LP; Moiras Records, 2024.

Ma már kissé meseszerűnek tűnik (noha Azahriah üstökösszerű becsapódása a zenei életbe, soha nem látott tömegeket megmozgató szereplései után nincs min csodálkozni), ám mégis igaz: épp a fentebb leírt módon robbant be Fenyő Miklós és csapata – az akkor már csaknem másfél évtizedes múltra visszatekintő Hungaria – a ’80-as évek sokszínű zenei világába. És nem a hagyományos beat-, pop-, hard rock- vagy The Beatles- tribute muzsikával, hanem valami egészen mással. Az említett korszakokat maguk mögött hagyva – elsősorban a magyaroknak szóló – izgalmas újdonsággal. Ráadásul olyannal, ami erősen a múltban, az ötvenes-hatvanas évek Amerikájában gyökerezik, nevezetesen a klasszikus rock and roll-lal.

Igaz, a bennfenteseknek már nem volt újdonság, hiszen az avatatlan szemnek talán maskarának tűnő kosztümös, belőtt sérós, bohókás formájú és színű napszemüveges hatos fogat a Budapesti Műszaki Egyetem E-épületének legendás klubjában korábban már bemutatkozott; az első meghökkenésen túlesve, frenetikus sikerrel. Szinte azonmód divatot teremtve. Most a Budai Ifjúsági Parkon, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek ifjúságának szentélyén a sor: meghódítani a progresszív űr rock (Solaris), a klasszikus hard rock (HIT) és egyéb ott koncertező formációk szigorú, rock lelkületű közönségét! Mindezt 1980. május 24-én, a korabeli Pesti Műsor Magazin tehetségkutató versenyének döntőjén, hangulatos gála keretében. A tehetségkutató győzteseivel a hanglemezgyár élő kislemezt készített, ehhez az egész koncertet szalagra rögzítették, s vele (véletlenül?) a Hungaria showműsorát is. Nos, ez a szalag, sorsára várva, sokáig pihent valahol, mígnem Fenyő Miklósnak köszönhetően a Moiras Records idejekorán „kezelésbe vette”. Hála Virányi Attila professzionális hang restaurátori munkájának, sikerült olyan állapotba hozni a felvételt, hogy mai füllel is élvezhető. Hogy negyvennégy esztendő múltán mégsem digitális hangzással szólal meg? Jobb is! Ugyanis az effajta muzsika Hi-Fi minőségben nem is lenne hiteles. De mindenki megnyugodhat: a rögzített élő zene varázsa, a dalok elementáris ereje bőséges „kárpótlást” nyújt azok számára, akik a mai (műanyag-digitális) hangzást egyáltalán igényelnék. Meg egyébként is: a házibulik kihagyhatatlan lemezénél nem elsősorban a hangminőség dominál… 

Az úgynevezett „jampi” Hungaria elévülhetetlen érdeme, hogy itthon a „Nyugat szennyének” is titulált, „erkölcstelen” rock and rollt – éppen ezért az ötvenes évek, vagyis Rákosi, majd Kádár Magyarországán aligha kaphatott teret –, ha késve is, ám mégiscsak importálta Magyarországra. Méghozzá valami szürrealisztikus, felturbózott formában: színes, villogó neonfények, pálmafák, kockás zakó, combban bő, lefelé szűkülő nadrág – egyszóval megelevenedik az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának hamisítatlan feelingje. Ami a zenét illeti: az eredeti rock and  roll, a twist és a többi, Nyugaton akkor dívó muzsika, az említett okok miatt kimaradt a hazai rádiók játszási listájából, majd miután más szelek kezdtek fújdogálni, jókora fáziskéséssel kapott teret – akkor meg már minek… Aztán jött, látott és tarolt Fenyő Miklós és csapata az ő álomvilágával valamint a húsz-harminc évvel korábbi slágerekkel. És persze az ugyanazon stílusokban jól megkomponált friss, saját szerzeményekkel.

Igencsak ámulhatott a jórészt gyanútlan Ifipark közönsége, amikor Fekete Gyula (Szaxi-Maxi) visítós Little Richard- orgánumán (és persze a Hungaria koncert az Ifiparkban album nyitószámaként) megszólalt a Keep on Knockin’, a Good Golly Miss Molly valamint a Lucille jól összegyúrt egyvelege. Hozzá úgy „recseg” a szaxofonja, akár Randy (vagy Boots) Randolphé 1958-ban. Ugyanakkor a zenekar énekesnőjére (Dolly) is rácsodálkozhattak, ahogy érces-karcos hangján Brenda Lee örökérvényűjét (Weep No More) zengte-búgta a mikrofonba, hogy aztán Kékes Zoltán (Sziszi) jellegzetes megszólalású gitárjával Duan Eddyt idézze meg a Boss Guitar tételével – még mindig az ötvenes évek végéről. Egy gyors limbo medley (az amúgy twist-király Chubby Checker repertoárjából) a főnök énekével és összekötve Elvis őrületes Jailhouse Rockjával – ennyi. A fiatalok és nem fiatalok megvéve. Kilóra.

Hogy ez miből derül ki? Hát a távolról hallható, mégis tisztán kivehető közönségreakciókból – ütemes Ria-Ria Hungária! skandálásból – no meg a későbbiekben eladott több mint félmilliós lemezpéldányból. Csak a Rock and Roll Partyból hatszázezer (!) darab talált gazdára. És hol van még az azt követő másik három stúdióalbum…

Amelyhez értelemszerűen saját dalok szükségeltettek. Meg is írták sebtében – ezúttal az új koncertalbum A oldalán hallható (egyébként Bill Haley mintára) – Dzsungel rock and roll című opust, a Micsoda bulit; előbbit Fenyő, a másodikat Szikora Róbert vezeti elő Paul Anka stílusában. A B oldal Dolly – Meghalok, hogyha rám nézel vérbő Wanda Jackson-szerű rokijával nyit, majd ismét a főnök következik a Csókkirállyal, Novai Gábor Nova (basszusgitáros) a Casino twisttel, hogy aztán a Rock and Roll Party azóta himnusszá előlépett darabjával megint Fenyő Miklós zárhassa a frissen írt, mára örökzöldeknek számító blokkját. Zárótétel a mindent is megélt Johnny B. Good, talán némileg kilógva a sorból; e rhythm and blues, Chuck Berry- alapvetése éppúgy jól áll – mondjuk – Deák Billnek, mint a Parkban (is) mindent beleadó Hungaria-vezérnek.

A koncert ezzel – érdemei elismerése mellett – véget is ér, az LP-re azonban bónuszként még felkerült az a demo felvétel (Csak egy lépés címmel), amelyet az új Hungaria nagylemez reményével nyújtottak be Erdőséknek, ám a doktor elutasította. Olthatatlan utálata (akkor még) legyőzte a tehetség erejét és egyben kiadvánnyal való jutalmazását – ez az egyébként rhythm and blueszal kacérkodó r&r darab soha nem került Hungaria lemezre; évekkel később a Nova Kultúrzenekar azonban megmentette. 

Akár a Moiras Records ezt az elveszettnek hitt, remek Hungaria-anyagot, amely a zenekar e felállásának, korszakának első albuma lett volna. Azonban mégsem lett, miután Wilpert Imre, Erdős helyettese kihasználva főnöke távollétét, szabad utat engedve a stúdiómunkának, két hét leforgása alatt megszülethetett a már említett Rock and Roll Party nagylemez. Amely minden roki kedvelő zenerajongó polcának kötelező darabja; és amely készlet most méltán bővülhet a Moiras Records kiváló újdonságával.