Nagy sikerrel zajlott az amerikai Chieli Minucci és a Djabe első közös turnéja, mely magyarországi nagyvárosokat érintett. A Special EFX egyik alapítója Jinda György és Szakcsi Lakatos Béla után ismét hazai művészekkel kooperált, hogy közösen mutassák be szerzeményeiket, illetve készítsenek felvételeket.
A Tour of Waterfalls címre keresztelt turné 2024. május 23. és 28. között futott, hat egymást követő este, öt város, Budapest, Miskolc, Debrecen, Veszprém és Szeged színpadain. A műsorban vegyesen hangzottak el Djabe és Chieli Minucci, többnyire Special EFX kompozíciók. A program első felét Chieli egy új darabja, a Waterfall nyitotta. Míg a második részt a Djabe azonos című kompozíciója, a 2005-ös Slices of Life albumról.
A Djabe programjában számos olyan darab volt, például a már említett Waterfall, a Sunday Afternoon, vagy a Deep Lights, melyet évek óta nem játszott a zenekar. Sem önállóan, sem pedig a Steve Hackett Genesis gitárossal közös produkciójukban. Miközben az olyan frissebb, illetve állandó repertoárdarabok, mint a Before vagy a Lava Lamp pedig olyan különleges új színekkel gazdagodtak, amelyeket talán még a szerzők sem gondoltak volna, mikor annakidején azok első verzióit rögzítették. Különösen igaz ez a Buzzy Island új variációjára, hiszen a 2016-os szardíniai csapatból most csak Barabás Tamás és Égerházi Attila voltak jelen, billentyűs és szaxofonos pedig egyáltalán nem szerepel a kompozíció első változatában. Mégis, a sokféle érdekes és értékes extra zenei részlet mellett is megmaradt az eredetire jellemző egyedi hangulat, melyet Szardínia sziget városainak nyüzsgő élete ihletett.
A Special EFX klasszikusok közül elsőként a Daybreak hangzott el, Kaszás Péter csodás énekével. A Bodybeat nagyszerű lehetőséget adott, hogy a srácok egyénileg is megmutassák magukat. Különösen Bubenyák Zoli billentyűszólója sikeredett estéről-estére parádésra. A Speak To Me dögös funky dallamára pedig szó szerint az összes közelben lévő lány és asszony elkezdte rázni a csípőjét. Beleértve az addig az előtérben dolgozó, ülő vagy ácsorgó helyi szervezőket, rendezőket, recepciósokat, jegyszedőket, büféseket és úgy általában véve mindenféle rendű és rangú hölgyeket, a kislányoktól a nagymamáikig. Többen is nyilatkozták utána, hogy alapvetően másfajta stílusú zenét hallgatnak, de ez valami őrületesen jó volt. Mindenesetre ezen a turnén Chieli a Djabe fiúkkal még az eredeti albumverziónál is jobban megrázta. Amit általában vastaps követett. Mi több, a közönség részéről az azonnali ismétlést is kitörő öröm fogadta volna.
Minucci idén, a Djabéval közösen adta elő először élőben a Without You című remekművét, melyet a 2003-as Night Grooves albumáról ismerhetünk. Amit szintén minden egyes állomáson hosszas tapssal és hangos tetszésnyilvánításokkal honorált a közönség. Szintén standing ovation fogadta Chieli Nature Boy című kéttételes szerzeményét, melyet egymaga adott elő. Azt a verziót, amit a nemrégiben megjelent Special EFX CD, a Return to Budapest with Love egyik archív koncertfelvételén is hallhatunk.
Akik évek óta figyelik a Djabe munkásságát vagy látogatják a csapat és Steve Hackett koncertjeit, azok számára újdonság lehetett az elmúlt néhány év műsorainál jazzesebb, funkysabb, sőt latinosabb megközelítés. Viszont a talán kevésbé progresszív programot jól ellensúlyozta a kötöttebb, fegyelmezettebb, gondosan kiszámolt és alaposan begyakorolt előadásmód. A hangszerelésben pedig újdonságnak hathatott, hogy hosszú idő után ismét volt szaxofon a formációban, melyet a Koós-Hutás Áront helyettesítő Zana Zoltán szólaltatott meg, mesterien.
Chieli Minucci egy végtelenül szerény, közvetlen és barátságos zseni, aki nemcsak a zenésztársaival és a koncerteken dolgozó egyéb munkatársaival volt kedves és előzékeny, de a dedikálások alkalmával őt ostromló rajongókhoz is mindig volt egy-két kedves szava, személyenként, személyre szólóan. Játéka oly könnyednek tűnik, amennyire kimunkált, profi és precíz. A kivételesen nagy hangszeres tudását pedig játékossággal és kedves, barátságos, mosolygós előadással teszi emberközelivé.
A Budapest Jazz Club, a miskolci Ady és a Debreceni Egyetem Liszt terme után a második BJC est egy nyilvános lemezfelvétellel telt, melyen 24 sávos analóg szalagra rögzítették a turné programját. Mivel a metódus maximum félóránként szalagcserét igényelt, így a szokásos két szet, plusz ráadás helyett a fiúk öt részletben adták elő a koncertműsort. Melyet senki sem bánt. Hiszen a szerencsés jelenlévők nemcsak azoknak a kivételes zenei tudású és felkészültségű zenészeknek az előadását élvezhették, akiknek meg sem kottyan, hogy az énekükkel és a hangszeres játékukkal együtt, egyszerre kell közel hibátlan produkciót és lemezminőséget produkálniuk. De ráadásként az érdeklődők még az analóg felvételi technikával és eszközökkel is megismerkedhettek, amikkel jó eséllyel ismét egy világszínvonalú felvétel, illetve audiofil minőségű kiadvány születhet.
A veszprémi Hangvilla, majd a turnézáró szegedi IH után mindenki megelégedéssel távozhatott, hogy a nyár további előadásain dolgozzon. A jó hangulatú és eredményes koncertkörút után borítékolható a folytatás, főleg ha a BJC-ben készült felvétel ugyanolyan sikeres lesz, mint a résztvevők egyéb korábbi kép- és hanghordozói.
Fotók: Égerházi Péter, Jozé – TTT Nemzeti Rockarchívum
