Bolgár Iván a Syrius és a Futurama egykori menedzsereként a kezdetektől fogva benne volt a dolgok sűrűjében. A hazai beat- és rockzene egyik úttörője, nagy idők nagy tanúja. Aki valódi multi-talentumként a zene mellett az építőiparban és az autósportban is letette a névjegyét. Jelenleg a Shadow Hungary Band ügyeit intézi, valamint egy különleges jótékonysági albummal készül a dedikált Formula–1-es fotóinak felhasználásával, az egyik gyermekkórház részére.
A harmadik részben a Forma 1-es fotóalbumról, Dr. Balló Rudolfról, a textilbakelit kidolgozójáról és a Shadow Hungary Band-ről esett szó.
Másodszorra odáig jutottunk, hogy leköltöztél Győrbe és onnan már nem tudtad a Futurama dolgait menedzselni. Ezután jött az életedbe az autómotorsport. Talán kezdjük ezt is a közepén! Rengeteg Forma 1-es fénykép díszíti az otthonod, veled és a legnagyobb versenyzők színe-javával, mit kell róluk tudni? Van például egy Ayrton Senna-falad is.
Igen, több képem is van róla és vele. Ezt itt például én fotóztam. – mutat a képre. Ezen a másikon itt középen meg együtt vagyunk. – mutat a következőre. De ezt úgy csináltuk, hogy a kolléganőm kezébe adtam a gépemet. Ezt megint én fotóztam. Egy fantasztikus kép, mert rajta van az arcán az a bizonyos fáradt vidámság…
A képeken túl elismeréseket is látni…
Négy életmű díjam van.
Mire kaptad?
Az autósportban elért eredményekért. Kétszeres idézőjeles „világbajnok” csapatot neveltem ki a gyalogos beavatkozókkal kapcsolatosan. Mondhatom nyugodtan így, mert a világ legjobb sportszakmai csapata voltunk, a többi részlegekkel együtt.
Miként kerültél az autósport, majd a Forma 1 világába?
Még amikor Győrben laktam, egy barátom lehívott egy rally versenyre, mert beteg lett az egyik emberük. Akkor láttam először autóversenyt, mégis megkérdezte, hogy bevállalnám-e a helyettesítést.
Mikor volt az a rally?
1970-ben. Akkor annyira megtetszett, hogy eladtam az addigi autómat és vettem egy Skoda S100-at. Amivel elkezdtem versenyezni és nyugodtan mondhatom, hogy nagyon gyorsan elértem azt, amit azzal az autóval el lehetett érni. Az ötödik évben kint voltam a válogatottal az Orosz tél rallyn és az egyetlen széria Ladával, az összes többi versenyautó volt, különböző típusok. A hetvenöt induló közül negyvenkettedik lettem abszolútban. Nem volt semmi.
És a Forma 1, hogyan jött?
Amikor 1986-ban hazánkba jött a Forma 1, akkor én is jelentkeztem sportbírónak, majd végig csináltam ezt az egész dolgot.
Közben meg összejött ez a csodás gyűjtemény. Hány fotód van a Forma 1-es pilótákkal?
Legalább kétszáz.
Úgy látom, a nagy része dedikált.
Majdnem mind az. Mint látod, három sorban vannak és mind dedikált.
Hogy született ez az elképesztő sorozat? Csináltál, csináltattál egy fotót, majd a következő évben aláírattad velük?
Pontosan. Ezen a falon vannak a világbajnokok, – mutat egy másik képcsoportra – akikkel együtt vagyok lefényképezve és aláírattam velük már a következő évben. Ez az egyik legértékesebb…
Niki Lauda.
Van egy aláírt fotóm Jean Paul Belmondo fiával, Paul Belmondóval. Azt is nagyon értékesnek érzem.
Aki szintén autóversenyző. Ő is egy ikonikus alakja az autósportnak.
Igen, aki szintén autóversenyző és nem is rossz…
Nem semmi! Csak kapkodom a fejem… És mi a terved ezzel az unikális képgyűjteménnyel?
