2023-ban ünnepli ötvenedik évfordulóját a Pink Floyd és egyben talán az egész progresszív rock színtér leghíresebb koncept-albuma a Dark Side Of The Moon. A teljes lemezt kitöltő rockszvit zenei része itthon is közismert, azonban a tartalmi rész már messze nem ennyire egyértelmű, dacára a tonnányi szakirodalomnak és a szerzők gyakori interjúinak.
A sorozat hatodik részében Roger Waters új verziójának részleteit boncolgatjuk, a szvit első felét, teljesség igénye nélkül, amolyan rendhagyó kedvcsinálóként. Avagy miként kapcsolódhat egymáshoz a Dark Side Of The Moon omegája az Omega Dark Side-jához, Dark Side-jaihoz…
Mikor három évvel ezelőtt elkezdtek érkezni az első hírek Roger Waters Lockdown Sessions projektjével kapcsolatban, már sejteni lehetett mi készül. Főleg, hogy már közeledett a nagy kerek évforduló is. Aztán amikor a konkrét felvételeket is elkezdték publikálni, melyek között csak a Wall, a Final Cut és az Amused To Death dalok átdolgozásai kaptak helyet, már biztosan lehetett tudni, hogy a Dark Side Of The Moon (és talán a Wish You Were Here és az Animals is) egy későbbi, önálló kiadványon jelenik majd meg.
Korábban, nagyjából tíz évvel ezelőtt Kóbor János egy nyilvános pódium-beszélgetésen vett részt a rajongói kemény mag körében. Az igen jó hangulatban telt est folyamán egy rakat olyan téma is felmerült, melyek nem igazán szoktak helyet kapni az átlagos omegás hírekben, cikkekben, interjúkban. Révén, hogy a sajtómunkások felületes felkészültsége nem tette lehetővé, hogy olyan dolgokról is értelmesen kérdezzék az énekest, amik viszont nagyon is érdekelték, és érdeklik ma is az igazi omegásokat.
A legnagyobb derültség akkor keletkezett, mikor arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc Omega lemeze, Mecky lazán azt felelte, hogy a Dark Side Of The Moon…
Ezzel kapcsolatban elsőként nyilván mindenkinek a Nélküled jutott eszébe, de aztán Mecky többször is kifejtette, hogy több másik daluk zeneiségét is a Dark Side Of The Moon és a Wish You Were Here ihlette. Ezt nyilván minden rajongó addig is világosan tudta. Ami viszont már annál is érdekesebb volt, hogy Kóbor szerint az Omega dalok szövegeinek is egy jó részét a Dark Side Of The Moon által felvetett témák továbbgondolása inspirálta. Mert a bővebben vett alkotóközösséget nagyon is megfogta az elmúlásról, a halandóságról és az esetleges túlvilági léttel kapcsolatos kérdéskör kibontása, átbeszélése. Mely időnként természetesen vitákba is torkollott. Melyek eredményeként még menetközben is változtak a szövegek. Akárcsak a Floydnál.
Az elmúlt ötven évben rengetegen feldolgozták már a Dark Side Of The Moon dalait, miként a teljes albumot is. Vélhetően világszinten is az egyik leggyakrabban játszott, illetve átdolgozott és újra kiadott lemezanyagnak számít.
Ennek megfelelően maga a puszta tény már kevésbé volt meglepő, mikor Mecky azt mesélte, hogy ők maguk is terveztek Pink Floyd feldolgozásokat kiadni. Viszont annál nagyobb vidámságba torkollott a mondókája, mikor némileg szarkasztikusan azt adta elő, hogy lényegében úgy szerzett Pink Floyd dedikálást, hogy mikor megkapták a magyar nyelvű szövegeket – tehát a projekt lényegét- elutasító levelet, az alján ott volt valamelyikük szignója…
Mióta 2023. október 6-án megjelent a Dark Side Of The Moon Redux, a hazai sajtómunkások és zenei álszakértők egy igen jelentős része csak a sarat dobálja Rogerre. Nem csak hivatalosan, az ilyen-olyan blogokban, újságokban, hanem szakmai körökben is rosszindulatúan pletykálkodva, illetve a rajongók és gyűjtők által gyakran látogatott fórumokban is bennfenteskedve. Ráadásul akkorra mellénnyel és olyan magas lóról fölényeskedve, mintha értenének a Dark Side-hoz, vagy értenének bármihez is.
Ez a jelenség és a konkrét kritika több szempontból is érthetetlen. Először is, miért ne dolgozhatná át és vehetné fel újra egy szerző a saját dalait? Másodszor: a Dark Side Of The Moon Redux nem az eredeti helyett, hanem a mellé készült. Senki sem akadályozza meg, hogy valaki, bárki levegye a polcról az 1972-ben és ’73-ban rögzített eredeti felvételeket tartalmazó nagylemezt, kazettát, CD-t, DVD-t vagy Blu-rayt és a lejátszójába tegye…
„Nagyon jó lett, és izgatottan várom, hogy mindenki hallja. Nem helyettesíti az eredetit, amely nyilvánvalóan pótolhatatlan. De ez egy módja annak, hogy a hetvenkilenc éves férfi visszanézzen a közbeeső ötven évre, a huszonkilenc éves szemébe…” – Roger Waters
Harmadrészt pedig Roger Waters legalább negyven éve utazik abban a stílusban és lírai, hangulati megközelítésben, mely a Lockdown Sessions és a Dark Side Of The Moon Redux albumokon hallható átdolgozásokra jellemző. A legjellemzőbb talán a The Wall filmváltozatához készült When The Tigers Broke Free kislemez, melynek szomorkás merengése azóta is újra meg újra megjelenik Waters művészetében. Különösen, mikor a háborús félárvaként felcseperedett művész az erőszakról és a halálról elmélkedik.
Ennek megfelelően negyedik szempontként érdemes még kiemelni -és a buta morgolódás helyett inkább hálásan örülni-, hogy a 2022-es, ’23-as új verziók kibővített szövegei rengeteg támpontot adnak a Dark Side Of The Moon korábbi változatainak értelmezéséhez, miként Roger egész életművét is segítenek pontosabban elhelyezni. Mert amíg felületes emberek publikálnak rosszindulatú hülyeségeket, addig könnyű valakit félreérteni, még könnyebb ellene uszítani. Akár ok nélkül is. És már témánál is vagyunk: Money, Us And Them, Brain Damage és a többi. Pontosan ezt a mérgező szellemiséget szedte rímbe és énekelte meg anno Roger…
Speak To Me + Breathe
A felújított nyitányban Waters egyből a lényeggel indít. Igen, ezek tényleg egy haldokló beszédei és gondolatai. Nem pedig a túlokosok által gyakran emlegetett úgymond „belemagyarázás”. Bár ezúttal már nem egy idejekorán, mondjuk infarktusban szenvedő fiatal vagy középkorú agóniája, hanem egy nyolcvan éves, tehát Rogerrel egyidős idős férfi emlékszik vissza az életére, miközben távozik e világból.
Az extraként megjelenő szöveg pedig nem más, mint az Obscured By Clouds klasszikusának, a kislemezen is megjelent Free Four filmzene dal néhány versszaka.
The memories of a man in his old age
Are the deeds of a man in his prime
You shuffle in the gloom of the sick room
And talk to yourself as you die
Life is a short warm moment
And death is a long cold rest
You get your chance to try
In the twinkling of an eye
Eighty years with luck or even less
So all aboard for the American tour
And maybe you’ll make it to the top
But mind how you go
And I can tell you ’cause I know
You may find it hard to get off
Majd a Speak To Me után egyből folytatódik a szöveg, a Free Four egy újabb versszakával, a Breathe elején, egyfajta dupla bevezetőként. Ami teljesen érthető felütés, mikor egy haldoklónak a szemszögéből tekintjük az élet dolgait, miközben lepereg előtte az élete. Különösen egy olyan árva szájából erősek ezek a sorok, aki már rég elvesztette az apját, mielőtt eljött vagy eljön az ideje, hogy ő maga is találkozzon a halál angyalával.
You are the angel of death
And I am the dead man’s son
He was buried like a mole in a fox hole
And everyone’s still on the run
A Free Four idézet kapcsán elsősorban az volt a meglepő, hogy a felületes kritikák és ingyenlemezt érő rissz-rossz cikkek alapján szinte senki sem vette észre, hogy az általuk, agyonszidott Dark Side Of The Moon Redux már az első két tétel alatt annyival gazdagodott, hogy egy teljes dalszöveg bekerült pluszban. Persze csak mű-meglepetés, költői kérdés és álnaiv a dolog, mert hát a megélhetési rockszakírók mitől is vették volna észre, ha sem a Floydot nem ismerik, sem a Waters féle új változatot nem hallgatták figyelmesen végig.
Mások, akik azért valamennyire képben vannak, viszont azt vetették fel, hogy mégis mi köze van az 1972-es Obscured By Clouds albumnak az 1973-as Dark Side Of The Moon-hoz? Csupán csak annyi, hogy Free Four is ugyanúgy a Dark Side Of The Moon Tour szünetében íródott és került felvételre, mint a filmzene többi része. Ráadásul szintúgy a halandóságról szól és ezer szállal kapcsolódik a Dark Side Of The Moon-hoz.
Ugyanis nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Dark Side Of The Moon szvit váza már 1971 telén elkészült. 1972 januárjában pedig már koncerteztek is vele.
Az Obscured By Clouds album, tehát A völgy film zenéjének a felvétele 1972 februárja és áprilisa között zajlott, éppen hogy a Dark Side Of The Moon turné szüneteiben. Így viszont már utólag is érthetővé válhat, hogy miért is van oly nagy rokonság a két LP szövegvilága között.
A La Vallée soundtrack egyetlen sikerlistás kislemeze, a Free Four esetében pedig különösen érezhető, hogy ugyanaz járt Waters fejében, mint a Dark Side Of The Moon vagy később a The Wall és a The Final Cut lemezek megírásakor. Bár ezt eddig „belemagyarázásnak” tartották a koca-floydosok, (milyen vicces is volna most visszanézni a tizenöt-húsz évvel ezelőtti klubdélutánok vitáinak felvételeit,) idén a Redux-szal Waters egyértelművé tette a kapcsolatot, melyet azóta már többször is megerősített, szóban és írásban is.
A leglényegesebb üzenet, amit e módon Roger még inkább felerősített, hogy bár az eredeti felvételek óta eltelt 50 év, de beteg világunkban még mindig mindenki menekül. Erről szól a földi halandók életének javarésze. Erről szól a mi saját életünk javarésze is. Amivel bizony jobb korábban szembesülni, mint a halálos ágyunkon…
A dal további részében a korábbi szöveg hallható, a születésről, az első lélegzetekről, az út elejéről. De a dupla bevezető miatt már ez is jóval hangsúlyosabban jön át, mint korábban, az eredeti lemezváltozatról hallgatva. Viszont ezzel az ismerettel már a régi albumverzió is jobban kinyílhat a későn ébredőknek, mint korábban bármikor. Pontosan ez volt Waters célja. Így tessék ezt a projektet a maga helyén kezelni! Megint más kérdés, hogy aki amúgy is szereti Roger ilyenfajta felvételeit, az a 2023-as remake album zenei részében is sok-sok örömét lelheti.
On The Run
Kevesen tudják, hogy Tom Stoppard, a cseh-zsidó származású brit dráma- és forgatókönyvíró már 1973-ban felkérést kapott, hogy írjon egy darabot a Dark Side Of The Moon szvit alapján, de akkor még elutasította az ötletet.
Elmondása szerint fogalma sem volt, hogy közelítsen az albumhoz. Negyven évvel később azonban elkészült és meg is jelent a Darkside: könyv, rádiójáték, audió CD és CD-ROM formában. Tom, aki szüleivel együtt a nácik elől menekült el Csehszlovákiából, Rogerhez hasonlóan szintén kisgyermekként vesztette el az édesapját: Eugene Sträussler hajóját a japánok bombázták le. Érthető, hogy hasonló gondolatokkal bír a háborúk kapcsán, mint a Pink Floyd kreatív zsenije.
Stoppard pedig csodás művet hozott létre a félelem filozófiájáról és az őrületről, mely olyan szépen passzol az album szövegeihez és szellemiségéhez, mintha mindig is együvé tartoztak volna. Különösen, hogy Watershez hasonlóan Tom is bőséges keresztutalást helyezett el az írásában, mely az etika, a filozófia, a történelem, a vallástudomány, az elméleti fizika és a popkultúra mellett természetesen a korai Floydra is hivatkozik a maga finom, elegáns módján.
Az utazás, mint a modern élet veszélyes velejárója, természetesen minden verzióban hangsúlyosan megjelenik. Roger Waters 2006 és 2008 között futó The Dark Side Of The Moon Live turnéján például a háttérvetítésben és az extra hanghatásokkal is vastagon aláhúzta az utazást és a közlekedési katasztrófát. Mivel a sztori mindig ment tovább, ezért a kontinuitás érdekében hol a történések visszaemlékezés-, hol pedig az álom-jellegét húzták inkább alá. Amit a 40. és az 50. évfordulós bővített, átdolgozott kiadások is maximálisan magukévá tettek.
Tom darabja eleve egy álombéli vonatutazással nyit, mint egy gondolatkísérlettel. Melyben arról megy a moralizálás, hogy egy folyó fölötti szakadék felé robogó vonat esetében –a híd megsérült– etikus volna-e a váltót másik irányba kapcsolni, ha ott „csak” egy gyermek áll vagy sem? Vagyis etikus-e egy ember feláldozása a többi boldogulásáért? Ezt pedig ugyanúgy beszúrta a Breathe énekelt részei közé, miként Waters is a maga narrációját. Itt persze megint el lehetne kezdeni, hogy akkor a fennhéjázó kritikusok mire föl hőbörögnek most, de felesleges volna. A 40. évfordulós kiadványt sem ismerik…
Ilyen felütés után következik az őrült rohanás kifejtése közben a további filozofálás, hogy vajon a fiú halála mit eredményezett még? Aki amellett, hogy nem tudta megvalósítani, amire rendeltetett, a benne rejlő tehetségek alapján, a halálával – az ártatlanok mellett – megmentett egy csomó rossz embert is. Például sorozatgyilkost, vagy olyan gazembert, aki az apróbetűs részeket írja, akik aztán így tovább tudják folytatni az ördög munkáját…
Majd ezen a ponton, éppen az On The Run alatt derül ki, hogy a filozófia-hallgató főszereplő, Emily McCoy főiskolás témáiba és gondolatkísérleteibe kapunk betekintést. Floydos körökben persze egyértelmű az utalás, a kevésbé tájékozottak pedig bármikor meghallgathatják, újraolvashatják hozzá a See Emily Play szövegét, mint sorvezetőt. Miként a skót vagy ír eredetű vezetéknév sem véletlen, hiszen Roger részben skót ősökkel rendelkezik, így skót kulturális örökséggel is büszkélkedhet.
Emily tries but misunderstands, ah ooh
She’s often inclined to borrow somebody’s dreams till tomorrow
Ebben a verzióban a Speak To Me szívverése a fiatal áldozat utolsó perceit mutatja be, aki nem csak azt nehezményezi, hogy a hirtelen jött halál miatt nem maradt ideje az élet dolgaira, de szerinte nem is kellett volna meghalnia. Úgy véli, hogy Immanuel Kant, az ismert és elismert filozófus, a német idealizmus megteremtője, bizony hagyta volna a folyóba zuhanni a vonatot. Ergo, ha filozófiáról van szó, akkor még gondolatkísérlet szintjén sem szabadott volna elhunynia. Tehát több ideje maradt volna élni.
Majd a tanár vezetésével áttérnek a zsonglőr a rádióban dilemma kifejtésére – mely egyfajta modernkori Schrödinger macskája-, és a fejekben hallott hangokra, melyeknél ugyanúgy nem könnyű eldönteni, hogy orvosra tartozó betegség okozza vagy egy különleges érzékenység az univerzum hangjaira…
Az On The Run végi repülőgép-katasztrófa túlélője a robbanás és a sikeres ejtőernyős landolás után kifejti, hogy nincs repülő, nincs pilóta, ez is csak egy újabb gondolatkísérlet volt. Ami a jól ismert példa újbóli átgondolása, mely szerint hirtelen szívrohamot kapott a magánrepülőgép pilótája, de a három utasára csak egy ejtőernyő jut. Ó mondd, te kit választanál? A politikust, a bankárt vagy az erkölcsfilozófust?
A Redux változatban Waters eleve azzal indít, hogy álomból ébredt. Majd arról számol be, hogy jelenése volt, majdnem patmoszi, ami direkt utalás az Apokalipszisre, a Jelenések könyvére, a Biblia záró részére, mely János apostol Patmosz szigetén átélt jelenéseit, isteni kijelentéseit és próféciáit gyűjti csokorba.
Today, I awoke from a dream
It was a revelation
Almost Patmosian, whatever that means
But that’s evidently another story
It began with some standard bullshit fight with evil
In this case, an apparently all-powerful hooded and cloaked figure
Majd belecsap a lecsóba és az álombéli őrült menekülés közben bőséges kulturális hivatkozásokkal utal a világ utazócirkusz jellegére, a parancsuralmi berendezkedések nyomán elszenvedett nehézségekre, melyet a többség ugyanúgy dupla teherként él meg, miként a rossz Shakespeare színészek gyötrődnek a tehetségüket meghaladó nagy drámák és jellemek megjelenítésével. Testileg sem könnyű elviselni a sötét szellemiség által kiváltott kiszolgáltatottságot, lelkileg pedig talán még nehezebb.
It all boiled down and expanded out and up
Into a sort of Pilotwings videogame over a circus site
Guy Laliberté gone mad
Canvas and people and towering smoke arches
And juggling capsules and catching knives
And teamwork and comrades
And it was complicated and exhausting
But we won the day
We stood, exhausted but triumphant
Smiling at one another
Clasping forearms and hugging
Like bad Shakespearean actors
Ez az On The Run szöveg tényleg annyira sűrű, hogy akár önmagában is megérne egy komolyabb esszét. Akárcsak a Darkside rádiójáték drámai elemeinek és a Dark Side Of The Moon szvit alapüzeneteinek oda-vissza hatása.
„A hiábavaló fejetlen rohanás, amikor az ember olyan fontos célok felé tarthat, melyek főként a vagyon gyarapításával vagy akár csak a megélhetéssel kapcsolatosak.” – Roger Waters
Time + Breathe reprise
Az időről szóló részt a 40. évfordulós hangjáték Friedrich Nietzsche „Gott ist tot.” (Isten halott vagy Isten meghalt) kijelentésének boncolgatása indítja. De a szabály létezését a szabályhozó, tehát Isten létezését bizonyítandó vita félbeszakad, mert a betegséggel küzdő tanár kiborul azon, hogy a kréta hiánya miatt elvesztegetett idővel még kevesebb ideje marad e földi létből hátra. Akármilyen is, mégiscsak jobb még egy korty az életből, mint a nemlét hátborzongató lehetősége…
Majd felkeresnek egy öreg és meztelen bölcset, aki a kérdésükre azt válaszolja, hogy az élet titka annyi, hogy élesben megy, vagyis, hogy: ez nem gyakorlat. This Is Not A Drill. Ami a későbbiekben a 2022-es, 2023-asRoger Waters turné címe is lett…
De a Pink Floyd rajongó Máté Péter is ugyanerre jutott, miután befejezte a Szívhangok és a Keretek között koncept-albumait. A Most élsz című kislemez-dal, a halála előtti utolsó slágere pontosan ezt a fajta mában élést hirdeti. Floydos nézőpontból értékelve különösen sok ismerős képpel élve.
