Kocsi Miki, a Nautilus, az Ambo, az Energia, a Nevada, az I. F. Company, Cserháti Zsuzsa, Korda György, Máté Péter, Delhusa Gjon és számos egyéb előadó egykori gitárosa, jelenleg a Moonflower tagja, nagy idők nagy tanúja. A kezdetektől fogva benne van hazai a beat- és rockéletben. Ráadásul nemcsak muzsikusként, hanem hangszer-készítőként is alaposan letette a névjegyét. Az általa készített gitárokról ódákat zengenek a zenészek, mi több, még Ritchie Blackmore is elismeréssel nyilatkozott a munkájáról.
Először a kezdetekről és a Nautilus-korszakról beszélgettünk.
Kezdjük a legelején! Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Mikor és hol születtél?
A nevem Kocsi Miklós, 1950. szeptember 27-én születtem Budapesten.
Volt valamilyen előzménye a zenész-pályának a családodban?
Nem. Azon kívül, hogy a szüleimnek kiváló hallása volt. Viszont édesapámnak volt egy szájharmonikája, ami persze nekem is kellett… Már négy-öt éves koromban tudtam játszani rajta.
Gyerekkorodban tanultál zenét?
Hét éves koromban kezdtem a zenei általánost. Klasszikus zenét tanultam, zongorán. Később gitáron is tanultam klasszikust két évig.
Közben viszont, ha jól tudom, a még kislány Szűcs Juditot is kísérted zongorán…
Igen, kilenc vagy tíz évesen kísértem, egy általános iskolai ünnepélyen, a tornateremben. Még a bordásfal látszik is az akkor készült régi fényképen. Úgy volt, hogy Fekete Gyulával együtt gyakoroltuk be a számot, mert eredetileg egy négykezes produkció volt, de a Gyula lekéste a szereplést, így kénytelen voltam egyedül játszani a kíséretet…
Iskolatársak voltatok?
Igen, Gyulával is, meg Judittal is. Gyulával egy évfolyamon, sőt osztálytársak is voltunk. Judit két évfolyammal volt alattam, körülbelül hét éves lehetett akkor.
Később miért pont a gitárt választottad, mikor eredetileg zongorát is tanultál?
Abban az időben mindenki gitározni akart… én is, ahogy meghallottam a Beatles akkori számait, nem lehetett bírni velem… Főleg, azok után, hogy a televízióban láttam is zenekarokat, ahol a gitárosok elektromos gitárokon játszottak.
Mikor és hol találkoztál a rockzenével?
1967 és 1969 között rengeteg szalagot hallgattunk, az az időszak számít zeneileg életem meghatározó élményének. De igazából már jóval korábban, 1963-ban kaptam az első beat élményt, amitől nagy Beatles rajongó lettem. Majd később jött a Cream és Jimi Hendrix. 1968-’69-ben pedig már Deep Purple-t meg Led Zeppelint üvöltött a szalagos Calypso magnón, reggeltől estig. A beat és a Beatles után számomra ott indult a rock korszak.
Mesélj, kérlek az első zenekarodról!
Már amennyiben persze zenekarnak lehet nevezni… (nevet) A Táncsics Mihály Általános Iskolában -ami, ha nem tévedek, itthon talán az első zenei általános volt- osztálytársak voltunk Gyulával, aki később Szaxi Maxi művésznéven vált ismertté. Nyugodjék békében!
Fekete Gyulának már akkor, gyerekként is hatalmas tehetsége volt. Kilenc évesek lehettünk, amikor mellém ültették az iskolapadban. Úgy emlékszem, hogy hamar összeverekedtünk, de azután persze nagy barátok lettünk…
Később, tizenhárom-tizennégy évesen együtt hallgattuk az édesapja Pacsirta rádióján a Szabad Európát, az Amerika Hangját, meg a Luxin a zenét, ami akkor ment Nyugaton. Közben a Terta magnójával vette fel szalagra a zenéket, arról próbáltuk “leszedegetni” a nekünk tetsző számokat, elsősorban a korai Beatlest.