Szeretnék összeállítani belőle egy albumot és az egyik gyerekkórház számára felajánlani, jótékonysági licitáláson.
Azt lehet már tudni, melyik kórháznak?
Majd ha elkészül, eldöntik az orvos ismerőseim, hol van a legnagyobb szükség segítségre.
Minden elismerésem! Sok sikert hozzá! Viszont van még a másik faladon egy érdekes festmény egy úriemberről, amire feltétlen rá akartam még kérdezni…
A mostoha nagyapámat, Dr. Balló Rudolf professzort ábrázolja. Egyetemi tanár volt és ő az egyik feltalálója az úgynevezett textilbakelitnek. A bakelit feltalálója az egy belga tudós, Leo Hendrik Baekeland volt. A nagyapám azt fejlesztette tovább. És ami nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ő csinálta meg az első combnyak protézist, amit a Czinner Antal professzorral együtt ültettek be a betegbe. Azóta az egész világon alkalmazzák.
Az egészet műanyagból?
Igen. Az alapötlet tulajdonképpen a PVC volt, csak ennek vannak változatai, mert nem mindegyik alkalmas beültetésre kilökődés nélkül, hogy olyan legyen, amit a szervezet elbír, de ez nem az én kompetenciám.
Érdekes, hogy ez mennyire kiesett a köztudatból, pedig betegek ezreinek ad reményt és új kezdetet. Talán majd most megint lesznek néhányan, akik utána olvasnak.
Térjünk vissza a zenéhez! Mikor kezdtél újra menedzserkedni?
Körülbelül harminchárom évvel ezelőtt elváltam és hazaköltöztem. Majd három évre rá megkötöttem a második házasságomat, ami harminc évig tartott, egészen addig, amíg a feleségem meghalt betegségben. De amíg élt, mentünk mindenhová, elsősorban zenés programokra. Amikor már egyedül éltem elmentem ahhoz az óráshoz, aki nem messze lakik tőlem, mert elemet kellett cserélni az órában. Ott láttam egy kis táblát, amire az volt felírva, hogy: „Shadow Hungary Band”.
Ki volt írva az órásnál, hogy Shadows?
Igen, ki volt írva, de csak annyi, hogy Shadow, mert nem az angol, hanem egy magyar együttest reklámozta. Shadow Hungary Band a teljes nevük és jellemzően a XVII. kerületben játszanak, a Csekovszky Árpád művelődési házban, másrészt pedig a XVI. kerületben, a Legenda Sörfőzdében.
Ismerted a csapatot?
Nem, akkor még nem. Meg is kérdeztem az órástól, hogy: ez milyen együttes? Szó szerint azt felelte, hogy: „Nagyon jók, menjen el és hallgassa meg őket!” Majd bemutatkoztunk egymásnak és beszélgettünk még egy darabig, mikor is elmondtam neki, hogy ezt a zenét szeretem, meg hogy annakidején menedzser voltam két ilyen zenekarban. Ez volt csütörtökön. Aztán még azon a szombaton elmentünk egy barátommal, meg a barátnőjével, hármasban a Csekovszkyba. Mivel egy kicsit korán érkeztünk, hát ott ácsorogtunk. Majd nyílt az ajtó és bejött a Shadows Hungary Band énekese, aki rám köszönt, hogy: „Szevasz Iván, hogy vagy? Jókat hallottam rólad.”
Ismertétek egymást?
Nem. Később derült ki, hogy az órás, aki egyben a zenekar billentyűse, elmesélte neki, hogy ki vagyok. Aztán így folytatódott a beszélgetés. „Gyere oda hozzánk, a mi asztalunkhoz, a zenekari asztalhoz!” Nagyon tetszett, ahogy játszottak, mert hát ez az én zeném. Onnantól mindig behívtak a szünetben az öltözőjükbe és beszélgettünk. Kezdtek befogadni. Nagyjából két hónappal később egyszer csak odajött az együttes vezetője és megkérdezte tőlem, hogy van-e valamilyen elkötelezettségem valamilyen zenekarnál. Azt feleltem, hogy nincs. Mire azzal folytatta, hogy megbeszélték a zenészekkel és most felajánlanák, hogy legyek a menedzserünk. Mi a válaszom? Amire azt feleltem, hogy elfogadom nagy örömmel, mert ez a zene a mindenem és a kedvencem. Azóta vagyok a menedzserük.
Ez mikor volt?
Még a covid előtt, 2019-ben.
Kikből állt akkor a csapat és mi a The Shadow Hungary Band jelenlegi felállása?
A zenekar vezetője, Sarkadi Péter szólógitáros. Kiss István, az a bizonyos órás a szintetizátoros. Pénzes Tamás az énekes. Az akkordgitáros pedig Burucs András. Akkor még Juhász László volt a basszusgitáros, de a betegsége miatt abba kellett hagynia. Helyette jött Ábrányi Andor. Reiter Károly volt a dobosunk, aki leköltözött Gyöngyösre, így először Harmann Ferenc, majd Csepregi Péter lett a dobosunk.
Bár a név csalóka lehet, de ugye messze nem csak Shadows-t játszanak?
Nem, nem. Sokféle számot játszanak abból a korszakból, sok kiváló együttestől, főleg retró zenét.
Mikor alakult a zenekar, hol lépett fel és milyen sikereket ért el eddig?
A Shadow Hungary Band 2000 februárjában alakult, Az alapítója a zenekar szólógitárosa és egyben vezetője, Sarkadi Péter. Kezdetektől fogva a The Shadows gitár-együttes dalait játsszák. A hatvanas-, hetvenes-években már népszerű The Spotnicks, The Ventures, The Dakotas gitárdalaival fűszerezve. Énekesünk, Pénzes Tamás előadásában pedig Cliff Richards, Elvis Presley, Máté Péter dalokat hallhat a közönségünk. Az emlékezetes fellépések között számon tartjuk, hogy 2006-ban és 2008-ban felléphettek a hollandiai Tilburgban. A hazai helyszínek közül játszottunk már a Budapest Sportarénában, a Fészek Művészklubban, az RTL Klub televízióban, a Paksi Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztiválon, az Újbudai Összművészeti Szenior Ki Mit Tud Fesztiválon, az Aranykút Fesztiválon, a Doors kocsmában, az Instant-Fogas komplexumban, a Szilvuplé Varietében, az A38 Hajón, a Városligeti Sörsátorban, a Legenda Sörfőzde Centerben, a Csekovszky Árpád Művelődési Házban. Voltunk a Budajenői Szüret és Borünnep színpadán, ahol szintén nagy sikerünk volt.
Miben merül ki a Shadow Hungary Band-ért végzett munkád?
Sok mindenre kell odafigyelni, hogy a zenekarnak csak a zenével kelljen foglalkoznia, például az adminisztratív munkára, hogy a közösség mindig tájékoztatva legyen a koncertek időpontjairól. Lehetőleg elérni a törzsközönséget a változások miatt. Fel kell hívnia a figyelmüket az esetleges időpont-változásokra, körtelefonnal. A koncertek előtt be kell rendezni a helyiséget, hogy mindenki jól érezhesse magát. Ebben sokat segít a kedvesem, Zsóka is. De tartani kell a kapcsolatot a helyszínek vezetőivel, biztosítani a zökkenőmentes lebonyolítást.
Mivel promózod a zenekart? Van valamilyen demó felvétel, mondjuk CD-n? Vagy YouTube videók, amivel be tudod mutatni a produkciót?
Van mindkettő, de a Facebook-on is megtalálhatók vagyunk. Az interneten pedig sok felvételünk megtalálható, csak be kell írni a keresőbe, hogy Shadow Hungary Band.
Fotók: Bolgár Iván archívuma, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum