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
És a tűnő boldogság majd véget ér
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
Álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél
De addig van remény, minden perc ünnepel,
Hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
Mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár
Múló örömök sivár létünk színpadán,
Mikor egy szó hallatán dobban a szív
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
Túl az álmaink ködén a semmi hív
Az 50. évfordulóra készült Redux albumra a Time egy új bevezetőt kapott, mely az értelem hangjára, vélhetően egyben a lelkiismeretre is hivatkozik. Ezek fényében kéne az életidőnket eltölteni és a döntéseinket meghozni.
The voice had been there all along
Hidden in the stones in the rivers
Hidden in the books
Hidden in plain sight
It was the voice of reason
The Great Gig In The Sky
A Biblia-idézetek, Malcolm Muggeridge gondolatai, az űrhajósok kommunikációja, Clare Torry és a többi vokalista improvizációja után a Stoppard-szövegben a harangok már a katonákért szólnak. Vagy mégsem, hiszen az egy filozófiai fejtegetés, így aztán abban bármi és annak ellenkezője is megeshet. Akár már a katonák áldozataiért is szólhat a bimm-bamm.
A tetemeket marcangoló varjak és kutyák pedig kísérteties kíséretei a megcsalás filozófiájáról szóló vitának. Majd a visszatartott lélegzet idézi meg a halált, aminek az énekesnő siratója további nyomatékot ad. Majd a probléma globális megközelítésével már a Föld megmentése is céllá válik. Ami már csak az emberiség összefogásával, egymást rokonként való kedves kezelésével lehetséges. Ugyanis az önzés mellett ugyanúgy képesek vagyunk az önzetlenségre, mint egy anya, aki a rokonság és a kedvesség tejével táplálja a kisbabáját. De, ha csak a haszonszerzésnek élünk és a természet ellen fordulunk, akkor elkerülhetetlen a pusztulás.
Ennek ellenére vagy éppen ezért, „az égben tartott nagykoncert” a túlvilág lehetőségéről szól. Ezért van az is, hogy az új, Redux változatban egy valós történet hallható Roger-ről és egy barátjáról, Donald Hall költőről, aki rákban hunyt el. Waters szerint mindenki menetel a halálba, az anyaméhbeli első szívverésétől fogva, minden egyes lépéssel közelebb kerülünk az elmúláshoz.
Dear Mr. Waters!
Don asked me to let you know that he is in hospital now
And has been diagnosed with a cancer in his sinus
He also asked me to tell everyone that he is not answering any letters
Best to you
Don’s assistant, Kendel
Annakidején Mecky sokat mesélt a Pink Floyd, azon belül is a Dark Side Of The Moon hatásáról. Nem volt véletlen Az égben lebegők csarnoka vagy az ajtón kopogtató halálról szóló A látogató sem. Az Omega tartósan a Pink Floyd hatása alá került. Nagyon is hatottak rájuk Waters szövegei.
Az Omega együttes Koncert a Mennyben című dalát is pontosan ugyanezzel a céllal kezdte a templomokban előadni Kóbor János. Tőle magától tudom, hogy a feltámadás és a mennyei lét foglalkoztatta, mellyel reményt kívánt nyújtani az idő előrehaladtával egyre több halottat gyászoló rajongóinak és barátainak. Mindezt, mármint a transzcendens értelmezést, a remény reménylését korábban egy olyan közönségtalálkozón is kifejtette, mikor már kész volt a felvétel és meg is jelent az Omega: Égi jel című album.
Ugyanezen alkalommal beszélt arról is, hogy azért nem kívánja a Dark Side Of The Earth című angol nyelvű Omega demó teljes anyagát megjelentetni, mert nem mindegyik felvételt érzi olyan erősnek, hogy a nemzetközi piacon is megállják a helyüket. Különösen nem ezzel a címmel, kacsintott vigyorogva a kemény mag felé. A dolog közvetlen előzménye, hogy nem sokkal korábban jelent meg a „rajongói kezdeményezésre”, vagyis általam összehozott Omega 50: Kiabálj, énekelj! – kislemezek, ritkaságok 1967-2006 CD. Amin az eredeti tervek alapján a Dark Side Of The Earth-ről is szerepelt volna egy ritkaság. Amit kifejezetten Mecky kérésére cseréltünk le a projektben résztvevő omegás srácokkal a szóban forgó szerzemény egy alternatív verziójára. Már csak a Pink Floyd miatt sem lehet ilyesmit megjelentetni, nevettünk össze Meckyvel…
Szintén az ő döntése volt, hogy nem kerülhetnek egy CD-re a korabeli angol slágereket koppintó korai kislemez-felvételeik a saját dalaikkal. Mecky úgy érvelt, hogy ha van egy külföldi, német, orosz, cseh, lengyel vagy svájci rajongó, aki kedveli az hard rock vagy a space rock korszakuk lemezeit, még csak véletlen sem szabad elrettenteni azokkal a korai zsengékkel, mikor jóformán még zenélni sem tudtak, az akcentusról nem is beszélve. János azt mondta, hogy ami azokból kiadható volt, már feltették az 1993-as kislemez-válogatásra. Bőven elég annyi. De, ha esetleg a jövőben mégis újra megjelennének, csak és kizárólag a Rock Diszkontban lehet árusítani, a minden apróságra éhes törzsközönség kiszolgálására. Mert szigorúan tilos ilyesmit akár még csak országos terjesztésbe is engedni, hát még a nemzetközibe…
Szintén az ő kérésére nem lettek bolygatva bizonyos korabeli felvételek történetei. Mert úgy gondolta, hogy nem tartoznak az Omega életműbe, hiszen kifejezetten a hatalommal való egyezkedés céljával, amolyan tárgyalástechnikai eszközként készítettek furcsa szövegű, átmeneti darabokat, melyeket abban a formában eszük ágában sem volt megjelentetni. Tiszteletben tartottuk a „Nagy Fehér Főnök” kérését. Pedig akár villoghattunk is volna a jólértesültségünkkel, hiszen mindezekkel a tényekkel többségében évek, évtizedek óta képben voltunk. A ritka felvételekkel is rendelkeztünk. Csak épp sokkal jobban tiszteltük az Omega tagjait annál, hogy egy bonyolult lemezkiadási alkudozás egyik stációját kiadjuk, amit aztán egyes rosszindulatú személyek leegyszerűsítve akár úgy is tálalhatnak, hogy évtizedek óta hazudnak a fiúk…
Mindez a prolitempó persze már akkor is jelen volt az együttes holdudvarában, csak míg Mecky élt, mégis volt valamiféle ellensúly, visszatartó erő. Aztán a halála utáni évben beindult a ringlispíl, minden kijött, amit ő annakidején gondosan kiszerkesztett a felemás minőségű koncertfelvételekből.
Például egy másik rajongói kérdésre válaszolva annakidején egyértelmű kategorikus nemmel felelt arra, hogy az akkor még csak tervezett Omega 50 CD sorozatra felkerüljön-e a magyarországi Live Aid koncert Omega felvétele. Mecky úgy érvelt, hogy azért szigorúan tilos, mert csak egy keverős sztereó felvétel áll rendelkezésre, amit nem lehetséges érdemben feljavítani. Ezúttal nem nevetett, a mindig huncut szeme is komolyra váltott. Többen is felkaptuk a fejünket és sokatmondóan egymásra bámultunk, mert Benkő Laci szinte szó szerint ugyanezt válaszolta egy pár héttel korábbi kerekasztal beszélgetésen. Aztán az Omega 50 CD sorozat megállt az első résszel. Megfúrták. Az Omega 60-ra meg mégiscsak felkerült ez-az, amit a művészek nagyon nem szerettek volna közzétenni. Kikönyökölték. Aztán, hogy mindez miként kapcsolódik (vagy sem) a Dark Side Of The Moon szvit következő Money és Us And Them című tételeihez, mindenki döntse el maga…
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
