valami egészen másra, azt senki sem tudja biztosan megmondani.
A Pink Floydot behatóbban ismerők azon is elgondolkodtak már, hogy az 2005-ös esztendőt még mind a hat Pink Floyd tag megérte. Majd csak utána, 2006-ban, Barrett halálával kezdtek el fogyatkozni.
A másik gyakori elmélet, hogy az addig és még utána is sokféle címen (Keep Smiling People, Mudererotic Woman, Muderistic Woman, Beset by Creatures Of The Deep stb.) futó, eredetileg filmzenének készült kompozíciójuk is éppen azért kapott a B-oldalra új címet (Careful With That Axe, Eugene), hogy e módon is illeszkedjen a kislemez egészéhez, idomuljon az A-oldalas szerzemény szövegéhez.
Tehát készült egy nagyszerű kislemez, hozzá egy vintage repülős és repülőruhás kisfilm és fotósorozat. Mely úgy koronázta meg az addigi összművészeti törekvéseiket, hogy szinte fel sem tűnik Barrett hiánya.
Ennek ellenére a kislemez megbukott. Továbbra sem sikerült egy újabb slágert a sikerlistákra küldeni. Így hát a Pink Floyd legénysége úgy döntött, hogy felhagy a kislemez-készítéssel. Nem is jelent meg újabb eredeti single vagy kislemezre szánt szerzeményük egészen 1979 novemberéig, mikor is muszáj volt valami egyedi újdonsággal felvezetni a The Wall rockoperát.
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
