A Budapest Parkban június 7-én nemcsak egy átlagos koncert volt, hanem az Elefánt SEMMI című lemezbemutatója is egyben! A tervezett kezdéshez képest pár perc csúszással már hallhattuk a Szoba kezdő sorait, ami szintén az új lemez egy eleme: „Van egy szoba idebent, amiből kipakoltak mindent”. A dalhoz illő háttérrel drukkolt elő az öttagú zenekar, mert a berendezés egy szobába varázsolt minket  a „Semmi” és „Idő” szavakat viselő költöztető dobozokkal. Ezt követően jött a SZERÁF. Vagyis következett volna, de a technika közbeszólt és végül az egész este alatt sem került sor a dalra. Rugalmasan reagálva a helyzetre az alter zene jegyeit is képviselő zenekar már neki is kezdett a 2019-es EL albumon szereplő Micsoda című szerzeményének, amivel kellemes hangulatot teremtettek a Parkban. A tempón gyorsítva és visszatérve az új lemez dalaihoz, a mindösszesen másfél perces Buta refrénjét mindenki erőből énekelte: „Buta, buta, buta srácok, buta, buta, buta lányok, buta, buta, ta, buta srácok, buta srácok vagytok!”.

Szendrői Csaba, a formáció énekese próbált minél többet kommunikálni a közönséggel, hogy a jó hangulat végig meglegyen, annak ellenére, hogy számos daluk szomorúságot is hordoz magában. Sőt, mint kiderült a családja is részt vett a koncerten, és a közönség előtt fel is köszöntötte szülinapos nővérét. A Szerelem mély érzelmeket közvetítő sorait: „A semmi marad csak utánad, utállak. Gombostűre húzott/ mozdulatlan pillеszárnyak. Kattan a zár, épp a szívembe zárlak” éles váltással követte a Minden. Az  igazi vérpezsdítést azonban a Tó című dal hozta meg, amikor különböző kellékekkel a színpadra varázsolták a Balaton partot. A legsikeresebb elemnek a vissza-visszatérő strandlabda tűnt, ami az egész koncert alatt a közönség fölött hullámzott. Persze mindezek mellett számos olyan kihagyhatatlan dal is elhangzott még, mint például a Sokáig vártalak.

​A Semmi című, új lemezük a 2017-ben debütáló Minden album dalainak komplementereit tartalmazza. Szendrői Csabi ennek megfelelően konferált fel számokat, viszont amikor az Én következett, a frontember rávilágított arra, hogy ennek a komplementerét nem a zenekar írta, hanem Gege (6363). A Nem én című számon egyébként maga Szendrői is közreműködik, a rapper pedig az Elefánt előzenekaraként el is játszotta a dalt. A Kárcímű slágerüket hallva új erőre kapott a közönség. A dalok hangulatainak széles skálája miatt nem volt akkora ereszd el a hajam, ennek ellenére a rajongók a legrandomabb számokra húzták ki a kört, és kezdek el pogózni. Ami viszont a pogó műfajába és hangulatába is abszolút beleillett, az a Nem számít volt, amin mindenki együtt skandálta, hogy: „Elfogyott a cigim, sálálálá / Tekerek még egyet, sálálálá”. A következő szám előtt a zenekar frontembere meggyőződött arról (persze képletesen), hogy mindenki tud repülni a közönségből, kezdődhetett az Ikarosz.

​Azt este egyik legszebb pillanatát egy régi klasszikus, a Plüss című dal hozta el. Amennyire szomorú (inkább szakítós, de több értelmezéssel is rendelkezik), annyira szerelmesen tudott rá keringőzni egy fiatal pár a Budapest Park végében. Néha azért jobb hátulról figyelni egy koncertet, mert ilyen pillanatokat adhat. Számukra biztos, hogy egy nagyon szép emlékként fog élni, de a körülöttük lévőket is megmosolyogtatták. Csak hogy a melankóliánál maradjunk, egy gyönyörű zongoraszóló után a Bocskövetkezett, ami az új lemez egyik legnépszerűbbje. Amíg a srácok zenéltek, mögöttük a kivetítőn analóg képek váltották egymást, mintha valaki régi fotókat nézne a barátairól, családjáról. A nosztalgikus hangulat úgy látszott, mindenkit elöntött, és ezen a koncerten is elérkezett az a pillanat, amikor a közönség hangosabb lett az előadóknál.

​Az Elefánt távozott a színpadról, de természetesen még nem itt volt a vége. Egy gyors visszataps után felcsendültek az Ég veled akkordjai. Majd a Bordahajtogatóval folytatták az estét, amivel elismerést és népszerűséget vívtak ki maguknak az alter zenekarok telített piacán. Köszönetnyilvánításként pedig elhangzott a Bocs komplementere – a Kösz című dal is, amire mindenki bulizott egy jót, ezzel pedig vége lett a koncertnek.

​A zenekar adta költőiségből hamar rántott vissza minket a magyar valóság: a nagyjából egy perces Budapest Parkos fényjáték után felcsendült a Pálinka dal, valaki ennek hallatára elindult a kijárat felé, mások pedig maradtak eleget tenni a zene kéréseinek.