Honnan szereztetek hangszereket hozzá? Akkoriban nem volt minden kirakatban „villanygitár”…
Nekem hamar lett gitárom, amit édesapám épített. Gyula meg kiválóan zongorázott és már akkor is nagyon jól klarinétozott, de még nem használta akkoriban. Sőt, később sem. Inkább a szaxofon lett a fő hangszere, miután tök mindegy volt neki, hogy milyen zeneeszközt vesz a kezébe.
Igen jellemző rá, hogy a rövid ideig tartó idézőjeles “zenekari tagságom” után húsz-harminc nappal már ő gitározott az együttesben. Úgy, hogy addig még egyikünk sem látott gitárt a kezében. Az egy olyan korszak volt, hogy gitárt faragtunk, pickup-okat tekercseltünk, valaki erősítőt készített nekünk. Borzalmas ládákon szólt a hang, de zenéltünk… (nevet)
Tehát összebarátkoztatok, rádióztatok, majd jött az együttes alapítás. Kik voltak még benne?
Tizennégy évesen, nyolcadikos fejjel már mi játszottunk az iskolabálon. A basszus egy, a Gyula édesapjától kölcsönkért szovjet gyártmányú lemezjátszón szólalt meg. El lehet képzelni, hogyan szóltunk… (nevet) A basszusgitáros a szintén nagy zenei képességekkel megáldott Kozák Gyuri volt, a másik gyermekkori barátom. Gyuri később karnagy lett. Sajnos már ő sem él…
A dobos egy rövid ideig Gyula unokaöccse, Tiboldi János lett, mivel Fekete Gábor, a későbbi Skorpió dobos akkor még csak hatodikos volt, és hozzánk képest, akik már nyolcadikosok voltunk, túl fiatalnak tartottuk. Mivel a gitárosi képességeim nem voltak túlzóak, jött még egy srác, egy saját készítésű elektromos gitárral, Szennai Kálmán. A zenekar neve pedig az erőszakosságom eredményeképpen Nautilus lett.
Miért ezt az elnevezést választottad?
Nagyon tetszett a Jules Verne regényében a tengeralattjáró neve.
De miért volt szükség erőszakosságra? Másoknak is voltak ötletei?
Gyula más nevet akart és én elsősorban vele rivalizáltam abban a zenekarban. Meg még később is, mert úgy alakult, hogy később is játszottam vele, éveken keresztül..
Ez az a Nautilus, amiben később Gallai Péter is játszott, vagy csak névazonosság?
Csak névazonosság, és hát bejegyezve sem voltunk…
Időben hol járunk? Ha jól számolom, nagyjából 1964-ben alakulhattatok.
Körülbelül igen. Nem tudom már biztosan.
Miként folytatódott az iskolazenekar története?
Csak rövid ideig tartott az egész. Nem részletezem, hogy miért, de kiváltam a bandából, ahol nem sokkal később mégiscsak Fekete Gábor lett a dobos. Gyula a helyemre állt gitárosnak, a nevüket pedig “The Generation”-ra változtatták.
Gondolom a Who klasszikusa után…
Ennek igen nagy a valószínűsége, bár magát a dalt tudtommal soha nem játszották. Nagyon jó kis csapat lett ez, méltó riválisa a kerületben még fellelhető két-három bandának. Az egyik volt a Taygetosz, aztán a Haus Byrds és az Orkán is kerületi banda volt egy ideig, ha jól tudom. Valamint talán a Hobo együttes is, ami nem a jóval későbbi Földes-féle Blues Band, hanem a korábbi, ahol Szűcs Judit bátyja, Szűcs Antal Gábor volt a gitáros.
Készült valamilyen felvétel? Demó, bootleg, bármi?
A Nautilusnak nem maradt fenn semmilyen felvétele. Furcsamód Fekete Gyula ezt a kezdeti próbálkozást később már sehol sem említette meg az emlékezéseiben, pedig az már egy olyan banda volt, amit mindketten komolyan gondoltunk…
Mihez kezdtél a Nautilus után?
Gimnáziumi éveim alatt egy másik zeneiskolában, Brodszky Ferenc tanítványaként klasszikus zenét tanultam gitáron. Zongora tanulmányaimat a zenei általános elvégzése után már nem folytattam, de később azért sokszor megesett, hogy hasznát vettem.
Folytatjuk!
Fotók: Kocsi Miklós achívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum
